Orvosi Hetilap, 1877. június (21. évfolyam, 22-25. szám)

1877-06-10 / 23. szám

23. sz.­­­uDAPEST, 1877. ELŐFIZETÉSI Ár : helyben és vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmente­­sitendők. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 új kr. j­­UNIUS 10. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 12. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. I'JONI­S KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBAVÁRLAT KÖZLÖNYE. HUSZONEGYEDIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom : Hőgyes E. t­r. Adat az emlős magzat életszívósságáh­oz. — Tauffer V. tr. Közlemények Hegar tnr. nőgyógyászati korodájáról. Némely a gyógykezelésre vonatkozó megjegyzések. (Vége). — Könyvismertetés: Handbuch u. Atlas der topographischen Percussion von Dr. Ad. Weil. —­ Lapszemle. Idegen testek a légutakban. Tárcza : Puky Ákos tr. orvos-sebészi naplója. (Folytatás). — Vegyesek. — Pályázatok. — Hirdetések. Melléklet : A „Szemészet“ 3-dik száma. Adat az emlős magzat életszivósságához. (A kolozsvári egyetem általános kór- és gyógyszertani inté­zetéből), Hőgyes Endre t­r.-tól. A kolozsvári orvos természettudományi társulat egyik idei szakülésén, midőn a szénéreggáznak a légző­mozgások faladás alatti lefolyására való hatását kisér­­letileg bemutattam1­, kísérlet alá véletlenül egy terhes tengeri nyúl jutott. Mikor a mérgezés jelenetei lefolytak, s az állat az utolsó légvételen is túl volt és teljesen érzéketlenül, mozdulatlanul meghalva feküdt előttem, a mintegy 4—5 percz múlva a hallgatóság előtt megejtett bonczolatnál — a szénéregmérgezés ismert jelein kívül­­— a terhes méh magzatburkainak felnyitásakor az a neveze­tes tünemény mutatkozott, hogy a mintegy 8—9 napos ébrények még életben maradtak. Ha az ébrényeket bur­kaikból kifejtettem, mihelyt a levegő megcsapta őket, azonnal lélegzeni kezdtek ; szintén ez történt, ha még a burokvízben a levegővel való érintkezés előtt összenyom­tam a köldökzsinórt. Ugyancsak e jelenetek mutatkoztak akkor is, ha előbb a magzatot lepényestől együtt levá­lasztottam az anyaplacentáról és azután tettem meg a burokfelnyitást, vagy a köldökzsinór lenyomását. Míg minden ébrényt ilyeténképen átvizsgáltam, eltelt egy jó negyed óra és még az utolsó magzatburok felnyitáskor is ugyanazon jelenetek voltak észlelhetők az utoljára vizsgált ébrényen is, mint a legelsőn. Minden ébrénynél a köldökszinór lenyomására, vagy a levegővel való érintkezésre ritka mély légvételek keletkeztek, melyek meggyorsultak, ha a magzatot mechanikailag ingereltem, mely utóbbi esetben azonkivül még a végtagokban is mozgás támadt. Az önnön-légvételek későbben félbe­szakadtak ; csak a reflex-ingerlékenység maradt meg min­­denik ébrénynél egyre-másra 20 perczen keresztül. Ugyanezeket tapasztaltam még a két következő kísérlet alkalmával is. Egyik kísérletnél egy nagy terhes tengeri nyúlnál légcsőmetszést és a terhes méh elővonására, a fanízület felett a fehér vonalban hasmetszést tettem; a méhszar­­vakat elővonva, az egész állatot feje és légcsöve kivéte­lével 5 promille és 38 °C-ra hevített sóoldatba helyeztem, hogy az ébrényeket a magzatburok felbontása alatt lehetőleg olyan hőmérsékű és összetételű közegben ész­lelhessem, mint a­milyen élő méhben a magzatvíz. A kivont, élénken mozgó méhszarvakon kívülről hét magza­tot lehetett megszámlálni, melyek mindannyian élénk mozgásokban voltak. Egy magzatburkot előre kinyitot­tam és a magzatot, lepényével együtt a méhvel össze­függésben hagyva, a víz alól kiemeltem ; az önnön­ légzés azonnal megindult. Azután az anyaállatot, légcsövét a szénéreggáztartóval összekötve, megmérgeztem, s midőn­ 1' és 30" alatt a mérgezés lefolyt és az utolsó légvétel is megesett, egymásután a többi magzatokat is kifejte­t­tem. A méhmozgás és magzatmozgások, valamint a be­lek féregszerű mozgása a mérgezés alatt változatlanul maradt. A magzatok a megmérgezett anyaállat halála után a kísérleti napló szerint a következő összeállításban ki­mutatott ideig éltek. Az idő az anyaállat utolsó légvé­telétől van számítva. Az e­ső magzatot mérgezés előtt 7' 5 "-el fejtettem ki a fennebb említett módon. Azonnal önnön-légzés indult meg. Az önnön-légzés az anya­állat utolsó légvétele után 35' és 20" múlva megszűnt, de a reflex ingerlékenység megmaradt még z° 13' és 20' -en keresztül. A II-dik magzatot a mérgezés lefolytával az anyaállat utolsó légvétele után 4' és 5"-et fejtettem ki. A víz alól kiemelve, azonnal megindult az önnön­ légzés. Későbben ez megakadt és csak mechanikai ingerlésre keletkeztek légvételek; azután mint­egy 46" és 40" múlva ezek is lemaradtak, de a reflex ingerlé­kenység körülbelül egy óra hosszáig tartott. A I1­-dik magzatot az anyaállat utolsó légzése után 5' és 10' múlva fejtettem ki, úgy hogy a víz fölibe hoztam és a köl­dökzsinórt leszakítottam a méhlepényről. Azonnal önnön­ légzés indult meg, mely azonban mintegy 16' múlva már csak inger­lésre volt kiváltható, későbben erre sem ; a végtagokban reflex mozgások támadtak még 35' és 20' múlva is. E magzat körül­belül 38 perc­c­el élte túl az anyát. A IV-dik magzatot az anya utolsó légzése után 9 percz múlva vettem ki, úgy hogy az egész magzatburkot a magzati e-23 *) Értesítő a kolozsvári orvos-természettudományi társulat szakülései­ről és természettudományi estélyeiről. 1877. april.

Next