Orvosi Hetilap, 1907. november (51. évfolyam, 44-47. szám)
1907-11-03 / 44. szám
782' levegő sokkal hathatósabban idézi elő, tehát a gyuladási termékek felszívódása is sokkal intenzívebben történik, mint a felsorolt resorptív eszközök akármelyikével; hatalmasabb gyógyeljárás az 50 C°-os hüvely öblítéseknél, veszélytelenebb a megterheléssel való gyógyításnál. Igen nagy előnye továbbá a forró légkezelésnek, melyet Jung hangsúlyoz, az, hogy minden helybeli kezelést feleslegessé tesz, ami különösen leromlott idegrendszerű betegeknél, mint amilyenek a chronikus genitális bajokban szenvedő nők szoktak lenni, nem kicsinylendő előny. A forró légkezelés akkor lép jogába, midőn a gyuladási folyamat, az exsudatio már megszűnt és a regeneratio kezdődik. A regeneratio ez esetekben egyrészt az izzadmány felszívódásában, másrészt fiatal kötőszövet létrehozásában áll. Számtalan kísérlet bizonyítja azon gyakorlatilag is tapasztalt tényt, hogy az activ hyperaemia a felszívódást elősegíti, gyorsítja. Wülfler mutatta ki legelőször az activ vérbőség e nagy felszívó hatását, midőn klasszikus kísérletével bebizonyította, hogy az elmarhhozott, tehát vértelenné tett végtagon alkalmazott antisepticumok, mérgek, úgyszólván ártalmatlanok a szervezetre, míg az Esmarchpólya levétele után beálló hatalmas activ, helyesebben reactiv hyperaemia gyors felszívódásra vezet. Wölfier után főleg Klapp volt az, ki több kísérletével megvilágította az aktív vérbőség erélyes felszívó hatását. A regeneráló folyamat másik része, tudniillik az új kötőszövet produkálása, szintén élénkebben és tökéletesebben megy végbe nagyobb fokú hyperaemia jelenlétében, amint azt Snellen, Lick, Penzo és mások kimutatták. Ez a tudományosan indokolt alapja annak, hogy gyuladás után a természet regeneráló munkáját elősegítendő, a hyperaemia fokozását czélozzuk. A forró légkezelésre Bier szekrényeket szerkesztett, melyeket sokan módosítottak, javítgattak, anélkül, hogy közülök csak egy is nagyobb elterjedettségre tett volna szert. Polano első kísérleteit a Klapp-szekrénynyel végezte; Bürger a Steitler-apparátust, Franki a saját szerkesztette, majd a Hilzinger, Reiner félét, Kehrer a szintén maga szerkesztette izzólámpákra berendezett készüléket használja. A készülék apróbb módosításai, melyek egyébiránt nem mondhatók mindig szerencsésnek, lényegileg nem befolyásolják az elért eredményeket. Mi az Eschbaum készítette Bier-féle szekrényt használjuk, mely egyszerű szerkezete mellett a czélnak teljesen megfelel. A forró léggel enormis magas hőfokokat bír el a beteg, azon egyszerű okból, mert a levegő rossz hővezető, és mert az erős izzadás is megköti a hőt, azaz lehűti a testet. A nedves levegő jobb hővezető lévén a száraznál, az izzadási párákkal teli szekrény lég esetleg kisebb fokú égési sebeket hozhatna létre a bőrön; azért egyes készülékekben chlorcalcium van az izzadási párák megkötésére alkalmazva; az Eschbaum-szekrényeken e czél a fedélen alkalmazott Inkák által van elérve melyek a forró levegő folytonos keringését, a kül levegővel való kicserélődését, s így a párák eltávozását teszik lehetővé. Innen van, hogy ha vattával eltömjük a lukakat, a betegek már aránylag alacsony hőfokon kellemetlen égetésről panaszkodnak. Mi a kezelést naponta alkalmazzuk fél órai tartammal s a hőmérsékkel oly magasra megyünk fel, ameddig a betegnek nem okoz kellemetlen érzést. A hőfok erőszakolt emelése semmi előnynyel sem jár. A kezelés nemcsak hogy nem okoz kellemetlenséget a betegnek, hanem a legtöbbnek jól esik a forró levegő, sőt ennek egyenesen fájdalomcsillapító hatását jelzi. A forró levegőnek ezen hatását az összes idevágó közlések hangsúlyozzák s mi is majd minden esetünkben tapasztaltuk. Bier mutatott rá legelőször a hyperaemia e fájdalomcsillapító hatására, amely épen úgy sajátsága az activ, mint a passiv hyperaemiának. A passiv vérbőség e tulajdonságát már a régiek is kihasználták gyógyczélokra, csakhogy nem tudatosan , pl. a lumbago ellen alkalmazott köpülyözéskor is a passiv vérbőséggel érték el a fájdalomcsillapítást, bár tévesen az anaemiának tulajdonították e hatást, úgy okoskodva, hogy a bőrben előidézett vérbőség a mélyebb szövetekben, izomzatban következményes decongestióval, anaemiával jár ; holott valósággal ezekben is passiv hyperaemia keletkezik s épen e hyperaemia hat fájdalomcsillapitólag. Hogy a forró légkezeléssel medenczebeli izzadmányokra gyógyítólag tudjunk hatni, szintén feltétlenül szükséges, hogy a bőrnek pirosságban és izzadásban nyilvánuló activ hyperaemiája a mélyebb rétegekig terjedjen. Ezen activ hyperaemiának a felületes és mélyebb szövetrétegekben való egyenletes elosztódását legkétségtelenebb módon bizonyítják Klapp kísérletei, ki forró léggel nyúl hasán erős hyperaemiát hozott létre s az utána lehető gyorsasággal végzett laparotomia alkalmával a beleket és a többi hasi szervet erős hyperaemiában találta. Salem kimutatta, hogy a forró légkezelés tartama alatt a hüvely hőmérséke 1 —2 tized fokkal emelkedik, ami csak a nagyobb affluxióval, tehát a mélyebben fekvő szövetek hyperaemiájával magyarázható. Polano első kísérleteit — mint fennebb már említettük — a medenczebeli kötőszövet izzadmányaiban végezte; az ily esetekben elért jó eredmények bátorították fel őt a forró légkezelés kiterjedtebb használatára. A forró levegőn el a parametritises izzadmányokra gyakorolt e kedvező hatása könnyen érthető; a kötőszövetet ugyanis dús vér- és nyirokerezettség járja át s az ily erősen erezett szövet hyperaemia előidézésére felette alkalmas lévén, a felszívódás is fokozottabb mértékben történhetik. Bürger tapasztalatai szerint is a kötőszövet diffus infiltratiója a forró légkezelés leghálásabb feladatai közé tartozik. Jung több esetben észlelte a forró levegő abbeli hatását, hogy kemény exsudatumok néhány kötegszerű resistentia hátrahagyásával eltűnnek. Heinsius, Dützmann, Steffeck hasonló esetekben a forró légkezelést a leghathatósabb conservativ eszköznek tartja. Bimanuális vizsgálattal pontosan eldönteni, várjon az adott esetben a kötőszövetben, avagy a hashártyán belül folyik-e le a medenczebeli gyuladás, más szóval, hogy a lábtermény parametritises e avagy intraperitoneális, és hogy ez utóbbi esetben a függelékek is részt vesznek-e a folyamatban, a legtöbb esetben majdnem lehetetlen. A medencét egészben vagy részben kitölti egy tömeg, mely főleg a kezdeti szakban legtöbbször nem nyújt oly jellegzetes képet, hogy ebből pontosabb következtetést vonhatnánk a gyuladás székhelyére. A differentiál-diagnostikai nehézségeket még csak növeli az a körülmény, hogy a gyuladás nagyon sokszor a kötőszövetre, a hashártyára és a függelékekre egyaránt kiterjed s létrejönnek az úgynevezett para-, perimetritises izzadmányok, melyeknek magvát igen gyakran egy adnextumor alkotja. Mindebből az következik, hogy a forró légkezelés eredményeinek tanulmányozása czéljából eseteinket nem csoportosíthatjuk anatómiai pontossággal, hanem leghelyesebben úgy járunk el, ha sommásan tekintjük át az eseteket s a kezdeti státust egybevetve a forró légkezelés befejezése után elért eredménynyel, ebből vonjuk le következtetéseinket a forró levegőnek az exsudatumokra, illetve adnextumorokra gyakorolt hatására nézve. 22-szer alkalmaztuk a forró légkezelést oly esetekben, amelyekben kisebb-nagyobb izzadmányt találtunk a méh körül parametritises vagy intraperitoneális elhelyeződéssel. Hatszor az izzadmány az egész kis medencét kitöltötte; ezek közül kettő néhány köteg visszahagyásával teljesen felszívódott, egyszer az izzadmány eltűnése után hüvelykujjnyi tuba volt tapintható, egyszer mindkét oldali diffus resistentia visszahagyásával gyógyult a folyamat, egyszer az izzadmány felszívódása után jobboldalt nagy tojásnyi, baloldalt ökölnyi képlet, vagyis adnextumor vált tapinthatóvá, s egy ízben a nem differencziálható, az egész medencét kitöltő, kőkemény tömegű kezelés után is teljesen változatlan maradt. Egy, az egyik medencefélt kitöltő exsudatumra ugyancsak hatástalan volt a forró levegő, bár 20 kezelést végeztünk. Két ízben két ökölnyi izzadmánynál alkalmaztuk a forró légkezelést, az egyikben csak miután a genyet metszéssel kibocsátottuk és ebben néhány köteg maradt vissza; a másikban a 15. ülés után vastagabb tuba és féltojásnyi ovarium hámozódott ki a tömegből. Ötször ökölnyi exsudatum került kezelésre, ezen esetek közül kettő nyom nélkül, kettő köteg visszahagyásával és egy megvastagodott függelékekkel gyógyult. Egyszer egy nagy tojásnyi, alkalmasint intraperitoneális izzadmány teljesen felszívódott. 7 szer alkalmazták a forró levegőt kisebbszerű elváltozásoknál, mint tömegesebb, vaskosabb parametriumnál, diffus határozatlan resistentiáknál, kötegeknél, egyszer nyom nélküli gyógyulással, kétszer köteg visszamaradásával, 4-szer az objectiv lelet teljes változatlanságával. Ezen esetek egyikében, hol mindkét oldalt diffus resistentia volt, s legfőképen a hólyagpanaszok uralkodtak a kórképen, a hólyagkapacitás majdnem null volt, a vizelet alig zavaros. Hólyagöblítés , - ----- - . ORVOSI HETILAP 1907. 44. sz.