Orvosi Hetilap, 1907. szeptember (51. évfolyam, 35-39. szám)
1907-09-01 / 35. szám
1907. 35. 87. ORVOSI HETILAP ily koponyarendellenesség van, az öröklési terheltség is kétszeres százalékban fordul elő: elutasithatatlan a feltevés, hogy a koponyarendellenesség és a terheltség között valami összefüggés van s hogy ott is, ahol koponyarendellenesség mellett öröklött terheltség nincsen, talán veleszületett terheltség alapján álló praedispositio forog fenn. • Az atypiákat ily irányban gyakorlatilag értékesíteni ez idő szerint alig lehetséges, mert a typusok felállításához egyrészt igen kiterjedt vizsgálati anyagra lenne szükség, s az én dolgozataim ez irányban csak kísérletet képeztek, és másrészt csak a tiszta vagy meglehetősen tisztán fenntartott népfajoknál sikerül a szélső határokat meglehetős pontossággal megállapítani. De a difformitások és pathologikus koponyaalkatok aránylag könnyen felismerhető signumokat képeznek a praedispositio megállapítására. A szerzett praedispositio a paralysisben jelentéktelen szerepet játszik, hacsak Krafft-Ebinggel és Nikke-vel el nem fogadjuk, hogy a lues a paralysis számára a praedispositiót megszerzi s ez alapon trauma, shock és mindennemű excessusok mint alkalmi okok szerepelnek. A lutesnek a praedisponáló tényezőkkel való kombinativ előfordulásáról ad hoc készítettem egy kis statistikát. A lipóti mezei elmegyógyintézet jelen paralytikus állományából kiválogatás nélkül kijegyeztettem 100 beteget, ezeket az öröklött terheltségre, a stigmákra és a luesre nézve átvizsgáltam. E statistika kis anyagot ölel fel ugyan, de azt hiszem, előleges tájékoztatás nyújtására alkalmas. A luesre nézve kéteseknek jelöltettek meg azok az esetek, amelyekben annak a fennforgása egyedül a beteg bemondásán alapszik, de egyébként semmivel sem bizonyítható. 100 esetben Ez a kis statistika nézetem szerint megvilágítja azt, hogy a kórokok kutatásánál nem szabad egyoldalúlag eljárni. Mert ha csak azt kutatjuk, hogy 100 paralytikus között hány esetben fordul elő az előzményekben syphilis, akkor — philoluetikus hajlamok mellett — könnyen jutunk arra a téves következtetésre, hogy a paralysist körülbelül 50°/o-ban a lues idézi elő. De ha azt is kutatjuk, hogy a lues mellett milyen egyéb praedisponáló momentumok szerepeltek, akkor már azt találjuk hogy terheltségi momentumok nélkül a lues legfeljebb csak 20°/oban fordul elő, míg a terheltségi százalék 57%-ra rúg. Ezek természetesen nem absolut százalékok, mert az adathiány még nem jelent kóroktani negatívumot, s valószínű, hogy a terheltségi százalék a valóságban magasabb. Ezek alapján valószínűnek tartom, hogy a lues ott, ahol az előzményekben szerepel, az esetek túlnyomó számában más tényezőkkel kombinálva praedisponáló okot képez. Hogy egyáltalában direct okát képezheti-e a paralysisnek, erre vonatkozólag csak az összes kórokok figyelembevételével széles alapon készült és diagnostikai tévedésektől mentes statistika alapján lehetne felelni. Ellenben kétségtelennek tartom, hogy a paralysis, épen úgy mint más elmebántalmak, praedispositio alapján, az alkalmi okok kombinatív közreműködése következtében lues nélkül is kifejlődhetik. Azzal pedig, hogy ezt a thémát a szakosztályban szőnyegre hoztam, célom az volt, hogy az érdeklődők figyelmét felkeltsem a praedispositio kérdésére, mert tapasztalásom szerint az öröklési terheltségen kívül eső momentumokat, különösen a veleszületett praedispositiora vonatkozólag, kevéssé kutatják, és én kívánatosnak tartanám, ha a rendellenes koponyaalkatok causális viszonya a veleszületett terheltséghez minél több vizsgálat által kellő világításba helyeztetnék. Közlemény a szt. István-kórház III. sz. sebészeti (Janny Gyula rk. tanár, főorvos) osztályáról. Gyomoresetek.1 Balds Dezső dr. műtő-alorvostól. A sebészeti technika szabatossága és az asepsis szigorú betartása mellett a mortalitásnak a minimumra való leszállításával a sebészet mind nagyobb teret hódít a belorvostani kezelés köréből. Csak látszólag diadala ez csupán a sebészetnek, diadala ez a belorvostannak is, mert a belorvostani diagnostika szabatosságának tökéletesülése szolgál eszközül és lépcsőzetül a sebészet csaknem minden ágában elért jelentős eredmények és sikerek rohamos emelkedésének. Ennek szerény bizonyításául legyen szabad három gyomoresetet közölnöm, melyek, előrebocsátom, nem a sebészi technika szempontjából érdemelnek figyelmet, mert hiszen mindhárom esetben csak egyszerű gastroenterostomiát végeztem, hanem eseteim figyelemreméltók egyrészt diagnostikai és therapeutikai szempontból, másrészt, mert a Hirschler tanár osztályán általam és Schönheim dr. által a betegeken a műtét után végzett gyomorvizsgálati eredmények emberen is igazolják az ú. n. Katzenstein-féle theoria helyes voltát. Eseteim a következők: 1. P. F. 19 éves napszámos múlt év október 24.-én tétetett át műtét czéljából Illrschler tanár osztályáról Janny tanár sebészeti osztályára. A beteg előadja, hogy 5 év óta szenved gyomortáji fájdalmakban és pyrosisban, s éhgyomorra, rendszerint azonban étkezés után gyakran hány. Alkoholt nem iszik. A jól fejlett, sovány beteg physikális vizsgálatakor a mellkasi és hasi szervek a normálistól eltérést nem mutatnak. A gyomor fundus tájára gyakorolt nyomásra kis érzékenység van jelen. Éhgyomorra: a gyomor üres, felfúváskor a gyomor alsó határa a köldök felett egy harántujjnyira található. Próbareggeli után: 50 cm3 jól emésztett savanyú gyomortartalom van jelen, melyben a szabad sósav positív mennyisége : 30, összaciditás : 90. Tejsav negatív. A fehérje és keményítő emésztése erősen positív. A beteg éhgyomorral étkezés után is gyakran hány, s csaknem állandó és tűrhetetlen gyomorfájdalmakról panaszkodik. Minthogy a beteg állapota beható belorvostani kezelésre (gyomormosások, karlsbadi kúra, medicamentumok stb.) nem javul, a magas összaciditás nem száll alá, sőt időnként fokozódik, a betegen múlt év december hó 15.-én gastroenterostomiát végeztem. Műtét alkalmával, hangsúlyozni kívánom, sem pylorusszűkületet, sem tapintás útján ultust a gyomorban nem találtam. A gyógyulás per primum folyt le. Jelenleg a beteg nem hány, fájdalmai nincsenek és állapota szemmel láthatóan javul. A betegen a műtét után végzett gyomorvizsgálati eredmények a következők : Február 28.-án. Éhgyomorra : körülbelül 40 cm3 epés gyomortartalom van jelen, melynek reactioja közömbös. Epepróbák positivek. A pankreas fermentumainak a gyomortartalomban való jelenléte fehérje, zsír, szénhydrat emésztése útján kimutatható. Márczius 3.-án. Próbareggeli után , körülbelül 100 cm 3 jól emésztett epés gyomortartalom van jelen, melynek reactioja közömbös. Epepróba positív. A pankreas fermentumainak jelenléte emésztés útján kimutatható. Április 24.-én a lelet hasonló. 2. F. K. 19 éves kereskedősegéd folyó év február hó 2.-án tétetett át műtét czéljából Hochhalt tanár osztályáról. A beteg öngyilkossági szándékkal először phosphor-, azután lúgkőoldatot és múlt év június havában eczetsavat ivott, mely után kezelés czéljából a belosztályra került. Az acut tünetek lezajlása után nyelőcsőszűkületét tágították, majd gyakori hányása miatt másodnaponként gyomormosást végeztek rajta, melyre állapota kissé javult. Négy hó óta azonban állapota fokozatosan súlyosbodik, úgy hogy a bevett táplálékot kizus óra múlva görcsös fájdalmak kíséretében kihányja. A lesoványodott, különben jól fejlett beteg physikális vizsgálatakor a mellkasi és hasi szervek épek, a gyomortájon nyomásra érzékenység. Éhgyomorra: a gyomor üres, felfúváskor a gyomor alsó határa a köldök magasságában tapintható. Próbareggeli után : 150 cm 3 jól emésztett, erősen savanyú gyomortartalom van jelen. Szabad sósav: 55, összaciditás: 70, tejsav negativ. 1 A „Budapesti kir. orvosegyesület“ 1907. évi XV. rendes tudományos ülésén tartott bemutatás. 2 Ueber die Aonderung des Magenchemismus nach der Gastroenterostomie und den Einfluss dieser Operation auf das Ulcus und Carcinoma ventriculi. Von Dr. Katzenstein. Deutsche Med. Wochenschrift, 1907. 3. sz. 95. 1. és 1907. 4. sz. 138. 1. 100 eset közül szerepelt: Lues.............................................. . . 19 esetben(8 kétes) Öröklés............................................... . 4. Stigmák........................................ . . 17 Semmi adat......................................... . 24» Öröklés stigma -j- lues . . . 6 rf (L. 3 kétes) Öröklés -j- lues............................. . . 4» (L. 3 kétes) Stigma -j- lues............................. . . 20n (L. 10 kétes) Öröklés + stigma....................... . . 6 621