Orvosi Hetilap, 1862. szeptember (6. évfolyam, 36-39. szám)
1862-09-21 / 38. szám
31. Hatodik w ('<» ■ s* ■■■ . Tulajdonos és felelős szerkesztő: Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs : Balogh Kálmán tr. Tartalom : Je n d r a s n k J. egyet, tanár : A bordakerti izmok működéséről. Vége. — Tóth S tr. : Nehány nehézkori eset , nyúltagyi torzképződés mellett. — Könyvismertetés. — Lapszemle: Est, mely az idegeknek a táplálás és az állati melegre való befolyását jelenti. — Jegeczek a nagy zsigerér vérében. — A sárgalázból meghalt egyének gyomrában takható fekete foltokról. Tartza : T o r m a y K. tr. : Terv az egyetem orvoskari épületére vonatkozólag. Folyt. — Fanta A. tr. : Levelek a tengerről. II. — Vegyesek. — Pályázat. Pesr, 1852. September 21. Előfizetési ár helyben egész év 9 frt. félév 4 frt. 50 kr. évnegyed 2 frt. 25 kr. vidéken egész év 10 frt. félév 5 frt. évnegyed 2 frt. 50 kr. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. Hirdetésekért soronkint 14 ujkr. E megjelen minden vasárnap. .Hej: rendelhető minden cs. kir. postahivatalnál, szerkesztő m .,jur 10. sz. és Osterlamm K. könyvkereskedésben, újtél a kioszk átelleneben. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. A BORDAKÖZTI IZMOK MŰKÖDÉSÉRŐL *) Jendrassik Jenő , egyetemi tanártól. (Vége) A bordaporczok feladata a mellkas mozgásánál. Azon viszonyok, melyeket, a mellkas gépezetét véve tekintetbe, a bordaközti izmokra nézve fejtegettünk, szükségessé teszik a bordaporczok jelenlétét és azoknak sajátszerű beillesztését a bordacsontok és a mellcsont közé. Amennyiben tehát azon viszonyokból a bordaporczok feladata a mellkas mozgásánál kitűnik, helyén van ezt is taglalás alá venni. Valamint két szomszéd bordaszéleknek bármely két pontja közt a bordák mozgásakor az egyenes távol megváltozik, szintúgy változásnak kell beállani a mellső bordavégek helyviszonyára nézve is, melyek a mellcsonthoz erősítvék. Ha a bordák forgása a Hamberger-féle minta egyszerű módja szerint menne végbe, s ha ezen bordavégek forgási sugarai valamenynyinél egyenlő hoszszal bírnának, akkor a bordák mozgásánál az e végek közti egyenes távol is változatlan maradhatna, s azok forgása szintúgy eszközölhető volna forgóizüleinek közvetítése által a bordavégek és a mellcsont közt, mikép a Hamberger-féle mintánál az egyenközényileg összeállított léczek forgása. Minthogy azonban a mellkasnak viszonyai nem ily egyszerűek, hanem sokkal bonyolódottabbak, szükségképen a bordavégek távola is úgy egymástól, mint szinte a mellcsont szélétől is megváltozik azok mozgásakor. Vegyük legelőször is tekintetbe a bordavégek és a mellcsont széle közti viszonyt vízszintes vetületben. Már Helmholtz kimutatta volt, hogy a bordatengelyek irányánál fogva a mellső bordavégeknek emelkedésükkor a mellkas középlapjától el kell távolodnunk, s valóban ezen eltávolodásnak már akkor is be kell következnie, ha a bordatengely egészen függélyesen fekszik, azonban úgy, hogy az a mellkas homloklapjával vízszintes vetületben hátrafelé nyíló szöget *) L. az OHL 31-ik számára képez, azaz hogy a vízszintesen fekvő bordatengely ferdén mellről hátrafelé irányzott, mikép ezt az I-ső ábra mutatja, melyen K K a mellkas középlapjának H H pedig a homloklapjának vízszintes vetületét jelenti, az 1 2 3-al jelölt körív egy képzelt bordát állít elő vízszintes fekvésben, mely A A tengely körül forgatható. Ezen forgás folytán, történjék az akár föl-, akár lefelé, a bordának 1, 2, 3 pontjai is, forgási lapjaik vízszintes vetületi vonalai — t. i. ldi 2cse 3d3 — hosszában mindinkább hátrafeléhaladva, a tengelynek vetületi vonalához és egyszersmind a közép lapnak K K vetületéhez is közelednek, és 1 pont azt el is éri, midőn a borda a függélyes állásig eljutott; s megfordítva a bordának minden pontjai a közép laptól ismét eltávolodnak, midőn amaz a vízszintes állás felé halad. S könnyen belátható, hogy ezen eltávolodás annál jelentékenyebb, minél hosszabbak a borda pontjainak forgási sugarai és minél nagyobb a szög, melyet a bordatengely a homloklappal képez. Ha a bordatengely ezenkívül még függélyes vetületben is ferdén állana, még pedig külső végénél lefelé hajolva, akkor a bordának mellső vége is még inkább fog a középlaptól eltávolodni, midőn a vízszintes állás felé emelkedik; ellenben csekélyebb fog azon eltávolodás lenni emelkedéskor azon esetben, ha a ferdén álló bordatengely külső végével nem lefelé, hanem fölfelé hajolnék. Miután pedig valamennyi bordának tenge-38 I-só ábra.