Orvosi Hetilap, 1859. szeptember (3. évfolyam, 36-39. szám)

1859-09-04 / 36. szám

vos izzadmány az érhártya hajszáledényeiből , minek fölvételére minket nemcsak a láttehetségnek rögtöni , minden fájdalom és észrevehető izgatás nél­küli megzavarása jogosít, hanem az érhártya hajszál­­edényi rendszerének ilyetén sávos izzadmányokhozi hajlama is. Végre többé kevésbbé merő izzad­­mányok és új képletek is idézhetik elő a recze ezen elhelyezését. A támadás ezen utolsó módjára, melynek egészen más körfolyamata van s melynek fölismerése gyógytani tekintetben is igen fontos, ké­sőbb esetünk vázolásánál térendünk vissza. A recze-leválás következményei közül a látte­­hetség tökéletes vagy részletes megsem­­m­i­s­í­t­é­s­é­t már említettük; részletes az akkor, mi­dőn a baj az eleinte bántalmazott helyre korlátlódik, mi néha, de igen ritkán történik; tökéletes midőn az egész récze legelébb a lázideg belépte körül lassan lassan leválasztatik, s ez a leggyakoribb eset. Már félebb mondatott, hogy a tökéletes kiépülés csak addig tehető, míg az idegrécze állományában má­sodlagos változások nem jöttek létre , mi könnyen megfoghatólag ritkán fordul elő. — Behatóbb válto­zások lassan, de biztosan jönnek létre, é­s a s­z­e­m­­teke sorvadásához (atrophia bulbi) vezetnek mindannyiszor, valahányszor egy a recze megett bujálkodó új képlettel nincs dol­gunk. Legelőbb is számos átláthatlan helyek támadnak az üveg testben, oly számosak, hogy sok esetben a vizsgálatnak teljesen hozzá­férhetlenné válik az idegrécze. Ehez járul egy későbbi időszakban a hályogképződés mely előbb a lencse hátsó sarkpontjából indulva ki, csak las­­san kint terjed el az egész lencsére és elnézve a már előbb megkeményedett magtól, puha állományt mutat. Mennyire fontos legyen puha hályogoknál az idegrecze működési képességének pontos, még­pedig igen pontos és részletes megvizsgálása a műtét előtt: a mondottakból kitűnik , de e helyen csak említés tárgya lehet. Az idegrecze leválásának oktana, ismereteink je­len állásában két támadási okba foglaltathatik össze. Az egyik már említettet képezik a recze mögötti kiömlések, legyenek azok bármineműek — tehát egy vis a tergo; a másik ellenkező irányban ható áll a reczének rendellenes előre vonatásá­ban a mint ez az üveg test izzadmányainak vagy vérömlényeinek (Extravasate) töpörödésénél előfor­dul és feltűnőleg, legújabb időben a tüskhártyán sérülések után létre­jövő hegképződések által. Szintúgy kétségen kívül áll, hogy mindazon állapotok, melyek a szemteke hosszabbodásához vezet­nek, közvetlen eredményül recze-leválásokat hozhat­nak elő (megkülönböztetésül az innen eredő edényhár­tya vérzéstől).­­ Mindezen viszonyok, melyeket egy ily töredékszerű vázlatban nem tárgyalni de érinteni is alig lehet, ma a szemészetbeni szerfelett érdekes vizsgálatok egyik közép és kiindulási pontját képezik; mi ez esetben csak átalános átnézetét kívánjuk adni a recze-leválás tanának a mennyiben ez az előttünk levő kereset megérthetésére szükséges, melynek leírásához fűzendjük — minden kényszer nélkül — azon mozza­natait ez állapotnak, melyek eddig érintetlenek ma­radtak. (Folyt, következik.) BAL MOZGÉKONY VESE. (Ren mobilis sinister.) Közli Mr. Saary A. községi orvos Dunavecsén. A magyar orvosi irodalomban a mozgékony veséről ér­tekezlet még nem történt ; noha Oppolzer tanár észleletei szerint, e baj többször fordul elő mint gyanittatik , azért a mozgékony vesét hiven ábrázoló egy kóveset , úgy hiszem mint ritkább tünemény, elég érdekkel bilánd , s azt nyilvá­nossá tenni kötelességemnek tartom. S. J-né 42 éves, erős, egészséges küllemű földműves­­nőhöz ez évi július 17-én ideg­izgatottsággal párosult epés­­csorva láza orvoslásáért hivattam. Vizsgálatkor a has közepe táján egy daganatot találtam , melynek mikénti eredetéről tu­dakozódván, származását így adja elő. Ez előtt 10 évvel tar­tós mezei munka közben épen midőn szénát adott volna fel a boglyára , emeléskor suhogó érzés közt egy daganat csúszott elő a hasába , erre heves szúró fájdalmaktól lepeték meg, me­lyek őt a munka félbehagyására kényszeriték, s négy hétig ágyba fekvő beteg jön; a dag kezdetben fájdalmas volt, de négy hétre orvosi segély nélkül hasbeli fájdalmai megszűnvén a daganat jelenleg érezhető nagyságában megállapodott. Gyer­mekei egyet szült még e baja előtt. Bővebbi vizsga követke­zőket mutatott : A hanyattfekvő beteg altestében a bal ágyéktájtól a köl­döktáj felé, csaknem egészen az egyenes hasizom belszéléig felfelé a bordaívig, lefelé pedig a hasközép és hasalatti táj ha­tárvonaláig terjedő daganat van, mely állományára egyenlően kemény, felülete egyenletes sima. Alakjára peteképű, mellső lapja domború , kifelé néző széle élesen boltozott, mely egy felső külső és alsó belső kerekded tompa véggel végződik.­­ Belszéle vájott, közepén a hasfalakon keresztül az ajkakat né­mileg észlelni lehet, de vizsgálata fájdalmas; különben a da­ganat a test fordulataiban osztozik. A daganat mozgékonyságáról könnyen meggyőződhetni, azonban mozgósítása nem minden irányban egyforma, legsza­badabb mozgási téré a dagnak fölfelé esik a balporczalljba, ek­kor alsó vége a köldökkel egyenlő magasságú ; kifelé nyom­ván a dagot, akkor az az ágyéktájba csusszan, s a beteg kön­nyebbültnek érzi magát, befelé pedig csaknem egészen a kö­zéphosszig mozgatható. Mozgósítása egkorlátoltabb lefelé, nevezetesen ha a dag a mélységbe nyomatik, s felső végét le­felé húzzuk , akkor észrevehető , hogy ez irányban mozgása gátolva van , hozzájárulván e kezeléshez rögtön a balcsíptát szúró , húzó fájdalma, mely a további kísérletet megakasztja. Erős foglalkozásra vagy hosszas testi mozgásra önkéntes fáj­dalmai a balcsiptájon belterjekre rendesen gyarapodnak, s öt ágyba kényszerítik; fájdalmai a beteg állítása szerint meleg eczettel áztatott párrali borogatásra megszűnnek; vizsgálatkor a dag nagyobb érzékenységet tanúsít, a légzés szembetűnő helyi változást a daganatra nem gyakorol. Baloldali fekvésnél, melyen leginkább fekhetik a beteg, a dag ki - - a bal ágyék felé húzódván, ez által az ágyék­táj merőbb , teljesebb lesz, ellenben jobb oldali fekvésnél az ágyéktáj laposabb , sőt mélyedt s benne daganatot észlelni nem lehet , hanem a has közép­vonalánál ; állítása szerint a beteg ez oldalán soká nem fekhetik, mert azt „gondolja, hogy beleit a daganat agyon nyomja." A porczallj változást a mozgékony dag által nem szenvedvén, akadály nélkül folytatja légzési mozgásait. Ha a beteg fel­ül, a hasfalak összehúzódása következtében a daganat jelentéktelen , ellenben állás közben mélyebb fekvést vesz fel;­menéskor húzó fájdalmak mutatkoz­nak. Legkedvesebb helyezete a betegnek a hátfekvés , balol­dalt könnyebben s huzamosabban fekhetik mint jobb oldalt.

Next