Orvosi Hetilap, 1906. május (50. évfolyam, 18-21. szám)

1906-05-06 / 18. szám

506 ORVOSI HETILAP 1906. 18. sz. di­agnosisát pedig csak kivételes esetekben állapíthatnék meg. Kétségtelen ugyanis, hogy az előbb jelzett tünetek egyedül a concretio pericardii cum corde kapcsán nem állanak elő, jelenlé­tük tehát arra nem is utalhat. Másrészt pericarditis externa fel­vételére sem jogosítanak fel minden körülmény között, mert jelen­létük, talán egyedül a süstolés behúzódás kivételével, más körfolya­matok következménye is lehet. Az eddigiek folyamán mint a kórjelzés megállapítását gátló mozzanatokat kiemeltük egyrészt a tünet nélküli lefolyást, más­részt gondolatmenetünknek az úgynevezett cardinális tünetekhez való kötöttségét. Mindez akadályok jelentőségét azonban túl­szárnyalja egy másik körülmény, melynek kellő kidaraborítását vettük következő tárgyalásainkban czélba Van ugyanis a szívburokösszenövésnek egy sajátságos alakja, a­mely — bár régebb idő óta tárgya klinikai fejtegetéseknek — a köztudatba még nem ment át. Ezen alak fő jellemvonása az, hogy a pangásnak a cardiális zavaroknál megszokott képtől teljesen eltérő típusa van: az egész kórképet ugyanis izolált nagyfokú hasvízkór uralja. Már Bamberger1, Oppolzer2 említi, Liebermeister3 pedig rész­letesebben méltatja s kórboncztani alapon fejtegeti, hogy szív­­bántalmak némely esetében nagyfokú hasvízkór lehet a fötü­­et elenyészően csekély végtag oedemák mellett. E jelenség magya­rázata Liebermeister szerint abban keresendő, hogy a hosszas pangás folyamán hepar­moschatum atrophicum fejlődik ki, mely­nek az a következménye, hogy midőn a lefolyás alatt az álta­lános vízkór teljesen eltűnik, a hastíri folyadékfelhalmozódás továbbra is megmarad. Ezen munkálatok azonban nem szolgáltatnak adatokat arra nézve, hogy a jelzett pangási viszonyokat szivburokösszenövés is okozhatja, sőt ez időből még arra nézve is hiányzanak feljegy­zések, hogy mindez elváltozások szivburokösszenövés kíséretében jelentek volna meg. Csak az ezután következő casuistikus közlések terelték a figyelmet a szívburokra. Mindinkább szaporodott azon aránylag ritka esetek száma, melyeknek legkiemelkedőbb klinikai tünete az izolált ascites volt, de a­melynek magyarázatára a bon­­czolás tanúsága szerint sem gümös hashártyalobot, sem májcirrho­­sist, sem billentyűbántalmat felvenni nem lehetett. Az esetek pathogenesisének értelmezésénél felette zavarólag hatott azon körülmény, hogy a hasvízkór mellett legtöbbször a savós has­hártyáknak többé vagy kevésbé kiterjedt lobja volt jelen, legin­kább synechia pericardii mellett, ritkábban a nélkül. A dolog természetében rejlik, hogy ezen esetek klinikai kórjelzése téves volt, így Weissl a Bamberger klinikájáról 1876-ban egy esetet közöl, melyben 14 éves leánynál, a­ki 2 év előtt typhust állott ki, minden a szívre utaló tünet nélkül izolált hasvízkór, máj és lépmegnagyobbodás, valamint enyhe sárgaság volt észlelhető. A bonczolat a hepatitis interstitialis klinikai kór jelzését nem igazolta Régi mell- és hashártyagyuladás nyomai­­ mellett a szívburok lemezeinek teljes vaskos kérges összenövését ■ találták. Az izolált hasvízkór magyarázatául Weiss felveszi, hogy­­ a typhus kapcsán szívburokláb, illetőleg összenövés és idült has­­hártyalob fejlődött. A hashártya vénáinak bántalmazottsága ered­­­­ményezte, hogy a szívburokösszenövés okozta pangás folyamán legelőször ezek területén fejlődött folyadékfelhalmozódás, miáltal a test többi gyüjtőerei mintegy felszabadultak a nyomás alól s így vizenyő másutt ki nem fejlődött. Ugyancsak tévesen májcirrhosis felvételére vezettek Wagner,5 Neusser,6 Schröderz teljesen analog esetei. Mindinkább a szívburok felé tereli a figyelmet Rosenbach­ esete. Egy 10 éves fiúnál az izolált ascites s a nagy máj való- 1 Bamberger : Lehrb. d. Krankh. d. Herzens. 1857. 2 Oppolzer: Alig. Wien. med. Zeitung. 1861. 18. sz. 19. old. 3 Liebermeister: Beitr. z. path. Anat. u. Klinik d. Leberkrankh. 1864. 4 IVeiss: Über die Verwachsung des Herzens mit dem Herzbeu­tel. Wien med. Jahrbücher. 1876. 1. old. 6 Wagner: Zur Path, und path. Anatomie d. Leber. Deutsch. Arch. f. kiin. Med. XXXIV. 586. old. 6 Neusser: Cyanose. (Drasche’s Bibi. d. ges. med. Wissensch. I. Abth. S. 331.) 7 Schrötter: Erkrank, d. Herzbeutels. (Nothnagels Spec. Path, u. Ther.) 8 Rosenbach: Zur Lehre von d. Symptomatologie d. Pericarditis, etc. Deutsche m. Woch. 1882. 587. old. szinti oka gyanánt a bonczolás lappangva lefolyt obliteráló peri­­carditist tüntetett fel a máj savós burkának kiterjedt fibrosus lobja mellett. Rosenbach ezen és más esete kapcsán, valamint Weiss közlésének figyelembevételével hangsúlyozza, „­lass der geschilderte Zusammenhang von isolirter Leber Schwellung mit Asci­tes und Obliteration des Pericards bei jugendlichen Individuen Beachtung in diagnostischer Beziehung verdient'­. Tőle eltérőleg a máj felé irányítja tekintetünket Curschmanni egy esete kapcsán, hol az izolált hasvízkór mellett a bonczolás szív­­burokösszenövést, jobboldali adhaesi­v pleuritist a perihepatitis chron. hyperplasticát derített fel. Curchmann ez esete alapján a „Zucker­­gussleber“ kórképét állítja fel s a perihepatitis chron. hyperplasti­­cát tekinti az izolált portális pangás okának. Új mozzanatot hoz fel eseteinek magyarázatául Weinberg,a hi­pericarditis tuberculosa két esetében az izolált ascitest a mind­kettőnél szövődményesen jelen volt jobboldali mellhártyalokra, illetőleg a vena cavának a mellhártyaizzadmány által okozott szöglettörésére s az ebből származó pangásra vezeti vissza. E tekintetben Rosenbach­ kísérleteire támaszkodik, a ki a jobb mell­­hártyaürnek fel nem szívódható folyadékkal való megtöltése által a v. cav. inf. szöglettörését idézte elő s e mellett az egész portá­lis véráramnak duzzadásig megtelését észlelte. Hirschler, a Kussmaul klinikájáról 1886-ban közlött ese­tében, hol minden szívre utaló tünet nélkül synechia pericardii és izolált hasvízkór volt jelen jobboldali mellhártyaizzadmány és normális máj mellett, az izolált ascites magyarázatának körébe vonja úgy a szívburok összenövését, mint a jobboldali mellhártya­­izzadmányt. A szívnek volt még annyi ereje, hogy a v. cava inf. területén végighajtsa a vért, azonban a v. portae áramában a két capillaris rendszer akadályával megküzdeni már nem volt képes. Hozzájárult ehhez, hogy a mélyen álló és a jobboldali mellhártyaizzadmány által mozgásában korlátolt rekesz a májbeli vérkeringésre rendes viszonyok között kifejtett elősegítő hatását nem gyakorolhatta. Ezeken kívül Hirschler még egy közvetlen mechanikai akadálynak is tulajdonít szerepet. Ha az alsó főgyűjtő­­érnek rövid intrapericardiális részlete a szivburokösszenövés foly­tán rögzítettik s egyidejűleg a tömeges mellhártyaizzadmány a rekeszt s a májat letolja, a májgyüjtőerek, melyek derékszögben ömlenek az alsó főgyüjtőérbe, megtörést szenvedhetnek s e körül­mény a különben is kedvezőtlen vérkeringést bennük még inkább megnehezíti. A német dolgozatok következetesen figyelmen kívül hagy­ják Hayem és Tissier-nek,­ különösen pedig Hutinel-n­eke 1893- ból származó közlését. Hutinel öt saját esete és három régebbi (Hillier, Bystroff és d’Espine) eset kapcsán leírja a gyermekkori cirrhosisnak egy alakját A kórkép kiinduló pontja egy pericar­ditis tuberculosa, mely lappangva hozza létre a szívburokössze­­növést. A klinikai képből kiemeli a szembeszökő hasvízkórt, a nagy májat, a szív helyi tüneteinek hiányát, a korai cyanosist, valamint a dyspnoét. A kórtünetek összességét tuberculosus infectioból és az obliteráló pericarditis okozta cirrhosis cardiacából magyarázza. Hutinel ezen munkájának köszönhető, hogy a franczia és olasz gyermekorvosok a synechia pericardii tuberculosa klinikája és pathologiája iránt fokozottabb érdeklődést kezdenek tanúsítani, annyira, hogy ezen kórkép azóta mint a Hutinel-féle „cirrhose cardio-tuberculouse” ismeretes a gyermekorvostani irodalomban. Ámde arra, hogy ezen kórkép ismerete szélesebb körben elterjed­jen, mindezen eddig felsorolt közlemények nem voltak elegendők. Az általánosabb érdeklődés akkor kezd e bántalom felé irányulni, midőn 1886-ban Friedel Pickl a jelzett klinikai tim­e- 1 Curschmann : Zur Ditfer.-Diagnostik der mit Ascites verbundenen I Erkr. d. Leber u. d. Peritoneums. Deutsch, m. Woch. 1884. 564. old. 2 Weinberg : Zwei Fälle von Pericarditis tbc. etc. Münch, med. j Woch. 1884. 8 Rosenbach: Experim. Untersuch, etc. Virchow’s Archiv. Bd.­­ 105. 215. old. 4 Hirschler: Nagyfokú hasvízkór az alsó végtagok megfelelő­­ vizenyője nélkül szivburokösszenövés esetében. Orvosi Hetilap 1886. 5. szám. 5 Hayem et Tissier: Revue de médecine. 1889. v. I.­­ Hutinel: Cirrhoses cardiaques et tuberculeuses. Revue des mal.­ ­ de l’enf. 1893. 12. sz. 7 Fr. Pick: Ueber chronische, unter dem Bilde der Lebercirrhose : verlaufende Pericarditis. Zeitschr. für klin. Medizin. 1896. 385. o.

Next