Orvosi Hetilap, 1933. december (77. évfolyam, 48-52. szám)
1933-12-02 / 48. szám
1933. 48 sz. ORVOSI HETILAP moniaformáknak úgynevezett immunbiológiai sorozatához jutottunk. A sorozat elején az anergiás újszülött septikus pneumoniája áll (vagy, ami ugyanaz: az újszülöttkori pneumococcus-sepsis pulmonalis alakja) a végén a szervezet legtökéletesebb reactiós módja a pneumococussal szemben, a croupos pneumonia. A kettő között foglalnak helyet az allergiás immunitás fokozatainak megfelelően a primaer tüdőgyulladásnak a csecsemő és gyermekkorban jól ismert alakjai.*) A tüdőgyulladásnak e legkülönbözőbb formáit sikerült állatkísérletekben reprodukálni, a határ az egyes typusok között azonban nem éles, mert mindig akadnak átmeneti typusok is. Kétségtelen, hogy az emberi tüdőgyulladásban is hasonló a helyzet. Hiszen hasonló fokozatos átmenetet találunk az újszülött septikus pneumoniája s a fiatal csecsemők szétszórt, aprógócú tüdőgyulladása között, aminthogy nem éles a határ ez utóbbi s a többé-kevésbbé öszefolyó csecsemőpneumoniák között sem. Ha most arra gondolunk, amit az imént a kisgyermekek tüdőgyulladásáról mondottunk, hogy tudniillik a két fő pneumoniatypus jellemző tüneteit egyesíti magában, akkor világosan kell látnunk, hogy a kisgyermekkori pneumonia a csecsemőkori gócos s a gyermekkori croupos pneumonia között átmenetet alkot, úgyhogy joggal viselhetné az „átmeneti“, vagy „közti“ jelzőt. Véleményünk szerint ez nemcsak egyszerű névkérdés. Ha ugyanis a kisgyermekkori pneumoniát, mint eddig tettük, atypikus croupos pneumoniának nevezzük, akkor evvel már kórtani szempontból is állást foglaltunk — mégpedig hibás állást —, míg az „átmeneti“, vagy „közti“ pneumonia elnevezés e formák mélyebb pathologiai s immunbiológiai lényegét domborítja ki. A kisgyermekkori pneumonia most kifejtett felfogása általános kórtani jelentőséggel is bír. Azt kell ugyanis az elmondottak alapján következtetnünk, hogy pathologiai és immunitástani szempontból nem jogos az, hogy a croupos és primaer gócos pneumoniát oly élesen elválasztjuk egymástól, hiszen, mint láttuk, a kisgyermekkorban ez a két látszólag ellentétes typus egymással közvetlenül érintkezik. Irodalom: 1) Loeschke: Hamburger Tagung der Deutsche Ges. f. Khk. 1928. 2) Engel, u. o. és Pfaundler—Schlossmann, Hb. d. Khk. 3. kiad. 3) Wunderlich: Arch. f. Khk. 1862. 3. k, It) Henoch: Vorlesungen über Kinderkrankheiten, 1. kiad. Hirschwald, 1903. 382—383. old. 5) Holt és Howland: Diseases of Infancy and Childhood, 8. kiad. 479. o. Appleton, 1923. 6) Moro: Klin. Wachr. 1928. 7. köt. 24. sz. 7) Kramwr (részben Gyüre Dezsővel és Erős Gedeonnal) 6 közlemény: Arch, f. Khk. 89;. 91. 93. 94. köt. és Orvosképzés 1933. A sósav kiválasztás kérdése polyglobuliában. * Irta: Torday Árpád dr., egyet. c. rk. tanár. Azon az alapon, hogy a vészes vérszegénység, sőt a Karnelson-féle hypochrom chloro-anaemia is többnyire teljes savhiánnyal jár, sokan a sósavhiány és a csontvelő csökkent működése között összefüggést tételeznek fel. A gyomor chemismusának a csontvelőre, mint vérképző szervre gyakorolt hatását gyomorrák, vagy fekély miatt végzett gyomorresectio után egy idő múlva bekövetkező vérszegénység is valószínűvé teszi. Hochrein 55 éves betegén gyomorrák miatt resectiót végeztek és anélkül, hogy visszaesés következett volna be, évek múlva lassan súlyos vérszegénység fejlődött ki, amely májkezelésre szépen megjavult. Hartmann és Ellis szintén gyomorrák miatt végzett műtét után keletkezett, nem ráktól származó súlyos vérszegénységről emlékeznek meg. Moynihan betege nem a rákos áttétel, hanem a műtét után kifejlődött súlyos vérszegénységben halt meg. Azonban nemcsak a gyomorrák, hanem a gyomor- és duodenalis fekély műtét után is támadhatnak súlyos anaemiák, melyek okaképen a savhiány csekélyebb. Itt is azonban a gyomor részleges kiirtása miatt a savkiválasztó felület csökkenése számításba veendő, továbbá az, hogy gastro-enterostomia esetén a regurgitáló bélnedv a gyomor savát közömbösíti. Az achylián vagy a csökkent sósavkiválasztáson kívül szerepe lehet a felső bélrészletekben letelepedett baktériumoknak, ami enterogén fertőzésre adhat alkalmat, amivel kapcsolatban a toxinok felszívódásán kívül a bélfelszívódási zavarok is hozzájárulhatnak a vérszegénység kifejlődéséhez. A belek rendellenes átbocsátó képességére is gondolni kell, amely anaemizáló anyagok felszívódásának kedvez, mert könynyen a véráramba kerülhetnek. Leeuwen gastrogén és enterogén eredesű hypochrom anaemiát különböztet meg. Az előbbiekben az achyliának fontos szerepet tulajdonít az anaemia kóroktanában, míg a második alakban a bélhurut, a zsírok tökéletlen felhasználása segíti elő a vérszegénység kifejlődését. Az előbbi alakban is szerepel azonban a bélhurut, mint oki tényező, de nem oly mértékben, mint a savhiány. A gyomornak a vérképző szervekre gyakorolt befolyását a gyomorkészítményekkel súlyos vérszegénység különböző alakjaiban elért kedvező eredmények is bizonyítják. A gyomor chemismusa és a vérképzés közötti kapcsolatra utal az is, hogy fokozott savelválasztásban a vörösvérsejtek száma és a vérfestény is gyakran emelkedett (Schmanski, Friedmann). A gyomor és bélfekélyekkel kapcsolatos vörösvérsejtszaporulatot és a haemoglobin emelkedését különbözőképen magyarázzák. Friedmann fokozott adrenalinképzésre gondol, mások a só- és nedvveszteséggel hozzák kapcsolatba, mert hányás és hasmenés után is megszaporodhatnak a vörösvérsejtek a vér besűrűsödése miatt. Modrakovszky a vérnek a savi irányba történő eltolódását elismeri, azonban a refractometriás mérések alapján a vörösvérsejtszaporulatot inkább a vér besűrűsödésének tulajdonítja. Tuchfeld a vér pH-ja és a haemoglobin között viszonyt nem talált. Egyes esetekben relativ acidosis előfordulhat, azonban valamennyire ez nem vehető fel. Megfigyelései szerint kivált duodenalis fekélyek esetén a vörösvérsejtek megszaporodtak (32%ban) és a haemoglobin O2 megkötőképessége a rendesnél nagyobb. Számos megfigyelés azt mutatja, hogy a fokozott savkiválasztás polyglobuliával járhat. Különösen duodenalis fekélyben szenvedőkben észleltek magasabb haemoglobin-értékeket a festési index emelkedésével. Ez a viszony azonban nem állandó, mert többnyire normális számú vörösvérsejteket kapunk, sőt a kivérzett esetekben másodlagos vérszegénységnek felel meg a vérkép. Viszont idült gyomorhurutban és általában achyliával járó esetekben utóbbi sokszor teljesen normális. Ennélfogva a vérkép és a gyomorelválasztás között törvényszerűség nem állapítható meg s nyilván nem csupán a savkiválasztás hiánya, jelenléte, vagy fokozott volta befolyásolja a vérképzést, hanem számos más tényező, amelyek nagy részét nem ismerjük. Az eddigi vizsgálatok és megfigyelések szerint, amelyekkel Bence dolgozatában részletesen foglalkozott, ez az anyag nem a sósav, hanem valamely ferment *) Ezeket a viszonyokat jól szemléltetik a táblázatban 20. és 21. számmal jelölt két betegünk, akiken több ízben észleltünk pneumoniát. Az egyik 6 hónapos korában typikus gócos pneumoniát, 1y2 éves korában átmeneti pneumoniát állott ki, a másik 2 hónapos korában gócos, 9 hónapos korában átmeneti, 1y2 éves korában már croupos pneumonián esett át. *) Bemutatta a kir. Orvosegyesület február 13-iki ülésén. 1083