Orvosi Hetilap, 1876. október (20. évfolyam, 40-44. szám)

1876-10-01 / 40. szám

-ü­l*. Előfizetési Ár: helyben és vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmente­­sítendők. H­irdetésekért soronkint 15 új kr. Megjelelt minden vasárnap. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 12. sz., és Kilián György könyvkereskedésében váczi­ utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórhavárlat közlönye. Budapest, 1870. October 1. H­uskadLik «­ l’н »I ̇ ■■■ . Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos ír. Fő­munkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom: W­itt­man­n L. tr. Tanulmányok Bókái t­r. gyermekkórodájából. I. A központi és környi idegrendszer bántalmai. — Gyergy­a­i Á. tr. Tanulm­ányok a vér átömleszt­éséről. (Vége). — Könyvismertetés. Kovács J. túr. sebészi korodája a budapesti kir. magyar egyetemen 1872/I. és 1872/4. tanévben. Közük Antal G. és Béczey I. tr­ok. (Vége). — Giston P. Nouvelles recherches sur la durée de la grossesse. — Lapszemle. Külső sérelmek b.­folyása a terhességre, a terhesség magatartása sértésekkel szemben. — A hártyás nehéz hószám kortanának történeti kifejlődése és jelen álláspontja. Tárcza : Elischer Gy. tr. Eredeti levél. Dublin, 1876. nyarán. — Vegyesek. — Előfizetési felhívás az „Orvosi Hetilap“ 1876. oct.—dec. folyamára. Tanulmányok Bókái t­r. gyermekkórodájából. Wittmann Lázár tr., első segédorvostól. I. A központi és környi idegrendszer bántalmai. 1. A gyermekkori görcsök. A születéssel a szervezet nem hordja magán a fejlettség azon jellemét, melyet a teljesen serdült emberi szervezetben észlelni alkal­munk van; mondhatni, hogy a tendeleti működések kivéte­lével a többiek mintegy még ébredő szakban vannak. Sem az érzékek, sem az ideg- és izomrendszer nem mutatja azon önálló működési tökélyt, melyet a későbbi korban követnek. Egyáltalában mondhatni, hogy a fejlődő szervezet két szak által van jellemezve; az egyik szakot a méhben tölti, hol a durva boncztani alakulás megy véghez, a másikat pedig a méhen kívül, hol a különböző behatások alatt a finom élet­tani sajátságok lépcsőzetesen fejlődnek ki. A fokozatos érést leginkább a központi idegrendszerben van alkalmunk feltűnő alakban észlelhetni; a csecsemő, kinél tisztán meg nem ha­tározhatjuk, vájjon annak látási, hallási, izlési stb. szervei­nek élettani működései valóban kifejezvék-e, csak később, midőn úgyszólván az egyes agyrészek a folytonosan kívülről beható ingerek által mintegy felélesztetnek, hat vissza adaequat érzéki jelekkel. Ezen állapotnak létrejöttét egyedül csak a finom boncztani sajátságokból magyarázhatjuk meg. A koponya nem képez teljesen zárt, szilárd csontokat, ha­nem részint a nagy kutacs, részint a laza varrányok által egynémileg engedő, szívós burkot alkot, mely a változó bel­­nyomásoknak könyön alá van vetve. Maga az agy gyurmája lágy, igen nedvdús, még nem szívós, miért is a benne elfutó edények változó tágulatainak és nyomásának a kellő ellent­­állást nem képes kifejteni, s így a létrejött zavarok a kerin­gésben nem maradnak egyes körülírt góczokra szorítkozva, hanem a hydrostaticai törvények értelmében az agy egész edényrendszerét körükbe vonják. Maguk az idegelemek, ros­tok és sejtek még nem mutatják azon tiszta elkülönítést, melyet a későbbi korban találhatni; állományuk még igen egyenletes és nem mutatja oly tisztán a különböző fénytö­­résű alkatrészeket, mint a hüvelyt, velőállományt, tengely­fonalat stb. Mindezekből kitetszik, hogy a kívülről vagy a test kör­nyi részéből jövő behatások, melyek az edénymozgató ideg­­rendszert és ezzel az áramlási viszonyokat befolyásolzák, az egész agyra kiterjeszkednek, abban gyorsan vérbőséget, vér­­szegénységet, pangást vagy savós átizzadást idéznek elő. Leggyakrabban van alkalmunk vérbőséggel, utána pedig savós átizzadással találkozni, induljon az ki akár telt üte­­rekből, akár pedig viszerekből. A növekedő áramlás az illető részekben fokozott élettani működést idéz elő, mely a test környi részeiben fokozott izom- és idegműködésben nyilvá­nul ; ezen fokozódott rendetlen működés összképét nyújtják a görcsök. Az inger hosszabb tartama alatt az igénybe vett finom idegelemek kórosan elváltoznak. Ha az inger által létrejött változás kisfokú, rövid tartamú, ez esetben az ép állapotba való visszatérés könyen megy végbe, ellenkező esetben büdöses állapotok állhatnak be, melyek, mint alkal­munk lesz látni, az egész életen át fennmaradnak, miután az illető idegelemek elváltozvak, kötszöveti alkatot vettek fel, s így mind működési, mind vezetési képességüket elve­szítették. Ezen áramlási viszonyok a gerinczagyban oly nagyfokú működési zavart nem idézhetnek elő, mert szívós hüvelye és zárt csonttokja a nagymérvű ingadozásoknak nem enged; azonkívül idegelemei, az agyéhoz viszonyítva, születés­kor sokkal fejlettebb alakot mutatnak, s a gerinczagyszöve­­tében csak hajszáledény hálózat található, melyben az áram­lás hirteleni és nagyfokú nyomási változásnak nincs kitéve. Régibb gyermekgyógyászoknál, de még újabb időben is azon helytelen nézettel találkozunk, hogy csecsemőkorban a gerinczagy működése túlszárnyalja az agyét, s hogy ez a csecsemőkor egyik kiváló jelleme volna. Miután számtalanok az okok, melyek majd a környi testrészekből, majd magában a központban változólag hat­nak az agyi vérkeringés nyomási változásaira, ebből önmagá­tól foly, hogy az egyes esetekben az előidéző ok kiderítése és elhárítása igen nehéz, s innét van, hogy még jelenleg is, daczára az e részben tett haladásoknak, a görcsök általános kórisméje a jogos ért kereten túl terjeszkedett ki, s a halá­lozási táblázatban nagyban szerepel A következő sorokban akarom azon támpontokat felsorolni, melyek segélyével egyes 40

Next