Orvosi Hetilap, 1922. május (66. évfolyam, 19-22. szám)
1922-05-14 / 20. szám
66. évfolyam. 20. szám Budapest, 1922 május 14. ORVOSI HETILAP Alapítottál Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA : LENHOSSÉK MIHÁLY egyet. tanÁr főszerkesztő és SZÉKELY ÁGOSTON egyet. tanÁr szerkesztő. EREDETI KÖZLEMÉNYEK Közlemény a budapesti m. kir. Pázmány Péter tud.-egyetem I. sz. belklinikájáról. (Igazgató: Bálint Rezső dr., egyet. ny. r. tanár.) A chorea minor kezelése tejinjectiókkal.* Irta: Kern Tibor dr., egyet. tanársegéd. A chorea minor specifikus gyógyszerével mindezideig nem rendelkezünk. Kezelésére a beteg megszokott környezetétől való elkülönítésén, ágybafektetésén és narcoticumok szükség szerint való adagolásán kívül elsősorban arsen-készítményeket — ezek között Bókay János ajánlatára neosalvarsant —, továbbá antipyrint, chinint, cannabis indicát, izületi csúzzal vagy szívbel hártyalábbal szövődött esetekben salicyl-készítményeket szoktunk használni. Mióta Weichardt és Schmidt a háború utolsó éveiben kimutatta, hogy a parenterálisan bevitt fajidegen fehérje nemcsak az egyes szervek és szervrendszerek, de a szervezet összes sejtjeinek életműködését is lényegesen fokozza, ellenállásképességüket növeli, azóta a nem specifikus proteintesztherápia — mint ahogy azt Schmidt elnevezte — a gyógyászat számos ágában polgárjogot nyert. A legkülönbözőbb betegségek, de különösen a polyarthritisek kezelésében elért sikerekből kiindulva, tekintettel arra az aetiológiai összefüggésre, mely a polyarthritis és a chorea minor között fennáll, Bálint tanár ajánlatára az I. sz. belklinikán a chorea minor gyógyítását intramuscularisan adott tejinjectiókkal kíséreltük meg. Ezideig három beteget kezeltünk ilyen módon. Tejinjectiókkal kezelt első betegünk (R. Gy. 11 éves fiú, felvettük 1919 deczember 29.-én, elbocsátottuk 1920 január 24.-én) dhoreája felvétele előtt 4 héttel tonsillitis kapcsán kezdődött. Helyszűke miatt a részletes kórtörténetet mellőzésével csak annyit közlök, hogy felvételkor úgy a törzs, mint valamennyi végtag izmaiban annyira kifejezett choreás rángásai voltak, hogy miattuk sem járni, sem ülni, avagy enni nem tudott. 10 napi sikertelen salicyl- és arsen-kezelés után 4 napos időközökben 3, egyenként 5—5 cm3-es tejinjectiót adunk a betegnek intramuscularisan. Az első tejinjectio után a choreás nyugtalanság meg nem szűnik, a második injectio után már csak a végtagjaiban vannak rángások, de két nappal a harmadik injectio után a végtagok rángásai is csak elvétve jelentkeznek rövidebb időre. További 2 nap után a rángások teljesen elmaradnak, mire néhány nap múlva a beteget — alig egy havi klinikai észlelés után — el is bocsátják. Az egyes injectiók után 38'5—38’8°-ig emelkedett hőmérsék 2 napon belül megszűnt. Második esetünkben (K. M. 13 éves leány, felvettük 1920 deczember 30.-án, távozott 1921 márczius 1.-én) felvétele * A Budapesti Kir. Orvosegyesületben 1922 február 25.-én tartott bemutatás kapcsán, előtt 2 hónappal kezdődött a beteget minden ténykedésében zavaró igen súlyos chorea. Felvételkor az ingerlékeny, könnyen sírásra fakadó betegnek rendkívül élénk, úgy az arcz és törzs, mint az összes végtagok izmaira kiterjedő akaratlan és czéltalan incoordinált mozgásai vannak, melyek miatt ágyneműjét folyton szétdúlja, kezeivel semmiféle akaratlagos mozgást végezni nem tud. Beszéde arczizmainak rángatódzása miatt szakgatott, alig érthető, csakis mesterségesen, nagy ügygyelbajjal tudja a szájába vitt folyadékot lenyelni. Ülni vagy járni részben törzsének hajló, részben alsó végtagjainak folytonos ide-oda dobáló rángatódzásai miatt egyáltalában nem tud. E heves, a valóságos jactatióig fokozódó choreás mozgások csak narcoticumokkal előidézett rövid ideig tartó alvás közben szűnnek, de a felébredés után rögtön újból jelentkeznek és arsenen kívül adagolt bromkészítményekkel egyáltalában nem csillapíthatók. Ennek az igen súlyos choreás betegnek is három, egyenként 5—5 cm3-es tejinjectiót adtunk 3—4 napos időközökben. Az első injectio után közvetlenül nyugtalansága ugyan még fokozódik, de a második injectio után már jóval nyugodtabb, több órán át nyugodtan fekszik, néhány lépést is tud tenni. A harmadik injectio után gyorsan javul; néhány nappal utána már tudja használni az evőeszközt, 10—12 nap múlva először csak egyes betűket, később szavakat is hibátlanul ír le. Klinikai tartózkodásának 4. hetében az egész napot ágyon kívül tölti, a kórteremben foglalatoskodik. A beteg további, még egy havi klinikai megfigyelése alatt is teljesen nyugodt volt, erőbeli állapota gyorsan gyarapodott. Két havi klinikai tartózkodás után gyógyultan távozott. Az egyes tejinjectiók ebben az esetben 37-8°-ig emelkedő testhőmérsékleten kívül semmiféle kellemetlen melléktünetet nem okoztak. Tejinjectiókkal kezelt harmadik betegünknek (J. M. 15 éves leány, felvettük 1922 január 2.-án, távozott 1922 február 1.-én) igen heves dhoreája felvétele előtt két héttel kezdődött. A klinikára történt felvételekor az egész testére és mind a négy végtagjára kiterjedő oly heves choreás rángatódzásai voltak, hogy miattuk a beteg bármely akaratlagos mozgás végrehajtására teljesen tehetetlen volt, beszélni sem tudott, valóságos choreás ractatiókban szenvedett. Ennek a talán legsúlyosabb choreás betegünknek 4 tejinjectiót adtunk 5, 7 és kétszer 10 cm3-es adagban 4—5 napos időközökben. Ezeknek hatására a choreás rángatódzás fokozatosan szűnt. A harmadik injectio után már csak a végtagok akaratlagos mozgásakor jelentkezett néhány choreás rángás. A negyedik injectiót követő héten pedig már teljesen nyugodt volt és összesen 4 heti klinikai tartózkodás után teljesen gyógyultan távozott otthonába. Az azóta megejtett ellenőrző vizsgálatok alkalmával a betegen choreás tünetek észlelhetők nem voltak. Az egyes injectiók e betegen sem okoztak — a 38-3°-ig emelkedő hőmérséket leszámítva — kellemetlen melléktűe- TARTALOM. EREDETI KÖZLÉSEK. Kern Tibor: Közlemény a budapesti m. kir. Pázmány Péter tudományegyetem I. számú belklinikájáról. (Igazgató: Bálint Rezső dr., egyet. ny. r. tanár.) A chorea minor kezelése tejinjectiókkal. 183. oldal. Hetényi Géza: Közlemény a budapesti kir. magy. tud.egyetem III. számú belklinikájáról. (Igazgató: báró Korányi Sándor dr., nyilv. r. egyet. tanár.) A máj húgyanyagképző képességének vizsgálata májbetegeken. 184. oldal. Szekrény Lajos: Közlemény a budapesti kir. magy. Pázmány Péter tud.-egyetem II. sz. szemklinikájáról. (Igazgató: Hoór Károly dr., egy. ny. r. tanár.) A szemgolyó szúrt sebe a halántékon át. 186. old. Az Országos Balneológia Egyesület XXVII. congressusa. (Első ülés 1922 márczius hó 31.-én.) 187. oldal. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. J. Marek: Lehrbuch der klinischen Diagnostik der inneren Krankheiten der Haustiere. — Lapszemle. Belorvostan. Meyer-Bisch: Az idlilt deformáló izületbajok kezeléséről kénnel. — Sebészet. Erlacher: A rachitis quartfénykezeléséről. — Gyermekorvostan. Eversbusch: A gyermekkori cerebralis hemiplegiáról. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. 188. oldal. Vegyes hírek. 189. oldal.