Ózdi Vasas, 1954 (6. évfolyam, 16-53. szám)

1954-04-17 / 16. szám

2 ÓZDI VASAS A legjobb ózdi népnevelők találkozója Az Ózdi Kohászati Üzemek dol­gozói a kongresszusi verseny döntő ütközetére készülnek. Nagy segítsé­get adnak ehhez a munkához az élenjáró ózdi népnevelők, akik az elmúlt napokban, április 14-én nép­nevelő találkozót tartottak. Kicse­rélték tapasztalataikat, hogy friss vérkeringést, újabb lendületet vi­gyenek a népnevelőmunkába és még eredményesebben segítsék a kon­gresszusi versenyt. A találkozón Fehér László elvtárs, nagyüzemi párttitkár a népnevelő­­munka megjavításáról 1954 február 8-án hozott párthatározat szellemé­ben, hasznos útmutatásokat adott a résztvevőknek.­­-hangsúlyozta, hogy a népnevelők a párt és a tömegek közötti kapcsolat erősítésének élvo­nalbeli katonái. Méltatta a népne­velők munkáját, akik példamutatá­sukkal vették ki részüket az adós­ság csökkentéséből, a kongresszusi versenyben elért eddigi eredmé­nyekből. Majd követendő példaként állította a szovjet agitátorok mód­szereinek elsajátítását. A népnevelők egymásután mond­ták el módszereiket és véleményü­ket a népnevelő munkáról. Anga Jó­zsef, a MEO alapszervi titkára a népnevelő értekezlet rendszeres megtartásának fontosságáról beszélt. Elmondotta, hogy a népnevelő mun­kába minél több műszaki vezetőt kell bevonni. Hasznos ez, mert a műszakiak sok konkrét agitációs érvet tudnak adni a népnevelő munkához. Többek között a sztaha­­novista szintek ismertetésében is nagy szerepük lenne. Sajnos, ez ná­luk nehezen megy. A műszakiak részére kidolgozták ugyan az új sztahanovista szintet, de a beosztott dolgozókról megfeledkeztek. Népnevelő módszerek Karda Albert, népnevelő módsze­rét ismertette. Farkas Gyula rend­szerint későn járt munkába. Leg­jobb esetben fújáskor lépett a mű­helybe és 10—15 perc is eltelt, míg munkához fogott. — Mit képzelsz — kérdeztem tő­le —, ha műhelyünk minden dolgo­zója így járna munkába, kiírhat­­nánk-e a dicsőségtáblára, hogy ha­vi tervünket 175 százalékra teljesí­tettük? — Farkas Gyula először csak vállát vonogatta. Majd így folytattam. — Várjon, ha Boris Je­nő és a többiek is ilyen fegyelme­zetlenek volnának, kereshetnének-e 2500—3000 forintot? Neked nem hi­ányzik az a pénz, amit fegyelmezet­lenséged miatt elvesztél? Farkas Gyula elszégyelte magát és úgy lát­szik, ő is több pénzt akar keresni, mert azóta rendes időben kezdi a munkát. Az újítóműhelyben igen gyakori volt, hogy olajban mosták egyesek a kezüket. Karda Albert ezeket is leszoktatta hibájukról. — Mit gondolsz elvtárs, ha min­denki olajjal mosná a kezét, győz­nénk-e olajjal? — Nem hiszem. — Látod és te mégis olajjal mo­sod a kezed — a géped kenése he­lyett, más célra használod. Ha min­denki így csinálná, kenőanyag híján berágódnának, berozsdásodnának gépjeink, nem tudnánk vele ter­vünket túlteljesíteni. Az pedig nem jó lenne, mert a zsebünk is meg­érezné. Kevesebb lenne a kereset" Bércsiné, a fínomhengermű kiké­szítő női dolgozója így agitál: Ami­kor a kongresszusi verseny beindult, összehívta a női dolgozókat és azt mondotta nekik: — Mi sokat tehe­tünk, hogy a termelőmunkát végző férfiak teljesíteni tudják a kon­gresszusi vállalást. Jelentéktelen dolognak látszik, de mégis segítene, ha mi, a munka apró szüneteiben kisöpörnénk, tisztántartanánk azt a helyet, ahol dolgoznak. — Miért segítsünk, amikor ne­künk így is, úgy is egy a fizeté­sünk — válaszolták a többiek. — Nektek talán nem öröm az, ha tisztaság, rend van az üzemben? S hogy többet kerestek, vagy sem, az nem olyan biztos. Ha a mi üzemünk dolgozói több hengerelt acélt készíte­nek ki elszállításra, több bevétele lesz gyárunknak, több jut szociális, kulturális és munkavédelmi célokra. Ez pedig nekünk is jobb lesz. A röpgyűlés után is volt, aki zsör­tölődött. De ez mindig halkabb, csendesebb lett, s ma meg kell néz­ni, a fínomhengermű kikészítőüzem ragyog a tisztaságtól. Nagy Ferenc arról beszélt, hogy a faliújság fegyver a népnevelők ke­zében. A durvahengerműi kikészítő üzemben sokáig nem volt faliújság Most van és sok segítséget, ad a munkához. Igaz, eleinte a dolgozók bátortalanul nézegették, vájjon nem írták-e ki őket is a faliújságra. Az­óta nagyon megszerették. A népnevelőtalálkozó tapasztalatai Sok felszólalásból kitűnt, hogy kevés műszaki dolgozó végez nép­nevelő munkát, pedig a konkrét agitációs érvek birtokosai, ők is­merik legjobban a­­ termelés hiányos­ságait, s a feladatokat, amivel a kon­gresszusi versenyt eredményesebbé tudják tenni. Ezen túlmenőleg a többi népnevelőnek is adnának kon­krét érveket, ami iránt egyes nép­nevelők közömbösséget tanúsítanak és általános érveket puffogtatnak. A pártszervezetekre vár a feladat, hogy a népnevelőtalálkozó tapaszta­latait hasznosítsák és így a népne­velők még aktívabb katonái legye­nek a kongresszusi verseny sikeré­nek. Miről írnak a faliújságok A durvahengermű lemezszerelő faliújságjára Kovács Lajos lemez­rajzoló, Berencsi János brigádjának példamutató munkájáról írt, aki ne­gyedéves tervét 170 százalékra tel­jesítette. Levelével a többi brigádo­kat is ilyen eredményes munkára serkenti, hogy a kongresszusi zászlót újra az ózdiak nyerjék el. A szerkesztőbizottság egyik cik­kében Ferenci Irént bírálta, mert szakszervezeti funkcionárius létére nem vett részt a termelési értekez­leten. Ferenci Irén válaszlevelet írt a faliújságra. Megfogadta, ezután mindig részt vesz a termelési érte­kezleten és hozzászólásával teszi azt eredményesebbé. A szerkesztő bizottság bíráló cikkekkel segíti a dolgozók problémáinak megoldását. „Ki a felelős? " címmel kérdezi az il­letékeseket, hogy a lemezszerelő fürdőjében miért nincsen víz már hónapok óta.. Igen helyes lenne, ha a szerkesztőbizottság a kérdés felte­­vése után megkeresné az illetékese­ket és megírná mit tesznek, hogy a fürdőt használni tudják. A finomhengermű melegüzemi dolgozók faliújsága a melegedő ol­dalára van kifüggesztve. Hibája, hogy valamennyi cikke a kongresz­­szus jelentőségét méltatja és általá­nosságban mozgósít a versenyre. Ahelyett, hogy megmondanák, mit kell tenni az I. II. és III. műszak dolgozóinak a verseny sikeréért- Ügyeljen a szerkesztőbizottság arra, hogy a faliújság színes, eleven le­­gyen és több oldalról világítsa meg a finomhengerészek előtt álló fel­adatokat. Valószínű erre akarja fi­gyelmeztetni a szerkesztőbizottsá­got a faliújságon látható „bölcső­ben fekvő embert ” ábrázoló kép is, ami alá az ötletes rajzoló ezt írta: „Miről álmodik a szerkesztőbizott­ság? Hogy a szerkesztőbizottság az álomból mielőbb felébredjen, követ­kezőket javasoljuk: minden nap ol­vassák el elsősorban a Szabad Né­pet és akkor könnyebb lesz a fali­újság összeállítása, mert a Szabad Népben megjelent cikkek tartalmát át tudják ültetni helyi példákba. Továbbá helyes lenne a faliújságot ,­­finom hengerészének elnevezni, így több dolgozó érezné magáénak a „finomhengerész"-t, többen írnának saját tapasztalataikról, a hibákról és eredményekről. Felhívás Az OSKV vezetősége felhívja a város lakóit, hogy a hétesi völgybe (Lövöldén túl) ne járjanak, mert délelőtt, délután szeperátorvas ter­melés és robbantás van, így 500 m. körzetben a gyűjtés- és gombasze­dők testi épsége veszélyben forog. Lupták István: PÁL ZOLTÁN: Harmadik rész tartalma: A sztrecsnói partizán csoport tele vidámsággal a legnehezebb helyzet­ben is megmarad hazáját szerető jókedvű embernek. Helicát, az örök­ké vidámkedvű szlovák partizán­lányt Fehér Tücsök-nek nevezik el Később humoros ügyességgel Rigó nevű partizán társával — akivel harc közben egymásba szeretnek — leitatják a német őrséget, hogy meg­könnyítsék a partizáncsapat munká­ját. IV. RÉSZ Túra nevetve figyelte az utat. Mi is vizsgálódva néztük az ajtót. Lassan nyí­lott és az ajtó nyílásában először egy fehér halk­­acsizma jelent meg, majd az ajtót belükre pajzán nevetéssel a zöld kábátba öltözött zsolnai leány ugrott be a pincébe. A kapitány arca is széles mosolyra derült, amikor a vígkedélyű fruskát meglátta és élénkem kérdezte: — Na kis Fehér Tücsök, mit hoztál? — Levelet, levelet, szerelmes levelet hozni Zilináról... Ma este puff lenni, — hadarta éneklő hangon a fiatal leány. — Add csak ide — kéri el tőle a ka­pitány a halinacsizmából kihúzott levelet — hadd látom, mit kíván a major. A leány, mint aki gyakran megfordul itt, egyenesen odamegy az üsthöz és egy nagy kanállal szed magának a teából majd felém fordulva kérdezi éneklő hangon : — Fi parancsolni kicsi tea? — Igyunk legények mindannyian, na vesszen káéba, úgyis kell egy kis tartalék meleg, — szólt a kapitány felénk. A leváltott csoport tagjai mennek elő­ször a leányhoz, aki nevetve tréfálkozik velük szlovák nyelven. Amikor rámkerül a sor, nekem is szed FEHÉR TÜCSÖK a rumos teából és azt mondja: — Én is járni Zilinán magyar varroda- Megtanulni kicsi magyarul beszélni. Enyém Rigó azért nem tudni engem el­adni magyarul. Csak Igor Szalmi komoly. A levélnek minden betűjét áttanulmányozva meg­szólal: — Két óra múlva indulunk a hegyek­be. Ebben a pillanatban egy autó éles szirénája bömbölt végig az országúton. Hangja csak úgy visszhangzott a szűk völgyben­ A leány az ablakhoz ugrott Túra mellé és elkezdett kiabálni: —­ Sietni, sietni továris kapitáni! A Zsolnai német kommandantúra kocsija legyen Rózsahegy. Biztos észrevenni, hogy az őrök aludni. Megrettentem. A zsebemben is meg­mozdult Zsolt, az Ózdról elhozott tücs­köm. Aggodalom borulhatott az arcomra, mert Igor Szalmi is észrevette és a sze­mével megkérdezte, hogy baj van talán? — Igaza van a Fehér Tücsöknek — szóltam hangosan —, mert az én tücsköm is mozgolódik. A leány előveszi a kis orvosságos do­bozt és hallgatózik, majd elfehéredett arccal megszólal: — Tényleg kaparássza magét ! Enyém is jelezni! ,_ Ha úgy áll a dolog gyerekek, akkor ennek a fele sem tréfa- Szedjük össze a dolgainkat és induljunk el, nehogy valóra váljon a tücsök jóslata és ránkcsapja­nak itten, mert abból csúnya mulatság lenne, ha szólt a kapitány s a térkép­­táskába kezdte rakni az írásait. Már rendelkezett is oroszul, hogy igyanak forró teát és a rektori készletet fel­pakolva azonnal indulni kell minden­kinek a hegyi tanya felé. Cinkével mi is készülődni kezdtünk. Felvettük kabátjainkat és hátizsákjain­kat. Túra a kamrából egy-egy csomagot hozott és a hónunk alá nyomva a fülünk­be súgta : — Szalonna van benne, el ne dobja­tok! Jó lesz a csúnya hegyen éhes ha­sunkba .­­. Mire feszült csendben felpakoltunk, már sötétedni kezdett. Az árvás hegyek felől a sivító hideg szél csak nem akart megszűnni. Igor Szalmi­ kiadta Túrának a paran­csot. Azonnal menjen a sztrecsnói alag­úthoz és mondja meg Rigónak, hogy egy órával hamarább robbantsák fel az alag­utat és jöjjenek utánunk. Már magasan fent jártunk a hegyek­ben, amikor hatalmas robbanás rázta meg a levegőt■ Az alagút, közelében láng­­nyelvek csaptak fel a szürke téli estében és fényük megvilágította egész Király­hegyig az Észak-Szlovák hegyvidéket. Utána nagy csend lett. Mintha a jég­óriás megszűnt, volna fújni a csontig maró hideget. Figyeltünk. A három em­berünk letért ág országairól, kezdtek fel­felé jönni utánunk. Autóberregés, majd az ismert éles szirénahang újból hallat­szik. Két autó kanyarodik ki a völgyszo­­ro­sból. Leállnak. Fénypontok jönnek az autók felöl, majd csattogó lövöldözést hallunk. Túra is szalad a többiek után. Most megbotlik, körülötte porzik a hó a kis tisztáson. Rigóék elérték az erdőt és erős tüzet nyitnak a fák védelme alatt a két autóra. Tura lassan vánszorog az erdő felé, de sikerült neki elérni a többieket. A leány arcán­ erőt­ vesz az aggodalom, majd hirtelen otthagyva bennünket szök­­delve Rigóék felé szalad. Amint egy tisz­táson áthalad sikoltása túlharsogja a fegyverropogást és összeesik. (Folytatjuk.) 1954 áprila 17. Lij MSZT tagsági igazolványok A Magyar-Szovjet Társaság orszá­gos vezetősége január 24-i ülésén ha­tározatot hozott: a havi tagdíjfize­tést megszünteti és bevezeti az évi egyszeri tagdíjfizetést, ami 2 forint. Ennek alapján a Társaság elnöksége március 13-i ülése engedélyezi az 1954. évi MSZT tagsági igazolvá­nyok kibocsájtását. Az új tagsági igazolvány megváltása jelképes ki­fejezője a Szovjetunió iránti barát­ságnak és egyet jelent a Magyar- Szovjet Társaságba való belépéssel. Egyidejűleg megszünteti az eddigi gyakorlatot, hogy a társaságba be­lépők belépési nyilatkozatot állíta­nak ki. Az új tagsági igazolványt dolgozók,­ink szeretettel fogadták és eddig már 3300-an váltották meg. Leg­példamutatóbb e téren az Ózdi Sa­lakkitermelő Vállalat, Tűzállótégla­gyár, fínomhengerműi szerelő dolgo­zói, ahol valamennyien megváltot­ták az új tagsági igazolványt­ Molnár Lajos, fínomhengerműi" szerelőmunkás, amikor a tagsági" igazolványt átvette, így nyilatko­zott: " Ezzel is hitet teszek a ma­gyar-szovjet barátság mellett, mely eredményeinket még tartósab­­bá, életünket szebbé teszi. Mintaasztalosok a szakmai színvonal emeléséért Népi demokráciánk minden dol­gozó számára biztosítja a művelődés lehetőségeit, de nemcsak a tanulási lehetőség van biztosítva, hanem az anyagi alap is. A faipari üzem dol­gozói közül a mintaasztalosok éltek a jogokkal, szívesen vállalták az üzemben szervezett tanfolyam láto­gatását. Közülük 15 elvtárs szorgal­masan eljárt a szakmai továbbképző tanfolyamra. Ezek közül 12-en április elején vizsgáztak. Ez a vizsga bizonyította, hogy milyen sokat lehet tanulni így ilyen tanfolyamon. A vizsgán igen komoly szakmai tudásról számol­tak be, és valamennyien megállták a helyüket, amit legjobban a vizsga eredménye igazol: 6 dolgozó kiváló, 4 jól és 2 megfelelő eredménnyel vizsgázott. Aki nem kapott minősí­tést, annak az volt az oka, hogy be­tegség miatt nem látogathatták vé­gig a tanfolyamot. Ez az eredmény úgy volt elérhető, hogy a mintaasz­­talos üzem műszaki vezetői, akik egyben a tanfolyam előadói is vol­tak, a dolgozókkal karöltve harcol­tak a szakmai színvonal emeléséért. Meg vagyunk győződve arról, hogy ezek az elvtársak a tanultakat a ter­melés vonalán is gyümölcsöztetni fogják, nagyobb szaktudással végzik munkájukat és még aktívabban vesznek részt a terv teljesítésében és ezáltal többet i­s keresnek, jobban élnek. Szakoktatási Osztály MEGJEGYZÉSEK Hét napi munkabér kifizetése egynapos utánajárásba kerül Mibe kerül a beruházás hanyagsága? A dolog az új turbófúvógép épí­tésénél kezdődött. Nagy szüksége van erre a gépre a kohóknak, hisz a termelékenység növeléséhez és a minőség javításához szükséges le­vegőellátást növelné. Az említett gép betonalapjainak építését az el­múlt évben kezdték meg, majd az Április­i Gépgyár és a Láng Gép­gyár szerelőket küldött Ózdra, hogy a munka meggyorsuljon. Igen ám, de a szerelők mellé kisegítők is kellettek, mert a munka csak így haladt gyors ütemben. A beru­házás részéről a turbófúró építé­sével megbízott Kovács és Grega elvtársak nem is késlekedtek a to­borzással. „Ötven-ötvenöt forintot is lehet keresni egy délután. Sőt, ha jól megy, még többet is, mert a rendes 8 órán túl végzett mun­káért eső bérre a vállalat 50 szá­zalékos többletet fizet és azt min­den szombaton kézhez kapják“ — agitáltak. Csoportostól jelentkeztünk mun­kára, de Kovács és Grega elvtár­sak nem sokat törődtek azzal, hogy meg is kapjuk a fizetést. Igaz, a turbófúró építésével megbízott vál­lalat kifizette ugyan az esedékes munkabért, de az 50 százalékos túlóratöbblet — amit Kovács és Grega elvtársak kötelessége intéz­ni — elmaradt. Később — április 1­ és 7-e között végzett munkáért pedig egyáltalán nem fizettek 10- én, az esedékes szombaton. Kovács és Grega munkairányítók hanya­gul végezték munkájukat. Egy egész napig kilincseltünk ajtóról­­ajtóra, míg végül magunk szedtük össze a bérfizetéshez szükséges adatokat. „Szaladgáltunk“, közben a turbófúvó építésénél is nagy szükség lett volna ránk s ez a to­vábbi munkától is elvette kedvün­ket. Ezek után nincs mit csodálkozni, ha a rendkívül sürgős turbófúvó­hoz nem mennek dolgozni,­­ az üzembehelyezés késik. Könnyen megállapítható az is, hogy mibe kerül a beruházás hanyagsága, hisz a turbófúvó üzembehelyezé­­sének egy napos késése 10 ezer, sőt 100 ezer forintos károkat okoz, illetve a termelékenység és minő­ség javítása révén ennyivel csök­­kenthetnénk gyártmányaink ön­költségét. K. Tóth János Suszter János Május 1-jre készülnek a finomhengermű dolgozói Nagy csomaggal siet a párt­­ház felé Káló Viktor, a finom­hengermű a. b. elnöke. A cso­magból piros, zöld és kékszínű papírok látszanak ki. — Hová siet? — kérdezem. Kérdőleg adja a választ — ta­lán az elvtárs nem is tudja, hogy május elseje következik és mi erre készülünk. — Ezzel siet­ve tovább megy, úgy látszik a csomag nehéz és szeretne mie­lőbb túladni rajta. A dekorációs helyiségből éles kopogás hallatszik ki. Kíváncsi­ságom ide is bevisz. A sok poros léctábláktól, deszkadaraboktól alig lehet látni valamit. A deko­rációs elvtárs porolgatja, szö­­gelgeti a régi kereteket, amit a pártház padlásáról hordtak le a délelőtt folyamán. Szimrák János, a finomhen­germű pártbizottság titkára lép a helyiségbe, ő is mosolyogva mondja el, hogy a nagy felfor­dulás azért van, mert május 1-re készülnek. — A régi kereteket újra kijavítjuk, hogy ezzel is szebbé tegyük a május 1-i felvo­nulást. A táblákra azon dolgo­zók neveit írjuk, akik a kon­gresszusi versenyben legszebb eredményt érték el. Jól felkészü­lünk május 1-re úgy a terme­lésben, mint a felvonulási deko­rációval. Nem felejtettük el, hogy az elmúlt év május 1-i fel­vonulásán a finomhengermű dol­gozói vitték pártunk kongresszu­si zászlaját. Most is úgy dolgo­zunk, hogy a fínomhengermű törlesszen legtöbbet az adósság­ból és újra mi haladhassunk a május 1-i felvonulás élén. T. P. Megjelent a Magyar Dolgozók Pártja Közpon­ti Vezetősége Agitációs és Propagan­­da Osztály kiadásában „Város a fa­luért, falu a városért“ c. képes bro­súra. A kiadvány sok képpel, szemlél­tető módon mutatja be azt, amit a város a faluért és a falu a városért tesz Elénk tárul az a hatalmas fejlő­dés, am­elyet dolgozó népünk elért és megmutatja a közös célért való együttműködés szép példáit és gaz­dag eredményeit. A kiadvány beszerezhető a sajtó­osztályon Gáti elvtársnál.

Next