Orvosi Hetilap, 1900. november (44. évfolyam, 44-47. szám)
1900-11-04 / 44. szám
685 ORVOSI HETILAP agy kivétele közben kifolyt. (Összehasonlításul megjegyzem, hogy Kolozsvárt férfihulláknál 1320 gm. átlagos agysúlyt találtam.) Az agygyomrácsok kitágulva nincsenek, tehát a szokatlan nagy súly tisztán az agyállomány javára esik. Az agytekervények általában a rendesnél vaskosabbak, s a köztük levő árkok aránylag sekélyek. Egyébként az agy alak, szerkezet s a tekervények lefutása tekintetében nem tért el a rendestől, kivéve a jobb agyféltekén levő bemélyedést, amely közelebbi vizsgálat, nevezetesen a hídszerűen kifeszített burkok levonása után a következő viszonyokat mutatta: A jobboldali Sylvius-árok az agy alapján (truncus fossae Sylvii) egy tátongó rést képez, amely a halánték és homloklebeny közt kifelé fokozatosan szélesedik, úgy hogy a carotis interna elágazásánál kisujjnyi, míg ugyanazon lebenyek legoldalsóbb részei közt jó két ujjnyi hézag van, II. ábra b. A halántéklebeny mellső része, pólusa ennek megfelelőleg a rendesnél hátrább áll (1. az I. ábrát) s nem fekszik reá a homloklebeny alsó felszínére, míg a baloldali halántéklebeny a homloklebeny alsó részét a szokott módon alulról részben beborítja, II. ábra a. Az a hasadék, mely a jobboldali Sylvius-árok kiszélesedése által támad, oldalt és felfelé addig a helyig folytatódik, ahol a Sylvius-árok mellső és hátsó ágra oszlik, úgy hogy oldalról tekintve a jobb agyféltekét, a homlok- és halántéklebenyek közt széles hézagot látunk, a mely alulról felfelé és kissé hátrafelé halad s felülről a homlok- és fali lebeny operculuma által határoltatik, I. ábra c. Ezen hézag szélessége mellűiről hátra 3'5—4 cm., magassága 5'5 cm., belső, azaz medialis határát a Reyl-sziget mellső tekervényei képezik, melyek a hasadék alapján csupaszon feküsznek s úgy oldalról, mint alulról tekintve szabadon láthatók (I. ábra a), holott baloldalt a Reyl-sziget az operculum által a szokott módon be van fedve s csakis a homloklebeny alsó tekervényének és a halántéklebenynek leválasztása által lesz látható. Megtekintve a hasadék széleit képező agytekervényeket, azon eredményre jutunk, hogy az főkép a homloklebeny rovására keletkezett, amelynek különösen oldalsó, hátsó részei hiányosak, míg a medialis felszíne és a mellső csúcsa teljesen ép. Ennek megfelelően a homloklebeny egyes tekervényei közül a felső normális elég széles, a középső és alsó tekervény ellenben jóval keskenyebb, mint baloldalt, az agy alapján épúgy, mint annak domború felszínén (II. ábra c). Különösen satnya az ú. n. operculum, melynek méretei jobboldalt 2'5 cm.: 1'8 cm., míg baloldalt 4’0 cm.: 2'7 cm. Természetes, hogy ilyen kicsiny operculum nem fedhette be kellőleg a Reyl-szigetet. Ez a kisebbedés főleg az által jó létre, hogy a homloklebeny ezen része nem olyan ereszalakú, mint rendesen, hanem tekervényei meglehetős hirtelen, meredeken csapnak le a középső homloktekervény oldalsó részétől az insulához. Hasonlókép áll a dolog a homloklebeny alapján, ahol a gyrus orbitalis aránylag keskeny s hátsó része ugyancsak meredeken hátra- és felfelé halad az insula mellső-alsó széléhez, minek folytán a homloklebeny alsó vízszintes felszíne (I. ábra b) hátrább egy egész rendellenes hátsó kissé hosszú felszínbe megy át, amely a leirt hasadék mellső falát képezi. Az alsó homloktekervény ú. n. pars triangularisa szintén kisebb és laposabb, mint a baloldali. Általában a homloklebeny durványos részein a tekervények a rendesnél alacsonyabbak s valamivel, bár nem sokkal, keskenyebbek is; feltűnő, hogy különösen a másodlagos kanyarulatok száma sokkal csekélyebb s a gyrusok alkotása ennek következtében sokkal egyszerűbb, mint másutt. A halántéklebeny (I. ábra d) mellső csúcsa, mint már említettük, hátrább áll s egy kissé kifelé van nyomva, mintha a folyadékgyülem a halántéklebenyt az insuláról leemelte és hátrafelé tolta volna (1. a II. ábrát); egyébként azonban tekervényei elég rendesek s legfeljebb annyi változást mutatnak, hogy a mellső rész letompítása következtében valamivel vaskosabbak és mellhátsó irányban kissé megrövidültek. A fali lebeny csupán azon részben mutat változást, amely a homloklebenynyel határos. A Rolando-árok ezen oldalon 15 cm.-rel rövidebb s ennek megfelelően némi rövidülést szenvedtek a mellső és hátsó központi tekervények oldalsó részei is. A fali lebeny többi része s az egész nyakszirtlebeny ép, épúgy az agyacs is (I. ábrae). Az agyat formalinban megkeményítve, frontalis síkban átmetszettük a gyrus triangularis közepén keresztül, tehát a homloklebeny keskenyedett helyén. Ezen átmetszetben az oldalgyomrocsok nem mutatnak lényeges különbséget. A III. ábrán f a bal, s a jobb gyomrocs átmetszetét jelzi. A corpus callosum is részarányos (III. ábra e), ellenben a centrum semiovale a kóros oldalon közel 1 cm.-rel keskenyebb (III. ábra d). A gödör falait képező alacsony agytekervények mindenütt kéregállománynyal vannak ugyan ellátva, de összehasonlításnál feltűnik, hogy az alsó homloktekervények kéregállománya jobboldalt valamivel keskenyebb (III. ábra c). Ugyanitt a gyrus fehérállományból álló tengelyi része is valamivel keskenyebb és alacsonyabb. Egy más frontalmetszet az előbbi mögött 25 cm.-rel, az operculumon keresztül ugyanazon viszonyokat mutatja; az operculum fehérállománya s a centrum semiovale megfelelő része szélességben úgy, mint magasságban kisebb, ellenben a corpus striatum és a capsula interna mindkét oldalon egyenlők. Ha az átmetszeteken a két homloklebeny körvonalait egészben tekintjük, azt találjuk, hogy a bal homloklebeny nagyjában félkör alakú, míg a jobboldali inkább egy keskeny, hosszú trapezoid alakjával bir. (A III. ábrán, amely ép úgy, mint a két első ábra, fényképfelvétel után készült, a frontalsíkban átmetszett agy hátsó darabjának metszési lapja látható s ezért a bal félteke a kép jobb felén van; a a felső, b a középső, c az alsó homloktekervényt jelöli.) A koponyaüreg leírásához még hozzáteszszük, hogy a jobb scala media valamivel mélyebb a balnál s erős ujj benyomatszerű gödröket is mutatott. Górcsői vizsgálatra a jobb és bal agyféltekéből a középső és alsó homloktekervény találkozási helye használtatott fel. Frontális metszetben Weigert-festéssel lényeges különbséget találni nem lehetett; a velős hüvelyű rostok festődése, száma, elrendeződése a jobb oldalon sem mutatott eltérést a rendestől, a sugaras és tangentiális rostok a szokott elosztódásban jól fel voltak ismerhetők. Hasonlókép az idegsejtek is alak, szám, elrendeződés tekintetében látszólag nem különböztek az ép agykéregtől, így a bal homloklebeny megfelelő részétől sem. Azon eltérés, amely vastagságra nézve a két oldal kéregállománya közt mutatkozott, kétségkívül a szövetelemek valamely nagyság vagy számbeli különbsége által van feltételezve, de ezt a különbséget csakis rendkívül pontos mérések és számítások útján lehetne kideríteni. Lábos beszűkzödés, gliaszaporodás vagy valamely jele az idegállomány tönkremenésének a kóros oldalon is teljesen hiányzott. A gerinczagyban sem szabad szemmel, sem górcső alatt kóros elváltozást találni nem lehetett. Mielőtt az agybeli elváltozás értelmezésére reátérnénk, még egy érdekes leletet kell felemlítenünk. A bal láb öregujján ugyanis a második percz kettőzve volt, két körömmel, két csontos ujjperczczel, mely utóbbiak közül a medialis valamivel vékonyabb II. ábra. III. ábra. 1900. 44. sz.