Orvosi Hetilap, 1900. június (44. évfolyam, 22-25. szám)

1900-06-03 / 22. szám

330 ORVOSI HETILAP E közben konstatáljuk, hogy a fájdalomérzés az alsó vég­tagokon, majd fel a törzsön a hónaljig elmúlt s ez időtől fogva 1—1 és óráig nem tér vissza. Tuffier ezen tapasztalatairól már több apróbb közlést tett, legutolsó czikkéig, mindössze 63 beteget operált gerinczagyi érzéstelenítéssel, köztük a műtét több­nél a medenc­én vagy a törzsön történt. Az érzéstelenség, értve alatta analgesiát, mindenkor teljes volt, és a fentebb jelzett általános tüneteken kívül súlyosabbak nem mutatkoztak. Betegei között mindenféle korú egyének vannak, csupán gyermekeknél nem tartja a módszert kivihetőnek, mert ezek a beszúrás alatt nem nyugodtak. Ezen tények nagy fontosságánál fogva klinikámon azonnal megtettem a szükséges intézkedéseket, hogy a módszert kipróbál­jam. Az első beteget f. hó 22-dikén operáltam. A betegnél, a­ki 22 éves volt, elhanyagolt dongaláb miatt az Achilles-inon teno­­tómiát kellett végezni, azonkívül át kellett vágni az összes talpi lágyrészeket. Phelps-műtét: A műtétet 20 perc­c­el a befecskendezés után kezdtem meg. A­mint a többi esetem bizonyítja, ez korán volt, mert a teljes érzéstelenség többnyire csak 30 perc­c­el azután következik be. A beteg különösen a műtét elején folyton, de egészen nyugodt hangon jelezte, hogy a metszések fájnak, e mellett végtagját meg nem mozdította, hanem nyugodtan tűrte a műtétet. Csupán az utolsó perc­ekben nem érzett fájdalmat. A műtét alatt erősen izzadt, hányó ingere volt, érvelése 15 perc­c­el a befecskendezés után 142 volt, egy fél óra elteltével a rendesre ment vissza. Ez az első eset tehát nem sikerült egé­szen. Másnap egy férfi gü­mós bokaizületét resekáltam. A teljes érzéstelenség 30 perc­c­el a befecskendezés után állt be. A beteg az alszárcsontok tesetrésze­­lését, a talus kiválasztását és a lágyrészek vágását nem érezte. Csupán a lágy részek erős rongálását fájlalta. A műtét alatt semmi mellékhatás, másnap csekély fejfájás. A módszerrel ekként megismerkedve, azt f. hó 25-dikén hallgatóimnak mutattam be. Ekkor egy 42 éves napszámosnőnél az al­szárcsontok gü­mós el­változása és másod­lagos septikus befer­­tőzése miatt magas al­­száramputallot végeztem. A beteg sem az alszár­csontok átfűrészelését, sem a lágyrészek átvágá­sát, sem azt nem érezte, a­mikor a hátsó lebeny­ből a nervus tibialis pos­ti­cust mintegy 15 centi­­méternyire kihúztam és levágtam. A műtét alatt folyton közömbösen be­szélgetett. A beteg egy fél órával a műtét után ebé­det kért, azt jóízűen el­költötte és nála semmiféle mellékhatás nem mutat­kozott. Ugyanekkor egy 66 éves férfibeteg ke­rült műtétre, a­kinek a végbél sphincterikus részében hámrákja volt. A végbélfekély ki lett metszve és a beszűrődött inguinalis mirigyek mindkét oldalt kiirtva. E betegnél az analgesia 20 perc­c­el a befecskendezés után már teljes volt és egy óráig tartott, ezen időn túl a műtét még egy negyedórát vett igénybe, a­mely alatt az analgesia már nem volt tökéletes. 5 perc­c­el a befecskendezés után a betegnél hányó­inger, aggódó érzés, be izzadás lépett fel. A tünetek 5 perczig tartottak, azután a beteg egészen közömbös volt és fájdalmat, kivéve az utolsó 15 perczet, nem érzett. Május h­ó 30-dikán egy 14 éves fiúnál ferdén gyógyult törés miatt ékkivésés végeztetett, egy 27 éves betegnél osteomyelitis acuta infectiosa következtében fellépett, erős subluxatioval páro­sult térdzsugorodás miatt térdizületi resectio és egy 41 éves beteg­nél lágyéksérv miatt Bassini műtét. A műtéteket a segéd urak végezték. Mind a három esetben a bőr analgesiája 11—30 percz múlva következett be, valamennyien erős émelygést kaptak, a­melyhez hányás csatlakozott és igen be izzadás. Azon két beteg, a­kin csontműtét történt, a fűrészelést nem érezte, de a vésés és a csontvégek megmozgatása, valamint a lágyrészek rongálása fájt. A lágyéksérv műtétnél az ondózsinór leválasztása a sérvtömlőről a betegnek nagy fájdalmat okozott, úgy hogy a beteg közbe nagyokat kiáltott. E közben a környezet bőre analgesiás volt. A 14 éves fiúnál az analgesia az egész testre, a fejre is kiterjedt. Az eddigi kísérletek azt mutatják, hogy a Bier-féle mód­szerrel tényleg képesek vagyunk nagykiterjedésű analgesiát elő­idézni, a­mely alatt némely műtétek teljesen fájdalom nélkül végez­hetők és egyik-másik betegnél sem a műtét alatt, sem a műtét után nem lépnek fel melléktü­netek, mint pl. az általunk amputált asszonynál; de annyit már most is constatálhatunk, hogy az esetek legnagyobb részében igen kellemetlen melléktünetek mutatkoznak; a beteg a műtét tudata mellett, az intoxicatio tüneteit, a be­izza­­dást, az émelygést, a hányást is kénytelen kiállani, ehhez járul még, hogy a befecskendezendő oldat sterilizálása hosszadalmas, kissé komplikált és ha nem pontos, a beteget esetleg igen nagy veszélybe dönti. Mindezek a felsorolt előnyök és hátrányok elég ok arra, hogy mi a módszer klinikai tanulmányozását folytassuk, de másrészt azt a nagy gyakorlat számára a jelenlegi alakjában még nem tartjuk alkalmasnak. Közlemény a budapesti kir. m. tud.­egyetem II. sz. belklinikájából. Igazgató Kétly Károly tanár. A test melegítése phénix à air chaud-dal. Irta: Wenhardt János dr. belklinikai tanársegéd. Ismeretes, hogy mindazon esetekben, a midőn a test k­ö­­kiadását ad minimum kell redukálni (operatio, acut vérszegénység után, vagy mikor a gyo­mor elkerülésével kell a szervezetet táplálni, stb.), a czélt különböző módon igyekeznek elérni. Fel­melegítik a fehérneműt és ágyneműt, meleg téglá­kat, forró vizet vagy ho­mokot tartalmazó palac­­­kot, vagy külön e czélra fémből vagy kaucsukból készített ágymelegítő edé­nyeket, ismét máskor pa­razsat tartalmazó mele­gítő készülékeket visznek a takaró alá. Mindenki, a­ki ezen eljárásokat kénytelen volt gyakorlatilag végrehaj­tani, nemcsak azt tudja, hogy ezek mennyi ké­­nyelmetlenséget o­koznak a betegnek és munkát az ápolónak, hanem hogy bizony a legmegbízhatóbb ápolás mellett is nem oly ritkák a bőr megpörkölései. Ezen okoknál fogva nem tartom minden haszon nélkül valónak, ha egy tapasztalatomat röviden közlöm. A múlt őszszel kerek gyomorfekélyben szenvedő, nagy mértékben lesoványo­dott, kiaszott beteget kellett a budapesti 11. számú belklinikán kezel­nem. A szájon át egyáltalában nem volt táplálható , tehát per anum és per cutem vittem a szervezetbe a szükséges tápanyagokat. Érthető, hogy ily körülmények között mily féltékenyen őriztem az organismus minden kalóriáját. Czélom elérésére a legalkalmasabbnak a phénix á air ch­aud-ot tartottam, a­melyet ilyenre tudtommal még nem használtak. A mellé­kelt ábrán nem az eredeti Fulpius-Ше, hanem az általam módo­sított phénix á air chaud látható. Ezen készülék egy faszekrénykéből áll, mely valamivel keskenyebb, mint az ágy, kissé maga­ 1900. 22. sz.

Next