Orvosi Hetilap, 1934. február (78. évfolyam, 5-8. szám)
1934-02-03 / 5. szám
92 ORVOSI HETILAP 1934. 5. sz. 34 részében ambulantet végeztem, a többit klinikai fekvő betegeken. Az említetteken kívül más mellékhatást a vizsgálat alatt nemészleltem. Az ambuláns betegek is, jól tűrték. A betegek többsége injectio után kifejezetten jól érezte magát. Fájdalom, hányinger megszűnt. A kórterembe visszatérve elaludt. Az alvás felületes volt. Ilyen adagban tehát a betegek többségén enyhe narkotikus hatást okoz a papaverin. Voltak azonban betegek, akiken ilyen nagy adagra sem jelentkezett kifejezett hatás. Tapasztalnom kellett, hogy a papaverinre nem egyformán reagálnak az emberek. A pylorus spasmus oldására irányuló kísérletekben ezt is figyelembe kellett venni. A hatás általában lassan fejlődött ki s a maximumot egy óra alatt érte el. Ha a beteg ezen idő alatt sem érezte az injectiónak semmiféle hatását s a röntgenvizsgálat sem adott döntő eredményt, másnap 0.04 gr papaverinnel többet adtam, vagy mindjárt a vizsgálat megkezdése után kapott a beteg még 0 04 gr-ot. Ily módon törekedtem a papaverinhatás beálltát bizonyító valamelyik tünetet kiváltani. A papaverinum hydrochloricumot 4%-os oldatban inficiáltam intramuscularisan. Az oldat gyengén savanyú vegyhatású lévén, mérsékelt helyi reactiót vált ki. Az injectio helye 1—2 napig érzékeny marad, komolyabb panasza egy betegnek sem volt. Friss, legfeljebb 2—3 napos aldatot használtam mindig, mert a régebbi oldatokban a papaverin sokszor kicsapódott s az üveg fenekére üllepedett. Utóbbi körülményre figyelnünk kell, mert — különösen, ha barna üvegben expediálják, — ez nem könnyen vehető észre. Az ilyen oldat hatástalan s vizsgálatunk eredménye is hamis lesz. Többször meggyőződtem különböző gyártmányú ampullák tartalmának megbízhatatlanságáról. Az alábbiakban 120 betegen végzett vizsgálataim eredményét összegezem. Tudtommal ilyen nagy adag papaverin hatását a gyomorra még nem vizsgálták. A 120 beteg közül 30 ambuláns volt, a többi klinikai fekvő beteg. 114 esetben a papaverines vizsgálatot azért végeztem, mert az első vizsgálatkor, mely nem gyógyszerhatásban történt, 4 óra múlva a gyomorban több-kevesebb maradékot találtam. 6 esetben más spasmusos jelenség vagy izgalmi tünet megszüntetése céljából. Az eredményt tekintve a 114 eset 2 csoportba osztható. Az I. csoportba tartozik 73 eset. Ezekben papaverinhatásban a 4 órás maradék eltűnt: 37 esetben, csökkent: 36 esetben. A II. csoportba sorolom azon 41 esetet, melyben a 4 órás maradék nem változott, vagy több lett (5 eset). I. csoport. Azon 37 eset, melyben a kóros maradék eltűnt, a következőképen oszlott meg: 9 esetben ulcus duodeni, 5 esetben ulcus pylori, 5 esetben kisgörbületi ulcus, 7 esetben epehólyagtáji megbetegedés, 1 esetben genitalis megbetegedés, 1 esetben nephrolithiasis, 1 esetben chronikus appendicitis, 1 esetben hasműtét (cholecystektomia) utáni izgalmi állapot volt az oka a pylorusspasmusnak. 7 esetben nem volt biztosan megállapítható a pylorusspasmus oka. Az eltűnt 1 órás maradék nagysága 1/5%-nyi volt. 3 esetben papaverinhatásban 4 óra alatt olyan gyomor is kiürült, melyben az előző vizsgálat alkalmával 24 órás maradékot találtam. Ezen 3 esetben a 24 órás maradékon kívül egyéb röntgentünet (tágult gyomor, 1-—2 tenyérnyi intermediaer réteg, nem tölthető duodenum) is stenosis mellett szólt s csak az óvatosságból végzett papaverines vizsgálat tisztázta a diagnosist. A betegen a pylorusspasmuson kívül a funduson cascadeszerű behúzódás volt észlelhető. Az egyik esetben papaverinhatásban a behúzódás nem tűnt el, de 4 órára a felényi maradékkal dolgozó gyomor kiürült. A másik esetben a behúzódás eltűnt s az előzőleg talált kétharmadnyi maradék is. Mindkét esetben spasmusos eredetűnek tartottam a cascadeszerű behúzódást. Extraventricularis ok (meteorismus, tumor, stb.) nem szerepelt. 36 esetben csökkent papaverinhatásban az előzőleg talált 4 órás maradék. A diagnosis 20 esetben organikus pylorusstenosis + spasmus, 9 esetben stenotizáló ulcus duodeni + pylorusspasmus, 4 esetben epehólyagduodenum körüli összenövés + pylorusspasmus volt. 1 esetben frissen operált hányó beteg gastroenteroanastomosisát vizsgáltam. Papaverinhatásban az egyharmadnyi maradék másfél ujjnyira csökkent. A beteg hányása, míg a papaverin hatott, szünetelt. további esetben appendicitis chron. okozta a pylorus izgalmát. Papaverinhatásban az egyharmadnyi maradék g0-nél kevesebbre csökkent. A gyomor mindkét vizsgálatban aromás volt és ujjal ért a crista-vonal alá. Egy további esetben kisgörbületi ultus mellett spasmusos homokóragyomrot találtam. 4 óra múlva felényi volt a maradék. Papaverinhatásban a nagygörbületi behúzódás eltűnt, a maradék azonban csak egyharmadnyira csökkent. Az első csoport 73 esetének eredményeit a következőkben összegezem: 37 esetben a papaverines vizsgálat alkalmával eltűnt az előzőleg talált 4 órás maradék, melynek okául pylorusspasmus volt diagnostizálható. 36 esetben csak csökkent papaverinhatásban az előzőleg talált 4 órás maradék. A tökéletlen kiürülésnek azonban 33 esetben organikus oka is volt. Az említett frissen operált gyomor esetében az anastomosisos nyílás szűk volta, pedemás duzzadása is magyarázhatja, hogy a gyomor papaverinhatásban sem ürült ki teljesen. A chron. appendicitis esetében a ptosis és atonia is okozhatta a lassult kiürülést. Végeredményben tehát 1 esetben (kisgörbületi ulcus) nem oldotta a panaverin a pylorus spasmust. A II. csoportba sorolt esetek közül 36 betegben a 4 órás maradék papaverinre sem változott. 5 esetben még kissé növekedett. Az összesen 41 eset között 21 volt uleusos eredetű organikusi pylorus stenosis. Valamennyi műtétre került s a műtéti eredmény a röntgenvizsgálatot igazolta. 4 esetben carcinoma infiltrálta a pylorust (műtét), 1 esetben a duodenumon, 1 esetben a jejunum kezdeti részén volt az organikus stenosis. 3 esetben periduodenalis adhaesio volt az oka a gyomor rosszabb ürülésének. 2 uleusos homokóragyomor esetünkben sem a nagy görbületi behúzódás, sem a 4 órás maradék nem változott papaverinhatásban. 2 további kisgörbületi penetráló uleusos betegünk pylorusspasmusát szintén nem szüntette meg a papaverin. 5 ptosisos-atoniás gyomrú betegünk 4 óra múlva talált almányi — Vinyi maradéka változatlan maradt papaverinhatásban. Ezekben viszont a lassúbb kiürülés magyarázására a ptosis-atonán kívül egyéb okunk nem is volt. A duodenumot nyomással könnyen lehetett tölteni. 2 esetben teljesen normális gyomor 4 óránál tovább tartó kiürülését a papaverin sem befolyásolta. A II. csoport eseteinek összegezése: 37 esetben a gyomor rossz ürülésének olyan oka volt, melyen a papaverin nem változtathatott. 4 esetben hatástalan volt a papaverin.