Orvosi Hetilap, 1858. július (2. évfolyam, 26-29. szám)
1858-07-04 / 26. szám
405 406 réssé átvonjuk, az orrcsigáktól megfosztott orrűrbe egész a garat hátsó faláig kényelmesen beláthatunk , az üreg hátsó részében a kevéssé fölemelt peteképű nyílását az Eustach csőnek vesszük észre, baloldalt a felső szegletben a megmaradt felső csigák egyikét, közepett a leírt vékony hidat, mint az orrsövény csekély maradványát, mely azonban a háttér láthatásában semmit sem akadályoz. A szemlélő a beteg egyik oldalán foglal helyet s azon látpontot, melyen az egész orr és garatüreget tisztán átnézheti , könnyen föltalálja. Ha ekkor az egyén beszélni kezd, a lágy szájpad rögtön mozogni, t. i. emelkedni és sülyedni, földomborodni és ellapulni kezd, s folytonos felváltó rezgő mozgásban van mindaddig, mig a beszéd megszűnik, midőn abból ismét csak gyökerének csekély szegélyét láthatni. Valóban minden vizsgálat meglep és bámulásra ragad azon sajátszerű és folytonos működés, melyet ezen szervnek beszéd közben teljesítenie kell, melyet eddig csak gyanítottak a búvárkodó egyesek, azonban róla valóban meg nem győződhettek. Az egyes változatokat azonban folytonos beszélés ideje alatt meghatározni lehetetlen , azokat csak rendszeresen véghezvitt kísérletek tétele által határozhatjuk meg. Ha az ismert hangokat sorra vesszük, a következő eredményhez jutunk ■ A hangképzés előtt, mielőtt az még előidéztetnék, a lágy szájpad rezgő mozgásba lő, s alulról fel és hátrafelé kezd emelkedni, két oldalt keskeny háromszögű , és közepével a nyelcsaphoz, majd oldalaival a garat hátsó falához tapadván a vízirányos magasságon különböző fokig emelkedik föl. Fölemelkedésének foka föltételeztetik : 1) A hang nemétől, 2) Az időtől mely alatt az fejlődik. 3) Az erőtől, melylyel az kifejtetik. A hangnemeket illetőleg: A magánhangzóknál az a-nál legkevésbbé emelkedik fölül a vizirányos felületen, sőt azon alul állanak, a két lommal — ezt mindig sikerrel teendik; így Antaeus módjára hatáskörük terének minden érintésére több erőt gyűjtendnek; fáradhatatlan tevékenység új buzgalmat , szeretetet sőt tekintélyt szül. A gyógyszerek valódi értékével s hasznával önök csak a betegágy mellett ismerkedendnek meg. Ezen lényeges tárgy fölött önök fokonként képezendnek maguknak saját önálló nézetet. De ha valamiben v úgy a gyógyászat ezen szakában kellene gyors és éretlen következtetéseket minden áron kerülnünk. Ez azon tér , melyen elhamarkodott átalánosítás (generalisation) részletesen veszélyt szül; e téren vagyunk hivatva az ítéletben ama szerénységet megvigyázni, mely főleg külömbözteti meg a szilárd tudományos képzettségű férfiút a tapasztalásától (empiricus). Ne tekintsék önök a gyógytári szereket mint egyedüli eszközt, melyről kórállapotok gyógyításában rendelkezhetnek. Nyugalom , önmegtartóztatás (abstinence) vagy egyéb életrendszabályok , szóval az egész élettan — a test és lélek rendezése — ép oly lényeges osztályát képezik a gyógyszertannak , mint bármely orvosszerkészítmény. Mindezen pontokat kellőleg méltányolva nem esendnek önök a gyógygyakorlat sikere legveszélyesebb ellenségének — a kéjelgésnek (scepticism) áldozatul. Nagy része bár ezen elméleteknek voltaképen az élettan (physiologia) körébe tartozik, de kötelességem önöket azokra figyelmeztetni, amennyiben a kóros állapotok gyógykezelésében tekintetet érdemelnek. Gyakorlatba kilépve, bőven tapasztalandják önök fontosságukat tanulmányozni s méltányolni , de sok gondoldali domborodást azonban észlelhetni; a többi magányhangzóknál a vízirányos vonalon fölül emelkedik, legmagasabban az i betűnél. A magassági különbség azonban csak 2—4 vonalnyi. A hangképzés első pillanatában azonban mindig magasabb állást foglal el, csak a hang folytatásánál állapodik meg azon ponton, mely annak képzésére megkívántatik. Az erősebb és feljebb emelt hang szinte idéz elő egy vonalnyi különbséget. Azért is a hangokat egyenként kell képeztetni, s ha lehet egyenlő erővel. A mérés egy kutasz segítségével történik, melynek tompa vége a garat hátsó falán azon pontra illesztetik, melyen a lágy íny megállapodik; így az a és i közt a különbség 4 vonalnyi, a többiek között 1—2 vonal. A mássalhangzóknál az l, r, és A-nál legmagasabb, míg az m és n kimondásánál a hátsó falból csak fele látható, s a szélek alant maradnak. Minden hangnál az a, m, n és A-t kivéve a lágyszájpad szélei tökélyesen oda tapadnak a garat falához, s a garat üreget teljesen kétfelé osztják és egymástól elzárják, s a fölülről befecskendezett víz csak az említett négy hangnál csurog le a garatba, s okoz csiklandást és köhögést. A garatot, valamint a lágy szájpadot is minden ponton lehet a kutaszszal érinteni, sőt erősebben is izgatni, anélkül hogy hányinger vagy köhögés idéztetnék elő, miből világos lesz, hogy a hányinget egyedül a nyelvgyök érintése által idéztetik elő; nem áll tehát azon állítás, miszerint a hányás előállítására a lágy szájpad izgattassék. Az ivásnál azon pillanatban, midőn az ajkak bezáródnak s a szopás mozzanata megkezdődik, a lágy szájpad fölemelkedik, kétoldalt kidomborodik, mely kidomborodások a nyelés alatt lesülyednek , s hol jobban, hol kevésbbé feszülnek, valószínűleg a lenyelendő mennyiség, és az izomhatás által visszatoluló folyadék által határoztatván az meg. Az evésnél már a rágás közben, hol a jobb hol a bal oldalon csekély domborodás észlelhető anélkül, hogy a szélek fölemelkednének; a falatok nyelése alatt ezen arány-és bajtól kímélendik meg önök magukat, ha jó eleve ismerkednek meg a gyógyulás tényezőivel s a gyógyszerek horderejével. A könnyen hivő babonás közönséget gyógyszertárban nem található szerek s eszközök fölhasználásával biztosítják maguknak a kuruzsolók. ,,Fas est et ab hoste docem nem térünk el a tudományos gyógyászat igaz ösvényétől, ha a természet bár minden adomást — élet- és vegytan segítségével szaporítva vagy módosítva haszonvehetővé tesszük. Külön- és csodaszerekkel élve a tudomány becsület s emberiség törvényes felelősége terhét vonjuk magunkra. A tapasztalást (empiriker) az egész emberi nemmel közös ellenségünk, de, habár tanulhatunk is tőle, úgymint okulunk saját botlásainkon is — ne kockáztassuk becsületünket s tiszteletre méltó hivatásunk méltóságát a modor által, melylyel neki hadat üzenünk; magasabb tudományos kiképzettség utáni fáradhatlan törekvés, hivatás terén a gondos és lelkiismeretes eljárás, nemes elvek megalapítása, a tudomány ügyéhez s ügyfeleinkhez hő ragaszkodás legjobb fegyver kezünkben ezen ármány előítéletes befolyása ellen. Ha saját terünket oly magasra helyezzük, hol az megtámadhatlan — úgy a közönség, mely, legyenek önök meggyőződve, hogy méltányolni fog , ha tőle tiszteletet komolyan követelünk — azonnal nem fog többé tapasztalást után nyargalni, azon megvetéssel fog viseltetni iránta, mely minden kuruzsolót méltán illeti (Medical Times et Gazette). L. 26*