Orvosi Hetilap, 1907. május (51. évfolyam, 18-21. szám)

1907-05-05 / 18. szám

1907. 18. sz. ORVOSI HETILAP neális üreg a lumbális tájék felé draineztetett, h­ogy a lefolyás zavartalan volt és a beteg jelenleg, 5 hóval a műtét után egészséges. 3. Nephrolithiasis cum pyonephrosi. Vese- és vesemedenczek­ következtében előállott sepsises retentiót 6 esetben észleltünk és pedig mind a 6 esetben nőn, 3 esetben a jobb, 3 esetben a bal oldalon. A betegek kora 35, 36, 48, 49 és 2 esetben 52 év volt. Mind a 6 esetben a meg­felelő vesetájon fájdalmas daganat volt jelen, a vizelet valamennyi esetben genyes volt, egy esetben homokos üledékkel. A functio­­nális vesediagnostika segélyével valamennyi esetben megállapíthat­tuk, hogy a folyamat egyoldali, egyik esetben sem volt Koch féle bacillus, ellenben voltak középvastag, hosszú, Gram szerint deko­­lorálódó bacilusok, nagyobb mennyiségű streptococcus, Fraenkel-féle diplococcus lanceolatus capsularis, sok polynucleáris leukocyta és pyelonhum. A műtét 3 esetben elsődleges, 2 esetben másodlagos vese­­kiirtásból, 1 esetben vesekiirtási kísérletből állott. Az első 2 eset­ben (3. és 4. sz.) a vese igen bűzös, káposztalészagú genynyel kitöltött zsákká alakult át. A geny erősen fertőző volta, a kör­nyező szívós összenövések és a betegek gyengesége miatt Dollinger tanár először csupán nephrostomiát végzett. Midőn a genyedés már csökkent és a betegek erőbeli állapota gyarapodott, az egyik esetben 9 hóval, a másikban 5 hóval utána végezte a másodlagos nephrektomiát Mindegyik esetben a vese és a vesemedencze ural­­phosphat-kövekkel volt kitöltve, a veseparenchyma teljesen tönkre­ment. Az egyik esetben a vesekiirtás után 4 hóval a visszahagyott ureter még mindig genyedt s azért utólagosan kellett kiirtani. A beteg meggyógyult. E betegek közül az egyik (3. sz., Kivi Évkönyv II. k. 315. 1. 2. sz.) jelenleg, 43/4 évvel a műtét után teljesen jól van , daczára annak, hogy sebe per granulatio nem gyógyult, hasfali sérve nincsen. A beteg súlyban 25 kilogrammot gyarapodott, az­óta 2 terhességen esett át, jelenleg a műtét óta 3. ízben terhes. A vizelet teljesen tiszta, fajsúlya 1018, savi vegyhatású, idegen alkotórészeket nem tartalmaz; az alkalmazott phloridzin-injectio után a czukor a vizeletben 25 perc­ után kimutatható. A második esetben (4. sz., Kim­. Évkönyv II. k. 305. 1. 7. sz. II. k. 316. 1. 11. sz.) a műtét óta 5 év telt el; a beteg teljesen jól van, súlyban gyarapodott, azonban a műtét helyén hasfali sérvet kapott, melyet haskötővel tart vissza Azon esetekben (5., 6., 7. sz.), a­melyekben a beteg erő­beli állapota megengedte, a vese kiválasztása nem ütközött leküzdhetetlen nehézségekbe, és a genyes zsákvese tartalma nem volt káposztalészagú, erősen bűzös, Dollinger tanár elsődle­ges nephrektomiát végzett. Az egyik esetben (5. sz., Kim­. Évkönyv III. k. 327. 1. 1. sz.) a vese kéregállománya teljesen elpusztult, szintúgy a velő­­állomány is, helyét vékony kötőszöveti kötegek foglalták el, a­melyek rekeszes űröket alkotva, paradicsommártásszerű genynyel és számos mogyoró-diónyi urat-phosphat-kővel voltak kitöltve. A nyitva kezelt seb a műtét után 1 hóval secundaer varrattal záratott el és a beteg kis sarjadzó sebbel gyógyultan távozott. E beteg jelenleg, 3 évvel a műtét után teljesen jól van, súlyban 6 kgm.-ot gyarapodott, a vizelete tiszta. (Levélbeli értesítés.) A másik esetben (6. sz., Kim­. Évkönyv V. k. 370. 1. 2. sz.) a vesezsák 2 eltákolt részből állott, az alsó a kis medenczébe ért le; mindkét zsák egymással közlekedő számtalan öbölből állt, telve bab-mogyorónyi urat-phosphat-kővel. E beteg jelen­leg, egy évvel a műtét után teljesen jól van, a műtét óta súly­ban 10 kgm.-ot gyarapodott, vizelete teljesen tiszta, fehérje-­s genymentes; fajsúlya 1019. A harmadik esetben (7. sz.), midőn úgy a tapintás, mint a Röntgen-felvétel útján a vesekő diagnosisát bizton meg lehetett állapítani, a műtét szintén elsődleges nephrektomiából állott; a műtét alatt a vesetoknak a hashártyával való erős összenövése miatt a peritoneum több helyt beszakadt. A vese eltávolítása csak darabokban sikerült ; a vesemedenc­e tartalma nagyon bűzös volt. A beteg a műtét után nagyon elesett, pulsusa gyors, arhythmiás, a hőmérséke 40‘5 C°-ig emelkedett s sepsis tünetei közt másnap meghalt. Megjegyzendő, hogy ezen idő alatt a beteg 500 gm. vizeletet spontán ürített. A bonczolás a klinikailag megállapított sepsist beigazolta. A 8. sz. esetben (Kim­. Évkönyv V. k. 368. 1. 1. sz.) a 49 éves, erősen legyengült, zsírdús nőbetegen 4 hó előtt nagy súly emelése váltotta ki a bal vesetájra lokalizált fájdalmakat s ez idő óta vette észre a bal vesetájon fejlődő daganatot. A cystoskopos vizsgálatkor azt láttuk, hogy a bal uréterből genyes vizelet ürült s a functionális vizsgálat kimutatta, hogy a jobb vese jól működik. Ezen lelet alapján történt chloroform narcosis­­ban a műtét, de a beteg a chloroformot (35 cm3) nem jól tűrte, úgy hogy aetherre kellett átmenni (50 cm3). A műtétkor kiderült, hogy a vese a környezetével teljesen egybeforrt, úgy hogy a le­választáskor a hashártya beszakadt, s a vese felső pólusának tájékáról erős gyűjtőeres vérzés indult meg, melyet csak tampo­nade­val sikerült csillapítani. E közben a beteg missusa igen gyengült, miért is a műtétet (50 perez) félbe kellett hagyni; a beteg az alkalmazott excitantiák ellenére is 10 óra múlva meghalt. A megejtett bonczolás (Genersich tanár) kimutatta, hogy a seb mélyében ökölnél jóval nagyobb, öblös, czafatos falú, részben vöröses gen­nyes csapadékkal bevont felületű üreg volt, melynek felső részében több armányi, fonalakkal átkötött, vérrel átivódott tampon foglal helyet. A bőr­alatti gyüjtőerek majdnem üresek a kis medenczében kb. 20 cm 3 savós vér. A hassír felső részében a cseplesz és a bélfodrok közt több véralvadék­­lepény találh­ató, a melyek 50—70 gm.-ot tesznek ki. A lép alsó végén a hashártya át van szakadva s itt egy féltenyérnyi területen tam­­porok domborodnak a hasüregbe. A hashártya általában sima, fénylő, halvány. A savizomzat mindkét oldalt vékony, halvány, barnásvörös, fakó, szakadékony, az izomgerendák elvékonyodtak. A bal vese tájé­kán gy érmék fejnél nagyobb tömött csomó fekszik, mely alatt a vele szorosan összenőtt vastagbél van ; az egész csomó a környezettel szívó­san összehegesedett, befelé a kis medenczéig követhető, a szomszéd­ságtól élesen el nem határolható s közepén hullámzás tapintható. A csomó fehé részében van a hashártya átszakadása s itt a csomó belse­jébe lehet tekinteni, melynek középső része a vesemedenc­ének felel meg, barlangos folytatása pedig az erősen kitágult vesekelyheknek. Az átszállított helyen a vese s a tőle el nem határolható vesetok akár hüvelykvastagságú, szívós, jdeges részletet képez, mely a rekesz gyöké­vel szorosan összekapaszkodott. A részben szakított, részben vágott felületen néhány akár kötött vastag verőér csonkja látszik. A vese­medencze é­s a kelyhek fala nagyrészt sima, itt-ott azonban ezafatosan ellágyult. A vese hátulsó és oldalsó része jórészt el van távolítva, úgy­hogy a medenc­e többi része a sebüreggel összeolvad. A vese elülső belső részében azonban egyes, akár nagy diónyi kitágult kely­­heket lehet találni : az egyik, a­melyik legjobban ki van tágulva, meg­felel a hasüreg felől érezhető, kidomborodó, hullámzó területnek. Ennek űrét sűrű, szennyesszürkés geny tölti ki, falát azonban tisztán genye­­sen, erősen szétbomló szövet képezi. A kiürített genyben egy a vese­­kehely benyomatának megfelelő, morzsolékony kő s több málékony, kocsányosan áttű­nő barnás czafat található. E tályogüreg a vese körüli kötőszövetben széttárult, kisebb-nagyobb, egymással közlekedő tályog­­ü­reggel közlekedik ; az utóbbiak közül az egyik a mesocolonban egé­szen a vastagbél leszálló részéig terjed s ott egy koronányi tályog­­üreget alkot, a mely az alávájt nyálkahártyának egy kis lencsényi nyílásán át a vastagbéllel közlekedik. A vese alsó részében az elpusz­tult kelyhek helyén levő tályogár a kis medencze bemenetéig ér, e helyen a m­­psvas izomzatú vastagabb rétegben genyesen ellágyult, részben elkérgesedett. A jobb vese valamivel nagyobb, felülete sima, állománya kissé petyhüdt, zavaros. Diagnosis: Pyonephrosis calculosa cum paranephritide et psoitide abscedente. Perforatio abscessus paran­ephritici in colon descendens. Degeneratio parendii matosa myocardii atrophici, hepatis adiposi et renis dextri minoris gradus. Tentamen exstirpationis renis. Mors subita post operationem, verosimiliter propter intoxicationem cum chloroformio. Anaemia universalis minoris gradus. Tuberculosis obsoleta pulmonum. Synechia organorum genitalium internorum. Tehát 6 pyonephrosissal szövődött vesekőeset közül 2 esetben másodlagos, 3 esetlen elsődleges nephretdomia, 1 esetlen nephrek­­tomiakísérlet történt. Egy esetben primaer nephrektomia után a visszamaradt uretercsonk genyedése miatt másodlagos ureterektomia végeztetett. A kő mind az 5 esetben urat-phosphat volt, a vese kéreg-velőállománya minden esetlen elpusztult. Operatív halálozás 1 esetlen sepsis következtében, 1 esetlen valószínűleg chloroform­­mérgezés következtében állott be. A gyógyult 4 eset jelenleg is él; a műtét óta 5, 2/4, 3, 1 év telt el; a betegek súlyban 25, 10, 6 kgm.-ot gyarapodtak, teljesen egészségesek. Az egyik beteg 3 terhessé­gen esett át a műtét óta; egy esetben hasfedi sérv keletkezett, a másik 3 esetben sérvnek nyoma sincs. Ez esetek mind per granula­tionem gyógyultak. (Folytatása következik.) 1 324

Next