Orvosi Hetilap, 1931. szeptember (75. évfolyam, 36-39. szám)
1931-09-05 / 36. szám
894 dolgunk. A következő táblázat mutatja a hőmérsék értékesítésének lehetőségét a prognosis szempontjából: Habár a hőmérsék emelkedése kedvezőtlennek mondható, mégis ennek viselkedéséből határozott következtetéseket nem vonhatunk, mert van elég nagy számmal súlyos esetünk 37° C alatt is és vannak lázas eseteink szerencsés kimenetellel. Eklampsia alatt a vérnyomás általában fokozódott. Ha a pulsus szaporább lesz és a vérnyomás csökken, a betegség határozottan rosszabbra fordul. — Saját vizsgálataink szerint olykor jó szolgálatot tesznek a capillarmikroskopiai észlelések is: a capillaris görcs okozta szemcsés, szakadozott véráramlás tartós volta az eset súlyosságának megbízható tünete. Az eklampsia prognosisában a vizelet mennyiségének, az üledék alakelemei számának fontos szerepe van. Ez utóbbiak (szemcsés és hyalincylinderek, vörösvérsejtek) száma nagyjában egyenes arányban van az eset súlyosságával. A fehérje mennyisége igen tág határok között mozog, eseteink többségében ez—10%o, 15 esetben 10%o-en felül találunk fehérjét Esbach szerint mérve,, de volt egy esetünk fehérjevizelés nélkül is. A fehérje mennyiségénekkülönösebb kórjelző fontosságot nem tulajdoníthatunk. A rohamok száma és egymásutánja egyik megbízható kórjelző, bár tudnunk kell azt is, hogy olykor sűrűn jelentkező rohamok után is gyógyul, máskor egy-két roham után, sőt néha roham nélkül is igen súlyos, néha halállal végződik a betegség (mi két görcs nélküli eklampsiás esetet észleltünk halálos kimenetellel.) Mégis azt kell mondanunk, hogy az eset súlyossága a rohamok számával, tartamával és egymásutánjával egyenes arányban áll. — A következő táblázatban a gyógyult és halálos kimenetelű eseteket hasonlítjuk össze a rohamok számával kapcsolatban. A legsúlyosabb prognostikai jelek a tüdőoedéma és a szemfenék megbetegedése, a retinitis albuminurica. Az elmondottakban röviden jeleztük azon fontos tüneteket, amelyek a betegség súlyosságának jelzői- Ha a rohamok sűrűn ismétlődnek, sokáig tartanak, a beteg komatosul, ha a vizelet igen kevés vagy a beteg antiriás, ha a vizelet üledékében az alakelemek száma nagy, ha a vérnyomás igen magas, illetőleg ha a pulsus hirtelen roszszabbodik és mindenképen, ha szemfenéki elváltozások lépnek fel, a beteg megmentése érdekében az activ therapiához kell folyamodnunk. Conservativ eljárásunk a Stroganoff féle morphium és chloralhydrat adagolásából áll, amelyhez nem egyszer hathatósan járul hozzá a Zweiffel ajánlotta vérlebocsátás (300—500 cm3) venapunetio vagy venesectio útján. 1919-től 1929-ig a II. sz. női klinikán összesen 130 eklampsiás beteget kezeltünk. Ezeknek évi frequantiáját a következő táblázatban adjuk: Eszerint az eklampsia évi frequentiája 0.3—0.8% között mozog. Wollner 1920-ban az Orvosi Hetilapban 1909-től 1918-ig a II. sz. női klinikán kezelt eklampsiákról számol be, az évi frekventia 0.3—0.9% között mozgott. A kettő között tehát lényeges eltérés alig van. Active kezeltünk 44 esetet, meghalt 6,14% (Wollner-nél 16%). Conservaiv kezelésben részesítettünk 85 esetet, meghalt 9,11% (Wollner-nél 7.3%). Kezelésben nem részesült gyógyult esetünk. Összesített anyai halálozásunk 11.5% (Wollner-nél 13 %.) Eredményeink összehasonlítása alapjául szolgál a Freund—Winter-féle beosztás: Eklampsia a terhesség alatt, Eklampsia a tágulási szak elején, Eklampsia a tágulási szak végén, Eklampsia a kitolási szakban, Eklampsia a gyermekágyban. Terhességi eklampsia összesen 18 volt és pedig a VI. hónapban 1, a VII-ben 3, a VIII-ban 6, a IX-ben 8. Activ kezelésben 7 esetet és conservativ kezelésben 11 esetet részesítettünk. Activ kezelés módjaink: 1. sectio caesarea classica; 2. sectio caesarea transperit. cervic; 3. sectio caesarea vaginalis. Eredményeinket a következő táblázat mutatja: Reducált magzatmortalitás alatt értjük azon magzatok halálát, akik életképes (1800 gr-on felül) élő állapotban voltak a műtét (szülés) előtt és eközben haltak el. A sectio caesarea classicával kezelt eseteink közül elvesztettünk egyet. 20 éves I. P.-nál három egymásután jelentkező roham, állandó komatosus állapot, retinitis albuminurica miatt végeztük a műtétet. A boncolás pyelitisből származó peritonitist állapított meg, amely a betegnek klinikára történt felvétele és műtéte alkalmával megvolt, de a peritonitis kórképét teljesen elfedte az eklampsia kórképe és így az klinikailag fel nem ismertetett. Ez az eset nem eshetik az activ eljárás rovására. A sectio caesarea vaginálissal kezelt eseteink közül meghalt. 18 éves I. P.-nál a Stroganoffkara a rohamokat (14) szüntette, de a koma, szapora pulsus, valamint 40°-os láz miatt műtétre szántuk el ma- A hőmérsék 360—370370-37537'5—380380—38'538 5 felett Halálos esetekben 5=33%_ 1=6'6% 2=13% 7=47% Gyógyult esetekben 54=470/034=30% 12=10% 7=6% O N 00 Rohamok száma 1—2 3—5 5—10 10-15 15-nél több Megjegyzések Halálos esetekben 3=20"/o O *5* CO 1=7% 1=7% 2=13% 2 eset sine eklampsia Gyógyult esetekben 5= 49% 29=25% 20=17% 10=9% 1=0 9%Év Szülések száma Eklampsia szám 0/0 1919 1945 12 0.6 1920 2067 15 0.7 1921 2009 10 0.5 1922 1954 16 0.8 1923 17579 0.5 1924 18566 0.3 1925 1811 13 0.7 1926 1807 10 0.6 1927 1717 10 0.6 1928 1870 15 0.8 1929 1794 14 0.8 A kezelés módja Esetek száma Anyagi mortalitás Magzati mortalitás Reducált magzati mortalitás Megjegyzések Sec. caes. class.3 1=33%1=33%— Sec. caes. Tras. c.1 — — — Sec. caes. vág.3 1=33%1=33%— ORVOSI HETILAP 1931. 36 sz.