Orvosi Hetilap, 1931. április (75. évfolyam, 14-17. szám)

1931-04-04 / 14. szám

330 ORVOSI HETILAP 1931. 14. sz. vételesen sikerül. Ilyen ritka eset az, amidőn a mandula gyuladását sepsises megbetegedés követi, amelynek okául a mandula körülötti genyedésnek a nyak mély kötőszö­vetébe való beterjedését vagy mandulatályognak vénába való betörését következményes thrombophlebitissel mu­tatja ki a kórbonctani vizsgálat. Különben az összefüg­gés a hevenyés mandulagyuladás és az azt követő belső szerv megbetegedés között vagy az lehet, hogy a man­dulának megbetegedett helyéről baktériumok kerülnek a vérpályába és ennek útján a belső szervekbe, vagy pedig az, hogy a bactériumok helyben keletkezett toxinja, il­letve a vérpályában való feloldása után a bactériumok­­nak endotoxinja kerül valamely belső szervbe és annak megbetegedését hozza létre. A harmadik lehetőség vé­gül az, hogy a mandula fertőzése valamilyen módon anaphylaxiaszerű állapotot hoz létre és ez okozza a belső szervek megbetegedését. Az első eshetőségre, tehát bac­­tériumoknak a belső szervbe való bejutására példa a he­venyés mandulagyuladás utáni szívbelhártyagyuladás és a gócos vesegyuladás, a másodikra, toxinnak valamely belső szervbe való bejutására példa a hevenyés diffus vesegyuladás. A harmadikba kell végül sorolnunk, mert máshova nem tudjuk beosztani, a hevenyés sokízületi csúzt. Ugyanígy kell elképzelnünk természetesen ezen belső betegséget is, amely idősült mandulagyuladás he­venyés fellobbanása folytán következik be. Ez sokszor nem is jár sem súlyos subjectív vagy objectív tünettel, a betegnek alig van a nyelésnél panasza, a hőmérséklet alig ér 38°-ig, a mandula csak kissé duzzadt, csak kissé piros, az egyik oldalon vagy mindkettőn néhány, alig ki­emelkedő fehér petty látszik. Sokkal nehezebb az értelmezése azon összefüggésnek, amely a tünetekkel alig járó vagy teljesen tünet nélküli idősült mandulagyuladás és belső szervek betegsége kö­zött van meg. Ilyenkor a mandulában van a focális infec­­tió helye. Focális infectió alatt olyan lappangva fejlődő, tünetekkel alig járó, bactérium okozta idősült gyuladást értünk, amely többnyire nagyon elhatárolt, mélyen van, önmagában klinikai tünetet nem vagy alig okoz és amely mégis belső betegség forrása lehet. Arányosság a focális góc gyuladásának igen enyhe volta és az ez okozta belső elváltozás esetleges súlyos volta között nincsen. Az idősült mandulagyuladás többnyire, sok szerző szerint mindig, hevenyés mandulagyuladás következmé­nye­ Lehetett az első hevenyés mandulagyuladás nagyon súlyos, de lehetett oly enyhe is, hogy a beteg már nem is emlékszik reá. A mandulakripták mélyében könnyen ma­radhat vissza kórokozó bactérium­ A kriptákban t. i. nyálkamirigy nincsen, tehát nincs oly folyadékáramlás sem, amely a bactériumokat vagy a gyuladás termékeit kifelé sodorná. A baktériumok tehát könnyen maradnak ott vissza és egy vagy több helyen mutatkozó enyhe idő­sült gyuladást hozhatnak létre, amelynek következtében majd mindig egy vagy több helyen, egészen felületesen vagy kissé mélyebben, egészen vagy többé kevésbbé eltá­­kolt kis tályogok keletkeznek. Hogy ily módon idősült gyuladás keletkezik, azt könnyen el tudjuk képzelni, sok­kal nehezebb azonban megérteni azt, hogy miképpen ma­rad meg ezen gyuladás aktív módon a szervezetben és hogy van az, hogy a szervezet a gócban lévő vagy a góc­ból a vérpályába kerülő aránylag csekély számú, nem nagy virulentiájú bactériumokat nem tudja elpusztítani. De nem tudjuk azt sem, hogy milyen körülmények között okozza az ily fajta focális góc, amely kétségtelenül fe­lette gyakori teljesen egészséges embereken is, a belső szervek megbetegedését. Az kétségtelen, hogy a focális gócból a vérbe és innen a belső szervekbe bactériumnak, illetve bactériumtoxinnak kell kerülnie csakúgy, mint a hevenyés gyuladásnál. Minthogy azonban az ilyen focális fertőzésnél, pl. az idősült mandulagyuladásnál, úgy a bactériumok száma, mint a toxinnak minősége a heve­nyesnél sokkal kisebb, még inkább arra kell gondolnunk, hogy bizonyos, előttünk ismeretlen körülmények között anaphylaxia-szerű állapot jön létre, megváltozik a szer­vezet, illetve egyes belső szervek reagáló képessége (ezt modják a németek veränderte Reaktionslage-nak), csök­ken az illető szerv ellenállása, beteggé lesz. Rosenow, a focális infectió bacteriológiájával legtöbbet foglalkozó amerikai tudós, felette nagy jelentőséget tulajdonít an­nak, hogy a focális gócban lévő bactériumok lassanként bizonyos szervhez való nagy affinitást szereznek és ezen szerv megbetegedését hozzák létre. A beteg szervből ki­tenyésztett bactériumok állatkísérletben szerinte ugyan­azon szervnek megbetegedését hozzák létre, mint amely­ből kitenyésztették. Rosenownak ezen, a bactériumoknak fajlagos electív hatására vonatkozó felfogását azonban úgy a klinikusoknak, mint a bacteriológusoknak túl­nyomó része elveti. A focális góc, eseteinkben az idősült mandulagyuladás és a belső szervek megbetegedése kö­zötti összefüggésnek részletes tárgyalása nem is tartozik voltaképen előadásomba- E helyen kiindulási pontul csak annyit jegyezzünk meg, hogy nagyon csekély tünetet okozó vagy tünettel egyáltalában nem járó idősült man­dulagyuladás számos belső szervben hevenyés, illetve re­­cidiváló vagy subacut gyuladást idézhet elő (szívbel­hártyagyuladás, izületi gyuladás, vesebaj, stb.), amely gyuladás sokszor sajátságos módon nem gyógyul, amíg a focális góc meg nem gyógyul vagy el nem távolíttatik- Ez adja meg az ilyen esetekre vonatkozólag a tonsillec­­tomia indicátióját- Ha valamely belső szerv betegségét, itt elsősorban az ízületek gyulladásról, valamint a szív­­belhártyagyuladásról beszélünk, a mandula idősült gyula­­dása hozza létre, úgy az az esetek bizonyos számában meg nem gyógyul, vagy ha meg is gyógyul, könnyen kiújul mindaddig, amíg a gyuladás a mandulán meg nem gyó­gyult, illetve amíg a mandulában a gyuladásos góc fel nincs tárva, vagy az egész mandula nincsen eltávolítva. Az idősült mandulagyuladásnak pedig és ezt nagyon meg kell szívlelnünk, gyógyulási hajlama nem sok van. Kon­zervatív kezeléssel (ecsetelés, rendszeres kinyomogatás) szintén nem sokszor érhető el eredmény. A minden keze­léssel makacsan dacoló belső betegségek és az ilyen man­dulagyuladás között való összefüggésre Pässler szerint az a legjobb bizonyíték, hogy az ilyen betegség tonsilloc­­tomiára sokszor nagyon gyorsan vagy aránylag gyorsan meggyógyul. Nem bizonyítja az összefüggés hiányát per­sze az, ha a mandulának eltávolítása dacára nem gyógyul meg a belső szervi elváltozás, mert hiszen egyrészt má­sutt is keletkezhetett már új focális infectió, másrészt pedig magában a beteg szervben is kifejlődhetett már az új focális góc, pl. szívbelhátyagyuladásnál. Nagyon érdekes és a kezelés szempontjából is nagyon megszívlelendő a focális infectió jelentőségére vonatko­zólag Kollert álláspontja- Kollert kivált a vesebaj és a focális infectió közötti összefüggéssel foglalkozott be­hatóbban. Szerinte a vesebajt okozó behatolási kapu nem mindig azonos a betegséget fenntartó és annak gyógyulá­sát gátló focális infectió helyével. Tanulmányában több esetet ismertetett, ahol pl. a vesebajt kanyaró vagy or­­bánc okozta, de az ezek okozta vesegyuladás nem gyó­gyult meg mindaddig, amíg a betegnek a focális fertőzés gócát tartalmazó mandulája el nem lett távolítva. Kollert felfogása kétségtelenül megnehezíti a focális fertőzés szerepének megismerését, megnehezíti az esetleges opera­tív indicátió megállapítását is, azonban állásfoglalása mindenesetre annyira megindokolt, hogy a klinikusnak e kérdéssel a jövőben behatóbban kell foglalkoznia. A kérdés már most az, hogy a belső szervek meg­betegedése milyen gyakran van a mandula gyuladásával összefüggésben. Erre vonatkozólag az irodalomból szeret­

Next