Orvosi Hetilap, 1902. május (46. évfolyam, 18-21. szám)

1902-05-04 / 18. szám

1902. 18. sz. ORVOSI HETILAP lásra legez­él­szer­übb a bordaívvel párhuzamos ferde metszés, a mely az egyenes hasizom külső szélénél kezdődik és innen annyira vonul hátrafelé, a mennyire azt a daganat nagysága szükségessé teszi. Ha e metszés mellett a beteget a műtőasztal alsó végén akként helyezzük el, hogy felső teste körülbelül a második ágyéki csigolyáig az asztalon feküdjék, medenc­éje és alsó végtagjai pedig az asztalról lefü­ggenek (Kelling-féle elhelyezés), akkor a belek a hasüreg alsó részében foglalnak helyet, a hasseb maga pedig igen jól széjjelnyílik és a betekintésre és a lép kocsánya­­ körül való manipulatiókra elég tág helyet ad. Az összenövések különben az anaemia splenicánál nem szok­tak jelentékenyek lenni, az én két esetemben összenövések nem voltak. Mihelyt a lép a hasüregből ki van emelve, le kell kötni a ligamentum gastrolienaleban fekvő arteria és vena lienalist. Én azokat mindkét esetemben együtt kötöttem le és pedig miután az első esetemben az ütőér a kocsány rongálása közben a liga­­turából kicsúszott, a­mi a ligamentum két lemeze között némi vérzésre adott okot, a mi miatt a véredényt külön ki kellett­­ keresni és lekötni, a második esetben a kocsányi átmetszése előtt két helyen kötöttem le. A lekötésre erős selyemfonalat használt­­­tam. A lép többi felfüggesztő készülékét en masse, egynéhány tömegben kötöttem alá. A hasfal elzárása szokás szerint selyem­mel, réteges varrattal történt. Az egyik esetben a ligamentum gastrohienaleben egy diónyi melléklép feküdt. Miután a melléklépek a lép megbetegedéseiben részt szoktak venni, ezt is eltávolítottam. Eseteim a következők : 1. M. V.-né, 30 éves, czipészsegéd neje. 1901. év május 20-dikán vétetett fel a klinikára. Előadja, hogy két esztendő előtt az első szülése után hasa bal felében egy almamekkoraságú daga­natot vett észre, a­mely azóta folyton, de fájdalom nélkül nőtt, időközben még egyszer szült. Felvételkor a daganat nehézsége gátolta dolgai elvégzésében. Fájdalmat a hasában csak néha, többnyire étkezés után érzett. Étvágya folyton jó, daczára annak soványodik és rosszul néz ki. Váltóláza, luese nem volt. A beteg felvételkor halavány, kissé i­terikus árnyalattal, nagyon sovány. A léptompulat a hónalj­vonalban a 9. bordánál kezdődik és lefelé a daganatba megy át, a­mely a középvonalban mintegy három ujjnyira ér a köldök alá, oldalt pedig a spina anterior superiort éri el. A beteg oldalfekvésekor egy kissé az alulra jutó oldal felé sülyed. A belek felfúváskor a daganat elé fekszenek, a gyomor azt kissé balfelé tolja. A megejtett vérvizsgálat azt mutatja, hogy a betegnek leucaemiája nincsen. Felvételkor a beteg izületi fájdalmakról panaszkodik, a­melyek azonban 2—3 nap alatt elmúlnak. A műtét 1901. június 15-dikén történt a fentebb leírt módon. A ligamentum gastroh­e­naleben egy diónyi melléklépet találtam, a­melyet szintén eltávo­lítottam. Műtét után a laparotomia sebe minden complicatio nélkül simán gyógyult, mégis a beteg estek­ hőmérséke három héten keresztül 37'2—37'6, sőt 38 0 és 38'4 volt. A­mikor a laparo­­tomiáknál szokott három heti fekvés után az ágyat elhagyta, az esteli hőemelkedések megszűntek. Az eltávolított lép súlya 2100 gm., hossza 25, szélessége 18, vastagsága 7 cm. A lépburok kissé vastagabb, kissé feszes. (Folytatása következik.) Bélelzáródások. Irta: Lévai József ,­. műtőorvos, az „általános munkás-betegsegélyző pénztár“ kórházának főorvosa. (Vége.) A műtéti sebzés egy kötés alatt zavartalanul egyesült, a beteg szeptember 19-dikén gyógyultan elbocsáttatott. 1901. deczem­­ber 20-dikán alkalmam volt látni a beteget, a heg vonalas, szilárd. A volvulus valószínűleg olyan alkalommal keletkezett, a­midőn a beteg nagy lágyéksérvét, a­mely rendesen több vékony­bélkacsát tartalmazott, saját maga nyomta be a hasüregbe. Ileus Littre-féle sérv következtében, botulismus. S. F. 38 éves, kereskedő, 1901. október 3-dikán délután keresett fel. Elpanaszolta, hogy október 1-jéről 2-dikára virradó­­ éjjel nyugtalanul aludt, 2-dikán egész napon át szédült, gyomra émelygett, étvágytalan volt. Éjjel széke volt, 3-dikán reggel sok bűzös ételt hányt, melyben az október 1-sején elköltött vacsora maradékát ismerte fel. Azóta még rosszabbul van, szédül, has­­csikarása, köldöke táján görcsei vannak, hasa puffadt, sem szék, sem szél nem megy tőle. Azt hiszi, ugyanazon baja van mint atyjának volt, a­kit 3 évvel ezelőtt kizárt sérv miatt operáltam. Neki is van ugyanis jobboldali lágyéksérve, a­mely a sérvkötő alatt gyakran kicsúszik, és ilyenkor maga szokta visszahelyezni. Az elég jól fejlett és elég jól táplált, különben ép szerve­zetű egyén arcza feltűnően halvány, beesett. Hasának felső része és gyomor tájéka puffadt, nyelve fehér lepedőkkel bevont, érvelése szapora. A jobboldali lágyékcsatorna ujjal átjárható szabad, a here­zacskó jobb felében az ondózsinór mellett az üres sérvtömlő átérezhető. A beteget hazaküldtem azzal az utasítással, hogy feküdjék le és este meglátogattam. Közben kétszer hányt, hasa még jobban megpuffadt, sem szék, sem szél nem távozott tőle, hőmérséke 36­8, érvelése 90. Belső bélelzáródásra tettem a diagnosist és azon esetre, ha reggelig nem javulna állapota, a műtétet is szóba hoztam. Reggel odajővén, a beteg a szobában járkált. Sokkal frissebb­nek érezte magát, miután az éj folyamán széke volt és fiatal távozott tőle. Így természetesen a műtét szóba sem került, a bajt meg­szűntnek tekintettem. Délig fenjárt a beteg. Ekkor újra előállott a hasgörcs, kétszer hányt, estefelé csuklás jelentkezett. Elhivatván sokkal rosszabb állapotban találtam a beteget, mint előző napon. Hőmérsék 36­7, érverés 94, arca igen halvány, beesett, a has különösen felső részében igen puffadt. Sem szék, sem szél. A has felett mindenütt dobos a kopogtatás-­ hang, kivéve a bal csipőárok tájékát, a­hol tompa volt. A has azonban sem ezen a helyen, sem egyebütt nyomásra nem volt érzékeny. Csupán egy a jobb belső lágyékgyűrűtől felfelé és kissé befelé eső pont volt nyomásra fájdal­mas. Ugyanitt gyermektenyérnyi terjedelemben tompult kopog­­tatási hangot kaptam és némi ellentállást éreztem tapintásnál. A végbélen át való vizsgálatnál az appendix épnek bizonyult, álta­lános hashártyaláb kizárható volt és így mindent fontolóra véve belső bélelzáródásra tettem a diagnosist, a­melyet abból a körülményből, hogy reggel szék és szél távozott a betegtől, annyira praecizírozhattam, hogy a bél lumene nincs teljesen el­zárva. Mivel már az én észlelésem óta is eltelt másfél nap, a műtét sürgősségére való tekintettel az „általános munkás-beteg­­segélyző pénztár“ kórházába szállíttattam a beteget,, a­hol még az éj folyamán megcsináltam a műtétet. A chloroform narcosisban megejtett vizsgálat a bélelzáródás helyére semmi más támpontot nem nyújtott, mint a belső lágyék­gyűrűtől felfelé és befelé mintegy 3 ujjnyira tapintható resisten­­tiát. Azt is fontolóra vettem, hogy a betegnek ezen oldalán lágyéksérve van, a­melynek bem­éke máskor könnyen kicsúszott, jelenlegi megbetegedése alatt pedig sem köhögésre, sem erőlködésre nem csúszott ki, sőt a csatornába mélyen bevezetett ujjhoz sem ütődött és így azt kellett feltételeznem, hogy a tapintható resis­tentia állja útját a belek kicsúszásának. Ez is támogatta azon feltevésemet, hogy ezen a helyen van a bélelzáródás. E helyen ejtettem meg tehát a metszést, úgy mint az előző esetekben. Most is jól bevált a behatolásnak ezen módja. A hashártya megnyitása után előtóduló, igen puffadt, szederjes vörös bélkocs mentén haladva hamar ráakadtam az elzáródás helyére. 3 harántujjnyira a lágyékcsatorna belső nyílásától egy vékonybélkacs­a hashártya megvastagodott részlete által úgy volt becsípve, hogy a mesen­terium felé eső részlete lúdtoll számára átjárható maradt. A lefr­ző­­dés megoldása után a lefüződés feletti igen puffadt bélkacsok rögtön összeestek. Az éles szélű, sötétvörösen belövelt, vérömlenyes, kissé fénytelen lefüződési barázda is néhány nedves meleg muli­­compress alkalmazása után elhalványodott és fényét visszanyerte, úgy hogy a beleket nyugodt lelkiismerettel imponálhattam. A borokban levő sérvtömlöt a hashártyának azon kérges részletével együtt, a­mely a lefürödést okozta, kiirtottam, a lágyrészeket Bassini­ szerint egyesítettem. A Littre-féle sérv létrejöttét ez esetben is a jelenvolt lágyék­sérvvel kell összefüggésbe hozni. A gyakori,visszahelyezések alkal­ 302

Next