Orvosképzés, 1924 (14. évfolyam, 1-4. szám)

1924 / 1-2. szám

A DIABETES MELLITUS GYÓGYÍTÁSÁNAK ÉS PATHOLOGIÁJÁNAK EGYES KÉRDÉSEIRŐL, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL AZ INSULINRA, írta : BÁLINT REZSŐ dr. egyetemi tanár. Tisztelt Orvosegyesület! Hosszú ideje áll a diabeteses anyagcserezavar a tudományos vizsgálódás középpontjában; a legkülönbözőbb irányból világítot­ták meg azon chemiai, energetikai és egyéb folyamatokat, ame­lyeknek pathologiás megváltozása a diabeteshez vezet, anélkül, hogy még ma is tisztán látnánk e kérdésben. Therapiája, neveze­tesen diaetás therapiája nagyrészt függetlenül fejlődött ezen tudo­mányos megállapításoktól, sőt ezen megállapítások nagy része csak az empiriásan fejlődött gyógyítás eredményeinek igazolásául és magyarázatául szolgált. A pankreas jelentőségének felismerése a betegség létrehozásában a betegség pathologiájának ismeretéhez nagy lépéssel közelebb vitt bennünket, gyógyítását azonban nem igen befolyásolta a legutolsó évekig, amikor is az insulin felfede­zése fordulót látszik jelenteni minden irányban. Egyrészt a gyó­gyítás irányában, amelynek pathogenetikus problémáját bizonyos körülmények között már eddig is megoldotta, másrészt a tudomá­nyos kutatás irányában, amelynek terén széleskörű lehetőségeket biztosít. Az insulin jelentőségének kérdése az, amely ma az egész világ tudományos orvosi köreit és gyakorlóorvosait egyaránt izgatja, s amely engem is bátorít, hogy e kérdésről, ma már saját tapaszta­lataim alapján is, önök előtt néhány szót szóljak. Azon kiváltsá­gos helyzetben voltam, hogy ma, midőn szomorú gazdasági viszo­nyaink folytán az insulinnal való sok, sok milliót jelentő kísérle­tezés szinte lehetetlennek látszott, a vezetésem alatt álló klini­kán mégis 16 betegen próbálhattam ki annak a hatását. Ennek lehetőségét annak köszönhetem, hogy egyrészt Jendrassik Aladár vegyészmérnök úr, aki a közelmúltban Amerikában többek közt az insulingyártást is tanulmányozta, több ezer egység insulint hozott magával, melyet kipróbálásra nekem adott át, amiért is neki e helyen is hálás köszönetemet fejezem ki; másrészt a klinikának egy amerikai kurzistája Amerikába visszatérvén, hálája jeléül szin­tén küldött 2000 egység insulint. Ennek folytán, mint mondottam, abban a helyzetben vagyok, hogy nemcsak a külföldi irodalom adatairól, hanem saját, tapasztalataimról is referálhatok. * A Budapesti Kir. Orvosegyesületben 1924 január hó 26-án tartott előadás. Orvosképzés, XIV. évf. 1—2. füzet. 1

Next