Orvosi Hetilap, 1911. március (55. évfolyam, 10-13. szám)

1911-03-26 / 13. szám

232 ORVOSI HETILAP 1911. 13. sz. halt. A bonczoláskor kiderült, hogy a másik veséje is súlyo­san beteg volt, abban is voltak daganatok, de ezenkívül typusos sclerosis tuberosa volt az agyvelőben. Ennek a betegnek is multiplex bőrfibromája volt. Hogyan jön létre a sclerosis tuberosa, ez a sokoldalú­ig érdekes betegség, arról alig tudunk valamit. A közölt esetek ilyen szempontból való vizsgálata javarészt hiányos. Alkoholismus, lues, rhachitis előfordul ugyan a közvetlen ascendentiában, de a velük való összefüggés teljesen bizonytalan, úgy az alkoholról, mint a syphilisről tudjuk, hogy megzavarják a szövetek fejlődését s éppen ez utóbbira vonatkozólag Askanazy az új Aschoff-féle kórbonczolástani tankönyvben írja, hogy a congenitalis syphilis részben a szövetek fejlődését gátolja, részben abnormis fejlődésüket okozza. A tüdő, pankreas, vese, máj korai fejlődési szakai maradnak meg, sőt a congenitalis syphilis tumorképződésre is vezet. Feltűnő, hogy a szív ritka rhabdomyomáit gyakran syphilises újszülöttekben találták. Láttuk fentebb, hogy ezen rhabdomyoma-eseteknek több mint felében sclerosis tuberosa volt az agyvelőben; másrészt congenitalis lues mellett a corpus callosum vagy a kis agyvelő hibás fejlődését látták. Sibelius, a­mint erre Geitlin figyelmeztetett, lueses újszülöttek gyökérdúczaiban írt le sajátságos torzsejtfejlődést, mások abnormis sejtfejlődést juvenilis paralysisben, tehát szintén congenitalis lueses baj­ban láttak. Mindez azonban a sclerosis tuberosa aetiologiáját még nem fejti meg, ezt csak még több és kifogástalanul észlelt eset útján fogjuk majd jobban megismerni. Duodenum-fekély és hernia bursae omentalis operált esete. Borszéky Károly: A bursa omentalis sérvei a sérvek legritkább alakjai közé tartoznak. Jeaubran és Riche leg­utóbbi kimutatása szerint összesen 21 eset van közölve az irodalomban. K. Gyula, 24 éves gyári munkás két év óta szenved gyomortáji fájdalmakban, a­melyek miatt állandó belgyógyá­szati kezelésben állott. A fájdalmak rendesen étkezés után hosszabb idő múlva állanak be és a ház felé sugároznak ki. Két hét előtt több ízben vért hányt és széke azóta szurok­­szerű, nagyon elgyengült, munkaképtelen. 1910 deczember 21.-én vétetett fel Réczey professor klinikájára. Felvételkor az egész epigastm­alis tájék nyomásra mindenütt fájdalmas ; a gyomortartalom nem véres, a sósav kis fokban megszaporodott. Húsmentes diaeta mellett a székletétben vér mutatható ki. Műtét veronal-chloroform-narcosisban dec­ember 27.-én. Metszés a középvonalban a köldökig. A hasüreg megnyitása­kor azonnal szembetűnik, hogy a majdnem teljesen verticálisan elhelyezett gyomor kis görbülete felett az erősen kitágult és megnyúlt kis cseplesztől fedve egy gyermekfejnyi vékonybél­­conglomeratum foglal helyet; ennek visszahúzása a has­üregbe a foramen Winslowin át könnyen sikerül. Maga a Winslow-lyuk két ujjat kényelmesen befogad, szélei tátonganak és egészen a középvonal felé tolódott el. A nagy cseplesz és az appendices epiploicae fejletlenek. A duodenum pars horizon­talis superiorjának fala mintegy 4 haránt ujjnyi darabon elül és alul megvastagodott, serofája belövelt, helyenként behúzódott. Typusos pylorus-kirekesztés Eiselsberg szerint gastroenteroanastomosis retrocolica posticával. A megnyúlt ligamentum hepatogastricumból egy tenyérnyi darabot hossz­irányban kimetszünk és az így készített nyílást haránt irány­ban egyesítve, a gyomrot magasabbra emeljük. A hasüreget teljesen elzárjuk. Teljesen zavartalan per primum gyógyulás. A műtét után a beteg fájdalmai megszűntek, jól táplálkozik. A 12., 16. és 21. napon húsmentes táplálkozás mellett végzett végzett vizs­gálat a székletétben vért kimutatni nem tudott. 1911 január 21.-én gyógyultan hagyta el a klinikát. Patella-törés, ambulans conservativ kezelés. Fischer Ernő: M. S., 75 éves munkás jobb térdkalá­csa 1910 november 24.-én térdreesés folytán három darabra törött. A diastasis 1l/2 cm.-t tett. A kezelés a bemutató által feltalált portativ extensiós kötéssel történt és hat héten belül a tört patella csontos gyógyulására és a functio teljes helyre­állására vezetett. Supracondylaer felkartörés, extensiós kezelés. Fischer Ernő: F. A. 6 éves fiúcska 1910 szeptember 2.-án supracondylaer felkartörést szenvedett, nagyfokú dis­­locatióval és a nervus radialis hűdésével, mit valószínűleg a proximalis törésvég előálló éles széle okozott. A törést vidé­ken Bardenheuer szerint kezelték, azonban a kötés egyáltalán nem tudta a dislocatiót javítani. 10 nap elmúltával került a beteg a bemutató kezelésébe, a­ki repositio után alkalmazott portatív extensiós sínnel tökéletes anatómiai és functionális gyógyulást ért el. A radialis hűdés 2 hó elmúltával teljesen gyógyult. Comminutiv subcapitalis felkartörés, luxatióval szövődve, specialis extensiós sin alkalmazása. Fischer Ernő: B. G., 53 éves kereskedő 1910 július 25.-én bal vállára esett, a nagy vérömlenyben már a klinikai vizsgálattal luxatiót és törést lehetett megállapítani. A Rönt­gen-felvétel azt mutatta, hogy a felkarfejecs a collum ana­tomicum táján letörött és ezenkívül hosszirányban két egyen­lőtlen darabra repedt, melyek közül a kisebbik — a tuber­culum maius és egy mandulanagyságú izületi felszín — helyén maradt, a nagyobbik pedig mélyen a hónalj­ árokba, egészen a bordák mellé luxálódott; a distalis törésvég a két fejecsdarab között, magasra felhúzva és erősen addukálva foglal helyet. Alig volt rá remény, hogy ezen súlyos disloca­tiót másképp lehessen javítani, mint operatív úton, azonban — mivel egy régi sérülés óta a másik kar is igen korlátolt működésű — mégis megkíséreltem a distalis törésvéget a he­lyén maradt fejecsdarabbal extensiós kötéssel egyesíteni, a­mi sikerült is fekvő helyzetben alkalmazott erős hosszanti és abdukáló húzással. Azonban a beteg igen aszhmás és már az első napon lázas bronchitist kapott, így valamilyen portatív extensiós készüléket kellett volna alkalmazni, semmiféle létező készülék sem tudott elég erélyes abduc­­tiós húzást kifejteni és ezért egy abductiós sínt improvizál­tam, a­mely a kellő, pontosan szabályozható erővel abdu­kálta a distalis törésvéget. Az egyesítés igen jól sikerült és a felkarnak majdnem tökéletesen helyreállott minden irányban a functiója. A fejecsnek a hónaljba luxált darabja semmi kel­lemetlenséget sem okoz, a beteg nem is tud róla. Elephantiasis vulvae. Brósz Sándor: Az eset nemcsak ritkasága, hanem azon körülmény miatt is különösen érdekes, hogy a beteget ha­sonló baja miatt aránylag rövid idő előtt egyszer már meg­operálták. A beteg 26 éves czigányasszony, ki első havi baját 13 éves korában kapta meg, ez azóta rendesen, 4 he­­tenkint jelentkezik 3 napi tartammal, közepes mennyiségű vérzéssel. Utolsó havi baja január 16.-án volt. Kétszer volt terhes, azonban mindkét terhessége elvetéléssel végződött. Utolsó terhessége 6 év előtt volt. Luest tagad. Elmondja, hogy mintegy 5 év előtt vette észre, hogy szeméremtestén, nevezetesen jobb nagy ajkán daganat növekszik, mely las­sanként, 2 év alatt ökölnyi nagyságot ért el. Egy fővárosi közkórházban fibroma labii minoris diagnosissal megoperál­ták. Hazabocsátása után egy hónap múlva bal nagy ajkán az előbbihez teljesen hasonló daganat­­növését vette észre, mely 3 év alatt máig mintegy gyermekfejnyi nagyságot ért el, a bal nagy ajakból indul ki, magába foglalja a kis ajkat és a clitorist is. Felülete egész diónyi nagyságú oedemás sze­mölcsökkel van fedve, ilyeneket látunk még a gát és a jobb

Next