Orvosi Hetilap, 1869. május (13. évfolyam, 18-22. szám)

1869-05-16 / 20. szám

Előfizetési ár : helyben egész évre 9 frt., félvére 4 frt. 50 kr., vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. Hirdetésekért soronkint 15 uj kr.­­SO. ÜK. Május 16. Megjelen minden vasárnap, megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztősé®ne Erzsébet-tér 10. sz.. és Kilián György könyvkereskedését e Drasche-féle házban. Erzsébet-tér 10. sz ▼áczi utcza ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kertovázlat közlönye. Tartalom. P 1 i h á 1 P. tr. A hideg víz gyógyhatása küteges hagymáznál. (Vége). — Ullmann Izidor tr. Adatok az álképletek befecskendések általi kezeléséhez. — Könyvismertetés. Gégesebészeti adatok. Navratill, tr.-től. — Lapszemle. Méhbeli pöfeteg, pe­tefészekben tömlő megrepedése, bonczolás. — Izgékony húgyhólyag, húgyhólyagmetszés, gyógyulás. — A szökcsont ficzama elő- és kifelé. Tárcza. A budapesti kir. orvosegylet 1869 május 8-diki szakülése. — Nehéz mindenkinek tetszeni. — Vegyesek. Pest, 1869. Tizenhanyadib. évffolyam. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh, Kálmán tanár. A hideg víz gyógyhatása küteges hagymáznál. Közli Plihál Ferencz jr., Würzburgban. (V é g­e). A küteges hagymázjárványok alkalmával, mint ezt há­rom éven át a pesti közkórházban gyakran tapasztaltam, a küteges alakon kívül hasi hagymáz is fellép elszórva, többé­­kevésbé kifejezett alakban; nem ritkák az esetek, hol semmi elkülönző ismer egyre se akad a legfigyelmesebb észlelő sem. Ezek átmeneti alakok, melyek osztályzása nehéz, sőt lehetet­len , mert a hasi hagymáznál a hasmenés és a csekély számú küteg, kü­regesnél a béltünetek szünetelése, a küteg erősebb fellépése és főleg a mellkasi tünetek veszélyesé nyilvánítása nem épen irányadók, sőt hogy egyéniség szerint nagy hul­lámzásnak vették alá, erről a figyelmest észlelő könnyen meggyőződhetik. Sőt nem ritkán előfordul, hogy a betegség lefolyása után sem tudjuk, váljon hasi hagymázzal volt-e dolgunk. Ezen elkülönzés főleg a gyógymódot illetőleg nem bir különös fontossággal, nagyobb súlyt kell fektetnünk a hagy­­máznak, mint ilyennek felismerésére, mely némelykor szinte nem kis nehézséggel jár. Észleleteinknél Ariadne fonalként következő szabályok szolgáltak: 1) 5 —6 nap előtt soha sem vagy csak ritkán állapítottuk meg a kórismét; 2) tekintettel voltunk az oki mozzanatra (a járványra), s tovább a hagymázt jellemző tüneteket kutattuk: lép első helyt (febr. int. számba véve), ezután a hőmérsék szabályossága és a küteg, második rendben a gyomorfájdalom, csip vakbéltáj, ürülék; végre pe­dig kizártuk a hasonló betegségeket: agyburokláb , heveny szemes és gümő, tüdőláb stb. Legbiztosb kalauz a betegség felismerése és kezelésénél a hőmérő. A hőméréseket napjában rendesen kétszer tettük a hónaljba alkalmazott lipcsei (C. sz.) hőmérővel, reggel 7—9 és d. u. 3—5 óra közt, s mint a hőmérsék a 39,5—40°/o elérte, igénybe vettük a nedves lepedőt. Mely czélra az ápo­lónő az ágyra egy száraz pokróczot terített, erre száraz és végre hideg vízbe mártott és jól kicsavart nedves lepedőt, melyre a beteg ráfeküdvén, sor szerint begöngyöltetett. Kü­lönös gonddal volt ez alkalommal az ápolónő, hogy a lábak és nyak körül a takarók jól odasimuljanak. Ezen helyzetben a beteg addig maradt, míg a takarók melegedni kezdettek, mi­dőn az eljárás 2—4-szer ismételtetett, melynek végeztével, száraz lepedővel és pokrócaczal betakarva, nyugodtan ágyában hagyatott. A fejre és mellkasra csak akkor rendeltünk hideg borogatást, ha a hőfejlődés szerfeletti volt vagy a betegnek az különösen jól látszott esni. A betegek ezen kezelés mellett a betegség egész lefolyása alatt híg tápon (tej, kávé, borle­ves) kívül csak kétszénsavas szikonyt (natrum bicarbonicum) tartalmazó oldatot kaptak szájvízüt és hideg vizet italul, minél gyakrabban. Csak ha a rendes lefolyást zavaró egyéb bonyodalmak, nevezetesen erős­ vérsülyedés léptek fel, mi azonban ritkán fordult elő, nyúltunk kórbeli kezeléshez. Mi sikere volt ezen gyógybánásnak a mondottak után, nem szorul bővebb indokolásra. Mindamellett szükségesnek látom legalább vázlatban kiemelni : 1) hogy a kór lefolyás­ban megrövidülést nem tapasztaltam, 14—21 napig, néha tovább is ezutánra, a kisebb-nagyobb hőmérséki ingadozások egészen szabatos egymásutánt nem mutattak, azonban az esti hőmérsék rendesen 0,7 —2°-kal magasb volt, mint a reggeli, s egyedül jellemző a hő rögtöni csökkenése a betegség 10—14 —21 s későbbi napjaiban. 2) Habár a lefolyás nem is lát­szott a bánásmód mellett rövidültnek, de igenis enyhültek az agybeli és mellkasbeli tünetek és a szív erélyes működése gátolta a nagyobbfokú sülyedéseket, s tüdőlobot, felfekvést csak egy pár esetben észleltünk. 3) Különös előnye e gyógy­módnak , hogy a betegek az egész lefolyás alatt az élét leg­­többnyire nyugodtan töltik és folyton étvágynál maradnak, mi miatt is a lábadozás ideje tetemesen rövidebb, mint minden egyéb szerelés után. E sorokban csak röviden akartam adni azon észleleteket, melyeket kórházi gyakorlatomban gyűjtöttem, s melyeket a gyakorló orvosra leginkább hiszek értékesnek. Noha meg vagyok győződve, hogy e sorokban sok ügyfél semmi újat nem fog lelni, s hogy úgy a tanmodort illetőleg (meggyőző­désem szerint) czélszerűségben páratlan kórodáinkon e gyógy­mód évek óta legjobbnak bizonyult be, mint másrészt nem ismeretlen sikeres hatása a főváros és vidék kórházi és ma­gán gyakorló orvosai előtt sem, felettébb sajnos, hogy sokan még mindig legyőzhetlen gátakra akadnak, melyek által e 20

Next