Orvosi Hetilap, 1877. június (21. évfolyam, 22-25. szám)
1877-06-10 / 23. szám
23. sz.uDAPEST, 1877. ELŐFIZETÉSI Ár : helyben és vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 új kr. jUNIUS 10. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 12. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. I'JONIS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBAVÁRLAT KÖZLÖNYE. HUSZONEGYEDIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom : Hőgyes E. tr. Adat az emlős magzat életszívósságához. — Tauffer V. tr. Közlemények Hegar tnr. nőgyógyászati korodájáról. Némely a gyógykezelésre vonatkozó megjegyzések. (Vége). — Könyvismertetés: Handbuch u. Atlas der topographischen Percussion von Dr. Ad. Weil. — Lapszemle. Idegen testek a légutakban. Tárcza : Puky Ákos tr. orvos-sebészi naplója. (Folytatás). — Vegyesek. — Pályázatok. — Hirdetések. Melléklet : A „Szemészet“ 3-dik száma. Adat az emlős magzat életszivósságához. (A kolozsvári egyetem általános kór- és gyógyszertani intézetéből), Hőgyes Endre tr.-tól. A kolozsvári orvos természettudományi társulat egyik idei szakülésén, midőn a szénéreggáznak a légzőmozgások faladás alatti lefolyására való hatását kisérletileg bemutattam1, kísérlet alá véletlenül egy terhes tengeri nyúl jutott. Mikor a mérgezés jelenetei lefolytak, s az állat az utolsó légvételen is túl volt és teljesen érzéketlenül, mozdulatlanul meghalva feküdt előttem, a mintegy 4—5 percz múlva a hallgatóság előtt megejtett bonczolatnál — a szénéregmérgezés ismert jelein kívül— a terhes méh magzatburkainak felnyitásakor az a nevezetes tünemény mutatkozott, hogy a mintegy 8—9 napos ébrények még életben maradtak. Ha az ébrényeket burkaikból kifejtettem, mihelyt a levegő megcsapta őket, azonnal lélegzeni kezdtek ; szintén ez történt, ha még a burokvízben a levegővel való érintkezés előtt összenyomtam a köldökzsinórt. Ugyancsak e jelenetek mutatkoztak akkor is, ha előbb a magzatot lepényestől együtt leválasztottam az anyaplacentáról és azután tettem meg a burokfelnyitást, vagy a köldökzsinór lenyomását. Míg minden ébrényt ilyeténképen átvizsgáltam, eltelt egy jó negyed óra és még az utolsó magzatburok felnyitáskor is ugyanazon jelenetek voltak észlelhetők az utoljára vizsgált ébrényen is, mint a legelsőn. Minden ébrénynél a köldökszinór lenyomására, vagy a levegővel való érintkezésre ritka mély légvételek keletkeztek, melyek meggyorsultak, ha a magzatot mechanikailag ingereltem, mely utóbbi esetben azonkivül még a végtagokban is mozgás támadt. Az önnön-légvételek későbben félbeszakadtak ; csak a reflex-ingerlékenység maradt meg mindenik ébrénynél egyre-másra 20 perczen keresztül. Ugyanezeket tapasztaltam még a két következő kísérlet alkalmával is. Egyik kísérletnél egy nagy terhes tengeri nyúlnál légcsőmetszést és a terhes méh elővonására, a fanízület felett a fehér vonalban hasmetszést tettem; a méhszarvakat elővonva, az egész állatot feje és légcsöve kivételével 5 promille és 38 °C-ra hevített sóoldatba helyeztem, hogy az ébrényeket a magzatburok felbontása alatt lehetőleg olyan hőmérsékű és összetételű közegben észlelhessem, mint amilyen élő méhben a magzatvíz. A kivont, élénken mozgó méhszarvakon kívülről hét magzatot lehetett megszámlálni, melyek mindannyian élénk mozgásokban voltak. Egy magzatburkot előre kinyitottam és a magzatot, lepényével együtt a méhvel összefüggésben hagyva, a víz alól kiemeltem ; az önnön légzés azonnal megindult. Azután az anyaállatot, légcsövét a szénéreggáztartóval összekötve, megmérgeztem, s midőn 1' és 30" alatt a mérgezés lefolyt és az utolsó légvétel is megesett, egymásután a többi magzatokat is kifejtettem. A méhmozgás és magzatmozgások, valamint a belek féregszerű mozgása a mérgezés alatt változatlanul maradt. A magzatok a megmérgezett anyaállat halála után a kísérleti napló szerint a következő összeállításban kimutatott ideig éltek. Az idő az anyaállat utolsó légvételétől van számítva. Az eső magzatot mérgezés előtt 7' 5 "-el fejtettem ki a fennebb említett módon. Azonnal önnön-légzés indult meg. Az önnön-légzés az anyaállat utolsó légvétele után 35' és 20" múlva megszűnt, de a reflex ingerlékenység megmaradt még z° 13' és 20' -en keresztül. A II-dik magzatot a mérgezés lefolytával az anyaállat utolsó légvétele után 4' és 5"-et fejtettem ki. A víz alól kiemelve, azonnal megindult az önnön légzés. Későbben ez megakadt és csak mechanikai ingerlésre keletkeztek légvételek; azután mintegy 46" és 40" múlva ezek is lemaradtak, de a reflex ingerlékenység körülbelül egy óra hosszáig tartott. A I1-dik magzatot az anyaállat utolsó légzése után 5' és 10' múlva fejtettem ki, úgy hogy a víz fölibe hoztam és a köldökzsinórt leszakítottam a méhlepényről. Azonnal önnön légzés indult meg, mely azonban mintegy 16' múlva már csak ingerlésre volt kiváltható, későbben erre sem ; a végtagokban reflex mozgások támadtak még 35' és 20' múlva is. E magzat körülbelül 38 perccel élte túl az anyát. A IV-dik magzatot az anya utolsó légzése után 9 percz múlva vettem ki, úgy hogy az egész magzatburkot a magzati e-23 *) Értesítő a kolozsvári orvos-természettudományi társulat szaküléseiről és természettudományi estélyeiről. 1877. april.