Orvosi Hetilap, 1922. május (66. évfolyam, 19-22. szám)

1922-05-14 / 20. szám

66. évfolyam. 20. szám Budapest, 1922 május 14. ORVOSI HETILAP Alapítottál Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA : LENHOSSÉK MIHÁLY egyet. tanÁr főszerkesztő és SZÉKELY ÁGOSTON egyet. tanÁr szerkesztő. EREDETI KÖZLEMÉNYEK Közlemény a budapesti m. kir. Pázmány Péter tud.-egyetem I. sz. belklinikájáról. (Igazgató: Bálint Rezső dr., egyet. ny. r. tanár.) A chorea minor kezelése tejinjectiókkal.* Irta: Kern Tibor dr., egyet. tanársegéd. A chorea minor specifikus gyógyszerével mindezideig nem rendelkezünk. Kezelésére a beteg megszokott környezetétől való elkülönítésén, ágybafektetésén és narcoticumok szükség szerint való adagolásán kívül első­sorban arsen-készítménye­­ket — ezek között Bókay János ajánlatára neosalvarsant —, továbbá antipyrint, chinint, cannabis indicát, izületi csúzzal vagy szívbel hártyalábbal szövődött esetekben salicyl-készít­­ményeket szoktunk használni. Mióta Weichardt és Schmidt a háború utolsó éveiben kimutatta, hogy a parenterálisan bevitt fajidegen fehérje nem­csak az egyes szervek és szervrendszerek, de a szervezet összes sejtjeinek életműködését is lényegesen fokozza, ellen­állásképességüket növeli, azóta a nem specifikus proteintesz­­therápia — mint a­hogy azt Schmidt elnevezte — a gyógyá­szat számos ágában polgárjogot nyert. A legkülönbözőbb betegségek, de különösen a polyarthri­­tisek kezelésében elért sikerekből kiindulva, tekintettel arra az aetiológiai összefüggésre, mely a polyarthritis és a chorea minor között fennáll, Bálint tanár ajánlatára az I. sz. belkli­nikán a chorea minor gyógyítását intramuscularisan adott tejinjectiókkal kíséreltük meg. Ezideig három beteget kezeltünk ilyen módon. Tej­injectiókkal kezelt első betegünk (R. Gy. 11 éves fiú, felvettük 1919 deczember 29.-én, elbocsátottuk 1920 január 24.-én) dhoreája felvétele előtt 4 héttel tonsillitis kapcsán kezdődött. Helyszűke miatt a részletes kórtörténetet mellőzésével csak annyit közlök, hogy felvételkor úgy a törzs, mint valamennyi végtag izmaiban annyira kifejezett choreás rángásai voltak, hogy miattuk sem járni, sem ülni, avagy enni nem tudott. 10 napi sikertelen salicyl- és arsen-kezelés után 4 napos időkö­zökben 3, egyenként 5—5 cm3-es tejinjectiót adunk a betegnek intramuscularisan. Az első tejinjectio után a choreás nyugtalanság meg nem szűnik, a második injectio után már csak a végtagjaiban vannak rángások, de két nappal a harmadik injectio után a végtagok rángásai is csak elvétve jelentkeznek rövidebb időre. További 2 nap után a rángások teljesen elmaradnak, mire néhány nap múlva a beteget — alig egy havi klinikai észlelés után — el is bocsátják. Az egyes injectiók után 38'5—38’8°-ig emelkedett hőmérsék 2 napon belül megszűnt. Második esetünkben (K. M. 13 éves leány, felvettük 1920 deczember 30.-án, távozott 1921 márczius 1.-én) felvétele * A Budapesti Kir. Orvosegyesületben 1922 február 25.-én tartott bemutatás kapcsán, előtt 2 hónappal kezdődött a beteget minden ténykedésében zavaró igen súlyos chorea. Felvételkor az ingerlékeny, könnyen sírásra fakadó betegnek rendkívül élénk, úgy az arcz és törzs, mint az összes végtagok izmaira kiterjedő akaratlan és czél­­talan incoordinált mozgásai vannak, melyek miatt ágyneműjét folyton szétdúlja, kezeivel semmiféle akaratlagos mozgást vé­gezni nem tud. Beszéde arczizmainak rángatódzása miatt szakgatott, alig érthető, csakis mesterségesen, nagy ügygyel­­bajjal tudja a szájába vitt folyadékot lenyelni. Ülni vagy járni részben törzsének hajló, részben alsó végtagjainak folytonos ide-oda dobáló rángatódzásai miatt egyáltalában nem tud. E heves, a valóságos jactatióig fokozódó choreás mozgá­sok csak narcoticumokkal előidézett rövid ideig tartó alvás közben szűnnek, de a felébredés után rögtön újból jelentkeznek és arsenen kívül adagolt bromkészítményekkel egyáltalában nem csillapíthatók. Ennek az igen súlyos choreás betegnek is három, egyen­ként 5—5 cm3-es tejinjectiót adtunk 3—4 napos időközökben. Az első injectio után közvetlenül nyugtalansága ugyan még fokozódik, de a második injectio után már jóval nyugodtabb, több órán át nyugodtan fekszik, néhány lépést is tud tenni. A harmadik injectio után gyorsan javul; néhány nappal utána már tudja használni az evőeszközt, 10—12 nap múlva először csak egyes betűket, később szavakat is hibátlanul ír le. Klini­kai tartózkodásának 4. hetében az egész napot ágyon kívül tölti, a kórteremben foglalatoskodik. A beteg további, még egy havi klinikai megfigyelése alatt is teljesen nyugodt volt, erőbeli állapota gyorsan gyara­podott. Két havi klinikai tartózkodás után gyógyultan távozott. Az egyes tejinjectiók ebben az esetben 37-8°-ig emelkedő test­­hőmérsékleten kívül semmiféle kellemetlen melléktünetet nem okoztak. Tejinjectiókkal kezelt harmadik betegünknek (J. M. 15 éves leány, felvettük 1922 január 2.-án, távozott 1922 február 1.-én) igen heves dhoreája felvétele előtt két héttel kezdődött. A klinikára történt felvételekor az egész testére és mind a négy végtagjára kiterjedő oly heves choreás rángatódzásai voltak, hogy miattuk a beteg bármely akaratlagos mozgás végrehaj­tására teljesen tehetetlen volt, beszélni sem tudott, valóságos choreás ractatiókban szenvedett. Ennek a talán legsúlyosabb choreás betegünknek 4 tej­injectiót adtunk 5, 7 és kétszer 10 cm3-es adagban 4—5 napos időközökben. Ezeknek hatására a choreás rángatódzás foko­zatosan szűnt. A harmadik injectio után már csak a végtagok akaratlagos mozgásakor jelentkezett néhány choreás rángás. A negyedik injectiót követő héten pedig már teljesen nyugodt volt és összesen 4 heti klinikai tartózkodás után teljesen gyógyul­tan távozott otthonába. Az azóta megejtett ellenőrző vizsgálatok alkalmával a betegen choreás tünetek észlelhetők nem voltak. Az egyes injectiók e betegen sem okoztak — a 38-3°-ig emelkedő hőmérséket leszámítva — kellemetlen melléktű­­e- TARTALOM. EREDETI KÖZLÉSEK. Kern Tibor: Közlemény a budapesti m. kir. Pázmány Péter tudomány­egyetem I. számú belklinikájáról. (Igazgató: Bálint Rezső dr., egyet. ny. r. tanár.) A chorea minor keze­lése tejinjectiókkal. 183. oldal. Hetényi Géza: Közlemény a budapesti kir. magy. tud.­egyetem III. számú belklinikájáról. (Igazgató: báró Korányi Sándor dr., nyilv. r. egyet. tanár.) A máj húgyanyagképző képes­ségének vizsgálata májbetegeken. 184. oldal. Szekrény­ Lajos: Közlemény a budapesti kir. magy. Pázmány Péter tud.-egyetem II. sz. szemklinikájáról. (Igazgató: Hoór Károly dr., egy. ny. r. tanár.) A szemgolyó szúrt sebe a halántékon át. 186. old. Az Országos Balneológia­ Egyesület XXVII. congressusa. (Első ülés 1922 márczius hó 31.-én.) 187. oldal. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. J. Marek: Lehrbuch der klinischen Diagnostik der inneren Krankheiten der Haustiere. — Lapszemle. Belorvostan. Meyer-Bisch: Az idlilt deformáló izületbajok kezeléséről kénnel. — Sebészet. Erlacher: A rachitis quartfény­­kezeléséről. — Gyermekorvostan. Eversbusch: A gyermekkori cerebralis hemiplegiáról. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. 188. oldal. Vegyes hírek. 189. oldal.

Next