Orvosi Hetilap, 1871. június (15. évfolyam, 23-26. szám)
1871-06-11 / 24. szám
Pest, 1871 .4. mm. Előfizetési ár: helyben egész évre 9 frt., félévre 4 frt Megyeren minden vasárnap. 50 kr. vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közle- Megrendelhető minden kir.postahivatalnál, a szerkesztőségű menyek és fizetések bérmentesítendők. Erzsébet-tér 10. sz., és Kilián György könyvkereskedésébe Hirdetésekért soronként 15 ujkr. váczi-utcza Drasche-féle házban. Tartalom: Altstaedter M. tr. Teljes huszámhiány esete — az ivarszervek idegeinek hiányos működése folytán — 23 éves asszonynál, nevetőgörcscsel és világrahozott méhhátradűléssel szövődve, gyógyulás. — Janny Gy. tr. Billroth korodáján szerzett sebészeti tapasztalatok. — Könyvismertetés. Untersuchungen zur Mechanik der Nervencentren. Von Wilhelm Wundt. — Lapszemle. A piros gyüszünke befolyása az anyagforgalomra. Tárcza. A budapesti kir. orvosegylet junius 3-kán tartott szakülése. — Negyedik levél. Bécs, november végén. — Vegyesek. — Pályázatok. — Könyvészet. — Szerkesztői levelezés. — Igazítás. Junius 11. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórüavázlat közlönye. T11 öt i'*d i Sa érvfolyratu. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos Jr. Főmunkatárs Balogh Tálmán tanár. Teljes hószámhiány esete — az ivarszervek idegeinek hiányos működése folytán — 23 éves asszonynál, nevetőgörcscsel és világrahozott méhhátradűléssel szövődve, — gyógyulás. Altstaedter Mór Jr., nőgyógyász és az Erzsébet-sósfürdő rendelő orvosától. A mennyiben több kitűnő nőgyógyász hószámhiány alatt azon állapotot is érti, melynél a havadzás egy vagy több ízben megjelent ugyan, de azután hosszabb időre, vagy végképen is elmaradt, meg kell jegyeznünk, hogy mi itt teljes hószámhiány alatt azon ivarvérzési hiányt értjük,melynél hószámi vérzés soha jelen nem volt, sőt havadzási jelenségek, vagy törekvéseknek semmi nyoma se mutatkozott. Ilyen értelemben vett hószámhiány, bár nem gyakran, de mégis nem szerfelett ritkán fordul ugyan elő ivarszervi hiányok, vagy ezek elsatnyulása következtében, név szerint: a méh vagy petefészkek eme állapotai folytán; az ivarszervek idegeinek rendetlen működése azonban csak nagyon ritkán látszik azt okozni. Hogy különböző kórvegy, különösen: nagyfokú vérhiány, görvély- és gümőkór — s véleményünk szerint a nagyfokú zsírkórság is — a havadzás későbbi megjelenését, valamint hószámhiányt is előidézni képes, azt a szakférfiak nagy többsége állítja is, s idevonatkozó esetek meglehetős számban közölték. De olyan esetek, melyekben a hószámlvány, bár az eleinte nevezett nem teljes is, rendetlen idegműködés következtében támadt volna, sok nőgyógyászati szerzőtől épen nem is említtetnek, sőt West, Till, Hewitt az efféle hószámhiány létezéséről munkáikban egészen hallgatnak. Sims azonban már felemlíti, s állítja, hogy „a petefészkek és méh edénymozgató idegeinek zsongtalansága — torpor — hószámhiányt okozhat;“ de csak Scanzoni nyilatkozik némileg bővebben ezen tárgyról, midőn mondja : „oly esetekben, melyekben úgy az ivarszerveknek mint a testnek többi szerveinek legszorgosabb vizsgálata a hószámhiány késői, vagy végképen a meg nem jelenésének okát szolgáló kóros állapotot felfedezni nem képes, kénszerítve vagyunk e kórállapot okát az ivarszervi idegek rendetlen működésében keresni! Mindamellett még az idézett búvár is nagy tartózkodással beszél e tekintetben, mert ugyanazon helyen mindjárt tovább mondja: „úgy hisszük, nem állítunk túlságos, merész feltevényt, midőn oda nyilatkozunk, hogy véleményünk szerint a központi és környi idegrendszer idegműködésnek már csekélyebb, lényegük szerint még egészen ismeretlen rendellenességei, hasonló behatással lehetnek.“ *) Amennyiben tehát ezen, itt bővebben közlendő eset egyrészt okvetlenül az ivarszervi idegek, különösen a petefészkek idegei rendellenes működésének tulajdonítandó, — ezen rendellenesség sikereit eltávolítása után gyógyulás is eszközöltetvén, tehát ilyen esetek előfordulását bizonyítja; másrészt, több más, a közlés folyamában kiemelendő tekintetben ritka esetnek mondható lévén, közlése talán nem lesz érdektelen. Mielőtt azonban említett esetünk közléséhez fognánk, egy megjegyzést bátorkodnánk tenni egy másik, általunk észlelt és kezelt hószámhiányi eset tanulmányozása alapján, s ez az , hogy igénytelen véleményünk szerint a hószámhiány azon neme, mely rendetlen idegműködésnek köszöni létét, s mely, úgy hisszük, mindig az illető idegek kórosan fokozott érzékenységének tulajdonítandó, — 2 osztályra osztható, még pedig: 1. Olyanokra, melyekben a kórosan fokozott érzékenység magukban az ivarszervi idegekben székel (ide tartozik az általunk közlendő eset), amennyiben t. i. az edénymozgató idegek környi végének izgatása Cs. Bernard és Herman L. szerint az lstereket annyira megszűkítheti, hogy a vérnek az illető szervekhez való folyása majdnem a félbókízásig csökkenhet, s ilyen izgatottsági állapot nagyon jól fejtheti meg a peteképződés elmaradását, t. i. a szükséges vérmennyiség hiánya miatt. 2. Olyanokra, melyekben az izgatottság az edénymozgató idegek központjában, vagy pedig magának az agynak némely részében rejlik. *) Scanzoni ezen megjegyzése igen helyesnek látszik, mert, habár eddig a petefészkek idegei és azok befolyásáról a peteképződésre nagyon keveset tudunk, s a petefészkek idegei a boncznokok részéről kizárólag az együttérz idegrendszerhez tartozóknak állíttatnak, (Luschka) mégis a betegágynál való észlelés nemcsak ezen, az ondófonathoz (plexus spermaticus) tartozó idegeknek jelentékeny szerepet látszik biztosítani, de az agygerinczi rendszernek befolyását ezen tenyészéleti működésre kétségenkívülinek bizonyítani. 24