Orvosi Hetilap, 1862. szeptember (6. évfolyam, 36-39. szám)

1862-09-21 / 38. szám

31. H­atodik w ('<» ■ s* ■■■ . Tulajdonos és felelős szerkesztő: Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs : Balogh Kálmán tr. Tartalom : Je n d r a s n k J. egyet, tanár : A bordaker­ti izmok működéséről. Vége. — T­ó­t­h S tr. : Nehány nehézkori eset , nyúltagyi torzképződés mellett. — Könyvismertetés. — Lapszemle: Es­t, mely az idegeknek a táplálás és az állati melegre való befolyását jelenti. — Jegeczek a nagy zsigerér vérében. — A sárgalázból meghalt egyének gyomrában tak­­ható fekete foltokról. Tartza : T o r m a y K. tr. : Terv az egyetem orvoskari épületére vonatkozólag. Folyt. — F­a­n­t­a A. tr. : Levelek a tengerről. II. — Ve­gyesek. — Pályázat. Pesr, 1852. September 21. Előfizetési ár­ helyben egész év 9 frt. félév 4 frt. 50 kr. évnegyed 2 frt. 25 kr. vidéken egész év 10 frt. félév 5 frt. évnegyed 2 frt. 50 kr. A közlemények és fizetések bérmentesi­­tendők. Hirdetésekért soronkint 14 ujkr. E megjelen minden vasárnap. .Hej: rendelhető minden cs. kir. postahivatalnál, szerkesztő m­­ .,ju­r 10. sz. és Osterlamm K. könyvkereskedés­­ben, újtél a kioszk átelleneben. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. A BORDAKÖZTI IZMOK MŰKÖDÉSÉRŐL *) Jendrassik Jenő , egyetemi tanártól. (Vége) A bordaporczok feladata a mellkas mozgásánál. Azon viszonyok, melyeket, a mellkas gépezetét véve tekintetbe, a bordaközti izmokra nézve fejteget­tünk, szükségessé teszik a bordaporczok jelenlétét és azoknak sajátszerű beillesztését a bordacsontok és a mellcsont közé. A­mennyiben tehát azon viszonyokból a bordaporczok feladata a mellkas mozgásánál kitű­nik, helyén van ezt is taglalás alá venni. Valamint két szomszéd bordaszéleknek bármely két pontja közt a bordák mozgásakor az egyenes tá­vol megváltozik, szintúgy változásnak kell beállani a mellső bordavégek helyviszonyára nézve is, melyek a mellcsonthoz erősítvék. Ha a bordák forgása a Ham­­berger-féle minta egyszerű módja szerint menne vég­be, s ha ezen bordavégek forgási sugarai valameny­­nyinél egyenlő hoszszal bírnának, akkor a bordák mozgásánál az e végek közti egyenes távol is válto­zatlan maradhatna, s azok forgása szintúgy eszközöl­hető volna forgóizüleinek közvetítése által a bordavé­gek és a mellcsont közt, mikép a Hamberger-féle mintánál az egyenközényileg összeállított léczek for­gása. Minthogy azonban a mellkasnak viszonyai nem ily egyszerűek, hanem sokkal bonyolódottabbak, szük­ségképen a bordavégek távola is úgy egymástól, mint szinte a mellcsont szélétől is megváltozik azok moz­gásakor. Vegyük legelőször is tekintetbe a bordavégek és a mellcsont széle közti viszonyt vízszintes vetületben. Már Helmholtz kimutatta volt, hogy a bordatenge­lyek irányánál fogva a mellső bordavégeknek emel­kedésükkor a mellkas középlapjától el kell távolod­nunk, s valóban ezen eltávolodásnak már akkor is be kell következnie, ha a bordatengely egészen függé­lyesen fekszik, azonban úgy, hogy az a mellkas hom­loklapjával vízszintes vetületben hátrafelé nyíló szöget *) L. az OHL 31-ik számára képez, azaz hogy a vízszintesen fekvő bordatengely ferdén mellről hátrafelé irányzott, mikép ezt az I-ső ábra mutatja, melyen K K a mellkas középlapjának H H pedig a homloklapjának vízszintes vetületét je­lenti, az 1 2 3-al jelölt körív egy képzelt bordát állít elő vízszintes fekvésben, mely A A tengely körül for­gatható. Ezen forgás folytán, történjék az akár föl-, akár lefelé, a bordának 1, 2, 3 pontjai is, forgási lap­jaik vízszintes vetületi vonalai — t. i. ldi 2cse 3d3 — hosszában mindinkább hátrafelé­­haladva, a tengely­nek vetületi vonalához és egyszersmind a közép lap­nak K K vetü­letéhez is közelednek, és 1 pont azt el is éri, midőn a borda a függélyes állásig eljutott; s megfordítva a bordának minden pontjai a közép lap­tól ismét eltávolodnak, midőn amaz a vízszintes állás felé halad. S könnyen belátható, hogy ezen eltávolo­dás annál jelentékenyebb, minél hosszabbak a borda pontjainak forgási sugarai és minél nagyobb a szög, melyet a bordatengely a homloklappal képez. Ha a bordatengely ezenkívül még függélyes vetületben is ferdén állana, még pedig külső végénél lefelé hajolva, akkor a bordának mellső vége is még inkább fog a közép­laptól eltávolodni, midőn a vízszintes állás felé emelkedik; ellenben csekélyebb fog azon eltávolodás lenni emelkedéskor azon esetben, ha a ferdén álló bordatengely külső végével nem lefelé, hanem fölfelé hajolnék. Miután pedig valamennyi bordának tenge-38 I-só ábra.

Next