Orvosi Hetilap, 1939. március (83. évfolyam, 9-12. szám)
1939-03-04 / 9. szám
1939. 9. sz. ORVOSI HETILAP szerint a pulsus szaporasága, a vérnyomás csökkenésekor áll be a collapsus, de amikor a hypaemia a vagus magvakban is nagyobb lesz, vagusizgalom következtében a szívlökések ritkulni kezdenek. Megértjük ebből azt, hogy olyanokon, akikben a vagusmag érzékenysége fokozott s a pressoreceptor rendszer ingerlékenysége csökkent, a pulsus szaporodást hamarosan a pulsus ritkulása váltja fel, különösen ha a vagus központ izgalmát még más tényezők is fokozzák (fájdalom, gyógyszer). Ha mi a beteget a kezdeti állapot után látjuk, a ritka pulsus félrevezet a helyzet súlyosságának megítélésében. A shock typusos megjelenési formával szemben tehát a szokatlan alakokra is gondolni kell, mikor a pulsus szaporasága helyett annak ritkulásával találkozunk. Bansi felhívja a figyelmet a shok egyéb tüneteire is. Szerinte a szövetek oxygénellátásában a vérkeringés mechanikai tényezőin kívül szerepet játszik a hajszálerek permeabilitása s a sejtek oxygenfelvevő képessége is. Bizonyos collapsus fajtákban a verő-és vivő-eres vér oxygentartalma közt nincs olyan nagy különbség, mint rendesen. Ez arra mutat, hogy a szövetek a vér oxygénjét nem használták ki. Ennek az lehet az oka, hogy 1. az oxygén nem jutott el a sejtekhez arteriovenusos rövidzárlat miatt vagy azért, mert a hajszálerek permeabilitása az oxygénnel szemben csökkent, 2. a sejtek nem tudják felhasználni az oxygént az enzymrendszer bénulása vagy vitaminhiány miatt. Az erős hatású stimuláló szerek is előidézhetnek ilyen hatást. A vérelosztás szabályozását illetőleg alapvető Rein kísérleti sorozata, amelynek folyamán kimutatta, hogy rendes körülmények között a szervezetben keringő adrenalin mennyisége nem elegendő arra, hogy a vérnyomást növelje, ellenben már ezek az élettani határok között levő adagok is elegendőek a vérelosztás szabályozására. Ezt a szabályozást az adrenalin oly módon végzi, hogy a nem dolgozó izmokban a hajszálerek öszszehúzódnak; a dolgozó izmokban felhalmozódó értágító anyagok hatását a csekély mennyiségű adrenalin nem tudja áttörni. Egy másik mód, amelynek révén az adrenalin a vérelosztást szabályozza, az anyagforgalom útján megy végbe: fokozza a cukor mobilizátiót s az oxydatiót; ez a hatás főként az izomban s a májban jut érvényre. Hangsúlyozza Rein azt is, hogy adrenalinre bekövetkező reactio lehet paradox is: értágulás. A reactio iránya ugyanazon szervezetben is a szervek pillanatnyi irányától függ. Befolyásolja ezt a szervezetbe juttatott idegen anyag pl. ergotoxin is. Nagy dosis adrenalin a lép tartalékvérét is forgalomba juttatja. Bizonyítja Rein azt is, hogy nagy dosisban adott adrenalin a szív munkáját kedvezőtlenül befolyásolja, mert erősen fokozza a szívizomban az oxydatiót; az adrenalinnak ez a hatása a szer gyors elbomlása (1—2 perc) után még 20 perc múlva is kimutatható. Figyelmeztet ez arra, hogy a Cannon-féle szükségreactió alkalmával a nagy töménységben vérbe kerülő adrenalin növeli ugyan a keringő vér mennyiségét, de rontja a szív erőkifejtését. Veritollal ezt valamennyire ki lehet kerülni. Az autonóm idegrendszer hatásáról értékes felvilágosítást ad Krook, aki hangsúlyozza, hogy sok oly bomlásterméket s gyógyszert ismerünk, amely az idegizgalom hatását az ellenkezőjére változtatja, így a magam kísérletei mutatták ki az elsők között, hogy a hypophysis hátsó lebenyének kivonata a méhen az adrenalin hatást fokozza; a lecithin gátolja azt, a Cholesterin sensibilisál adrenalin iránt, de csak közömbös vagy savanyú közegben (brook). Az anyagcsere bomlástermékek kifáradás, éhezés esetén, továbbá a felhasznált gyógyszerek módosíthatják az aterotonicus anyagok hatását, sőt paradoxé tehetik azt. Meg kell gondolni, hogy az emberen mutatkozó shock képe módosul a narkosis, az egyes szervrendszerek működési állapota, a beszedett gyógyszerek hatása alatt. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy mai igen erős gyógyszereink a körülmények kedvezőtlen alakulása mellett szintén alkalmasak shock előidézésére, így az ergotamin tonisáló hatása a sympathicus rendszer bénításával kapcsolatos s túlsúlyra kerülő vagus izgalom a shock keletkezését elősegíti. A cardiazol, véritől nagy adagban szintén fokozza a görcsös hajlamot. Helyesebb ezeket a gyógyszereket váltogatni s nem adni egyből igen nagy mennyiséget. A tanulság, amelyet ezen meggondolásból levonhatunk, a következő: a vérzés hatásának felbecsülésére nem elegendő ismerni az elvesztett vérmennyiségét, hanem arányba kell ezt állítani az összes vér mennyiségével, amelyre a testsúly ad bizonyos útmutatást. 40 kg saját súlyú szülőnők már csekélyebb vérzéssel is fokozott veszélynek vannak kitéve, különösen ha az alacsony testsúly a fejlődésbeli visszamaradottságnak akár enyhe fokával is társul vagy más, egyébként nem is mélyreható zavarok mutatkoznak. Több, egyenként nem súlyos, csak kedvezőtlen körülmény összeadódása súlyos zavar forrása lehet. Az elvesztett vér mennyiségénél fontosabb, tehát annak a felismerése, hogy elegendő-e a megmaradt vér s kellőképen tudja-e a szervezet kihasználni. Erről legtöbbször kellően felvilágosít a vérkeringés ellenőrzése. A pulsus szaporasága pozitív értelemben jól mutatja a helyzetet, a bradycardia azonban nem bizonyít a keringés kielégítő volta mellett. Szükségünk van e mellett a vérnyomás ellenőrzésére a szülés előtt, alatt és után, mert ez egy fokkal mélyebb betekintést ad a keringés megítélésére. Műtétre kerülő betegeink vérnyomását ismerjük a műtét előtt; a szülőnőinknél most már nem elégszünk meg a terhesség végén felvett vérnyomással, hanem a szülés alatt is megállapítjuk azt. A pulsus tapintása egymagában nem egyszer félrevezet, különösen idősebb, sclerosisra hajlamos nőknél: a pulsus még mindig jól tapintható, feszes lehet, amikor a vérnyomás sülyedése már jelzi a közelgő collapsust. Emellett sohasem hanyagolható el a klinikai kép, rossz jel a nyugtalanság, légszomj, még ha szederjesség nincs is. Fontos az, hogy ne szorítkozzunk csak egy tünet észlelésére, hanem idejekorán minél több tényezőből igyekezzünk felismerni a helyzetet. A gyógyításra vonatkozólag csak annyit szeretnék mondani, hogy kerüljük a mai nagyon hatásos szerek nagy adagjait. Inkább több szer mérsékelt adagjait alkalmazzuk. Jó hatását látjuk a strychnin 2—4 mg-os adagjainak. Egy másik fontos követelmény az, hogy a szülészeti osztályt úgy kell berendezni, hogy vérátömlesztéshez szükséges vérrudó állandóan kéznél legyen. II. Az alkat, azonban nemcsak az atonia, ill. a vérveszteség hatásának megítélésében döntő fontosságú, hanem az atonia keletkezésében s gyógyszeres leküzdésében is alapvető jelentőségű. Alkatbeli sajátosságra kell visszavezetni azt a jelenséget is, ha a szervezet egyébként hatásosnak ismert gyógyszerekre nem reagál kellőképen. Ez a jelenség lehet múlékony, hiszen tudjuk, hogy a hormonkészítmények hatása mennyire függ a pillanatnyi milientől; pl. adrenalin hatása oestrin jelenlétében megfordul; a dolgozó izomereit az adrenalin nem szűkíti. Igen jól láttam a glandustrin s az ergam hatásának teljes kimaradását egy betegünkön, akin ikermagzatok összeakadása miatt császármetszést végeztem. 203