Orvosi Hetilap, 1902. szeptember (46. évfolyam, 36-39. szám)

1902-09-07 / 36. szám

1902. 36. sz. ORVOSI HETILAP I. észlelet (1., 2., 3. eset). V. József, 30 éves (1902), F. József, 12 éves, F. Gizella 9 éves (1899). (Három eset: izomrövidülés a felső és alsó végtagokon, az egyik esetben ínreflexhiány.) A családi viszony ezen észleletben a következő : V. József nagyszüleit nem ismerte. Szülei nem voltak rokonságban egymással; apja 72 éves korában halt meg gü­mőkórban, fiatalabb éveiben indulatos volt, egyébként testileg egész­séges, kétszer nősült, első nejétől egy fiú származott, a­ki jelenleg 50 éves, testileg ép, de állítólag­ dementia paralyticában szenved, s gond­nokság alá helyeztetett; második neje 35 éves koráig ép volt, azon túl nagyon visszavonuló, magába zárkózó lett, 52 éves korban halt meg, szintén gü­mőkórban; testileg ép volt. Ezen nőnek négy gyermeke szü­letett, az első fiú meghalt még gyermekkorban; a második 32 éves nő, F. József és F. Gizella anyja, testileg és szellemileg él, a harmadik V. József, a negyedik, leány, meghalt tüdővészben 13 éves korában. F. József és Gizella apja 42 éves, egészséges férfiú, kinek családjában idegbajos nem volt. A két gyermeknek volt egy fiútestvérük (az első­­szülött), a­ki épkézláb volt, de 14 éves korában tüdőbajban meghalt, ezen kívül van még egy, jelenleg 3 éves, eddig jól fejlődő leány­­testvérük. V. József (1. ábra), elég jól fejlett, szellemileg teljesen ép, kissé izgékony férfi, úgy emlékszik, hogy már gyermekkorában rajta volt jelen betegsége, 8—10 éves korában „kényesen“ járt, 14 éves korában már karjain is mutatkozott a bántalom, majd mind nehezebbé vált járása, úgy hogy 25 éves korában már alig tudott menni. Ekkor Dobozy dr. mindkét alszárán az Achilles-inát átmetszette s lábait gipszkötésbe tette, a mi után járóképessége tetemesen megjavult; jelenleg ismét rosszabbodik mozgása. A beteg felalkotása rendes, kisebb occiput-lépcsője van lambda­­varratán; fogai épek és rendesek. Szemein semmi kóros. Törzsökén semmi lényegesebb eltorzulás nincsen, álló helyzetben kis oldalelhajlás támad gerinczoszlopán egyenlőtlen lábtartásának megfelelőleg. Vállai magasabban állanak, kissé előrehúzottak; felkarjainak mozgathatási képessége a vállizületben kisebb fokban korlátozott, főleg a lapocskák jelentékenyen rögzített volta miatt. A lapoczkák ugyanis egymástól távol állanak, alsó csúcsuk csak alig tolható kifelé s ha a beteg karjait emelni kívánja, a lapoczkák belső széle nem ugrik ugyan el a mellkas­faltól, de alsó szöglete sem tér kifelé. Ennek megfelelőleg a felkar szándékolt emelése csakis a delta-izom működésének határáig lehetsé­ges, tehát nem egészen a vízszintes síkig, s már ekkor is erősen hátra­dől a beteg, hogy elősegítse karemelését. A vállak kissé előre húzó­­dottak, a felkarok befelé mozdítása is korlátolt s ilyenkor a pectoralis összehúzódása alig érezhető. A felkarok igen vékonyak, a bal még vékonyabb a jobbnál, rajtuk az izomzat, főleg a m. biceps, mint vékony, keményes nyaláb tapintható. A könyökízületben a bal végtag 110°, a jobb mintegy 120° szögletben nyújtható ki, behajlíthatóságuk teljes. A kéztő feszítése (felhajlíthatósága) teljesen jó, ellenben behajlítani egy­általában nem lehet, oldalt mozgása is korlátolt. Az alkarok izomzata elég jó, az ujjak mozgási képessége jó s a beteg mint gyógyszerész hivatását elég sikerrel tudja ellátni. Nagyobb mértékben hibásak a beteg alsó végtagjai. A c­ombok aránylag elég jól tápláltak, mozgathatóságuk a csípőizü­letben is némileg korlátolt, a passiv hajlítás eléggé lehetséges hajlított térd mellett, a hátrafeszítés ellenben csak kis mértékben sikerül. Álló helyzetben egyik czombját a függőleges síkhoz alig 40° szögletbe tudja emelni, már ekkor is erősen hátradől felső testével. Alszárát ilyen helyzetben alig 15°-n ívben tudja mozgatni s térdét 180° helyett csak mintegy 150°-nyi szögletre képes kinyújtani. Fekvő helyzetben kinyújtott alsó végtagjait egymástól távolítani csak kevéssé képes. Az alszár vékony, izomzata tömött tapintatú; alszárát csak akkor tudja teljesen kinyújtani térdizületében, ha czombja a legnagyobb fokban hátra­felé feszített tartásban van; ha a czomb a törzshöz 90°-n szögletben felhajlítva van, akkor a térdizü­letet nem lehet 90°-on túl kifeszíteni, de ezen tartásban alszárának behajlítása is csak igen szűk határon belül lehetséges. A bokaízület a láb eltorzulása miatt kissé vastagodottnak látszik, ezen ízületben a beteg lábát nem tudja mozgatni s a mozgathatóság is csak a legszűkebb határok között lehetséges. A láb pes equino­ varus­ excavatus alakjában (kínai láb) eltorzult, rövidebbnek tűnik fel. A lábujjak mozgathatósága szabad. Ha a beteg feláll, úgy az equinus tartás megszűnik s a lábtalp íveltsége is nagy mértékben kiegyenesedik. A beteg álló helyzetében főleg bal alsó végtagjára támaszkodik, a jobb csak lábujjaival éri a talajt. Ezen helyzetben a beteg patellái erősen kiemelkednek. Járáshoz bal kezében botot használ, a­melyre a jobb láb megtámasztásának idején rátámasz­kodik. Apró lépésekben nagy nehézséggel vánszorog, főleg felső tes­tének és medenczéjének megfelelő ide-oda mozgatásával pótolja az alsó végtag egyes ízületeinek korlátolt mozgékonyságát. Közönséges székre leülni nem akar, mert arról segítség nélkül felkelni nem tud, rendsze­rint magas polczczal bíró székre ül, még szívesebben áll. Fekvő hely­zetéből sem tud segítség nélkül felkelni. .nreflexei teljesen hiányoznak. Az érzésben nincsen semmi eltérés, a zsigeri szervek működése jó. A villamos ingerlékenység a kar izomzatában jó, a pectoralist kivéve, a­mely­ alig hozható összehúzódásba a farados árammal. F. József és Gizella, az előbbi unokatestvérei rendes időben és különös nehézségek nélkül jöttek a világra; a fiú (2. és 3. ábra) egy­éves korában kezdett beszélni, járni csak kissé később; valami szo­katlan mozdulat már régen feltűnt járásán, s ötéves korában bal lábának csak ujjaira tudott lépni, hatéves korában Achilles-inát átmetszették, ezután tetemesen jobban járt. Néhány év óta ismét romlott járása. A fiú nehezen tanul, kissé mérges természetű, de különben elég jó intelli­­genciájú. Testileg igen jól táplált és csontrendszere teljesen fejlett. Fel­alkotása rendes, fülei kissé elállók. Mellkasa erős, vállai kissé fel és előre húzottak, karjai izmosak s minden irányban szabadon mozognak. Törzsökizmai erőteljeseknek látszanak, gerinczoszlopa elég egyenes, 1. ábra. 2. ábra 3. ábra. 4. ábra. 578

Next