Orvosi Hetilap, 1932. február (76. évfolyam, 5-8. szám)

1932-02-06 / 5. szám

90 ORVOSI HETILAP Alapanyagcsere alatt értjük a 12 óra óta éhező, hideg ellen védett, nyugvó szervezet calóriaszükségletét. A caló­­riaszükséglet megállapítása bizonyos rövid kísérletben fo­gyasztott Ch mennyiségének lemérése és ennek a testfelület­hez való viszonyítása alapján a Benedikt és Harris—Bene­­dikt-féle táblázatok segítségével történik. A táblázatból nyert normál­ értékektől + 15%-os eltérését veszünk a normális a a. alsó és felső határának, vagyis az ezen hatá­rok között mozgó adatok még nem utalnak az a- a. kóros fokozódására vagy csökkenésére. Mint minden biológiai vizsgálati módszernek, úgy ennek is számos hibaforrása van és ezért az újabb irodalomban több adattal találko­zunk, melyek az a. a. és pajzsmirigyműködés közötti szo­ros összefüggésben kételkednek. Ha azonban meggondol­juk, hogy a pajzsmirigytúlműködés a Basebowkór legál­landóbb és legjellemzőbb tünete, állandóbb, mint a klasz­­szikus tünetek bármelyike, akkor nincs okunk az a. a. meghatározások értékében kételkedni. A Mayo-klinikák nagy anyagáról szóló közlések, továbbá Boothby, Plum­mer­­ Grafe szerint az a. a- emelkedés a Basedow kórosok­­nak csak 1—2%-ában hiányzik. Moravitz sem hiszi, hogy volna hyperthyreosis a. a. emelkedés nélkül. Természetesen ez nem zárja ki, hogy ne volnának más esetek, kiken az a. a. ne fokozódnék, így neurotikusokon tremorral, vege­tatív stigmatizáltakon tachycardiával. Amint positív Was­sermann reactiót, egy röntgenleletet stb­ sem fogunk az egész klinikai kép nélkül értékelni, úgy az a. a. meghatá­rozás eredménye is önmagában csak egy számot jelent, mely kritikátlanul felhasználva, az egész beteg szervezet ismerete nélkül diagnostikai és prognostikai hibákhoz ve­zet. Egyetlen tünetet sem szabad túlértékelni és akkor kevésbbé leszünk tévedéseknek kitéve. Az a. a. nagyságára a pajzsmirigyen kívül más té­nyezők is befolyással vannak, így láz, hidegrázás, terhes­ség, menstruatio, szívbajok, melyek cardialis dyspnoével járnak. Az. a. a. meghatározás a gyakorlatban nélkülözhe­tetlen. A mai vizsgálóberendezések oly egyszerűek, hogy még a legkisebb intézet is felszerelheti. A gyakorló orvos mégis abba a helyzetbe kerülhet, hogy a klinikai észlelé­sen kívül más támpontot is keres therápiás beavatkozá­sainak ellenőrzésére, a. a.-t meghatározni nem tudván, elég jó szolgálatot tesz a Read-féle formulának a kiszá­mítása. Read a nyugalmi pulsusszámból és a nyugalmi pulsusnyomásból hozzávetőleg meghatározza az a. a- nagy­ságát. Ez a formula a következő a. a.­­ (P. sz. + 0.9 Png.) 0-683—71.5. Az irodalomban található néhány uta­lás nem tulajdonít nagy jelentőséget a formulának, azon­ban Kemény több mit 200 összehasonlító vizsgálat kap­csán kimutatta, hogy éppen a gyakorló orvosnak tesz ez a szám jó szolgálatot, még akkor is, ha csak bizonyos megszorításokkal alkalmazható. 160 mm-nél magasabb systolés nyomásnál és szívbajoknál nem ad megbízható értéket. Már Kocher óta észleljük a klinikusok azon törek­­vését, hogy az igazi Basedowkórt más pajzsmirigytúl­­működéstől elválasszák. Az amerikai irodalom már több mint egy évtized előtt elválasztotta az exophtalmic goiter és toxic goiter képét egymástól. Mindkét esetben el­árasztja a szervezetet a pajzsmirigy hormonja, aminek következtében az ismert klinikai tünetek jönnek létre. Kí­sérletileg valódi Basedowot előidézni nem sikerült, ellen­ben pajzsmirigy túladagolással a Basedowkór és hyper­thyreosis tüneteinek egész sorát idézhetjük elő, így zsír­fogyást, lesoványodást, nitrogén-egyensúly romlását, sza­pora szívműködést, alapanyagcsere fokozódást, remegést, stb. Constitutiós tényezők jelentőségét valódi Basedow­­nál először Chwostek emelte ki. Riedl is csatlakozott e fel­fogáshoz és ma a klinikusok nagy része azon állásponton van, hogy a Basedow kór alapja egy constitutionális elvál­tozás, melyre jellemző a hypoplasia a Stiller-féle asthe­­niás habitus, a status thymicolymphaticus. E felfogást ma már számos boncolási eredmény is megerősíti. Az igazi Basedowra hajlamos egyének soványak, bőrük áttetsző, vékony, sima, a bőr színe néha egész halvány, könnyen pirul, vasomotoros zavarok gyakoriak, a fülcimpák, a kö­römágy rózsásak, pigmentatio, vitiligo elég gyakori, a haj vékonyszálú, finom tapintatú, törékeny, zsírtalan, könnyen kihull. Ezen constitutiós stigmákkal bíró képpel szemben áll a tulajdonképeni hyperthyreosis, melyre jellemző, hogy az évek óta fennálló struma szövete lassan alakul át ba­­sedonstrumává, a pajzsmirigy működése lassan fokozó­dik. Jellemző tehát a lassú fejlődés, továbbá a constitutio­nális alapok és a lelki kiváltó okok hiánya. A lassan fej­lődő hyperthyreosis oka lehet thyreoiditis, ú. n. toxicus adenoma és jódszedés is. A mai hyperthyreosis azonos Kocher secundaer Basedowjával. E helyen megemlítendő a pajzsmirigy állítólagos dysfunctiójának kérdése, a dysthyreosis, különösen az amerikai irodalomban találko­zunk ezen fogalommal. A belső elválasztású mirigyek dysfunctió­ja bizonyítva nincsen, ha ilyen dysfunctio lé­tezne, az azt jelentené, hogy az egyes belső elválasztású mirigyek kóros összetételű, tehát qualitative más hor­mont termelnek. Ezt azonban a pajzsmirigyre vonatkozó­lag sem sikerült kimutatni, ennélfogva a dysthyreosis fo­galmát teljesen elejthetjük. Az igazi Basedowkórnál a pajzsmirigyen és annak fo­kozott működésén kívül természetesen más tényezők is szerepelnek. A Basedowkórnak a pajzsmirigy túlműködé­sétől való teljes különállását a myxoedemával való együttes előfordulása bizonyítaná, ezt pedig elfogadható módon nem észlelték. Basedowosok pajzsmirigykiírtása után fellépő myxoedema a kérdést természetesen nem döntheti el. Az igazi Basedowkór és hyperthyreosis kö­zött azért nagyon éles határt vonni nem lehet. A struma nagysága, tapintata, a vascularisatio foka nem mértéke a különbségnek. A Basedowkór klasszikus tüneteit és az igen nagyfokú a. a. emelkedést sem lehet a különbség alapjául elfogadni­ Az exophtalmus jelenléte vagy hiánya sem képez különbséget, leghasználhatóbb megkülönbözte­tési jelek, a struma fennállásának ideje, a betegség fel­léptére vonatkozó és az említett constitutiós stigmák kere­sése. Megjegyzendő, hogy az elhájasodás egyes alakjai is járnak basedowszerű tünetekkel, szintén a constitutionális elváltozásokkal hozhatók összefüggésbe. Tiszta hyper­thyreosis a jódbasedow, a struma basedowificata, továbbá a formes frustes, talán az ú. n. praebasedow, a basedo­­woid. A berlini 1931-es sebészcongressuson tartott referátu­mában Morawitz nem áll szigorúan a dualismus álláspont­ján és ajánlja, hogy inkább Basedow-syndromáról és thy­­reotoxicus­ syndromáról beszéljünk. Ugyanozt mondta Sauerbruch, hogy az igazi Basedow mindig hyperthyreo­­sissal jár, de nincs minden hyperthyreotikusnak Base­dow­ja. Az eddig elmondottak fontosak a therapia szempont­jából is. A szervezetnek nagy lelki megrázkódtatások utáni rendetlen és féktelen működése, mely a pajzsmirigy­működés néha végletekig való felfokozódásában jut kifeje­zésre önmagától is megnyugszik. Ha az idegrendszeri megrázkódtatás arra hajlamos egyéneknél fixálódik, ak­kor a psychiáter munkáját átveszi a belorvos és a sebész. A hyperthyreosisok közül az ú. n. jódbasedow szintén rever­­sibilis és a jód elhagyásával gyógyuló folyamat. Az igazi Basedownál indokolt a psychotherapia, a belső kezelés, melyek, ha nem vezetnek eredményhez, a se­bészi beavatkozás következik. A pajzsmirigy eltávolításá­val tehermentesítjük az idegrendszert, amikor az még megnyughatik. A sebészi kezelésnek vannak természetesen 1932. 5. sz

Next