Orvosi Hetilap, 1952. április (93. évfolyam, 14-17. szám)
1952-04-06 / 14. szám - Bugár-Mészáros Károly: A végtagok emboliáival kapcsolatos mozgás- és érzészavarokról
ORVOSI HETILAP ALAPÍTOTTA: MARKUSOVSZKY LAJOS 1867-BEN AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET HIVATALOS SZAKLAPJA XCIII. ÉVFOLYAM, 14. SZÁM, 1952. ÁPRILIS 6. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. SZOVJET ORVOSTUDOMÁNYI BESZÁMOLÓ AZ ORVOSTUDOMÁNYI DOKUMENTÁCIÓS KÖZPONT LAPJA Felelős szerkesztő: HAVAS ANDRÁS DR. * Szerkesztőségi titkár: LÁNG IMRE Szerkesztőség: Budapest, V., Nádor u. 32. I. Telefon: 121-804. Kiadóhivatal: Egészségügyi Könyv- és Lapkiadó V., Budapest, V., Arany János u. 24. Telefon: 126-335 M. N. B. egyszámlaszám: 51.878.241-47 Előfizetési ára: 1 évre 96.5 Ft, példányonkénti eladási ára: 2.50 Ft A budapesti István-kórház 1. beloszt atjának (főorvos: Bugár-Mészáros Károly úr. egyet.m. tanár) közleménye. A végtagok embóliáival kapcsolatos mozgás- és érzészavarokról írta: BUGÁR-MÉSZÁROS KÁROLY dr.* Ismeretes, hogy a végtagok nagyobb verőereinek thrombosisa és embóliája mozgás- és érzésbénulással szokott együtt járni, ami általában annál nagyobb fokú, minél centrálisabban záródott el a verőér. Vizsgálataim annak eldöntését célozták, hogy a különböző magasságban bekövetkező emboliás verőérelzáródások milyen kiterjedésű mozgás- és érzészavarokat okoznak a végtagokon, s hogy azokból lehet-e az érelzáródás helyére következtetni. Az utóbbi kérdésnek gyakorlati jelentősége is van, főleg olyan esetek szempontjából, amelyekben megfelelő műszer (oscillometer) hiánya miatt az embolás helyének meghatározása nehézségekbe ütközik. 1947. óta összesen 22 végtagemboliás beteget volt alkalmam ebből a szempontból megvizsgálni, részben a Korányi Frigyes és Sándor közkórházban, részben fent jelzett jelenlegi osztályomon, ahol 1950. szeptembere óta működöm. Mivel valamennyi beteg kortörténetét külön-külön nem ismertethetem, észleléseimről érterületenként összefoglalóan számolok be. Előre kell bocsátanom, hogy a végtagembóliás betegek mozgás- és érzészavarai az első órákban általában eléggé jellemzőek a verőérelzáródást okozó embolus helyére, ill. magasságára, később azonban jelentősebb collateralis keringés kialakulása esetén kiterjedésük csökkenni szokott. Bifurcatio aortae. Összesen hat esetem volt. Teljes elzáródás tüneteit 2 betegnél észleltem, az egyiknél 28 órás, a másiknál 5 órás fennállás után. Az elsőnél az embolus helyét a sectio is igazolta, a másiknál a műtéti lelet. A mozgásbénulás mindkét esetben kiterjedt nemcsak a lábujjak és a bokaízületek, hanem a térdizületok acttív mozgására is, éspedig teljes bénulás alakjában. Az első esetben a bal csípőízületben is hiányzott minden activ mozgás, a jobb comb emelése viszont csökkent erővel bár, de sikerült. A második esetben a comb emelése mindkét oldalt csökkent erővel történt. A tapintóérzésre vonatkozó teljes anaesthesia felső határa az első esetben jobboldalt a térd magasságában volt, baloldalt a comb középső harmadában, a második esetben pedig a comb alsó harmadában. Az első esetben a teljes anaesthesia az említett területen a fájdalomérzésre s a hideg- és melegérzésre is kiterjedt, a második esetben azonban teljes analgesia csak a lábfejeken és a lábujjakon volt található. A két eset közötti ezen különbség azzal magyarázható, hogy az első beteget 28 órával, a másodikat öt órával az embolia után vizsgáltam. Lewis ugyanis kimutatta, hogy a végtag verőereinek kísérleti leszorítása után a fájdalomérzés sokkal később bénul, mint a ta g Előadta 1951. szeptember 25-én az István-kórház orvosainak tudományos ülésén.