Orvosi Hetilap, 1931. április (75. évfolyam, 14-17. szám)

1931-04-04 / 14. szám

1931. 14. sz. ORVOSI HETILAP­ nék egy pár statisztikai adatot bemutatni, saját anyagom feldolgozása most van folyamatban. A legtöbb szerző sze­rint a focális infectió szempontjából a mandula a leg­jelentősebb- Volhart szerint a vesebajok három­negyede, Bauer szerint rheumatismus esetek (ízület- és izomrheu­­matismus) 50%-a tonsilláris eredetű. Billings 500 esete közül, ahol a belső szervek megbetegedését focális infec­tió okozta , ez 366 esetben a torokmandulában volt- Pei­­schacher 229 hevenyés sok­ízületi csúz esetében 108-szor, 33 szívbelhártyagyuladásban 15-ször, 91 hevenyés vese­bajban 47-szer és 63 sepsis esete közül 18-szor talált a mandulában fertőző gócot. A fennemlített összes esetek­nek 61.8%-ában talált egyáltalában focális infectiót és ebből 73.29%-ban az a mandulában volt. Mielőtt már most a belorvosi betegség miatt végzett mandulakihámozás indicatiójának részletes tárgyalására térek át a tonsillectomia jelentőségéről szeretnék néhány szót mondani. Nyomósan hangsúlyozom mindenekelőtt, hogy a tonsillectomia nem kis műtét. A tonsillectomia jelentős beavatkozás, általában a szervezetet erősen meg­viselő műtétek közzé kell sorolnunk, amely mindig 1—2, de néha több kilóval csökkenti a beteg testsúlyát. A be­teg vért veszít, de ha vérvesztesége nem is jelentős, pár napig nem eszik, az első időben nyelésnél nagy fájdalma van, rosszul alszik, néhány napi kisebb-nagyobb hőemel­kedése majd mindig van­ Az esetek túlnyomó számában a tonsillectomia sebe, bár ha mindig csúnya, simán gyó­gyul, a beteg egy hét alatt helyre áll. Járhat azonban a tonsillectomia komolyabb elváltozással is. A vérveszteség néha nagyobb fokú, úgy, hogy huzamosabb idő kell a szegényvérűség teljes megszűnéséhez. Az áll alatti mi­rigyek gyulladása lehet komolyabb fokú. Nagyon nagy jelentőségű az a körülmény, hogy tonsilloctomia után a már meggyógyult szervben reactióként új gyuladás kelet­kezik, a még meg nem gyógyult szervekben pedig a gyuladás fokozódhat. Kiújulhat tehát a vérvizelés (né­hány vörös vérsejt majd minden mandulakihámozás után megjelenik a vizeletben), az izületi gyuladás, a szív­­belhártyagyuladás. A belső szervek betegségének tonsil­lectomia okozta kiújulása rendszerint enyhe, pár nap alatt elmúlik, kivételesen azonban súlyos lefolyásúvá válik és komoly, sőt életveszedelmes betegséget is jelenthet. Még komolyabbak azon esetek, midőn a seb felől a garat hátsó falában vagy a nyak mély kötőszövetében tovaterjedő phlegmone mutatkozik, amidőn jugularis thrombosis kelet­kezik, mindkettő rendkívül súlyos, sokszor halálos lefo­lyású sepsist vonhat maga után. Nem túl ritka az aspi­­ráció, illetve a sebből kiinduló kis thrombophlebitis kö­vetkeztében mutatkozó gócos tüdőgyulladás­ Ez az esetek túlnyomórészben simán gyógyul, a veszedelem azonban, abban van, hogy az ily módon keletkezett tüdőgyuladá­­sos góc gyakran elgenged, üszkössé válik. Az elmúlt két év alatt három esetet láttam, ahol tonsillectomia után tüdőüszkösödés keletkezett, mind a három esetben csak többszörös műtétre következett be a gyógyulás. Passler 3000 tonsillectomia kapcsán két halálesetet látott. A kisebb-nagyobb jelentőségű szövődvények számát Fischer 6%-ra becsüli. A tonsillectomiát ezek szerint semmiké­pen nem szabad könnyű műtétnek tekintenünk, olyan műtétnek, amely kétes esetbe gondolkozás nélkül volna megejthető, mert semmi veszedelemmel nem jár- Komoly műtét, amelyet minden körülmények között csak jól át­gondolt és nagy szigorúsággal megállapított indicátió szerint szabad elvégezni. Az indicátiót minden esetben a torok betegségével foglalkozó szakorvos és a gyakorló­orvos, illetve belorvos közösen állapítják meg. Nagyon is célszerű a műtét nem egészen könnyű voltára való te­kintettel a felelősségnek ilyen módon való megosztása. Ha az előbb említett módon beigazoltnak látjuk azt, hogy a mandulának hevenyés és idősült megbetegedése belső szervek könnyebb vagy súlyosabb megbetegedését okozhatja, kérdés, mit tehetünk ennek meggátlására, il­letve, ha már a belső szervi baj kifejlődött, annak a gyó­gyítására. A hevenyés mandulagyuladást tünetileg gyógyítjuk (lázcsillapítás, fájáscsillapítás, stb.). Valószínű, hogy a gargalizálásul használt fertőtlenítő szájvíznek értéke na­gyon is kétes. Megakadályozni azt, hogy a hevenyés man­­dulagyuladás kapcsán belső szervi baj ne keletkezzék, nem is tudjuk. Arra kell tehát törekednünk, hogy a he­venyés mandulagyuladás ne ismétlődjék. Ez a törekvés lényegében magában foglalja az idősült mandulagyula­dás gyógyítását is. Gyakran recidiváló hevenyés madula­­gyuladást az kap elsősorban, akinek idősült mandulagyu­­ladása van. A hevenyés mandulagyuladás recidivájának meggátlása tehát egyenlő az idősült mandulagyuladás gyógyításával- Az idősült mandulagyuladás pedig, ezt már tárgyaltam, de fontossága miatt még egyszer ismét­lem, önmagában gyógyulásra nem igen hajlamos. Való­színűleg használ néha a gargalizálás, ecsetelés, a man­dulák kipréselése is, többet ér ennél a genyet tartalmazó kripták feltárása. Újabb időben egyesek jó eredményt láttak a mandulák röntgensugárral való megkisebbítésé­­től is, biztosan azonban az idősült mandulagyuladást csak a mandula eltávolítása, teljes kihámozása gyógyít­hatja. A belorvosi indicátió szempontjából végzett tonsil­­lektomiákat két csoportba oszthatjuk, az egyik az amidőn a mandula kihámozását prophylaxisos szempontból csi­náltatjuk, a másik, amidőn gyógyító célból végeztet­jük azt. Az első csoportba tartoznak azon esetek, amidőn he­venyés mandulagyuladás kapcsán keletkezett valamely belső baj, pl- szívbelhártyagyuladás, ízületi gyuladás vagy vesebaj, amely meggyógyult és most már azt kell eldön­tenünk, kell-e a mandulával valamit tennünk. Ha a beteg­nek leggondosabb kikérdezése azt deríti ki, hogy ezt a betegséget megelőzőleg soha,mandulagyuladása nem volt, hogy tehát ez volt az első mandulagyuladása és ha a man­dulán elváltozás ki nem mutatható, úgy nehezen fogjuk magunkat a műtétre elszánni, mert hiszen mint mondot­tam a mandula kihámozása is a belső szervi betegség ki­­újulásának veszedelmével jár. Ha ellenben az ilyen belső baj ismétlődő hevenyés mandulagyuladás kapcsán kelet­kezett vagy ilyen kapcsán már recidivált, akkor feltét­lenül a mandula kihámozására kell magunkat elszánnunk. Ha ugyanis a mandula­gyuladás recidivált, akkor nagy valószínűséggel olyan elváltozás van a mandulában és amellett olyan a szervezet reagáló képessége, hogy egy­részt további mandulagyuladás a jövőben is valószínű, emellett pedig valószínű az is, hogy ennek kapcsán mind­annyiszor a belső szerv újabb megbetegedése fog bekö­vetkezni. Ezt a veszedelmet pedig nem vállalhatjuk, első­sorban azért nem, mert nem tudjuk, hogy a következő belső megbetegedés is úgy fog-e meggyógyulni, mint ahogy meggyógyult az eddigi belső baj. A tonsilla eltávolítása és ezt sajnálattal, de nyomó­san kell e helyen leszögeznem, persze nem nyújt absolut biztonságot az irányban, hogy az első esetben a man­­dulagyuladására bekövetkező belső baj a jövőben ki­újuljon, akár úgy, hogy a betegség a tonsilloctomia da­cára mégis mutatkozó angina kapcsán következik be, akár enélkül- így legutoljára Conta a Romberg-klinika nagy beteganyagán tett tapasztalatai alapján hívta fel a fi­gyelmet arra, hogy az ízületi gyuladásnak kiújulása a tonsillectomia dacára is felette gyakran következik be. Ha hevenyés mandulagyuladás után bekövetkezett belső baj miatt a mandula kihámozására szánjuk el ma­gunkat, úgy nagyon fontos a műtéti időpont megállapí­tása. Ha csak lehet várnunk addig míg a belső baj telje- 331

Next