Orvosi Hetilap, 1931. december (75. évfolyam, 49-52. szám)

1931-12-05 / 49. szám

1160 ORVOSI HETILAP EREDETI KÖZLEMÉNYEK A budapesti kir. magyar Pázmány Péter Tudományegyetem elme- és idegkórtani klinikájának közleménye. (Igazgató: Schaffer Károly dr., egyetemi ny. r. tanár.) • A katatoniás és a postencephalitises mozgási zavarokról. Irta: Angyal Lajos dr. Minden, akár somaticus, akár psychés jelenség, legyen az physiologiás vagy pathologiás, valamely idegcentrum működésére vezethető vissza: pathologiás jelenségek az illető centrum kórosan megváltozott hyper-, hypo- v. dysfunctiojában, illetve a többi központokkal való correlatio megbomlásában lelik magyarázatukat. Ebből természetszerűleg következnék az összes psychiatriai tünetcsoportok lokalizálhatósága is, aminek a gyakorlati kivitele azonban nagy nehézségekbe ütközik. Naito, H. Josephy, Klarfeld, Fünsgeld, Miskolczy és más szerzők megegyező leletei alapján ma már kétségtelen, hogy schizophreniánál a nagyagykéreg III., V. és VI. rétegében gócos és diffus idegsejtkiesések találhatók, amelyek által Fünsgeld szerint a schizophren processus morphologiai képe alapjában biztosítva van, kérdés azonban, hogy ezen histológiai lelet a dementia praecoxnál mutatkozó összes alaptünet megmagyarázására elégséges-e? Ezen kérdésre nemmel kell válaszolnunk: mai tudásunk szerint ugyanis a nagyagykéreg a mozgási és érzékszervi érzetek és képzetek, a szerzett ismeretanyag tárháza, valamint az associatiós folyamatok lejátszódásának a szintere, schizophreniánál azonban az összlelkiműködés, az „Én“ megváltozásával állunk szemben, márpedig, hogy az előbbi tényezők miképen kapcsolódnak össze egy harmonikus működésbeli egésszé, összefűződve az affectusokkal és az „Antrceb“-bel, amely utóbbiak minden mozgási és gondolkodásbeli történés dynamikus tényezői, arról a localisatiós tan mai állása nem tud felvilágosítást adni. Hogy az „Én“ nem az összagykéreg működésbeli egyensúlya által tartatik fenn, emellett számos tapasztalati tény sorakoztatható fel, így pl. köztudomású, hogy egyszerű dementia képét mutató, psychésen hosszú időn át rendezett paralyticusok agykérgében szövettanilag súlyos kiesések találhatók; a remittált, majd intercurrens megbetegedésben elhalt paralysis esetek is az agykéregnek ugyancsak súlyos pusztulását tüntetik fel, tehát valami más terület gyakran reversibilis laesióját kell feltételeznünk, ami a psychosist okozta. Ismeretes, hogy a kéregkiesések által létrehozott organikus dementia az ismeretek quantitatív csökkenését jelenti, ezzel szemben a schizophreniás végállapotokban mutatkozó dementiánál az önmagukban véve gyakran megtartott ismeretek normális associatiós kapcsolatai lazultak vagy szűntek meg: megvan az anyag, de széthullott a rendszer, hiányzik a psychés individuum, amely mindent a saját egységes célkitűzése szerint alakít. De a schizophreniás kéregkiesésben a katatoniás syndroma pathohistologiai substratumát sem találhatjuk meg, hiszen a katatoniás mozgási zavarok schizophrenián kívül a legkülönbözőbb aetiologia alapján előfordulhatnak, így pl. látjuk climacteriális, involutiós, epilepsiás psychosisoknál, agytumornál, fokozott agynyomás esetén, továbbá exogen psychosisoknál infectiósus, toxicus, autotoxicus okokból kifolyólag. Ismeretes pl. a Kant által leírt CO mérgezéshez társuló katatoniás kórkép. Bostroem paralysis progressivánál két évi anyagát átvizsgálva 7,5 %-ban talált katatoniás tüneteket. Reichardt és Berze egymástól függetlenül már 1909- ben kétségbe vonták a cortex szuverenitását, rámutatván az agytörzsnek a psychés működések terén való jelentőségére s az affectus és az Antineb centrumait ide lokalizálták, theoriájukat azonban nem tudták positív bizonyítékokkal megerősíteni. Az 1917-i, majd az utána következő nagy influenza járványok kapcsán fellépő encephalitis epidemica esetek és az ezekhez társuló, motoros és psychés tüneteket együttesen felmutató utóképek új perspektívákat nyitottak meg a kutatás számára.A széles mederben meginduló vizsgálatok egyrészt az agyalapi dúcok szövettanának, normális és pathológiás működésének a tisztázásához vezettek, másrészt a nagy anyag kitűnő alkalmat nyújtott a schizophren és a postencephalitises psychés és motoros zavarok összehasonlító klinikai tanulmányozására. Alábbiakban elsősorban a postencephalitises és katatoniás mozgási zavarokkal kívánunk foglalkozni. Az idevonatkozó irodalomból röviden a következőket kell kiemelnünk: Kleist, Fränkel, Steiner, Homburger, Rosenfeld, Leone, Sommer, Kant, Lange és Guiraud a katatóniás tünetcsoportot az agytörzs megbetegedéséből származtatják; Bonhoeffer és Ewald az ösztönt, az érzelmet és az akaratot az agytörzs működésének tekintik- Ossipov és Bertolani úgy vélik, hogy minden kataton jelenség az agykéreg és a törzsdacok innervatiós kölcsönhatásának a zavarára vezethető vissza. Bürger és Mayer Gross, valamint Briese postencephalitishez társuló chronikus psychosisokat közölnek, amelyek minden tekintetben scizophreniának felelnek meg. Fenti szerzőkkel szemben Bostroem és Stertz a katatonia subcorticalis localisatiója ellen kifejezetten állást foglalnak, sőt Schneider szerint ezen mozgási zavarok neurológiailag egyáltalában nem is definiálhatók. A histológusok közül többé-kevésbbé súlyos elváltozásokat írnak le katatoniánál a striatumban, pallidumban és a thalamusban II. Josephy, Buscaino, Laignel,Lavastine, C. Trétiakoff et Nie- Jorgoulesco, Jakob, Wladiczko, Marcuse, Schuster, Mazzanti és Nagasaka. H. Josephy szerint komolyan mérlegelni kell annak a lehetőségét, hogy a psychosis némely formájánál éspedig nem csupán a katatoniás mozgási zavaroknál, a kérgen kívül fekvő egyes centrumok megbetegedése is szerepet játszik. Velük szemben Fünsgeld átvizsgált öt esete alapján határozottan elutasítja azon feltevést, hogy a schizophren psychosisok vagy a katatonia kialakulásában a törzsdúcok is szerepelhetnének. Amint látható, a schizophrenia problémája még sem histológiai, sem klinikai tekintetben nem tekinthető megoldottnak. Mindenesetre fontosnak tartanánk több katatoniás eset szövettani feldolgozása mellett a vizsgálatok kiterjesztését katatoniás tünetcsoportot felmutató exogen psychosisokra is. Csak röviden akarom említeni, hogy Gurevics kifejezett kataton tüneteket mutató paralysis esetében, amelyeket klinikailag a schizophreniától nagyon nehezen lehetett elkülöníteni, az agykéreg csekélyebb pusztulása mellett súlyos elváltozásokat talált a striatumban és a thalamusban. De az encephalitises és katatoniás mozgási és Antrneb-zavarok behatóbb tanulmányozása is alkalmasnak látszik a kérdéskomplexum megközelítésére. Alábbi két esetünk rövid közlését épen ezen utóbbi szempont indokolja. 1. Cs. Margit, 35 éves, izr. tanítónő. Családi terheltség nem állapítható meg. Gyermekkori betegségek: scarlatina, polyarthritis, endocarditis, majd 15 éves korában pleurope- * Antrieb-ösztönzés. Normális körülmények között minden felfogott ingerhez kellemes vagy kellemetlen érzés társul. Ezen érzelmi összetevőt, mint a motoros apparátust működésbe helyező, illetve a gondolkozási folyamatot megindító okot nevezzük Antrieb-nek, amely tehát az összes külső és belső akaratlagos cselekvések rugója. A fogalom maradéknélküli kifejezésére megfelelő magyar szavunk nincs. 1931. 49. sz.