Orvosi Hetilap, 1939. március (83. évfolyam, 9-12. szám)

1939-03-04 / 9. szám

202 ORVOSI HETILAP Mi magunk megállapítottuk, hogy az anaemia nem volt olyan nagyfokú, mint azt vérveszteség folytán el­haltakon látni szoktuk. A szülés után felhasznált lepe­dőket szemlélve láttuk, hogy a vérveszteség alig volt több, mint amennyit az asszonyok rendesen kissé erő­sebb vérzéssel elveszítenek, becslés szerint 500—600 mg lehetett. Hogy ez elég volt ahhoz, hogy a szülőnőt meg­ölje, azzal magyarázzuk, hogy: 1. az alacsony testsúlyú nő vérmennyisége absolute is jóval kevesebb volt, mint amennyivel az átlag súlyú szülőnő rendelkezik; 2. a correlatio valamilyen zavara folytán a vérveszteség pót­lására a vértárakban lévő vér felhasználása nem tör­tént meg a várt gyorsasággal. A zavarra mutat a szülő­nő nagyfokú nyugtalansága a szülés után, akkor, ami­kor vérzés még alig volt, továbbá a bradykardia, amely a vérvesztés következtében beállott tachykardiát fel­váltotta. Kétségtelen, hogy itt a vérelosztást szabályozó idegrendszer hiányos működése okozta a halált s nem lehetetlen, hogy a méh későn bekövetkezett arom­ája is annak volt a következménye. A jövőre vonatkozólag keresnünk kell tehát egy olyan tünetet, amely a vérzés nagyságától függetlenül mutatja a szervezet kivérzett állapotát. Felhasználható­nak látszik erre a psychés nyugtalanság, a tachykardia átváltozása bradykardiává s a bradykardiával kapcsola­tosan beálló vérnyomássüllyedés. A vérveszteség jelentőségének elbírálására nem ele­gendő ismerni az elvesztett vér absolut mennyiségét, hanem tekintetbe kell venni arányát a vér egész meny­­nyiségéhez. Tudvalévő, hogy a vér összes mennyiségé­nek a meghatározása milyen nehézségekbe ütközik; a ma használatos eljárások közül a meghatározott m­eny­­nyiségű CO belégzése és mennyiségi meghatározása a keringő vérben lévő haemoglobin mennyiségére enged következtetni. Miután a CO a placentán is átmegy, az így nyert értékben benne van a magzat haemoglobin­­tartalma is. A nem diffundáló festékanyag (kongó­vörös, trypankék) befecskendezésével pedig a plasma mennyiségére lehet következtetni. Griesbach adatai sze­rint a férfi vérmennyisége testsúlyának 6.9%-a. Schoen­­holz CO eljárással nőkben 5.93—7.04%, középértékben 6.32%-ot talált, trypanvörössel 8.98%-ot. Legtöbb a vér aránylag a 60—65 kg testsúly mellett, nagyon sová­nyakban és nagyon kövérekben a vér százaléka csök­ken. A terhesség alatt valószínűleg a vérnek nagyobb százaléka van a vérraktárakban. Nincsen megbízható adatunk arra nézve, mennyi az a vérmennyiség, amely­nek elvesztése végzetes.­­ Régi adatok szerint a vér­mennyiség %-ának elvesztése okoz halált, de gyors vérzés esetén a szervezet rosszabbul tűri a vérveszte­séget. Ismeretes azonkívül, hogy Basedow kórban na­gyobb a keringésben lévő vér mennyisége s kevés a tartalékolt vér. Mindezeket tekintetbe véve a 42 kg sajátsúlyú nő­nek 2.8 kg. vére lehetett, ennek végzetessé váló csökke­nése 0.93 kg elvesztése esetén már bekövetkezik. A golyva valószínűvé teszi, hogy még ennél kevesebb vérzés is halálos lehetett. A mi becslésünk szerint azon­ban nem vesztett annyi vért s így a már említett té­nyezők (alacsonyt testsúly, golyva) mellett még más okot is fel kell tennünk. A vérzés késői bekövetkezése, s a kisérő tünetek amellett szólnak, hogy esetünkben szülési shok támadt a szülés után. A shok meghatározását illetőleg csatlakozunk Rehn felfogásához. Eszerint shok akkor keletkezik,­ ha a szer­vezetet kívülről hirtelen, erőszakos behatás éri. Ezzel szemben a collapsus ugyanolyan tünetekkel jár, mint a shok, csak a shok közvetlenül a mechanikus trauma után jelentkezik, a collapsus pedig a szervezet belső zavarai­ból adódik. Fontosnak tartja annak megállapítását is, hogy mind a shokban, mind a collapsusban nemcsak a vérkeringés zavaráról van szó, hanem ahhoz még mélyreható anyagforgalmi és hőforgalmi zavar is csat­lakozik. Ehhez csak azt tenném hozzá, hogy a szülést is olyan folyamatnak tarjuk, amely shokot okozhat, — továbbá, hogy a shokhatás kifejlődésére idő kell, sok­szor ugyan azonnal bekövetkezik, néha azonban 1—2 nap múlva lesznek a tünetek nyilvánvalók. Rolf Hansen a szülést követő collapsusról szólva megkülönböztet anaemiás, ideges, vegyes, toxikus, hő­hatásból és szervzavarokból eredő collapsust. Ezt az oki beosztást helyesnek tartjuk azzal a kibővítéssel, hogy a toxikus csoportba felvesszük azokat a chemiai anyagokat is, amelyeket gyakran mint gyógyszereket juttatunk be a szervezetbe. Ki kell még terjesztenünk a shok megjelenési formáját a cardiovascularis rend­szer súlyos zavarán kívül azokra a jelenségekre, ame­lyek az anyagforgalomban (ikterus, hypoglykaemia), az érmozgató központ izgalmában (görcs), az edények per­­meabilitásának megváltoztatásában s a vegetatív be­idegzés súlyos alteratiójában (gyomoratom­a, ileus) nyil­vánulnak meg. Végső eredményben ugyanezek a formák is collapsusra vezetnek, de mégis merőben más kór­folyamat útján. Ha a shok tüneteit vizsgáljuk, a kifejlődött shok kórismézése nem nehéz. Félrevezethet azonban az a körülmény, hogy a szokásos tünetek egyike-másika nem fejlődik ki, így extrauterin terhességben a pulsustalan beteg még teljesen eszméletén lehet s a légszomj is csak akkor jelentekezik, ha a beteg haldoklik. A pulsusszám viselkedése nem minden esetben jellegzetes. Klinikai észlelésekből már régen kitűnt, hogy vannak egyének, akik pl. belső vérzésre, pl. nem pulsusszaporodással reagálnak, hanem ritkulással. Ilyen esetben, ha a pulsus számának döntő jelentőséget tulajdonítanánk, félre­­ismernék a helyzetet. A shok, illetve a collapsusra vonatkozó ismereteink az utolsó években jelentékenyen gyarapodtak. Köztudo­mású, hogy a vérnyomás csökkenésének ellensúlyozásá­ra a szívműködés szaporább lesz (depressorreflex.) . Aránylag csekély süllyedés már hatalmas pulsusszapo­­rodást idéz elő. Az elvéreztetés végső fokon azonban a vérnyomás erős csökkenése mellett a szívlökések száma is gyérül. Ezt Brünner arra vezeti vissza, hogy a hyp­­aemiás állapot erősen izgatja a vagusközpontot s a n. vagus fékező hatása ismét érvényre jut. Fontos az a megállapítás is, hogy az aorta és a sinus caroticus ide­geinek átmetszése után már kevés vér elvesztésekor is erős vérnyomáscsökkenés mutatkozik. Arra mutat ez az észlelés, hogy ha constituális zavar miatt az aorta tér­fogata csökkent, kevesebb az ingerfelfogó készülék, ak­kor vérveszteség esetén rosszabb lesz a szervezet véde­kezése is. Kock szerint a vérnyomás süllyedésével szemben a szervezet három módon védekezik: 1. fokozódik a szív­munka a vagus-fék­ kiiktatása révén; 2. központi vaso­­motorizgalom következtében összehúzódnak a hajszál­erek; 3. a keringő vér mennyisége növekedik a tarta­lékok igénybevétele folytán. Ezeknek a biztosító ténye­zőknek kell tulajdonítani, hogy a vérellátás még alig szenvedett, mikor a keringést már súlyos bántalom érte. A collapsus csak akkor következik be, amikor a bizto­sító tényezők elégtelenek. A legkorábbi tünet­rend­ 1939. 9. sz.

Next