Orvosi Hetilap, 1938. augusztus (82. évfolyam, 32-35. szám)
1938-08-06 / 32. szám
772 ködési egységet alkotnak. Ez a működési közösség pedig a felszíntől alig néhány tizedmiliméternyire van elhelyezve, olyan sekély mélységben, hogy reflextevékenységének eredményei szemmel láthatók, kézzel tapinthatók a felszínen. Egyedül a bőr parasympathikus beidegzése felől hiányzanak még az ismereteink, s így a bőr vegetatív kettős beidegzésének közelebbi viszonyai felől még mindig bizonytalanságban vagyunk. Bármilyen fontos is az idegrendszer szerepe a kívülről jövő ingerek felvevésében és továbbításában, a bőr idegműködések közbeiktatása nélkül is tud kívülről energiákat felvenni, átalakító működésének pedig igen tekintélyes része független az idegrendszertől. Fürdő-, hő- és sugaras hatások alatt a bőrnek mind élő, mind élettelen rétegeiben az egész szervezet szempontjából nagyjelentőségű változások jönnek létre anélkül, hogy az idegrendszernek ebben valami közvetítő szerepe volna. A bőr itt néha fizikális energiaalakok átalakítója, és pedig részint más természetű fizikális, részint vegyi energiaváltozatok felé, máskor vegyi energiák felvétele révén végez transformatív működéseket, másminőségű vegyi, vagy fizikai energiák irányába. A bőrt érő sugarak hatásának minőségét elsősorban a hullámhossz, azaz az ettől függő energiaquantum szabja meg. A napfény és a mesterséges ultraibolya — „kevés quantum” — egyszerű photochemiai hatást fejt ki a legfelső sejtsorok anyagának molekuláin, ezzel szemben a Röntgen, a Bucky, s a rádium sugarai elektronhatást fejtenek ki az atomon. Mindezeket pedig a sejtben messzemenő ionisatiás hatások, majd olyan anyagi változások kísérik, amelyeknek durva halmozódásai néha szemmel is láthatók a bőrön, máskor csak finom biológiai módszerekkel regisztrálhatók. A bőrnek, mint a sugárzó energiák anyagi transzformátorának a szerepét közelebbről Rajka hangoztatja, amidőn reámutat, hogy az ultraibolyának, ennek a hydro- és klimatotherápiához oly szorosan társított sugárzásnak egész sereg anyaghoz kötött, vagy anyagtermelésben megnyilvánuló hatása van a bőrben. Ilyen a pigmentszaporodás, az antirachitikus hatás (az ergosterin aktiválása), a helyi és távoli ásványi anyagcsere megváltoztatása, baktériumölő tevékenység felfokozása, végül a gyulladáskeltő és gyulladáscsökkentő anyagok termelése. A sugárhatás transformátora itt pusztán a bőr, s az energia-átalakulás révén érvényesülő biológiai erők hordozói ezek a különleges szövetanyagok, amelyeknek keletkezése és jelenléte kísérletileg igazolható. E szövetanyagok között olyanok vannak, amelyek biológiailag igen hatásosak, beteg szervek életműködéseire különleges befolyást gyakorolnak, s bár szülőanyjuk a bőr, hatásterületük a belső szervekben fekszik. A bőr a phylogenesis folyamán olyan tulajdonságokat is nyert, amelyek révén a szervezet belsejében fennálló kóros folyamatokat is jótékonyan tudja befolyásolni. Vérbőséget kelt távoli szervekben, parasitákat pusztít, toxinokat bont le, köt meg és ellenanyagokat termel. A bőrnek ezt a befelé irányuló védő-gyógyító működését Hoffmann eisophylaxiának nevezi. Következményeit világosan látjuk elsősorban tuberculotikus folyamatok gyógyulásában helio- és hydrotherapiás befolyások alatt. Ezek a tényezők mindig a bőrön keresztül hatnak, legfennebb az útjaikat és mechanismusukat nem ismerjük eléggé. A bőrnek ez a működése ha nem is kizárólagosan, de jórészben anyagváltozásokhoz kötött és bár állandóan munkában van, de vegyi, hő, sugaras és mechanikai bőringerekkel, azaz a balneológus eszközeivel nagymértékben felfokozható. Amit Hoffmann elsophylaxiának nevez, azt Woringer két, egymástól jól elkülöníthető védőműködésre bont fel, de mindkettőnek szülőanyját a bőrben látja. Dermophylaxiának nevezi a nemspecifikus, polyvalens, állandó védelmet — ezt főképen physikai és chemiai ingerek képesek fokozni a bőrben — és dermo-antergiának azt a specifikus védőtevékenységet, ami a bőr szöveteinek, illetve bizonyos sejtféleségeinek az élő kórokozókkal történő érintkezése közben és folytán lép akcióba. Míg a dermo-antergia kisebb mértékben, a dermophylaxia a legközelebbről érdekli a balneológust. A védő-gyógyító szövetanyagoknak a termelése a bőrnek mindkét rétegében történik. Hogy a hámban is bonyolult fermentatív munka folyik, az kétségtelen. E tekintetben elég, ha a D-vitamin, a pigment és bizonyos nekrohormonszerű anyagok eredetére hivatkozom. (Pulvermacher). A legfontosabb munkahely azonban az irhában, illetve a bőr mesenchymatikus eredetű szöveteiben van. Memmesheimer, a reticuloendothel elemeiben, az irha histiocytáiban, az apró erek endotheljében, sőt magának az átáramló vér anyagainak aktiválásában látja az anyaghoz kötött védőeszközök eredetét. A percután anyagfelvétel és átalakítás viszonyai megint szoros érintkezésben vannak a balneológiával. A régieknek azt a tételét, hogy az ép hámréteg nem enged át magán semmi anyagot, Kreidl és Filehne óta megdöntötte a megfigyelés és kísérlet. Azok az anyagok, amelyek a szaruréteg zsírjában, vagy az azzal többékevésbbé rokon lanolinban, olajokban oldódnak, valamint olyanok, amelyekben a lanolin oldódik, áthatolnak az ép szarurétegen. Unna szerint maga a zsír is át tud hatolni, főként, ha emulgeálva van. Gázok, gőzök előtt ugyancsak nem absolut akadály a szára, amint azt a széndioxyd, kénhydrogén, higanygőzök példájából nemcsak a gyógyászatból, hanem a méregtanból is ismerjük. Bámulatos, milyen könnyen hatol át az annyira rettegett mustárgáz. A vizes oldatokra vonatkozóan Memmelheimer ugyan igen határozottan utal arra, hogy a 26%-nyi sót tartalmazó Holttenger vizében úgy fürödhetik az ember, hogy mind e sókból semmi sem jut át a bőrén a szervezetébe, a híg sóoldatokkal szemben Gildemeister és Rein szerint úgy viselkedik a bőr, mint egy negatív töltésű hártya s a kationok számára kifejezetten átjárható. A természetes gyógyvizekben Harpuder szerint a bőr és az oldat sói között diffuziós folyamatok zajlanak le, s ezeknek következtében lényegesen megváltozik a bőr ásványi összetétele. A szövetek elektrolittartalma nagyjelentőségű azok működése szempontjából, a gyógyvizek útján történő transmineralisatio foka pedig analytikusan kimutatható mértékű. Erre az állításra a physiologusoknak, balneológusoknak, dermatotherapeutának egyaránt fel kel figyelni, hiszen éppen elég nehézséggel küzdünk, amikor gyógyszerekkel, hormonokkal, vagy étrendi intézkedésekkel igyekszünk „transmineralizálni” a bőrt. További meggondolásokra késztet az a tény, hogy a bőrön át mirigytevékenység révén állandó anyagkiürítés folyik (verejték és zsír) aminek menetét fürdőkkel és klímaváltoztatással nagymértékben tudjuk befolyásolni. Ennek a nitrogénvegyületek kiürítése szempontjából jelentőségét, — mint elsősorban belorvosi domíniumot — nem kívánom érinteni. De annak már dermatológiai szempontból is van jelentősége, hogy a melegfürdőket és gőzfürdőt a verejtékezés fokozódása miatt akár 2 g konyhasó kiválasztása kíséri, mégpedig nem a vérből, hiszen izzadás közben a vérplasma konyhasótartalma nem változik, hanem a szövetekből. A bőr elsőrendű konyhasóraktár és készleteinek ilyen mobilizála- ORVOSI HETILAP 1938. 32. sz.