Orvosi Hetilap, 1906. február (50. évfolyam, 5-8. szám)
1906-02-04 / 5. szám
267 ORVOSI HETILAP 1906. 5. sz. után a fertőzés lehetőségét kizárja, de Freund azt még 14 nappal azután is fenntartja és az említett londoni bizottság 3 hét múlva is látott fertőzést. Nekem évek óta alkalmam van ezt a kérdést tanulmányozni. Volt számos tiszta esetem, hol csak egyetlen egy napon történt az érintkezés beteg és fertőzött közt. Ily eseteket leginkább a magángyakorlat szolgáltat. Több gyermekkel bíró családokban igen elterjedt szokás, hogy valamely gyermek lázas megbetegedésekor a többieket azonnal elkülönítik. Gyermek-jpurok, színi előadások, kirándulások, utazások sokszor teremtenek tiszta eseteket, melyeknél az érintkezésnek egyetlen egy napon való kimutatása lehetséges. Ide tartoznak azok az esetek is, mikor valamely gyermek vagy egyén egyetlen egy és biztosan meghatározott napon látogatott el kanyaróval fertőzött házba. Ily, a fertőzést illetőleg teljesen tisztázott esetekben évek óta azt tapasztalom, hogy a fertőzött gyermekek egyszerre, egyetlen napon, és pedig 13 napi időköz múlva a 14. napon betegednek meg kanyarókiütésben. Sőt észleléseim a fertőzési lehetőség határidejére is sok támpontot nyújtottak. Észrevettem, hogy a kanyaró az előzményi szakban, 3 nappal a kiütés előtt kezdődőleg, fertőz, de fertőző képessége a kiütéses szakban is megmarad és gyakran előfordult, hogy a gyermekek nem fertőződtek az előzményi szakban, és ha a kiütés jelentkezésekor elkülöníttettek, a bántalmat kikerülhetik. Szóval arra a megállapodásra jutottam, hogy a kanyaró a 3 napos előzményi szak első napjától a lehevülés napjáig fertőző képességgel bír. Ezen észlelet birtokában képes voltam a fertőzési határidő és a lappangási időszak ismeretének felhasználásával azt a napot meghatározni, melyen a megtörtént fertőzés után a megbetegedést várom, illetőleg megjelölhettem azt a határt, melyen belül a megbetegedés történhetik és számításomat felhasználtam arra, hogy családoknál az elkülönített testvérek közt meglessem a fertőzöttet és a többieket a fertőzéstől megmentsem. Ezt a rendkívüli óvatosságot kötelességemnek ismertem, mert számos család gümőkórosan terhelt, és számos családban van kicsiny, 1 éven aluli gyermek, kik a bányáimtól életveszélyesen megbetegedhetnek. A kanyaró egyike a legszabályosabban lefolyó bántalmaknak és észlelésem szerint évek óta egy és ugyanazon szabály szerint jelentkezik és pedig úgy, hogy a gyermekek a történt fertőzés után 10 napig tünetmentesek, all. napon hurutos tünetek között betegednek meg, és ha e közben 3 nap eltelt, a fertőzés utáni 14. és a megbetegedés utáni 4. napon jelentkezik a kiütés. A kiütés az első napon az arcon és törzsön, a második napon a végtagokon jelenik meg, 2 napi tartam után fordul a betegség, tehát a fertőzéstől számított 16. és a megbetegedés utáni 6. napon. Ha ekkorára javulás nem állott be, complicatioval van dolgunk. Ettől a szabálytól csak ritkán láttam eltérést. Leggyakrabban fordult elő az, hogy az előzményi szak már 4—5 nappal a kiütés előtt kezdődött, sőt egy esetben úgyszólván az egész lappangás alatt észleltem lázat, melynek lényegét nem tudtam megállapítani. Kórismém typhus és malaria között ingadozott, chinint is rendeltem, consultáltam is, de a bántalom természetét illetőleg csak akkor jöttem tisztába, mikor a hurutos tünetek megjelentek. Ezekben az esetekben is a fertőzés és kiütés közti időt 13 naposnak találtam. Észleléseim alapján lassanként erős meggyőződésemmé vált, hogy a kanyaró pontosan, szakokban lefolyó bántalom és hogy fertőző képességének idejét jól lehet megjelölni. A gyermekkorban előforduló többi fertőző bántalom nem osztható szét oly szabályszerű szakaszokra, de ezek egy nagy részében is a lappangási időszakot tiszta esetek alapján sikerült meghatároznom és mivel e tapasztalat birtokában családoknál sikerült öntudatos elkülönítés által a fertőzésnek elejét venni, azt gondolom, hogy módszeremet járványok alkalmával iskolákban is lehetne alkalmazni. Erre a gondolatra az is vezetett, hogy az iskolabezárás nálunk minden módszer nélkül és későn, többnyire a járvány derekán történik és akkor oly hosszú időre szabják, mely a tanulást nagyon hátráltatja és e miatt a tanügyi férfiak az iskola bezárásától nagyon irtóznak. Én az iskola bezárásánál szükségesnek tartottam, hogy a különböző fertőző bántalmaknál nem egyformán járjanak el, hanem a lappangási időszakból induljanak ki. Kívántam, hogy rövid lappangással bíró bántalmaknál az iskola illető osztálya (és nem az egész iskola) azonnal az első eset bejelentése után zárassák be, különben azok, akik az első esettől fertőztettek, az osztályban újabb fertőzést hozhatnak létre és akkor a betegségnek se vége se hosszú. Oly bántalmaknál, mint pl. a kanyaró, a bárányhimlő, a fültömirigyláb, melyeknek lappangása hosszabb, azt tartottam, hogy az iskoláztatás csak akkor szüntetendő be, amikor a fertőzési képesség megkezdődik. Ebbéli nézeteimet az 1903-ban Kolozsvárt tartott vándorgyűlésen ki is fejtettem, a vándorgyűléshez indítványkép be is terjesztettem és „A fertőző bántalmak lappangási időszakának fontosságáról“ czímmel a „Budapesti Orvosi Újság“ „Gyermekorvos“ melléklete 1903. évi 1. számában meg is jelentettem. A vándorgyűlés ilyen kérdések elintézésével nem foglalkozik, az újságok czikkeiről nem sokan vesznek tudomást és azért történt, hogy fellépésem eredménytelen maradt. Midőn ez év (1905) tavaszán Kolozsvárt kanyaró jelentkezett, a járvány elején az iskolákban semmi intézkedés nem történt, hanem az iskolákat, mikor már a fél város fertőzve volt, a járvány tetőfokán 2—4 hétre bezárták. Ez a körülmény szolgáltatott okot arra, hogy mint a városi egészségügyi szakosztály tagja, az ügyet szóvá tegyem. Egy ülésünk alkalmával kifejtettem eddigi tapasztalataimat, felemlítettem a kanyaró lappangási idejének állandó voltát és maagyarázgattam, hogy mivel akkor, amikor az első eset bejelentetett, már 3 nappal előzőleg fertőzés történhetett, az iskola illető osztályát e három nap leszámításával 10 — 3 7 nappal a bejelentett kanyarókiütés után be kellene zárni és pedig a fertőzési határidő szerint legfeljebb egy hétre. A szakosztály tagjainak nagy része helyeselte indítványomat, azonban egyik orvos tagja nemcsak számításaimban látott ellentmondást, hanem kijelentette, hogy a kanyaró lappangási idejére nézve korántsem oly megállapodottak a nézetek, mint ahogy azt én kifejtettem. E miatt azután a szakosztály laikus tagjai kívánatosnak tartották, hogy ez a kérdés előbb orvostudományi körökben tisztáztassék. Nos hát ide hozom az ügyet. Az irodalmi adatok számos ellentmondása és zűrzavara mellett nehéznek látszik a feladat, melyre vállalkozom. Volt is, mint előbb említettem, ritkán látott oly tiszta eseteket, melyekkel bizonyítani lehet. Nekem éveken át számos ily tiszta észlelésem volt, de a tett feljegyzések nincsenek ma birtokomban. Hogy a kérdés felvetésekor adatokkal szolgálhassak, kénytelen voltam a hozott szakosztályi határozat után az adatgyűjtéshez fogni. Az a körülmény, hogy már a járvány derekán voltunk és hogy gyakorlatom szűk keretekben mozog, nem engedte meg, hogy a kérdés tisztázásához szükségelt nagyszámú esetet gyűjthessek össze. Kénytelen vagyok az eseteket úgy, ahogy azok szemem elé kerültek, felhasználni. A felsorolandó újabb észlelések leírásánál főleg azt a két kérdést fogom szem előtt tartani. Lehet-e a felsorolt esetek alapján bizonyítani, hogy a kanyaró lappangása pontosan meghatározható időhöz köthető és lehetséges-e a fertőzési határidőt megállapítani, a fertőzési lehetőség idejét megjelölni. Újabb eseteim a következők : I. R. család. A család 4 éves fiacskája márczius 5.-én délután már kissé rosszul volt, hőmérőzés azonban csak 6.-án reggel végeztetett. A gyermeknél mérsékelt köhögés volt észlelhető. Én a beteget csak 8.-án reggel láttam. Ekkor gége-légcsőhuruton kívül főleg a conjunctivák és a torok pirossága tűnt fel, de mivel a gyermekek a ház körüli kertet sohasem hagyták el, senki sem gondolt kanyaróra, annál kevésbé, mert a hőmérsék csak 37'8 C. volt és délben 36'9-re esett. Délután 4 órakor azonban a láz 39'4-re szökött, a szemek erősebben megduzzadtak és az arczon, sőt a mellen és háton számos apró kiütés jelentkezett. Én a gyermek zárkózott életmódja miatt még mindig tanakodtam, de azért a többi gyermeket elkülönítettem (8.-án d. u.). 9.-én az arcz és a törzs a jellegző