Orvosi Hetilap, 1938. augusztus (82. évfolyam, 32-35. szám)

1938-08-06 / 32. szám

772 ködési egységet alkotnak. Ez a működési közösség pedig a felszíntől alig néhány tizedmiliméternyire van elhe­lyezve, olyan sekély mélységben, hogy reflextevékeny­ségének eredményei szemmel láthatók, kézzel tapintha­tók a felszínen. Egyedül a bőr parasympathikus beideg­zése felől hiányzanak még az ismereteink, s így a bőr vegetatív kettős beidegzésének közelebbi viszonyai fe­lől még mindig bizonytalanságban vagyunk. Bármilyen fontos is az idegrendszer szerepe a kí­vülről jövő ingerek felvevésében és továbbításában, a bőr idegműködések közbeiktatása nélkül is tud kí­vülről energiákat felvenni, átalakító működésének pedig igen tekintélyes része független az idegrendszertől. Fürdő-, hő- és sugaras hatások alatt a bőrnek mind élő, mind élettelen rétegeiben az egész szervezet szempontjá­ból nagyjelentőségű változások jönnek létre anélkül, hogy az idegrendszernek ebben valami közvetítő szerepe volna. A bőr itt néha fizikális energia­alakok átalakí­tója, és pedig részint más természetű fizikális, részint vegyi energiaváltozatok felé, máskor vegyi energiák fel­vétele révén végez transformatív működéseket, más­minőségű vegyi, vagy fizikai energiák irányába. A bőrt érő sugarak hatásának minőségét elsősorban a hullámhossz, azaz az ettől függő energiaquantum szabja meg. A napfény és a mesterséges ultraibolya — „kevés quantum” — egyszerű photochemiai hatást fejt ki a legfelső sejtsorok anyagának molekuláin, ezzel szem­ben a Röntgen, a Bucky, s a rádium sugarai elektron­hatást fejtenek ki az atomon. Mindezeket pedig a sejt­ben messzemenő ionisatiás hatások, majd olyan anyagi változások kísérik, amelyeknek durva halmozódásai néha szemmel is láthatók a bőrön, máskor csak finom biológiai módszerekkel regisztrálhatók. A bőrnek, mint a sugárzó energiák anyagi transz­formátorának a szerepét közelebbről Rajka hangoztatja, amidőn reámutat, hogy az ultraibolyának, ennek a hydro- és klimatotherápiához oly szorosan társított su­gárzásnak egész sereg anyaghoz kötött, vagy anyag­termelésben megnyilvánuló hatása van a bőrben. Ilyen a pigmentszaporodás, az antirachitikus hatás (az ergos­­terin aktiválása), a helyi és távoli ásványi anyagcsere megváltoztatása, baktériumölő tevékenység felfokozása, végül a gyulladáskeltő és gyulladáscsökkentő anyagok termelése. A sugárhatás transformátora itt pusztán a bőr, s az energia-átalakulás révén érvényesülő biológiai erők hordozói ezek a különleges szövetanyagok, amely­eknek keletkezése és jelenléte kísérletileg igazolható. E szövetanyagok között olyanok vannak, amelyek biológiailag igen hatásosak, beteg szervek életműködé­seire különleges befolyást gyakorolnak, s bár szülő­anyjuk a bőr, hatásterületük a belső szervekben fekszik. A bőr a phylogenesis folyamán olyan tulajdonságokat is nyert, amelyek révén a szervezet belsejében fennálló kóros folyamatokat is jótékonyan tudja befolyásolni. Vérbőséget kelt távoli szervekben, parasitákat pusztít, toxinokat bont le, köt meg és ellenanyagokat termel. A bőrnek ezt a befelé irányuló védő-gyógyító működését Hoffmann eisophylaxiának nevezi. Következményeit világosan látjuk elsősorban tuberculotikus folyamatok gyógyulásában helio- és hydrotherapiás befolyások alatt. Ezek a tényezők mindig a bőrön keresztül hatnak, leg­­fennebb az útjaikat és mechanismusukat nem ismerjük eléggé. A bőrnek ez a működése ha nem is kizárólago­san, de jórészben anyagváltozásokhoz kötött és bár ál­landóan munkában van, de vegyi, hő, sugaras és mechanikai bőringerekkel, azaz a balneológus eszközei­vel nagymértékben felfokozható. Amit Hoffmann elsophylaxiának nevez, azt Worin­­ger két, egymástól jól elkülöníthető védőműködésre bont fel, de mindkettőnek szülőanyját a bőrben látja. Dermo­­phylaxiának nevezi a nemspecifikus, polyvalens, állandó védelmet — ezt főképen physikai és chemiai ingerek képesek fokozni a bőrben — és dermo-antergiának azt a specifikus védőtevékenységet, ami a bőr szöveteinek, illetve bizonyos sejtféleségeinek az élő kórokozókkal történő érintkezése közben és folytán lép akcióba. Míg a dermo-antergia kisebb mértékben, a dermophylaxia a legközelebbről érdekli a balneológust. A védő-gyógyító szövetanyagoknak a termelése a bőrnek mindkét rétegében történik. Hogy a hámban is bonyolult fermentatív munka folyik, az kétségtelen. E tekintetben elég, ha a D-vitamin, a pigment és bizo­nyos nekrohormonszerű anyagok eredetére hivatkozom. (Pulvermacher). A legfontosabb munkahely azonban az irhában, illetve a bőr mesenchymatikus eredetű szöve­teiben van. Memmesheimer, a reticuloendothel elemei­ben, az irha histiocytáiban, az apró erek endotheljében, sőt magának az átáramló vér anyagainak aktiválásában látja az anyaghoz kötött védőeszközök eredetét. A percután anyagfelvétel és átalakítás viszonyai megint szoros érintkezésben vannak a balneológiával. A régieknek azt a tételét, hogy az ép hámréteg nem enged át magán semmi anyagot, Kreidl és Filehne óta meg­döntötte a megfigyelés és kísérlet. Azok az anyagok, amelyek a szaruréteg zsírjában, vagy az azzal többé­­kevésbbé rokon lanolinban, olajokban oldódnak, vala­mint olyanok, amelyekben a lanolin oldódik, áthatolnak az ép szarurétegen. Unna szerint maga a zsír is át tud hatolni, főként, ha emulgeálva van. Gázok, gőzök előtt ugyancsak nem absolut akadály a szára, amint azt a széndioxyd, kénhydrogén, higanygőzök példájából nem­csak a gyógyászatból, hanem a méregtanból is ismer­jük. Bámulatos, milyen könnyen hatol át az annyira rettegett mustárgáz.­­ A vizes oldatokra vonatkozóan Memmelheimer ugyan igen határozottan utal arra, hogy a 26%-nyi sót tartalmazó Holttenger vizében úgy füröd­­hetik az ember, hogy mind e sókból semmi sem jut át a bőrén a szervezetébe, a híg sóoldatokkal szemben Gildemeister és Rein szerint úgy viselkedik a bőr, mint egy negatív töltésű hártya s a kationok számára kifeje­zetten átjárható. A természetes gyógyvizekben Harpuder szerint a bőr és az oldat sói között diffuziós folyamatok zajlanak le, s ezeknek következtében lényegesen megvál­tozik a bőr ásványi összetétele. A szövetek elektrolit­­tartalma nagyjelentőségű azok működése szempontjából, a gyógyvizek útján történő transmineralisatio foka pe­dig analytikusan kimutatható mértékű. Erre az állítás­ra a physiologusoknak, balneológusoknak, dermatothera­­peutának egyaránt fel kel figyelni, hiszen éppen elég nehézséggel küzdünk, amikor gyógyszerekkel, hormo­nokkal, vagy étrendi intézkedésekkel igyekszünk „trans­­mineralizálni” a bőrt. További meggondolásokra késztet az a tény, hogy a bőrön át mirigytevékenység révén állandó anyagki­ürítés folyik (verejték és zsír) aminek menetét fürdők­kel és klímaváltoztatással nagymértékben tudjuk befo­lyásolni. Ennek a nitrogénvegyületek kiürítése szempont­jából jelentőségét, — mint elsősorban belorvosi domí­niumot — nem kívánom érinteni. De annak már derma­­tológiai szempontból is van jelentősége, hogy a meleg­fürdőket és gőzfürdőt a verejtékezés fokozódása miatt akár 2 g konyhasó kiválasztása kíséri, mégpedig nem a vérből, hiszen izzadás közben a vérplasma konyhasó­tartalma nem változik, hanem a szövetekből. A bőr első­rendű konyhasóraktár és készleteinek ilyen mobilizál­a- ORVOSI HETILAP 1938. 32. sz.

Next