Orvosi Hetilap, 1858. augusztus (2. évfolyam, 30-34. szám)
1858-08-01 / 30. szám
— — 1 TI 469 470 — — fejlődése után majd rövidebb, majd hosszabb idő alatt, körszélén izzadmányos láb következtében hálós csontnövedék (osteophyton) képződik, a mezítelen csont felülete pedig és a csonthártya bélszíne kocsonyás izzadmány-réteggel vonatnak be. Minthogy ezen izzadmányos folyamat ott kezdődik, hol a csonthártya koponyacsontjával legszorosabb összeköttetésben áll, azért a csontnövedék e helyen legfeltűnőbb; itt t. i. egy vastag, befelé meredek, kifelé lapuló, az egész fejvérdagot környező csontduzzanatot vagy csontgyűrűt képez. Hol a vérömleny felszívódása nem történik s a csonthártya kocsonyás kötszövetrétege által a csonthoz nem tapad, hasonló csontosodási folyamat ama a csontot és a csonthártyát bevonó izzadmányos rétegben tapasztaltatik , melynél fogva a fejvérdag domború külfalán ellentálló, keményes s ujjali puhatolásnál papír- vagy finom rézlemez gyanánt recsegő vékony csontlemezt érezhetni. (Ily csontlemezt a csonthártyában , 1 év előtt egy 2 hónapos kisded falcsonttáji fejvérdagában találtam, mely vizsgálat alkalmával mintegy 1%" széles volt.) Ezen, a csontgyűrűvel összefüggő új csontképleten belül a szennyes-barnára , rozsdás-sárgára átváltozott ömleny tartalmaztatik, míg végtére idővel, a csontosodás tovább haladtával, az egész fejvérdag egy keményes lapos dudorrá válik, mely azonban több hónap alatt szintén enyészik s később létének alig hagyá hátra nyomát. Hol sem felszívódás nem történik, sem csontosodás be nem áll, ott a lobos folyamat genyedzővé fajul, az ömleny szennyes barna péppé válik s következik üszködés, mely a csontot is megtámadja, úgy, hogy ennek fölszíne érdes, fölevődött (corrodirt) kezd lenni; felfakadván önkényt, vagy mesterségesen felnyittatván a tályog, gyógyulás sarjadzás (granulatio) által következhetik ; ellenkező esetben az üszkösödés nem csak a lágyrészekre hanem a csontállományába is terjed, míg végre az agykérget is megtámadja, s vagy erőkimerülés, vagy genyvér által a halált okozza. (Vége köv.) közt, ha belőlük 113 cholerát kihasitok, azt tapasztaltam, s hogy egynéhány tiszta csorvás és hurutos kóridomokat kivéve, legnagyobb része epés bélyegü vala; 2) a 394 légzés-szervi bajok közt, a 19 tüdőlobot kivéve, a többi mind hurutos körglobok valának ; 3) a 324 csúzról azt jegyeztük meg, hogy mindezen idomú bajoknál a tiszta lobos,synochalis bélyeg hiányzott, úgy mint a szívre átrakodási hajlam ; 4) 300 aranyeres bajok, semmi magyarázatot nem kívánnak sem különös bélyegzést, minekutána ezen ontológiai kóreszme eddigi tudomásunk szerint maga már elegendően bélyegző; ezen négyes részen tehát 1621 kóresetet, tehát minden tapasztalt kórnak. Ha most a mondottakat összefoglaljuk, és a fent érintett többségét a kóroknak és azokat bélyegződő tüneményeket számba vesszük , azon következtetés magától ered , hogy a tapasztalt kóroknak többsége 3 év alatt élettani kútfejüket tekintve képleti bajok valának , melyeknek gyökere a vér, tehát vér bajok.Haematosenyha tovább a fent érintett bélyegző jeleneteket közelebbről vizsgáljuk, és összehasonlítjuk azt hozzá adván mit a bőrbetegségekről röviden említettünk, és hogy a séri SCHUH és DUMMREICHER BÉCSI TANÁROK kórodájából. A természetkivüli alfélén kitüremlett bélelelesésekről. Közli Dr. Bécsi Gedeon, műtőnövendék az első sebészi kórodán. Jelen cikkemre, mely a természetkivüli alfélnek (segg) egyik ritka következményét tárgyalandja, a bécsi első sebészi kórodán észlelt ilyféle nemében talán egyetlen sebészi eset s az ez időtájban Dummreicher tanár által műtött s dr. Rabéi műtő által az orvosegylet egyik téli ülésében felolvasott ide vágó esetek adtak alkalmat. Hasonló érdekes eseteket találhatni Albinus, Sabatier, Le Blanc, Schacher, Dessault, Lawrence, Scarpa, Dupuytren, Dieffenbach s Sedillonál is. A kizárt bélsérvnek (legyen az lágyék-, comb- vagy ködöksérv) üszkösödése után vagy mint Albin mondja, az átható hassebzés következtében sértett bél eresedése után létrejött természetkívüli alfélén,—miután ez zárizommal nem bír — megtörténhetik , hogy a bél kitüremletten előesik; mégpedig, vagy csak a felső bélrészgyomornyilása a természetkivüli seggnek) — vagy egyszersmind az alsó is előesik (alfelnyilása a természetkivüli seggnek); s a szerint, amint egy vagy két bélhurkot tartalmazott a sérv , egy vagy több béltekercset sértett meg az átható hassebzés; egy-, két-, három- és négy hurka — vagy csapidoma daganat támad a sérv- vagy hassebzés helyén. Ilyen kitüremlett bélelőesés nemcsak a természetkívüli seggen jöhet létre , hanem a végbél-sipolyon, sőt a már gyógyult sipoly áttört hegén át is észleltetett. Ezen állapot tökélyesen azonos a végbél, átalában minden csöves szerv előesésével, a bél behüvelyzésétől (invaginatio, vitus susceptio) csak a hüvely hiányzása által különbözik. A kitüremlett bélelőesés a sérvek leggyakoribb helyein észleltetett legtöbbször, azon kívül a has más tájain is átható hassebzés következtében. A kitüremlett bélelőesés gépiessége — mechanismus — igen egyszerű, azonban ennek megértéséül szükségesnek tartom a természetkívüli seggnek kórbonctani viszonyait röviden ismételni. Tudva van, hogy még a kizárt bélrész a benne megszűnt vérkeringés miatt elhal,addig a zárgyáron belől eső béldarab s s az e közötti hashártya meglogosodik, és a lábtermény a sérült belet, a hashártyával s a hasfalát alkotó képletekkel, vagy néha a sérvtömlővel is összeforrasztja. Az összekötés ezen helyiségétől függ sokban a természetkivüli segg jóslata. Hogy ezen lábtermény nem csupán vonalas kiterjedésű, hanem kisebb-nagyobb távolságra a bélfalait is ellepi, s a lelet ezen kiterjedésben nemcsak kanyar (peristalticus) mozgékonyságütések és szembajok csak erethicus és jóindulatuak valának, ismét azon következtetés folyik, hogy ezen vérbajok visszeres vérvegyületiek valának. Minthogy pedig minden okozottnak okának kell lenni, ezen 3 évig már uralkodó visszeres vérvegyületnek oka kétségen kívül az átalános természeti külbefolyásokban , melyeket most röviden meteoriationak neveznek, rejlik, a mint azt minden korú orvosok , gyanították és elismerték ; tehát a posteriori statistikai adatokkal támogatva lehet állítani, hogy ezen 3 év alatt Pesten a járványos kórnemző visszeres vala — quod genius v. constitutio morborum epidemica venosa regnaverit. — Ezekbűl látszik, mint ha a kóridomok, ha azoknak különös kórbélyegző jelenetei figyelemmel kisértetnek és az élettani kútfejükre vissza és összevezetetnek , legbiztosabb támaszpont lenne az uralkodó járványos kórnemző a posteriori való meghatározására. A mondottakból látszik, mily tekervényes úton és módon kell véleményem szerint indulni, hogy a járványos kórnemző létét és minéműségét feltalálhassuk; de ha ezen fárasztó munska sükerült is, a kórjárványtan (Epidemiológia) 30*