Orvosi Hetilap, 1904. április (48. évfolyam, 14-17. szám)
1904-04-03 / 14. szám
208 ORVOSI HETILAP 1904. 14. sz. lenedik, érlökése kissé szapora, testhője O'l—0‘3° C.-sal alászáll , rohamos a hőcsökkenés közvetlen a halál beálltát megelőzőleg. A testsúlycsökkenés az éhhalál bekövetkezésekor 20—50°/C ; az egyes szövetek közül súlyban legtöbbet a lép, izomzat, a máj, s a bőralatti kötőszövet, legkevesebbet az idegrendszer és a szív veszít. Mondhatni, hogy azon szervek vesztesége nagyobb éhezés alatt, melyeket az állat kevésbbé vesz igénybe (lép, máj), hosszú éhezés tartama alatt különben még a csontok is veszítettek súlyukból. A vérsejtek száma megkevesbedett, csökken a haemoglobin tartalom és a leukocyták is kisebbek lesznek. Nagyot apad a tejelválasztás s a tej fehérje- és cukortartalma csökken, vízmennyisége nő. Epeelválasztás az éhezés folyamán mindig észlelhető, ép úgy bélsárképződés is. Szembeötlően magas az éhező egyén bélsavának zsírtartalma. Vízelvonás az éhező anyagforgalmát, nevezetesen pedig a fehérjeszétesést fokozza. Éhezés közben különben úgy a fehérje, mint más anyagok szétesése a szervezetben csökken, mit a vizelet N-tartalmának megfagyása is igazol. Minthogy az illető saját zsírjából és húsából él, csökken a respiratiós quotiens értéke is. Éhező egyén vizeletében néha czukrot, sőt fehérjét is találhatni. A phosphorsav és a nem oxidált kén kiválasztása fokozott, a vizelet chlórtartalma pedig csökkent. Éhezésnél ugyanazon fajta kisebb állat fehérjevesztesége aránylag nagyobb, mint nagyobb állaté, minek okát Rubner a testsúly és testfelület egymáshoz való viszonyából magyarázza; nagyobb testsúly mellett ugyanis aránylag kisebb a testfelület s így a hóveszteség nagysága is. Hogy a fejlődő szervezet oly rosszul tűri a hőveszteséget, azt az említetten kívül még a gyermek élénk anyagcseréje teszi érthetővé. Táplálkozó egyén anyagforgalma mindig nagyobb az éhező egyén anyagforgalmánál, mert a táplálkozás maga is élénkíti az anyagcserét; főkép a fehérjék fokozzák az anyagforgalmat, kevésbbé a zsírok, a szénhydrátok pedig alig vannak befolyással. Felnőtt egyén napi táplálékszükségletét 683 gm. fehérjével (2800 kalória), amennyi 3415 gm. húsban van, fedezhetné; csakhogy ennyi húst megemészteni nem tudunk, úgy hogy ennek nagy része kihasználatlanul a bélsárral távozik. Tiszta hústáplálékon tehát ép úgy nem lehetünk el, mint fehérjement koszton ; szervezetünk vegyes táplálékra van utalva. A felvett fehérje napi mennyiségének növelésével fokozódik a fehérjeszétesés is a szervezetben, úgy hogy a szervezet állandó IN-egyensúlyban marad több s kevesebb fehérje mellett is. Táplálkozva a szervezet fehérjeveszteségét Volt szerint csak úgy tudjuk fedezni, ha legalább is két és félszer annyi fehérjét eszünk, mint amennyit az éhező veszít. Említésre méltó, hogy a fehérjeszétesés akkor sem csökken, ha a táplálék fehérjén kívül zsírokat és szénhydrátokat is tartalmaz. Hathatós fehérjekímélő az enyv, ámbár a minimális napi fehérje szükségletet csak részben (62°/C-ig) képes pótolni. A zsír egymagában szintén elégtelen az ember vagy állat anyagcsereveszteségének fedezésére, csak a szervezet zsírjának szétesését gátolja s fehérjét kimér. Túl bőséges zsírtáplálás fokozott zsírbontással jár.Több fehérje a táplálékban nagyobb fehérjeszéteséssel jár, de zsírt kimér. Tekintve azonban, hogy a zsír két és félszer annyi energiát ad mint a fehérje s hogy a fehérjebontás a szervezetre bomlástermékei révén sok felesleges munkát ró, az energiaszükséglet legcélszerűbben zsírral fedezhető. Szervezetünk naponta 300—400 gm. zsírt igen jól kihasznál. Az anyagforgalom közben elszenvedett zsírszétesést a szénhydratok is képesek pótolni, anélkül, hogy az anyagforgalmat magát élénkítenék. 100 gm. zsírnak középértékben 240 gm. szénhydrat felel meg. Előnye a szénhydrat táplálásnak, hogy többet tudunk belőle megemészteni, mint a zsírokból. Czélszerűen összeállított táplálék tehát csak annyi fehérjét tartalmaz, mennyire a szervezetnek okvetlen szüksége van, a további energiaszükségletet pedig kisebb részben zsírral, nagyobb részben pedig szénhydrátokkal fedezzük, mely utóbbiak, mint azt kísérleti tapasztalatok igazolják, elsősorban forrásai az izommunkának. Felnőtt egyén napi táplálékszükségletét a szopós gyermek táplálékszükségletéből vagy az éhező egyén anyagforgalma útján igyekeztek megállapítani. A csecsemő anyagforgalmát alapul vevő számítások értéke túl magas, mert a csecsemő anyagforgalma magában már igen élénk, növésben levő szervezete szöveteket is képez, csekély súlyához képest igen nagy a testfelülete s azért hövesztése is fokozódott. A tej, a csecsemő tápláléka különben sem volna alkalmas felnőtt egyén táplálására, mert igen sok kellene belőle, mi pedig nagy víztartalmánál fogva a szívre és vesékre róna sok felesleges munkát. 70 kilogrammos testsúlyú éhező egyén szervezete 80 gm. fehérjét és 216 gm. zsírt használt el s 2112 kalóriát fejlesztett; ennek megfelelő táplálék azonban nem volna elegendő a táplálkozó szükségének fedezésére, mert a táplálékfelvétel élénkíti az anyagforgalmat, az éhezőnél számításba nem jövő (eleső) mirigyműködéssel jár. Ez adatok inkább csak a fehérje-, szénhydrát- és zsírszükséglet helyes arányának, mely fehérje és zsír között 1 :2 5-nek felel meg, megállapítására alkalmasak. Oly nyugvó egyén anyagszükséglete, ki 24 óra alatt 2324 kalóriát fejleszt s 148 gm. nitrogént választ ki, 100 gm. fehérjéből (410 kal.), 100 gm. zsírból (930 kal.) és 240 gm. szénhydrátból (984 kal.) álló táplálékkal fedezhető. Minthogy 240 gm. fehérje 100 gm. zsírral isodvnam s így pótolható, a fehérje és zsír között levő viszony 1 :2 lesz. Munka a viszonyt módosítja, mennyiben az anyagcserét tetemesen növeli. Hogy mily nagy munkát végez a szervezet, azt az alanti számok érzékítik, melyek az egy év alatti tápanyagszükségletet s hőtermelést tüntetik fel oly egyénnél, ki naponta mérsékelt munkát végez és Volt fent említett számadatainak megfelelőleg táplálkozik. Ez egyén napi táplálékszüksége, a mint láttuk, 3054 kalória. Ilyen egyén évi fehérjeszükséglete 42,48 kgm., évi zsírszükséglete 20'44 kgm., évi szénhydrátszükséglete 1825 kgm., megfelelően 1.094,093 kalóriának. Ötven évi munkaidőt számítva tesz az egész 54 704,6550 kalóriát. A nő táplálékszükséglete átlag a férfi táplálékszükséglete 4/5-ének felel meg. A minimális táplálékszükségletnek megfelel 80 gm. fehérje, 80—90 gm. zsír és 350 gm. szénhydrát. E minimális anyagcsereszükséglet Neumann szerint 70—80 fillérért beszerezhető táplálékkal fedezhető. A minimális energiaszükséglet fedezésére szolgáló táplálék mennyiségének megállapításánál nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy a felvett anyagok 4- 13,9%-a kihasználatlanul hagyja el a szervezetet: e veszteség Tigerstedt szerint a bélsár száraz anyagának súlyából meghatározható. Egymagában egy anyag sem képes anyagcsereszükségletünket teljesen fedezni: még leginkább a búzakenyér (824 gm.) felelne meg e feltételnek. Legkevesebb kellene sajtból (272 gm.) és szalonnából (450 gm.) álló táplálékból, csakhogy annyi zsírt emésztőrendszerünk hosszú időn át el nem bír. Állati táplálékban pedig, a tejtől eltekintve, nincs elegendő szénhydrat. Mindez csak azt mutatja, ami mellett különben fogazatunk alkotása is szól, hogy az ember állati és növényi táplálékra van utalva, ámbár az sem tagadható, hogy tisztán növényi táplálék mellett is nitrogénegyensúlyban tartható a szervezet; tekintve azonban, hogy a növényi táplálékból igen sok kell, s hogy rosszul használtatik ki, tisztán növényi táplálékkal állandóan élni nem való. Az állati táplálék fehérjéjéből csak igen kevés, alig 16— 0'l°/o, míg a növényi fehérjéből 15— 48°/0 megy a bélsárral veszendőbe. Nagyon megnehezíti a növényi táplálék kihasználását a cellulose is, ezért vész kárba a rozskenyér 30—40°/0-a s még a jól emésztődő szénhydrátokból is 10°/0. Hogy kevesebb növényi táplálékkal beérjük, azt szervezetünk jó zsírkihasználó képességének köszönhetni. A táplálkozás a végzett munka nagysága szerint is, főkép azonban a klimatikus viszonyoknak megfelelően módosítandó , így pl. zsírban gazdag északon lehető zsírszegény délen. * * * A fejlődő szervezet anyagforgalma aránylag nagyobb a felnőtt anyagforgalmánál, czélja ugyanis a napi energiaszükséglet.