Orvosi Hetilap, 1934. február (78. évfolyam, 5-8. szám)

1934-02-03 / 5. szám

92 ORVOSI HETILAP 1934. 5. sz. 34 részében ambulantet végeztem, a többit klinikai fekvő betegeken. Az említetteken kívül más mellékhatást a vizsgálat alatt nem­­észleltem. Az ambuláns betegek is, jól tűrték. A betegek többsége injectio után kifejezetten jól érezte magát. Fájdalom, hányinger megszűnt. A kórterem­be visszatérve elaludt. Az alvás felületes volt. Ilyen adagban tehát a betegek többségén enyhe narkotikus hatást okoz a papaver­in. Voltak azonban betegek, akiken ilyen nagy adagra sem jelentkezett kifejezett hatás. Tapasztalnom kellett, hogy a papaverinre nem egy­formán reagálnak az emberek. A pylorus spasmus oldá­sára irányuló kísérletekben ezt is figyelembe kellett ven­ni. A hatás általában lassan fejlődött ki s a maximumot egy óra alatt érte el. Ha a beteg ezen idő alatt sem érezte az injectiónak semmiféle hatását s a röntgenvizsgálat sem adott döntő eredményt, másnap 0.04 gr papaverinnel töb­bet adtam, vagy mindjárt a vizsgálat megkezdése után kapott a beteg még 0 04 gr-ot. Ily módon törekedtem a papaverinhatás beálltát bizonyító valamelyik tünetet kiváltani. A papaverinum hydrochloricumot 4%-os oldatban infi­­ciáltam intramuscularisan. Az oldat gyengén savanyú vegyhatású lévén, mérsékelt helyi reactiót vált ki. Az inje­ctio helye 1—2 napig érzékeny marad, komolyabb panasza egy betegnek sem volt. Friss, legfeljebb 2—3 napos aldatot használtam mindig, mert a régebbi olda­tokban a papaverin sokszor kicsapódott s az üveg fene­kére üllepedett. Utóbbi körülményre figyelnünk kell, mert — különösen, ha barna üvegben expediálják, — ez nem könnyen vehető észre. Az ilyen oldat hatástalan s vizsgálatunk eredménye is hamis lesz. Többször meg­győződtem különböző gyártmányú ampullák tartalmá­nak megbízhatatlanságáról. Az alábbiakban 120 betegen végzett vizsgálataim eredményét összegezem. Tudtommal ilyen nagy adag papaverin hatását a gyomorra még nem vizsgálták. A 120 beteg közül 30 ambuláns volt, a többi klini­kai fekvő beteg. 114 esetben a papaverines vizsgálatot azért végeztem, mert az első vizsgálatkor, mely nem gyógyszerhatásban történt, 4 óra múlva a gyomorban több-kevesebb maradékot találtam. 6 esetben más spas­­musos jelenség vagy izgalmi tünet megszüntetése céljá­ból. Az eredményt tekintve a 114 eset 2 csoportba osztható. Az I. csoportba tartozik 73 eset. Ezekben pa­­paverinhatásban a 4 órás maradék eltűnt: 37 esetben, csökkent: 36 esetben. A II. csoportba sorolom azon 41 esetet, melyben a 4 órás maradék nem változott, vagy több lett (5 eset). I. csoport. Azon 37 eset, melyben a k­óros maradék eltűnt, a következőképen oszlott meg: 9 esetben ulcus duodeni, 5 esetben ulcus pylori, 5 esetben kisgörbületi ulcus, 7 esetben epehólyagtáji megbetegedés, 1 esetben genitalis megbetegedés, 1 esetben nephrolithiasis, 1 esetben chronikus appendicitis, 1 esetben hasműtét (cholecystektomia) utáni izgalmi állapot volt az oka a pylorusspasmusnak. 7 esetben nem volt biztosan meg­állapítható a pylorusspasmus oka. Az eltűnt 1 órás maradék nagysága 1/5­%-nyi volt. 3 esetben papaverinhatásban 4 óra alatt olyan gyomor is kiürült, melyben az előző vizsgálat alkalmá­val 24 órás maradékot találtam. Ezen 3 esetben a 24 órás maradékon kívül egyéb röntgentünet (tágult gyo­mor, 1-—2 tenyérnyi intermediaer réteg, nem tölthető duodenum) is stenosis me­llett szólt s csak az óva­tosságból végzett papaverines vizsgálat tisztázta a dia­gnosist. A betegen a pylorusspasmuson kívül a funduson cascadeszerű behúzódás volt észlelhető. Az egyik eset­ben papaverinhatásban a behúzódás nem tűnt el, de 4 órára a felényi maradékkal dolgozó gyomor kiürült. A másik esetben a behúzódás eltűnt s az előzőleg talált kétharmadnyi maradék is. Mindkét esetben spasmusos eredetűnek tartottam a cascadeszerű behúzódást. Extra­ven­tricularis ok (meteorismus, tumor, stb.) nem szere­pelt. 36 esetben csökkent papaverinhatásban az előzőleg talált 4 órás maradék. A diagnosis 20 esetben organikus pylorusstenosis + spasmus, 9 esetben stenotizáló ul­cus duodeni + pylorusspasmus, 4 esetben epehólyag­­duodenum körüli összenövés + pylorusspasmus volt. 1 esetben frissen operált hányó beteg gastroenteroanasto­­mosisát vizsgáltam. Papaverinhatásban az egyharmad­nyi maradék másfél ujjnyira csökkent. A beteg hányá­sa, míg a papaverin hatott, szünetelt.­­ további esetben appendicitis chron. okozta a pylorus izgalmát. Papave­rinhatásban az egyharmadnyi maradék g0-nél kevesebb­re csökkent. A gyomor mindkét vizsgálatban arom­ás volt és ujjal ért a crista-vonal alá. Egy további esetben kisgörbületi ultus mellett spas­musos homokóragyomrot találtam. 4 óra múlva felényi volt a maradék. Papaverinhatásban a nagygör­bületi be­­húzódás eltűnt, a maradék azonban csak egyharmadnyira csökkent. Az első csoport 73 esetének eredményeit a követke­zőkben összegezem: 37 esetben a papaverines vizsgálat alkalmával eltűnt az előzőleg talált 4 órás maradék, melynek okául pylorusspasmus volt diagnostizálható. 36 esetben csak csökkent papaverinhatásban az előzőleg ta­lált 4 órás maradék. A tökéletlen kiürülésnek azonban 33 esetben organikus oka is volt. Az említett frissen ope­rált gyomor esetében az anastomosisos nyílás szűk volta, pedemás duzzadása is magyarázhatja, hogy a gyomor papaverinhatásban sem ürült ki teljesen. A chron. appen­dicitis esetében a ptosis és atonia is okozhatta a lassult kiürülést. Végeredményben tehát 1 esetben (kisgörbü­leti ulcus) nem oldotta a panaverin a pylorus spasmust. A II. csoportba sorolt esetek közül 36 betegben a 4 órás maradék papaverinre sem változott. 5 esetben még kissé növekedett. Az összesen 41 eset között 21 volt ul­eusos eredetű organikusi pylorus stenosis. Valamennyi műtétre került s a műtéti eredmény a röntgenvizsgála­tot igazolta. 4 esetben carcinoma infiltrálta a pylorust (műtét), 1 esetben a duodenumon, 1 esetben a jejunum kezdeti részén volt az organikus stenosis. 3 esetben pe­­riduodenalis adhaesio volt az oka a gyomor rosszabb ürülésének. 2 uleusos homokóragyomor esetünkben sem a nagy görbületi behúzódás, sem a 4 órás maradék nem változott papaverinhatásban. 2 további kisgörbületi pe­­netráló uleusos betegünk pylorusspasmusát szintén nem szüntette meg a papaverin. 5 ptosisos-atoniás gyomrú be­tegünk 4 óra múlva talált almányi — Vi­nyi maradéka változatlan maradt papaverinhatásban. Ezekben viszont a lassúbb kiürülés magyarázására a ptosis-aton­án kí­vül egyéb okunk nem is volt. A duodenumot nyomással könnyen lehetett tölteni. 2 esetben teljesen normális gyomor 4 óránál tovább tartó kiürülését a papaverin sem­ befolyásolta. A II. csoport eseteinek összegezése: 37 esetben a gyomor rossz ürülésének olyan oka volt, melyen a pa­paverin nem változtathatott. 4 esetben hatástalan volt a papaverin.

Next