Orvosi Hetilap, 1858. augusztus (2. évfolyam, 30-34. szám)
1858-08-01 / 30. szám
471 tól fosztja meg, hanem ruganyosságát is módosítja, ami nem közönyös tény a gyógykezelésre nézve. Ha bélsérveknél — a bél fala lapmentében nő öszve a hashártyával, a béltartalom tovább szállítása csak csekély akadályokra, mint az itt megszűnt kanyar (peristaltische) mozgás s talán a bél e helyeni rögzítése, találand; miután a bél árterje (caliber) rendes, tág s úgy annak tengelye is egyenes maradt; idáig jutván a bélsár átbukik súlya s eddig szerzett sebessége által ezen akadályokon, kisebb része a természetkivüli seggen át kifelé, nagyobb része pedig az alsó bélrészbe jut, s nem vesztegelvén sokáig a természetkivüli seggnek nyílása előtt , nem tágítja a sértett belet. A sebhedt bélrészlet kanyar mozgása, saját súlya, a bélfodor feszülése s a bélbennék nyomása által is a has falától lassan-lassan eltávolittatik, maga után vonván a hashártya s izzadmányából az úgy nevezett tő 11 s ért, mely azután mind inkább szűkül, a mint a rajta kifelé ürülő, bélsár fogy, s ezen szűkülése által még kedvezőbbé teszi a megszakasztott bélür végeinek egymássali közlekedését, ezeknek (t. i. a bélür végeknek és a tölcsér átmérőjének egymásközti aránytalansága által. A bél híg bennéke arra foly , merre a legkisebb nyomást találja. Ez rövid vázlata a fentebbi viszonyokból folyó természetkívüli segg körfolyamatának. A bélfalsérveknél azonban nem mindig lapmentében történik a bélnek a hashártyávali összeforradása, hanem többször a felső és alsó bélvég szöget képez a has falával s egymás közt; és mentül nagyobb az első, s kisebb az utóbbi, annál inkább áll be a bél hátsó fala saját űrébe, ez által a bél árterje (sarkantyú-képződés) szűkittetik, a bennek tovanyomulása gátoltatik, sőt lefelé teljesen el is záratik , úgy, hogy majd csak igen kevés, majd épen semmi sem ürül ki az alfélén. Ily viszonyok mellett a természetkívüli segg fölötti bél részvég kitágul, az alatta fekvő megszűkül, a bőrnyilás rendetlen fala s változó átmérője a bélsár veszteglését okozván, a tölcsér egy különféle tágasságos idomú össze nem húzódható üreggé tágul. Ezekhez majdnem hasonló bonctani leletre bukkanunk azon esetekben, ha egy vagy két bélhurok eresedett meg, s löhetett el. Az első esetben a felső és alsó béldarab kifelé nyílt oldalának vagy egyenközűen — vagy bizonyos szög alatt (hegyestől közel 90°-ig) helyezett végei majd a hashártyával, majd a hasfalával nőnek össze úgy, hogy a bél nyakhártyája közvetlen a külhámba megy át, itt megfordítva az egyenközűen helyezett bélvégek, a legnagyobb sarkantyút s így gátot képeznek a bélcsőben keringő folyadéknak; — az alsó bélrészbe majd semmi sem megy át, a folyásnak a sarkantyúnál történő megtörése miatt. A bélcső bennéke e fölött vesztegelvén s csak lassan részletekben ürülvén ki a hasnyiláson , a belet itt kitágítja s vele a tölcsért ököllé nagyítja; — a gyógyulást sebészi segély nélkül lehetetlenné, vagy csak — kivált, ha a bél a bőrrel nőtt össze, bélsársipoly képződéséig engedi; — s ez által a bél összehúzódási tehetségét a hosszú izgalom szülte izzadványos terményekkel egészen aláásva s merevsége miatt még tágulékonyabbá teszi; — az alsó bélrész ellenben tétlenségben tartatván, elszükül. A két bélhuroknak eresedése, vagy sértése által beállt természetkivüli seggnek visszonyai többé kevésbé azonosak lévén, ezeket rövidség okáért mellőzöm, úgy szinte a két bélvég keresztezett helyzetéből eredő valamennyire eltérő viszonyok leírását is. Az elősoroltakból a kitüremlett bélelőesés létrejövésének gépiségére fontos következő pontokat kell különösen tekintetbe vennünk: a) a természetkívüli nyitást, vagy kevés ellentállásra képes hegyek létezését a has mellső falának bármely pontján; b) a zárizom hiányzását a természetkivüli seggen s az ezt helyettesítő szilárd heggyürat; c) az e fölötti kisebb-nagyobb kiterjedésű bélkitágulást, ennek merőségét, mozdulatlanságát s elvesztett összehúzódási tehetségét ; d) a tölcsérnek ököllé képződését mely a bélhuzamban létező kitágulást megtoldja. Az előadott gépi mozzanatokból önkint foly, hogy az oly bélcsatornában , mely huzamának valamelyik pontján merő mozdulatlan , össze nem húzódó s bár nagyobb árterjjel (caliber) is bír, ha a rendes vagy élénkített kanyar mozgás az össze nem húzódó részig haladt, e helyen a kanyar mozgás fönakad s a bélnek vagy illetőleg a tölcsérnek üre a fakhártya billentyűs előcsúsztatása által még inkább megszükül; a bélnek többször ismételt görcsös kanyar mozgása ezen szűkebb gyűrűt mintegy belekergeti a tágabb s merő bélrészletbe , a mozgásban levő , bizonyos sebességgel biró felsőbb bélrész mintegy áthaladja a mozdulatlan részletet a kanyar mozgás tovább folytatódván a bélnek sebzés alatti ép részeiben; — ez pedig csak úgy eshetik meg, ha az, ennek űrébe sülyed. — Ez vagy csak a hátsó fallal történik előbb, maga után húzva később az egész kerületet vagy az egész bélkörülettel egyszerre. — Ily módon történik a bélbehüvelyződés is, t. i. egyik hüdött tágabb s mozdulatlan bélrészletbe egy másik görcsösen összehuzódott részlet tolódik be. — Gondoljuk ehhez a hassajtó működését, mely által a hasür össztartalma egyenlően szorittatik , tehát a helyiség s tér a legnagyobb gazdálkodással felhasználtatik, s igen megfoghatóvá lesz, hogy a szűkebb bélrész a tágabba nyomatik s a fentebbi mozzanatok folytonos működésével az így kitüremlett bél a természetkivüli segg nyílásán vagy annak kevéssé ellentálló hegén űzetnék ki. Nem mellőzhetem el a halsajtó rendes működésének a bélgörcs (ködcsömör, Colik) okozta tudományok kidolgozására, hogy a jövőnek is haszna legyen a múltból , csak az anyagnak egy része előkerítetik. Hogy tehát a fent érintett célt elérhessük, tudniillik , hogy tudjuk mi lesz és mily körülmények közt, szükségesnek vélem : 1) hogy ily módon kifürkészett, és statistikai alapon nyugvó járványos körnemzők meghatározása folytonosan nagyban űzessék; 2) egyúttal a meteoratio részletei és minden más észrevehető tünemények a nagy természetben ugyanazon egy időben szorgosan gyüjtessenek, a megállapított járványos kórnemzővel öszszehasonlítassanak, hogy kitűnjék, micsoda mennyiségben a meteoriationt alkotó részei vegyítve, vagy más külön már ismert, vagy még kikutatandó tünemények , eme vagy ama járványos kórnemzőnek mint ok megfelelnek; ugyanezen út vezetni fog véleményem szerint a külön kórjárványok tudományos megfejtésére. Ezen két rendbeli adatoknak szorgos és nagy elővigyázattal hosszabb ideig tett gyűjtése , és összeillesztése, kétségen kívül, a nagy természetben rejtett oly rendszabályok feltalálására és biztos tapasztalatokra vinni fog , hogy úgy mint a csillagászok egy menyabroszt készítettek, az orvosok egy kórjárvány-abrosszal bírni fognak , amelyen a járványoskórnemzők mint első rendű csillagok (Planéta) a közbenjáró kórjárványok, melyek közönségesen gerjes (miasmatisch) vagy ragályos (contagies) eredetűek mint bolygó csillagok (Cometae) a jövőnek feltűnni és kevesebb vagy nagyobb biztossággal jósoltatni fognak. Hogy a fent röviden kifejtett eszme nem maradand képzemény, hanem valóvá váland, innen lehet joggal sejteni, mert: 1) a természetben nincsen semmi véletlen, szabálytalan, minden bizonyos törvényeknek van alávetve ; 2) az orvosok vas szorgalma , és azon mostani meggyőződésük, hogy csak a természetnek szorgos vizsgálata képes az orvosi tudományt azon fokra emelni, hogy mind az ember a természetnek fénypontja, úgy az orvosi tudomány is az összes természettanoknak nem csak gyülhelye legyen, hanem szinte fénypontja minden tudományosságnak. 3-szor Dr. Mührynek legújabb munkája: „Grundzüge einer Nosogeographie“ Leipzig und Heidelberg 1856; ezen érdekes munka, mely a kóroknak térbeli viszonyait (die räumlichen Verhältnisse der Krankheiten) ámbátor még csak csirájában vizsgálja, röviden 472