Orvosi Hetilap, 1918. május (62. évfolyam, 18-21. szám)
1918-05-05 / 18. szám
62. évfolyam. 18. szám Budapest, 1918 május 5. ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LENHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS székely Ágoston EGYET. TANÁR FŐSZERKESZTŐ. SZERKESZTŐ. TARTALOM. EREDETI KÖZLÉSEK. Hanaslewicz Oszkár: Közlemény a cetinjei „Danilo“-kórházból. A gerinczvelő indirect lövés-sérüléséről. 235. lap. Ország Oszkár: Közlés az Erzsébet királyné-sanatorium (igazgató-főorvos Scharl Pál dr.) férfiosztályáról. A mellhártyagyuladás és a tüdőgümőkór közötti összefüggés kérdéséhez. 236. lap. Ifj. Johan Béla: Közlemény a budapesti kir. magy. tud.-egyetem I. sz. kórboncztani intézetéből. (Igazgató: Buday Kálmán dr., egyetemi ny. r. tanár.) A laza kötőszövetbe juttatott bacteriumok eltűnésének módjára vonatkozó kísérleti szövettani vizsgálatok, különös tekintettel a leukocyták viselkedésére. 238 lap. Váll Ernő: Beke Gyula. 242. lap. Irodalom-szemle. Lapszemle. Belorvostan. A. Mayer: A colitis haemorrhagica kapcsán előforduló izületgyuladásokról. — Sebészet. Wilms: A heveny pankreatitisnek a háborúban ritkább előfordulásáról. — Hermann Kuder: A pneumatosis cystoides intestini hominis. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. Bauert: Diarrhoea és dysenteria kezelése. — Theatylon. 245—246. lap. Magyar orvosi irodalom. 246. lap. Vegyes hírek. 246 lap. Tudományos Társulatok. 247. lap. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény a cetinjei „Danilo“-kórházból. A gerinczvelő indirect lövés sérüléséről. Irta: Hanasiewicz Oszkár, dr., törzsorvos, egyet, magántanár. Indirect gerinczvelősérülés lövés következtében leggyakrabban fegyvergolyó, ritkábban srapnell- vagy gránátszilánk találatánál kerül észlelésre. A sérülés úgy jön létre, hogy a nagy pásztázottságú fegyvergolyó röppályája mentén, melybe esetleg csigolyatestek s azok környéki lágyrészei vagy csupán utóbbiak eshetnek, igen nagy oldalnyomást fejt ki, melynek behatása következtében a megfelelő gerinczoszloprészlet összes képleteivel együtt hirtelen erőteljes lökésszerű hullámzásba ejtetik, mely alól a lövéstől közvetlenül nem is talált gerincvelő sérülés elszenvedése nélkül nem térhet ki. Az oldalnyomás a liquorral körülvett, mindenünnen elzárt gerinczcsatornában elhelyezett gerinczvelőre robbanásszerűleg hat. A lövedék által kifejtett ezen u. n. távhatás korántsem kizárólag egyszerű tömesrázkódás, mert a velőállomány teljes roncsolásáig mindenféle átmenetek lehetségesek. Ennek megfelelőleg mindig többé-kevésbé súlyos bonczolástani elváltozásokat kell felvennünk, bár a sérülés friss szövettani elváltozásait a legtöbb esetben nem ismerjük s csak a klinikai tünetekből következtethetünk a roncsolás fokára. A gerincvelőn ilyenkor észlelhető elváltozások főleg apró vérzésekben állhatnak, melyek a vezetési pályák rostjai közt jelentkeznek; nagyobb extraduralis vérzések, melyek szembetűnőbb nyomástüneteket okoznának, ritkák, mert a kiömlött vérnek mindig elég kitérő helye van az intervertebralis nyílásokon át. Súlyos esetekben a vellőállományban lágyulási góczok szoktak kifejlődni, vagy a velős hüvelyek fajulnak el. Nincs biztos ismertető jelünk arra vonatkozólag, vájjon javulhatatlan, vagy regeneratióra képes velősérüléssel állunk-e szemben, mert úgy nyomás, mint rázkódás utáni gerinczvelősérülésekben is fordulnak elő teljes hűdések és reflexhiányok. A gerinczvelő sérülési fokát illetőleg fontos útbaigazítást nyerhetünk a lumbalis punctióval. Ha a nyert lumbalis folyadék normális, akkor nagy valószínűséggel feltehető, hogy a velőállomány nem szenvedett nagyobb sérülést, ellenben, ha a liquor erősen véres vagy sok fehérjét és esetleg úszkáló apró pehelyszerű velőczafatkákat tartalmaz, akkor súlyosabb roncsolással van dolgunk. Knauer szerint a liquor pulsatio hiánya súlyos velőroncsolás felvételét erősíti. A sérülés magassági megállapítását az ismeretes vizsgálati módszerekkel végezzük. Igen fontos a lövési csatorna irányának s magasságának pontos meghatározása mellett a szelvénydiagnosis, különösen akkor, ha Röntgen-készülék nem áll rendelkezésünkre; ilyenkor a kimutatható hűdések s reflex-hiányok mellett az érzés-zavarok mérvadók. A közelmúlt időben a gerinczvelő sacralis részének érdekes indirect lövési sérülését észleltem. E. J., 31 éves, tábori csendőr f. é. január 26.-án montenegrói felkelőkkel való harczban körülbelül 300 lépés távolságból fegyvergolyó által sebesült meg. Belövés a jobboldali hátulsó hónaljvonal meghosszabbításában, a crista oss. ilei post. sup.-tól 4 harántújjnyira lefelé; kilövés a baloldalon a crista oss. ilei lateralis szélének közepe felett; mindkét nyílás 8 mm. kaliber nagyságú. A be- és kilövési nyílást összekötve, egy hátulról és alulról kissé ferdén előre- és felfelé haladó lövést kaptunk, mely a gerinczoszlop sacralis része előtt, annak közvetlen közelében haladt keresztül. Sebesülése pillanatában a beteg azonnal összeesett s a bal alsó végtagját nem bírta mozgatni, a jobbat is csak néhány óra múlva tudta kis mértékben felemelni. Január 27.-én, kórházba való felvétele napján, teljes hólyaghűdés és székrekedés mellett, mindkét végtagon a patellaris és Achilles-ínreflexek teljes hiányát állapították meg, míg a hasfal és cremaster-reflexek fokozottak voltak. Harmadnapra a beteg mindkét alsó végtagját már jól tudta mozgatni. A gerinczoszlop kopogtatási, terhelési és összenyomási próbái sehol sem mutattak ki valami különösebb fájdalmasságot. A sensibilitás vizsgálata igen jellegzetes elváltozásokat eredményezett, ugyanis a hímvessző, gáztájék, mindkét glutaealis tájék s czombok hátulsó és belső felületének bőre tűszúrásokra érzéstelen volt. Az anaesthesia baloldalon kifejezettebb volt, mint a jobb oldalon. Az érzéstelen bőrterület kiterjedése a lovaglónadrágokon alkalmazni szokott bőrfoltozathoz hasonlított. A baloldali glutaealis és czombizomzat tapintásra a jobboldalival összehasonlítva pettyhüdtebb és sorvadtnak látszott. Ennek daczára a beteg járása majdnem normális volt, nem számítva a bal végtag kisfokú biczegését. Hólyaghűdése miatt a beteget naponta 2—3-szor meg kellett csapolni, széket csak beöntésekre tudott üríteni. Lövés-sérülései 8 nap alatt simán begyógyultak. Gyógykezelése eleinte 12 izzasztással egybekötött meleg fürdőből, majd rendszeres farádos árammal való villanyozásból állott.