Orvosi Hetilap, 1900. november (44. évfolyam, 44-47. szám)

1900-11-04 / 44. szám

685 ORVOSI HETILAP agy kivétele közben kifolyt. (Összehasonlításul megjegyzem, hogy Kolozsvárt férfihulláknál 1320 gm­. átlagos agysúlyt találtam.) Az agygyomrácsok kitágulva nincsenek, tehát a szokatlan nagy súly tisztán az agyállomány javára esik. Az agy­tekervények általá­ban a rendesnél vaskosabbak, s a köztük levő árkok aránylag sekélyek. Egyébként az agy alak, szerkezet s a tekervények le­futása tekintetében nem tért el a rendestől, kivéve a jobb agy­féltekén levő bemélyedést, a­mely közelebbi vizsgálat, nevezetesen a hídszerűen kifeszített burkok levonása után a következő viszo­nyokat mutatta: A jobboldali Sylvius-árok az agy alapján (truncus fossae Sylvii) egy tátongó rést képez, a­mely a halánték és homlok­lebeny közt kifelé fokozatosan szélesedik, úgy hogy a carotis interna elágazásánál kisujjnyi, míg ugyanazon lebenyek leg­oldalsóbb részei közt jó két ujjnyi hézag van, II. ábra b. A halántéklebeny mellső része, pólusa ennek megfelelőleg a ren­desnél hátrább áll (1. az I. ábrát) s nem fekszik reá a homlok­lebeny alsó felszínére, míg a baloldali halántéklebeny a homlok­lebeny alsó részét a szokott módon alulról részben beborítja, II. ábra a. Az a hasadék, mely a jobboldali Sylvius-árok kiszélesedése által támad, oldalt és felfelé addig a helyig folytatódik, a­hol a Sylvius-árok mellső és hátsó ágra oszlik, úgy hogy oldalról tekintve a jobb agyféltekét, a homlok- és halántéklebenyek közt széles hézagot látunk, a mely alulról felfelé és kissé hátrafelé halad s felülről a homlok- és fali lebeny operculuma által határol­­tatik, I. ábra c. Ezen hézag szélessége mellűiről hátra 3'5—­4 cm., magas­sága 5'5 cm., belső, azaz medialis határát a Reyl-sziget mellső tekervényei képezik, melyek a hasadék alapján csupaszon fekü­sz­­nek s úgy oldalról, mint alulról tekintve szabadon láthatók (I. ábra a), holott baloldalt a Reyl-sziget az operculum által a szokott módon be van fedve s csakis a homloklebeny alsó tekervényének és a halántéklebenynek leválasztása által lesz látható. Megtekintve a hasadék széleit képező agytekervényeket, azon eredményre jutunk, hogy az főkép a homloklebeny rovására keletkezett, a­melynek különösen oldalsó, hátsó részei hiányosak, míg a medialis felszíne és a mellső csúcsa teljesen ép. Ennek megfelelően a homloklebeny egyes tekervényei közül a felső nor­mális elég széles, a középső és alsó tekervény ellenben jóval kes­kenyebb, mint baloldalt, az agy alapján épúgy, mint annak dom­ború felszínén (II. ábra c). Különösen satnya az ú. n. operculum, melynek méretei jobboldalt 2'5 cm.: 1'8 cm., míg baloldalt 4’0 cm.: 2'7 cm. Ter­mészetes, hogy ilyen kicsiny operculum nem fedhette be kellő­leg a Reyl-szigetet. Ez a kisebbedés főleg az által jó létre, hogy a homloklebeny ezen része nem olyan ereszalakú, mint rendesen, hanem tekervényei meglehetős hirtelen, meredeken csapnak le a középső homloktekervény oldalsó részétől az insulához. Hasonló­kép áll a dolog a homloklebeny alapján, a­hol a gyrus orbitalis aránylag keskeny s hátsó része ugyancsak meredeken hátra- és felfelé halad az insula mellső-alsó széléhez, minek folytán a homlok­lebeny alsó vízszintes felszíne (I. ábra b) hátrább egy egész rend­ellenes hátsó kissé hosszú felszínbe megy át, a­mely a leirt ha­sadék mellső falát képezi. Az alsó homloktekervény ú. n. pars triangularisa szintén kisebb és laposabb, mint a baloldali. Általában a homloklebeny durványos részein a tekervények a rendesnél alacsonyabbak s valamivel, bár nem sokkal, keskenyebbek is; feltűnő, hogy különösen a másodlagos kanyarulatok száma sokkal csekélyebb s a gyrusok alkotása ennek következtében sokkal egyszerűbb, mint másutt. A halántéklebeny (I. ábra d) mellső csúcsa, mint már emlí­tettük, hátrább áll s egy kissé kifelé van nyomva, mintha a folyadékgyü­lem a halántéklebenyt az insuláról leemelte és hátra­felé tolta volna (1. a II. ábrát); egyébként azonban tekervényei elég rendesek s legfeljebb annyi változást mutatnak, hogy a mellső rész letompítása következtében valamivel vaskosabbak és mellhátsó irányban kissé megrövidültek. A fali lebeny csupán azon részben mutat változást, a­mely a homloklebenynyel határos. A Rolando-árok ezen oldalon 15 cm.-rel rövidebb s ennek megfelelően némi rövidülést szenvedtek a mellső és hátsó központi tekervények oldalsó részei is. A fali lebeny többi része s az egész nyakszirtlebeny ép, épúgy az agyacs is (I. ábra­e). Az agyat formalinban megkeményítve, frontalis síkban át­metszettük a gyrus triangularis közepén keresztül, tehát a homlok­­lebeny keskenyedett helyén. Ezen átmetszetben az ol­­dalgyomrocsok nem mutatnak lényeges különbséget. A III. ábrán f a bal, s a jobb gyomrocs átmetszetét jelzi. A corpus callosum is rész­arányos (III. ábra e), ellenben a centrum semiovale a kóros oldalon közel 1 cm.-rel kes­kenyebb (III. ábra d). A gödör falait képező alacsony agytekervények mindenütt kéregállománynyal vannak ugyan ellátva, de összehason­lításnál feltűnik, hogy az alsó homloktekervények kéregállománya jobboldalt valamivel keskenyebb (III. ábra c). Ugyanitt a gyrus fehérállományból álló tengelyi része is valamivel keskenyebb és alacsonyabb. Egy más frontalmetszet az előbbi mögött 2­5 cm.-rel, az operculumon keresztül ugyanazon viszonyokat mutatja; az oper­culum fehérállománya s a centrum semiovale megfelelő része szélességben úgy, mint magasságban kisebb, ellenben a corpus striatum és a capsula interna mindkét oldalon egyenlők. Ha az átmetszeteken a két homloklebeny körvonalait egész­ben tekintjük, azt találjuk, hogy a bal homloklebeny nagyjában félkör alakú, míg a jobboldali inkább egy keskeny, hosszú trapezoid alakjával bir. (A III. ábrán, a­mely ép úgy, mint a két első ábra, fényképfelvétel után készült, a frontalsíkban át­metszett agy hátsó darabjának metszési lapja látható s ezért a bal félteke a kép jobb felén van; a a felső, b a középső, c az alsó homloktekervényt jelöli.) A koponyaü­reg leírásához még hozzáteszszük, hogy a jobb scala media valamivel mélyebb a balnál s erős ujj benyomatszerű gödröket is mutatott. Górcsői vizsgálatra a jobb és bal agyféltekéből a középső és alsó homloktekervény találkozási helye használtatott fel. Frontális metszetben Weigert-festéssel lényeges különbséget találni nem lehetett; a velős hüvelyű rostok festődése, száma, elrendező­dése a jobb oldalon sem mutatott eltérést a rendestől, a sugaras és tangentiális rostok a szokott elosztódásban jól fel voltak ismerhetők. Hasonlókép az idegsejtek is alak, szám, elrendező­dés tekintetében látszólag nem különböztek az ép agykéregtől, így a bal homloklebeny megfelelő részétől sem. Azon eltérés, a­mely vastagságra nézve a két oldal kéreg­állománya közt mutatkozott, kétségkívül a szövetelemek valamely nagyság vagy számbeli különbsége által van feltételezve, de ezt a különbséget csakis rendkívül pontos mérések és számítások útján lehetne kideríteni. Lábos beszűkzödés, gliaszaporodás vagy valamely jele az idegállomány tönkremenésének a kóros oldalon is teljesen hiányzott. A gerinczagyban sem szabad szemmel, sem górcső alatt kóros elváltozást találni nem lehetett. Mielőtt az agybeli elváltozás értelmezésére reátérnénk, még egy érdekes leletet kell felemlítenünk. A bal láb öregujján ugyanis a második percz kettőzve volt, két körömmel, két csontos ujjperczczel, mely utóbbiak közül a medialis valamivel vékonyabb II. ábra. III. ábra. 1900. 44. sz.

Next