Orvosi Hetilap, 1907. szeptember (51. évfolyam, 35-39. szám)

1907-09-01 / 35. szám

1907. 35. 87. ORVOSI HETILAP ily koponyarendellenesség van, az öröklési terheltség is kétsze­­­­res százalékban fordul elő: elutasith­atatlan a feltevés, hogy a koponyarendellenesség és a terheltség között valami összefüggés van s hogy ott is, a­hol koponyarendellenesség mellett öröklött­­ terheltség nincsen, talán veleszületett terheltség alapján álló praedispositio forog fenn. • Az atypiákat ily irányban gyakorlatilag értékesíteni ez idő szerint alig lehetséges, mert a typusok felállításához egyrészt igen­­ kiterjedt vizsgálati anyagra lenne szükség, s az én dolgozataim ez irányban csak kísérletet képeztek, és másrészt csak a tiszta vagy meglehetősen tisztán fenntartott népfajoknál sikerül a szélső hatá­rokat meglehetős pontossággal megállapítani. De a difformitások és pathologikus koponyaalkatok aránylag könnyen felismerhető signumokat képeznek a praedispositio megállapítására. A szerzett praedispositio a paralysisben jelentéktelen szerepet játszik, hacsak Krafft-Ebinggel és Nik­ke-vel el nem fogadjuk,­­ hogy a lues a paralysis számára a praedispositiót megszerzi s ez alapon trauma, shock és mindennemű excessusok mint alkalmi­­ okok szerepelnek. A lutesnek a praedisponáló tényezőkkel való kombinativ­­ előfordulásáról ad hoc készítettem egy kis statistikát. A lipót­­i mezei elmegyógyintézet jelen paralytikus állományából kiválogatás­­ nélkül kijegyeztettem 100 beteget, ezeket az öröklött terheltségre, a stigmákra és a luesre nézve átvizsgáltam. E statistika kis anyagot ölel fel ugyan, de azt hiszem, előleges tájékoztatás nyúj­tására alkalmas. A luesre nézve kéteseknek jelöltettek meg azok az esetek, a­melyekben annak a fennforgása egyedül a beteg bemondásán alapszik, de egyébként semmivel sem bizonyítható. 100 esetben Ez a kis statistika nézetem szerint megvilágítja azt, hogy a kórokok kutatásánál nem szabad egyoldalúlag eljárni. Mert ha csak azt kutatjuk, hogy 100 paralytikus között hány esetben fordul elő az előzményekben syphilis, akkor — philoluetikus hajlamok mellett — könnyen jutunk arra a téves következtetésre, hogy a paralysist körülbelül 50°/o-ban a lues idézi elő. De ha azt is kutatjuk, hogy a lues mellett milyen egyéb praedisponáló momentumok szerepeltek, akkor már azt találjuk hogy terhelt­ségi momentumok nélkül a lues legfeljebb csak 20°/oban fordul elő, míg a terheltségi százalék 57%-ra rúg. Ezek természetesen nem absolut százalékok, mert az adathiány még nem jelent kór­­oktani negatívumot, s valószínű, hogy a terheltségi százalék a valóságban magasabb. Ezek alapján valószínűnek tartom, hogy a lues ott, a­hol az előzményekben szerepel, az esetek túlnyomó számában más tényezőkkel kombinálva praedisponáló okot képez. Hogy egy­általában direct okát képezheti-e a paralysisnek, erre vonatkozó­lag csak az összes kórokok figyelembevételével széles alapon készült és diagnostikai tévedésektől mentes statistika alapján lehetne felelni. Ellenben kétségtelennek tartom, hogy a paralysis, épen úgy mint más elmebántalmak, praedispositio alapján, az alkalmi okok kombinatív közreműködése következtében lues nélkül is kifejlődhetik. Azzal pedig, hogy ezt a thémát a szakosztályban szőnyegre hoztam, c­élom az volt, hogy az érdeklődők figyelmét felkeltsem a praedispositio kérdésére, mert tapasztalásom szerint az öröklési terheltségen kívül eső momentumokat, különösen a veleszületett praedispositiora vonatkozólag, kevéssé kutatják, és én kívánatos­nak tartanám, ha a rendellenes koponyaalkatok causális viszonya a veleszületett terheltséghez minél több vizsgálat által kellő világításba helyeztetnék. Közlemény a szt. István-kórház III. sz. sebészeti (Janny Gyula rk. tanár, főorvos) osztályáról. Gyomoresetek.1 Balds Dezső dr. műtő-alorvostól. A sebészeti technika szabatossága és az asepsis szigorú betartása mellett a mortalitásnak a minimumra való leszállításá­val a sebészet mind nagyobb teret hódít a belorvostani kezelés köréből. Csak látszólag diadala ez csupán a sebészetnek, diadala ez a belorvostannak is, mert a belorvostani diagnostika szabatossá­gának tökéletes­ülése szolgál eszközül és lépcsőzetül a sebészet csaknem minden ágában elért jelentős eredmények és sikerek rohamos emelkedésének. Ennek szerény bizonyításául legyen szabad három gyomor­esetet közölnöm, melyek, előrebocsátom, nem a sebészi technika szempontjából érdemelnek figyelmet, mert hiszen mindhárom eset­ben csak egyszerű gastroenterostomiát végeztem, hanem eseteim figyelemreméltók egyrészt diagnostikai és therapeutikai szempont­ból, másrészt, mert a Hirschler tanár osztályán általam és Schön­­heim dr. által a betegeken a műtét után végzett gyomorvizsgálati eredmények emberen is igazolják az ú. n. Katzenstein-féle­ theo­ria helyes voltát. Eseteim a következők: 1. P. F. 19 éves napszámos múlt év október 24.-én tétetett át műtét czéljából Illrschler tanár osztályáról Janny tanár sebészeti osz­tályára. A beteg előadja, hogy 5 év óta szenved gyomortáji fájdalmak­ban és pyrosisban, s éhgyomorra, rendszerint azonban étkezés után gyak­ran hány. Alkoholt nem iszik. A jól fejlett, sovány beteg physikális vizsgálatakor a mellkasi és hasi szervek a normálistól eltérést nem mutatnak. A gyomor fundus tájára gyakorolt nyomásra kis érzékenység van jelen. Éhgyomorra: a gyomor üres, felfúváskor a gyomor alsó határa a köldök felett egy harántujjnyira található. Próbareggeli után: 50 cm3 jól emésztett savanyú gyomortartalom van jelen, melyben a szabad sósav positív mennyisége : 30, összacidi­­tás : 90. Tejsav negatív. A fehérje és keményítő emésztése erősen positív. A beteg éhgyomorra­l étkezés után is gyakran hány, s csaknem állandó és tűrhetetlen gyomorfájdalmakról panaszkodik. Minthogy a beteg állapota beható belorvostani kezelésre (gyomor­mosások, karlsbadi kúra, medicamentumok stb.) nem javul, a magas össz­­aciditás nem száll alá, sőt időnként fokozódik, a betegen múlt év dec­ember hó 15.-én gastroenterostomiát végeztem. Műtét alkalmával, hangsúlyozni kívánom, sem pylorusszűkü­letet, sem tapintás útján ultust a gyomorban nem találtam. A gyógyulás per primum folyt le. Jelenleg a beteg nem hány, fájdalmai nincsenek és állapota szemmel láthatóan javul. A betegen a műtét után végzett gyomorvizsgálati eredmények a következők : Február 28.-án. Éhgyomorra : körülbelül 40 cm3 epés gyomor­­tartalom van jelen, melynek reactioja közömbös. Epepróbák positivek. A pankreas fermentumainak a gyomortartalomban való jelenléte fehérje, zsír, szénhydrat emésztése útján kimutatható. Márczius 3.-án. Próbareggeli után , körülbelül 100 cm 3 jól emész­tett epés gyomortartalom van jelen, melynek reactioja közömbös. Epe­próba positív. A pankreas fermentumainak jelenléte emésztés útján ki­mutatható. Április 24.-én a lelet hasonló. 2. F. K. 19 éves kereskedősegéd folyó év február hó 2.-án téte­tett át műtét czéljából Hochhalt tanár osztályáról. A beteg öngyilkossági szándékkal először phosphor-, azután lúgkő­­oldatot és múlt év június havában eczetsavat ivott, mely után kezelés czéljából a belosztályra került. Az acut tünetek lezajlása után nyelőcső­­szűkületét tágították, majd gyakori hányása miatt másodnaponként gyomormosást végeztek rajta, melyre állapota kissé javult. Négy hó óta azonban állapota fokozatosan súlyosbodik, úgy hogy a bevett táplálé­kot kizus óra múlva görcsös fájdalmak kíséretében kihányja. A lesoványodott, különben jól fejlett beteg physikális vizsgálata­kor a mellkasi és hasi szervek épek, a gyomortájon nyomásra érzé­kenység. Éhgyomorra: a gyomor üres, felfúváskor a gyomor alsó határa a köldök magasságában tapintható. Próbareggeli után : 150 cm 3 jól emésztett, erősen savanyú gyomor­­tartalom van jelen. Szabad sósav: 55, összaciditás: 70, tejsav negativ. 1 A „Budapesti kir. orvosegyesület“ 1907. évi XV. rendes tudo­mányos ülésén tartott bemutatás. 2 Ueber die Aonderung des Magenchemismus nach der Gastro­enterostomie und den Einfluss dieser Operation auf das Ulcus und Car­cinoma ventriculi. Von Dr. Katzenstein. Deutsche Med. Wochenschrift, 1907. 3. sz. 95. 1. és 1907. 4. sz. 138. 1. 100 eset közül szerepelt: Lues.............................................. . . 19 esetben(8 kétes) Öröklés............................................... . 4. Stigmák........................................ . . 17 Semmi adat......................................... . 24» Öröklés stigma -j- lues . . . 6 rf (L. 3 kétes) Öröklés -j- lues............................. . . 4» (L. 3 kétes) Stigma -j- lues............................. . . 20n (L. 10 kétes) Öröklés + stigma....................... . . 6 621

Next