Orvosi Hetilap, 1860. november (4. évfolyam, 45-48. szám)

1860-11-25 / 48. szám

Pest, 1860. 29. sz. November 25. Előfizetési ár : helyben 4 frt. 50 kr., egész év 9 frt. vidéken félév 5 frt. egész év 10 frt uj pénzben. A lapot illető közlemények és fizetések bérmentesen küldendők. Hirdetések közöltétnek soronként 14 újkrért. Megjelenik minden vasárnap. Megrendelhetni minden cs. hír. posta-hivatalnál,­­ mi­­­kesztőnél újtér 10-dik szám, és a kiadónál Deroityante?* 12-dik szám. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. IM~egyed-tte ‚“ "w AV» ■ »»■ -Tulajdonos és felelős szerkesztő : dr. Markusovszky Lajos. Kiadó : Müller Emil. Tartalom : Pödrődő fonalócz (Trichina spiralia), Leuckart után.— Könyvismertetések: Dr. Linzbauer F. X. Codex sanitario— medicinalis Hung­ariae. Ismerteti Irátai G.— Dr. L. Türck Prakt. Anleitung zur Laryngoscopie. Dr. Balogh K.-tól. — Lapszemle: Villám húgyhólyag hűdés és hurut ellen, P­e­­­r­e­q­u­i­n-től Vilanymérgezés Reves 1-től Apróbb szemelvények . Tárcza : Az orvos tanuló ifjúsághoz. — Eckstein Fr. orvos tr. életrajza. Dr. Bene Ferencztől. — Vegyesek. PÖDRŐDŐ FONALOCZ (Trichina spiralis), egyike az ember izmaiban tenyészé s reá nézve legveszélyesebb bélférgeknek. Az emberben tenyésző fonalférgek (nematoidea) ezen legkisebbike, mely J. Hilton londoni demon­strator által már 1832-ben fölfedeztetett, de melynek nevét s határozottabb leirását Owen angol koncznok csak 1835-ben ismertette meg , újabb időben 1860- ban egy elég terjedelmes értekezés tárgya lett, me­lyet a kitűnő természetbúvár dr. Leuckart Rudolf giesseni tanár tett közzé.’*') Azon fontosságnál fogva, melylyel ezen, az ember minden állati izmaiban előjö­vő bélféreg a gyakorló orvosra nézve bír, jónak vél­tük ezen értekezésből a tudni­ méltót t­ olvasóink számára összeállítani. A fontosság Leuckart követ­kező szavaiból (i. h. 53.1.) legjobban kitűnik: „Kí­sérleteim első váratlan eredménye ó­ta nem kételked­tem, miszerint a trichina épen nem tartozik az emberi test ártatlan vendégei közé, ha­nem hogy azt annak legfélelmesebb (furcht­barsten) e­ll­e­n­s­é­g­e­i közé k­e­ll s­o­r­o­l­n­i.El Hilton (1832) a trichina első fölfedezője, egy 70 éves ember mellizmaiban apró fehér testecse­­ket talált nagy mennyiségben, melyek Vb vonalnyi mekkoraságú tömlők (Ivysten) gyanánt tűn­tek fel, s melyeknek tartalmát 1 —1/2 vonalnyi hosszú csigaszerűen csavart — pödrődött — fonalférgek ké­pezték. Owen (1835) ezen állatkáktól, miket e trichina spiralis-nak első nevezett el, még minden világos ál­lati szervezetet megtagadott, azt írván róluk: tubo intestinali, genitalibusque inconspicuis. De már a reá következő évben Fav­re angol bú­vár kimutatá, hogy Owen vizsgálatai hiányosak, s hogy e fonalóczok három szakaszú bélhozammal s oly szervvel bírnak, mit petefészeknek (ovarium) kell tartani. Az angolok fölfedezéseit nem sokára azután a né­met búvárok is igazolták; nevezetesen H­enle (1835) az apró izomtömlők féregtartalmát, és Bischoff (1840) a férgek bonyolódott alkatát. Elvégre 1851-ben Kölliker és Siebold Zeitschrift für wiss. Zoologie czímű folyóiratában a fonalócz boncz­­tani monographiája jelent meg Luschká­tól. Luschka értekezése két állítmány által tűnt fel leginkább, melyeknek egyike igaz, másika hamis volt. Igaz az, miszerint az állat véknyabb testfele a mellső rész, és néma hátsó, a­mint ezt az előtt hitték hamis, hogy a fonalócznak szája és allélnyílása nincs, hogy ennél fogva elől-hátul vakon végződik, mi Far­re­tana irányában valóságos visszalépés a tri­china ismeretében. Ezt azért hoztuk fel, hogy megmutassuk egyrészt azt , mily lassan és ingadozva halad néha valamely állat ismerete; másrészt azért, hogy figyelmeztessük olvasóinkat az észlelet nehézségeire, melyek miatt még oly kitűnő górcsővizsgáló is mint, Luschka téved­hetett. Minden eddig fölemlített vizsgálók 1832 —1852- ig, a trichinat tökéletesen kifejlett, önálló állatnak hittek, ámbár annak támadása és szaporodá­sa előttök még megoldatlan rejtély volt. E rejtély­ességet még inkább növelte a fonalócz csak egyes ritka esetekbeni előjövetele, minél fogva azt inkább csak bonczolatnál előforduló pathologikus curiosumnak tekintették, s az emberi szervezetre nézve, melyben azon ideig kizárólag talál­tatott, teljesen jelentéktelennek (!) tartották. De a kisérletek, melyek atalán az egész bélféreg -­tanban hatalmas reformot idéztek elő, névszerint Kü­che­n m­e­­­st­e­r­nek kisérletei a hólyagfarkok (cys­­ticercus) átalakulására nézve galandóczokká (taenia), a trichinát illető nézeteknek is lendületet adtak s új döntő kísérletekre vezettek. Karöltve a fonalócz-ismeret ezen állat-kisérleti lendülettel, s értéket kölcsönözve ennek a gyakorló orvosra nézve is, járt Németországban azután tett 48 *) Untersuchungen über Trichina spiralis, zugleich ein Beitrag zur Ivenntniss der Wurmkrankhei­ten. Von Prof. Dr. B. Leuckart. Mit 2 Tafeln. 1860. Leipzig und Heidelberg C. F. Winter.

Next