Orvosi Hetilap, 1933. december (77. évfolyam, 48-52. szám)

1933-12-02 / 48. szám

1933. 48 sz. ORVOSI HETILAP moniaformáknak úgynevezett immunbiológiai sorozatához jutottunk. A sorozat elején az anergiás újszülött septikus pneumoniája áll (vagy, ami ugyanaz: az újszülöttkori pneumococcus-sepsis pulmonalis alakja) a végén a szer­vezet legtökéletesebb reactiós módja a pneumococussal szemben, a croupos pneumonia. A kettő között foglalnak helyet az allergiás immunitás fokozatainak megfelelően a primaer tüdőgyulladásnak a csecsemő és gyermekkorban jól ismert alakjai.*) A tüdőgyulladásnak e legkülönbözőbb formáit sikerült állatkísérletekben reprodukálni, a határ az egyes typusok között azonban nem éles, mert mindig akadnak átmeneti typusok is. Kétségtelen, hogy az em­beri tüdőgyulladásban is hasonló a helyzet. Hiszen hasonló fokozatos átmenetet találunk az újszülött septikus pneu­moniája s a fiatal csecsemők szétszórt, aprógócú tüdő­­gyulladása között, aminthogy nem éles a határ ez utóbbi s a többé-kevésbbé öszefolyó csecsemőpneumoniák között sem. Ha most arra gondolunk, amit az imént a kisgyerme­kek tüdőgyulladásáról mondottunk, hogy tudniillik a két fő pneumoniatypus jellemző tüneteit egyesíti magában, akkor világosan kell látnunk, hogy a kisgyermekkori pneumonia a csecsemőkori gócos s a gyermekkori croupos pneumonia között átmenetet alkot, úgyhogy joggal visel­hetné az „átmeneti“, vagy „közti“ jelzőt. Véleményünk szerint ez nemcsak egyszerű névkérdés. Ha ugyanis a kisgyermekkori pneumoniát, mint eddig tet­tük, atypikus croupos pneumoniának nevezzük, akkor ev­vel már kórtani szempontból is állást foglaltunk — még­pedig hibás állást —, míg az „átmeneti“, vagy „közti“ pneumonia elnevezés e formák mélyebb pathologiai s im­munbiológiai lényegét domborítja ki. A kisgyermekkori pneumonia most kifejtett felfogása általános kórtani jelentőséggel is bír. Azt kell ugyanis az elmondottak alapján következtetnünk, hogy pathologiai és immunitástani szempontból nem jogos az, hogy a crou­pos és primaer gócos pneumoniát oly élesen elválasztjuk egymástól, hiszen, mint láttuk, a kisgyermekkorban ez a két látszólag ellentétes typus egymással közvetlenül érint­kezik. Irodalom: 1) Loeschke: Hamburger Tagung der Deutsche Ges. f. Khk. 1928. 2) Engel, u. o. és Pfaundler—Schlossmann, Hb. d. Khk. 3. kiad. 3) Wunderlich: Arch. f. Khk. 1862. 3. k, It) Henoch: Vorlesungen über Kinderkrankheiten, 1. kiad. Hirschwald, 1903. 382—383. old. 5) Holt és Howland: Disea­ses of Infancy and Childhood, 8. kiad. 479. o. Appleton, 1923. 6) Moro: Klin. Wachr. 1928. 7. köt. 24. sz. 7) Kramwr (rész­ben Gyüre Dezsővel és Erős Gedeonnal) 6 közlemény: Arch, f. Khk. 89;. 91. 93. 94. köt. és Orvosképzés 1933. A sósav kiválasztás kérdése polyglobuliában. * Irta: Tor­day Árpád dr., egyet. c. rk. tanár. Azon az alapon, hogy a vészes vérszegénység, sőt a Karnelson-féle hypochrom chloro-anaemia is többnyire teljes savhiánnyal jár, sokan a sósavhiány és a csontvelő csökkent működése között összefüggést tételeznek fel. A gyomor chemismusának a csontvelőre, mint vérképző szervre gyakorolt hatását gyomorrák, vagy fekély miatt végzett gyomorresectio után egy idő múlva bekövetkező vérszegénység is valószínűvé teszi. Hochrein 55 éves be­tegén gyomorrák miatt resectiót végeztek és anélkül, hogy visszaesés következett volna be, évek múlva lassan súlyos vérszegénység fejlődött ki, amely májkezelésre szépen megjavult. Hartmann és Ellis szintén gyomorrák miatt végzett műtét után keletkezett, nem ráktól származó sú­lyos vérszegénységről emlékeznek meg. Moynihan betege nem a rákos áttétel, hanem a műtét után kifejlődött sú­lyos vérszegénységben halt meg. Azonban nemcsak a gyomorrák, hanem a gyomor- és duodenalis fekély műtét után is támadhatnak súlyos an­­aemiák, melyek okaképen a savhiány csekélyebb. Itt is azonban a gyomor részleges kiirtása miatt a savki­választó felület csökkenése számításba veendő, továbbá az, hogy gastro-enterostomia esetén a regurgitáló bél­nedv a gyomor savát közömbösíti. Az achylián vagy a csökkent sósavkiválasztáson kívül szerepe lehet a felső bélrészletekben letelepedett baktériumoknak, ami entero­­gén fertőzésre adhat alkalmat, amivel kapcsolatban a to­­xinok felszívódásán kívül a bélfelszívódási zavarok is hozzájárulhatnak a vérszegénység kifejlődéséhez. A belek rendellenes átbocsátó képességére is gondolni kell, amely anaemizáló anyagok felszívódásának kedvez, mert köny­­nyen a véráramba kerülhetnek. Leeuwen gastrogén és en­­terogén eredesű hypochrom anaemiát különböztet meg. Az előbbiekben az achyliának fontos szerepet tulajdonít az anaemia kóroktanában, míg a második alakban a bélhurut, a zsírok tökéletlen felhasználása segíti elő a vérszegény­ség kifejlődését. Az előbbi alakban is szerepel azonban a bélhurut, mint­ oki tényező, de nem oly mértékben, mint a savhiány. A gyomornak a vérképző szervekre gyakorolt befolyását a gyomorkészítményekkel súlyos vérszegény­ség különböző alakjaiban elért kedvező eredmények is bi­zonyítják. A gyomor chemismusa és a vérképzés közötti kapcso­latra utal az is, hogy fokozott savelválasztásban a vörös­­vérsejtek száma és a vérfestény is gyakran emelkedett (Schmanski, Friedmann). A gyomor és bélfekélyekkel kapcsolatos vörösvérsejtszaporulatot és a haemoglobin emelkedését különbözőképen magyarázzák. Friedmann fokozott adrenalinképzésre gondol, mások a só- és nedv­veszteséggel hozzák kapcsolatba, mert hányás és hasme­nés után is megszaporodhatnak a vörösvérsejtek a vér besűrűsödése miatt. Modrakovszky a vérnek a savi irány­ba történő eltolódását elismeri, azonban a refractometriás mérések alapján a vörösvérsejtszaporulatot inkább a vér besűrűsödésének tulajdonítja. Tuchfeld a vér pH-ja és a haemoglobin között viszonyt nem talált. Egyes esetekben relativ acidosis előfordulhat, azonban valamennyire ez nem vehető fel. Megfigyelései szerint kivált duodenalis fekélyek esetén a vörösvérsejtek megszaporodtak (32%­­ban) és a haemoglobin O2 megkötőképessége a rendesnél nagyobb. Számos megfigyelés azt mutatja, hogy a foko­zott savkiválasztás polyglobuliával járhat. Különösen duodenalis fekélyben szenvedőkben észleltek magasabb haemoglobin-értékeket a festési index emelkedésével. Ez a viszony azonban nem állandó, mert többnyire normális számú vörösvérsejteket kapunk, sőt a kivérzett esetekben másodlagos vérszegénységnek felel meg a vérkép. Viszont idült gyomorhurutban és általában achyliával járó esetek­ben utóbbi sokszor teljesen normális. Ennélfogva a vérkép és a gyomorelválasztás között törvényszerűség nem álla­pítható meg s nyilván nem csupán a sav­kiválasztás hiá­nya, jelenléte, vagy fokozott volta befolyásolja a vér­képzést, hanem számos más tényező, amelyek nagy részét nem ismerjük. Az eddigi vizsgálatok és megfigyelések sze­rint, amelyekkel Bence dolgozatában részletesen foglalko­zott, ez az anyag nem a sósav, hanem valamely ferment­ *) Ezeket a viszonyokat jól szemléltetik a táblázatban 20. és 21. számmal jelölt két betegünk, akiken több ízben ész­leltünk pneumoniát. Az egyik 6 hónapos korában typi­kus gócos pneumoniát, 1y2 éves korában átmeneti pneumoniát állott ki, a másik 2 hónapos korában gócos, 9 hónapos ko­rában átmeneti, 1­y2 éves korában már croupos pneumonián esett át. *) Bemutatta a kir. Orvosegyesület február 13-iki ülésén. 1083

Next