Orvosi Hetilap, 1904. április (48. évfolyam, 14-17. szám)

1904-04-03 / 14. szám

208 ORVOSI HETILAP 1904. 14. sz. lenedik, érlökése kissé szapora, testhője O'l—0‘3° C.-sal alászáll , roh­amos a h­őcsökkenés közvetlen a halál beálltát megelőzőleg. A testsúlycsökkenés az éhhalál bekövetkezésekor 20—50°/C ; az egyes szövetek közül súlyban legtöbbet a lép, izomzat, a máj, s a bőralatti kötőszövet, legkevesebbet az idegrendszer és a szív veszít. Mondhatni, hogy azon szervek vesztesége nagyobb éhezés alatt, melyeket az állat kevésbbé vesz igénybe (lép, máj), hosszú éhezés tartama alatt különben még a csontok is veszítettek súlyukból. A vérsejtek száma megkevesbedett, csökken a haemoglobin tartalom és a leukocyták is kisebbek lesznek. Nagyot apad a tejelválasztás s a tej fehérje- és c­ukortartalma csökken, vízmennyisége nő. Epeelválasztás az éhezés folyamán mindig észlelhető, ép úgy bélsárképződés is. Szembeötlően magas az éhező egyén bélsavának zsírtartalma. Vízelvonás az éhező anyag­­forgalmát, nevezetesen pedig a fehérjeszétesést fokozza. Éhezés közben különben úgy a fehérje, mint más anyagok szétesése a szervezetben csökken, mit a vizelet N-tartalmának megfagyása is igazol. Minthogy az illető saját zsírjából és húsából él, csökken a respiratiós quotiens értéke is. Éhező egyén vizeletében néha czukrot, sőt fehérjét is találhatni. A phosphorsav és a nem oxidált kén kiválasztása fokozott, a vizelet chlórtartalma pedig csökkent. Éhezésnél ugyanazon fajta kisebb állat fehérjevesztesége aránylag nagyobb, mint nagyobb állaté, minek okát Rubner a testsúly és testfelület egymáshoz való viszonyából magyarázza; nagyobb testsúly mellett ugyanis aránylag kisebb a testfelület s így a hóveszteség nagysága is. Hogy a fejlődő szervezet oly rosszul tűri a hőveszteséget, azt az említetten kívül még a gyer­mek élénk anyagcseréje teszi érthetővé. Táplálkozó egyén anyagforgalma mindig nagyobb az éhező egyén anyagforgalmánál, mert a táplálkozás maga is élénkíti az anyagcserét; főkép a fehérjék fokozzák az anyagforgalmat, kevésbbé a zsírok, a szénhydrátok pedig alig vannak be­folyással. Felnőtt egyén napi táplálékszükségletét 683 gm. fehérjével (2800 kalória), a­mennyi 3415 gm. húsban van, fedezhetné; csakhogy ennyi húst megemészteni nem tudunk, úgy hogy ennek nagy része kihasználatlanul a bélsárral távozik. Tiszta hústáplá­lékon tehát ép úgy nem lehetünk el, mint fehérjement koszton ; szervezetünk vegyes táplálékra van utalva. A felvett fehérje napi mennyiségének növelésével fokozódik a fehérjeszétesés is a szervezetben, úgy hogy a szervezet állandó IN-egyensúlyban marad több s kevesebb fehérje mellett is. Táplál­kozva a szervezet fehérjeveszteségét Volt szerint csak úgy tud­juk fedezni, ha legalább is két és félszer annyi fehérjét eszünk, mint a­mennyit az éhező veszít. Említésre méltó, hogy a fehérje­szétesés akkor sem csökken, ha a táplálék fehérjén kívül zsírokat és szénhydrátokat is tartalmaz. Hathatós fehérjekímélő az enyv, ámbár a minimális napi fehérje szükségletet csak részben (62°/C-ig) képes pótolni. A zsír egymagában szintén elégtelen az ember vagy állat anyagcsereveszteségének fedezésére, csak a szervezet zsírjának szétesését gátolja s fehérjét kimér. Túl bőséges zsírtáplálás fokozott zsírbontással jár.Több fehérje a táplálékban nagyobb fehérjeszétesés­sel jár, de zsírt kimér. Tekintve azonban, hogy a zsír két és félszer annyi energiát ad mint a fehérje s hogy a fehérjebontás a szer­vezetre bomlástermékei révén sok felesleges munkát ró, az energia­­szükséglet legc­élszerűbben zsírral fedezhető. Szervezetünk naponta 300—400 gm. zsírt igen jól kihasznál. Az anyagforgalom közben elszenvedett zsírszétesést a szén­hydratok is képesek pótolni, a­nélkül, hogy az anyagforgalmat magát élénkítenék. 100 gm. zsírnak középértékben 240 gm. szénhydrat felel meg. Előnye a szénhydrat táplálásnak, hogy többet tudunk belőle megemészteni, mint a zsírokból. Czélszerű­en összeállított táplálék tehát csak annyi fehérjét tartalmaz, mennyire a szervezetnek okvetlen szüksége van, a további energiaszükségletet pedig kisebb részben zsírral, nagyobb részben pedig szénhydrátokkal fedezzük, mely utóbbiak, mint azt kísérleti tapasztalatok igazolják, első­sorban forrásai az izom­munkának. Felnőtt egyén napi táplálékszükségletét a szopós gyermek táplálékszü­kségletéből vagy az éhező egyén anyagforgalma útján igyekeztek megállapítani. A csecsemő anyagforgalmát alapul vevő számítások értéke túl magas, mert a csecsemő anyagforgalma magában már igen élénk, növésben levő szervezete szöveteket is képez, csekély súlyához képest igen nagy a testfelülete s azért hövesztése is fokozódott. A tej, a csecsemő tápláléka különben sem volna alkal­mas felnőtt egyén táplálására, mert igen sok kellene belőle, mi pedig nagy víztartalmánál fogva a szívre és vesékre róna sok felesleges munkát. 70 kilogrammos testsúlyú éhező egyén szervezete 80 gm. fehérjét és 216 gm. zsírt használt el s 2112 kalóriát fejlesztett; ennek megfelelő táplálék azonban nem volna elegendő a táplál­kozó szükségének fedezésére, mert a táplálékfelvétel élénkíti az anyagforgalmat, az éhezőnél számításba nem jövő (eleső) mirigy­­működéssel jár. Ez adatok inkább csak a fehérje-, szénhydrát- és zsírszükséglet helyes arányának, mely fehérje és zsír között 1 :2­ 5-nek felel meg, megállapítására alkalmasak. Oly nyugvó egyén anyagszükséglete, ki 24 óra alatt 2324 kalóriát fejleszt s 14­8 gm. nitrogént választ ki, 100 gm. fehérjéből (410 kal.), 100 gm. zsírból (930 kal.) és 240 gm. szénhydrátból (984 kal.) álló táplálékkal fedezhető. Minthogy 240 gm. fehérje 100 gm. zsírral isodvnam s így pótolható, a fehérje és zsír között levő viszony 1 :2 lesz. Munka a viszonyt módosítja, mennyiben az anyagcserét tetemesen növeli. Hogy mily nagy munkát végez a szervezet, azt az alanti számok érzékítik, melyek az egy év alatti tápanyagszükségletet s hőtermelést tüntetik fel oly egyénnél, ki naponta mérsékelt munkát végez és Volt fent említett számadatainak megfelelőleg táplálkozik. Ez egyén napi táplálékszüksége, a mint láttuk, 3054 kalória. Ilyen egyén évi fehérjeszükséglete 42,48 kgm., évi zsírszükséglete 20'44 kgm., évi szénhydrátszükséglete 182­5 kgm., megfelelően 1.094,093­ kalóriának. Ötven évi munkaidőt számítva tesz az egész 54 704,655­0 kalóriát. A nő táplálékszükséglete átlag a férfi táplálékszükséglete 4/5-ének felel meg. A minimális táplálékszükségletnek megfelel 80 gm. fehérje, 80—90 gm. zsír és 350 gm. szénhydrát. E minimális anyagcsereszü­kséglet Neumann szerint 70—80 fillérért beszerezhető táplálékkal fedezhető. A minimális energia­­szükséglet fedezésére szolgáló táplálék mennyiségének megállapítá­sánál nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy a felvett anya­gok 4- 13,9%-a kihasználatlanul hagyja el a szervezetet: e vesz­teség Tigerstedt szerint a bélsár száraz anyagának súlyából meg­határozható. Egymagában egy anyag sem képes anyagcsereszükségletü­nket teljesen fedezni: még leginkább a búzakenyér (82­4 gm.) felelne meg e feltételnek. Legkevesebb kellene sajtból (272 gm.) és szalonnából (450 gm.) álló táplálékból, csakhogy annyi zsírt emésztőrendszerünk hosszú időn át el nem bír. Állati táplálék­ban pedig, a tejtől eltekintve, nincs elegendő szénhydrat. Mindez csak azt mutatja, a­mi mellett különben fogazatunk alkotása is szól, hogy az ember állati és növényi táplálékra van utalva, ámbár az sem tagadható, hogy tisztán növényi táplálék mellett is nitrogénegyensúlyban tartható a szervezet; tekintve azonban, hogy a növényi táplálékból igen sok kell, s hogy rosszul használtatik ki, tisztán növényi táplálékkal állan­dóan élni nem való. Az állati táplálék fehérjéjéből csak igen kevés, alig 1­6­— 0'l°/o, míg a növényi fehérjéből 15— 48°/0 megy a bélsárral veszendőbe. Nagyon megnehezíti a növényi táplálék kihasználását a cellulose is, ezért vész kárba a rozskenyér 30—40°/0-a s még a jól emésztődő szénhydrátokból is 10°/0. Hogy kevesebb növényi táplálékkal beérjük, azt szervezetünk jó zsírkihasználó képes­ségének köszönhetni. A táplálkozás a végzett munka nagysága szerint is, főkép azonban a klimatikus viszonyoknak megfelelően módosítandó , így pl. zsírban gazdag északon­­ lehető zsírszegény délen. * * * A fejlődő szervezet anyagforgalma aránylag nagyobb a fel­nőtt anyagforgalmánál, czélja ugyanis a napi energiaszükséglet.

Next