Ózdi Vasas, 1959 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1959-01-03 / 1. szám

Vik­ig proletárjai egyesüljetek! ARA 50 FILLÉR Ш. évfolyam, 1.­­ 1959. január 1. ШМ ШЯ jH m ■»­­ Az MSZMP.Ózdi Kohászati üzeme« Pártbizottságának lapja Sikerekben gazdag boldog új esztendőt! írta : HŐHALMI IMRE, a nagyüzemi pártbizottság titkára új esztendő küszöbén állunk. Az ó-esztendőtől búcsút veszünk, s fel­idézzük mindazt, amit 1958-ban meg­tettünk. Felmérjük munkánkat, s el­készítjük a jövő ragyogó perspektí­váját, hogy utána egy esztendő múl­tán ismét számvetést és terveket ké­szíthessünk. Az elmúlt esztendőben üzemünk dolgozóinak és műszaki vezetőinek jó munkájával eredményesen oldot­tuk meg az 1957. évinél jóval jelen­tősebb feladatainkat. Előrehaladást értünk el az ütemes termelés meg­honosításában, a hovogi hajra meg­szüntetésében, a termelés szervezett­sége, a termelés minősége és nem utolsó sorban megnövekedett export­­fel­adataink teljesítésében. Elmondhatjuk: a termelés csaknem minden területén jelentősek eredmé­nyeink. A gazdaságosság szemlélete­itek meghonosításában sajnos, még csak kezdeti sikereink vannak. Igaz, megértettük, hogy nagyobb gondot kell fordítanunk a műszaki fejlesz­tésre és egyéb feladataink valóravál­­tására. Üzemünk gazdasági vezetői nagy erőfeszítéseket tettek a kihoza­­talra programszerűség javítása, a já­rulékos termelés csökkentése érdeké­ben. Elmondhatjuk, fáradozásaink si­kerrel jártak. Üzemünk dolgozói az­­ elmúlt esztendőben ny­ugodt, normá­lis körülmények között dolgoztak. Elismerés és köszönet illet min­den becsületes dolgozót és vezetőt, akik ,jó munkájukkal hozzásegítették gyá­runkat az 1958. évi feladatok meg­oldásához. Az ó-esztendő sokkal többet és job­­bat lott mint ahogy azt egy évva ezelőtt remélni mertük volna. Ma az ói esztendő küszöbén, amikor boldog új évet kívánunk gyárunk , milyen dolgozójának - számvetés­s kö­tünk. Eredményeink fényesek. Meg sem szabad elbizakodnunk, vagy ön­magunkat ámítanunk a »nálunk min­den jól megy” jelszóval. Mindan­nyian látjuk, hogy még nagyon sok a tennivalónk. Fáradoznunk kell még a műszaki fejlesztés, a termelé­kenység, a gazdaságosság, a jobb anyagkihozatal, a gazdasági vezetés javításában­ , 1959. a hároméves terv második esztendeje. A termelés volumenje nem, vagy csak alig emelkedik. A tervek teljesítéséhez mégis jelentő­sen javítani kell munkánkat. Minde­nekelőtt a gazdaságosság elvét kell meghonosítanunk, s ez kell, hogy át­hassa minden vezető tevékenységét. Óvakodnunk kell a járulékos és a programszerűtlen anyagok gyártásá­tól. A program szerint szükséges ter­­melvények gyártásával is energiát, munkabért és munkaerőt takarítunk meg. A tervek valóraváltása azt kívánja, hogy feltárjuk mindazokat a rejtett tartalékokat, amelyek a műszaki fej­lesztést, a termelékenység növelését szolgálják. Ennek érdekében műszaki vezetőinknek harcolniuk kell és be kell tartaniuk a munka- és technoló­giai fegyelmet, a takarékos gazdál­kodást. Üzemünknek a népgazdaságban el­foglalt helye és szerepe erre kötelez és buzdít bennünket. Csakis ezen az úton segítjük méltón valóra váltani pártunk és kormányunk helyes poli­tikáját. Üzemünk kollektívája ezzel járulhat hozzá a dolgozó nép jólété­nek növeléséhez. Az új esztendőben a takarékosság növelése elsőrangú feladatunk. A ta­karékosság kerékkötője, a bürokrácia elleni harc legalább oly fontos, mint többi feladataink. 1959-ben feladataink megvalósítása érdekében azon kell munkálkodnunk, hogy megjavítsuk a párt, a szakszer­vezet és a gazdasági­ vezetést. Jobban kell­ élnünk a kapott önállósággal, üzemünk és egész népgazdaságunk javára. Olyan szemléletet­ kell kiala­kítanunk a vezetésben, amely a je­lent­ős üzemünk jövőjét, fejlődését dialektikus egységben vizsgálja, mert ez az eredményes termelő munka feltétele. A további célok, nagy fel­adatok teljesítése mindig a részlet­feladatok megoldásával történhet. Is­meretes, hogy az új esztendőben meggyorsul a martini rekonstrukció, emellett hozzáfogunk a vállalat ge­nerál fejlesztési tervének kidolgozá­sához. Ezeket a célkitűzéseket úgy tudjuk valóra váltani, ha műszaki ve­zetésünk perspektivikusan szemléli a feladatokat és nemcsak a mával, az azonnal megoldandó feladatokkal, hanem a holnappal, a jövővel is fog­lalkozik. Vezetőink keressék, kutassák a módot, a lehetőséget, hogyan tud­nánk olcsóbban, jobb körülmények között, termelékenyebben a műszaki fejlesztéssel párhuzamosan termelni. Ha merünk kezdeményezni és fele­lősséget vállalni az elvégzett munká­ért — az eredmények nem marad­hatnak el. A kettős szemléleti mód — már­mint a jelennel és a jövővel egyaránt való foglalkozás megkívánja, hogy számot adjunk üzemünk dolgozóinak az elmúlt év eredményeiről, tapasz­talatairól, hiányosságairól, a nyere­ségrészesedés feltételeiről, annak tel­jesítéséről. Ez a számadás szocialista köteles­sége minden vezetőnek. Legyen az csoportvezető, művezető, vagy bárki. Igen fontos, hogy ne csak felső szin­ten tárgyaljuk, értékeljük és vitas­suk eredményeinket, a meg nem ol­dott problémákat, hanem az egész üzem kollektívája előtt hallgassuk meg a munkások véleményét, javas­latát, kritikai megjegyzését és ezek nyomán tegyünk hathatós intézkedé­seket. A számadáskor ismertetnünk kell a dolgozókkal az 1959. évi tervfel­adatokat, a műszaki intézkedési ter­vet, amely a gazdaságos termelést se­gíti. Kérjük ki ezzel kapcsolatos vé­leményüket, javaslataikat gyárunk dolgozóitól. Ez az ismertetés eredményezze azt, hogy minden dolgozó külön-külön lássa: mit kell tennie a gazdaságos­ság, a termelékenység, a fegyelme­zett munka és a nyereségrészesedés biztosítása érdekében. Ha ezt csele­­kedjük, akkor fogják érezni és vál­lalni dolgozóink a felelősséget a ránk háruló 1959. évi feladatok ered­ményes megoldásából. Az 1959-es gazdasági év feladatai­nak eredményes valóraváltását a há­roméves terv idő előtti teljesítésével, a párt Központi Bizottságának a munkásosztály helyzetéről hozott ha­tározatának valóraváltásával akar­juk elősegíteni. E határozat kell, hogy vezesse párt, társadalmi, szak­­szervezeti és gazdasági vezetőink munkáját.­­A határozat munkásosztá­lyunk munka- és életkörülményeit, politikai, szakmai és kulturális felké­szültségének emelését szolgálja. Emellett kivívta a munkásosztály bi­zalmát a Magyar Szocialista Mun­káspárt, a Magyar Népköztársaság kormánya iránt. Az új esztendő új feladatokat, új lehetőségeket tár elénk. Bizalommal tekinthetünk az elkövetkezendő év elé, mert bízunk pártunkban és kor­mányunkban. De bízunk a béke erői­ben, nagy segítőtársunkban, a Szov­jetunióban. Bizalommal tekinthetünk az új év elé, mert ismerjük üzemünk kollek­tívájának harci szellemét, áldozat­­készségét. Bízunk abban, hogy az el­következendő évben is — mint min­dig — teljesíteni fogjuk a népgazda­sággal szembeni kötelességünket. Ragyogó célkitűzéseink, jelentős feladataink valóra váltásához az Ózdi Kohászati Üzemek pártbizottsága, üzemi bizottsága, KISZ-bizottsága, vállalatvezetősége nevében sikerek­ben gazdag boldog új esztendőt gyá­runk minden dolgozójának, minden elvtársunknak, minden barátunknak. Priessol József elvtárs Opelen Lapzártakor jelentik: Prieszol József elv­társ, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának tagja, a megyei pártbi­zottság első titkára. Ózd dolgozóinak képviselője az ó esztendő utolsó nap­ján ellátogatott Ózdra. Hosszas és szívélyes beszélgetést folytatott a gyár műszaki vezetőivel. Értékelte az 1958-as esztendőben vég­zett munkát. Elmondotta, hogy az ózdi dolgozók 1958-ban sikeresen har­coltak a párt politikájának megvaló­sításáért. Látogatása végén a megyei párt­­bizottság üdvözletét és újévi jókí­vánságait tolmácsolta az ózdi dolgo­zóknak. A szocializmus építéséhez, három éves tervünk cél­kitűzéseinek valóra váltásához, a népjólét emeléséhez, pártunk és kormányunk határozatainak valóra váltásához, a béke megszilárdításához­­kivánunk az Ózdi Kohászati üzemek minden dolgozójának, a lap olvasóinak BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT MSZMP nagyüzemi bizottsága­— OKSI igazgatósága — ÓKÜ üzemi bizottsága — ŐKV üzemi tanácsa — Nagy­üzemi KISZ-bizottság — Üzemi nőtanács — Magyar Szovjet Baráti Társaság — Ózdi Vasas szerkesztősége Újévi ajándék Ózdon igém sóban is­merik Blashiut Zsitvás­ acélgyártót. Az acélmű­ben immár harmadszor nyerte el a vállalat leg­jobb dolgozója címet az acélgyártók közül. A napokban a terme­lési felügyelőségre hí­vatták, hogy átadják számára a vállalat leg­jobb dolgozóit meg­illető tárgyjutalmat. — Válasszon, mit szeretne Blahut elv­társ? — kérdezte Si­mon Irma elvtársnő. — Asztalilámpát. Simon elvtársnő egy szép, díszes kerámia asztalilámpát adott át Blahut elvtársnak, s további jó egészséget, munkát kívánt neki, hogy az új esztendőben gyártson még olcsóbb, s jó minőségű acélt. * A szekrény, amelyből az asztalilámpa gazdá­ra talált,­­nem maradt üresen. Már hogy ma­radt volna, hiszen nem­rég „tömték tele” szebbnél-szebb aján­dékkal. Van ott akta­táska, asztalilámpa, lo­garléc, írókészlet, éb­resztőóra egész garma­dával, és türelmetlenül várják gazdáikat, a vállalat legjobb dolgo­zóit, hogy munkásott­honokat díszítsenek, a jól dolgozóknak hasz­nos szolgálatot tegye­nek. Mire költöttük a nyereségrészesedésnek az igazgató hatáskörébe visszatartott részét igazgató rendelkezésére bocsátotta. Ezt az összeget szaporította a fegyel­mezetlen munkásokból és a társadal­mi tulajdon ellen vétő dolgozóktól visszatartott nyereségrészesedés. Az így nyert összeget a gyár igazgatósá­ga közhasználatú célokra fordította. Háromszázezer forintból 20 kétla­kásos velencei lakást választott szét és így újabb 20 családnak lett ottho­na. Harminchatezer forintos költség­gel a kultúrotthon tánctermét újon­nan parkettázták és festették. " Száz­tízezer­­ forintot sporttámogatásra adott az igazgató. A Bartók Béla úti és a gyártelepi általános iskola goz­­technikai oktatására összesen 50 000 forintot juttatott a gyár igazgatósága. A fent említett összegből emelték a balesetek és a foglalkozási beteg­ségben szenvedő dolgozók nyereség­­részesedését, biztosították a baleset­csökkentés jutalmazásának egy ré­szét. Ismeretes, hogy az üzemi tanács az 1957. évi nyereségrészesedés el­osztásra hozott határozata szerint a kifizethető nyereség 5 százalékát az A finomhengermű kikészítőjének dolgozói teljesítették adott szavukat Nemrégen még úgy beszéltek a fí­­nomhengermű kikészítő üzem dol­gozóiról, hogy lemaradásukkal ve­szélyeztetik a terv teljesítését. Igaz is. Több mindennel maradtak adósak, a­­kikészítésre váró hengereltáruk pedig halmozódtak annyira, hogy decemberben például 2 898 tonnát kellett terven felül kikészíteni, hogy a második félévi tervet teljesítsék. A szokásosnál háromszor nagyobb mennyiségű drótkötél anyagbevizsgá­lása, a tételes lemaradás csökkentése, a kikészített áruk próbáinak be­vizsgálása külön-külön is próbá­ra tette a legtapasztaltabb kifeé­­szítőket is, de létszám átcsopor­tosítással könnyítettek a helyze­ten. Különösen a szerelőbe és a drótkö­­tőbe kellett a segítség. A hasítógé­pek személyzetét — mivel azok a ki­tűzött tervet teljesítették­­— a szere­lőbe irányították, így lehetővé vált, hogy a középsorról nagyobb mennyi­ségben érkező idomacél méretre da­rabolását 3 műszakban végezzék. A gépeket is jobban igénybe vették. A daraboló olló elé például behúzógé­pet építettek és ezzel lényegesen megkönnyítették a nehéz fizikai munkát. A drótkötőben az anyagbevizsgá­lás meggyorsításán múlott az elma­radás mielőbbi pótlása. Kijavították a régebben használt torziós gépet, át­csoportosították a munkafolyamato­kat, és így háromszorosára növelték a drótkötél bevizsgálását. Ezáltal a kikészítés is meggyorsult. A tételes lemaradás megszüntetése is komoly feladatot jelentett. Szigorúan ellenőrizték, hogy el­sősorban az 1958-as rendelések­ben szereplő hengerelt acélt kell kikészíteni. Itt is a hengereltárukból vett próbák bevizsgálásának elhúzódása jelentette a legnagyobb nehézséget Ezért úgy intézkedtek, hogy mire a gyorsa­orról és a fínomhengersorról érkezett hen­­gereltárukat kikészítik, már ismerjék a szakítószilárdságát és azonnal a rendelésnek megfelelően sorolhassák be elszállításra. Az intézkedések meghozták a várt eredményt. A fínomhengermű kiké­szítő dolgozói pótolták az elmaradást, határidő előtt teljesítették az éves tervet. Jó munkát végzett a pártszerve­zet, a szakszervezeti és az üzem­vezetőség a fizikai dolgozók ö­sz­­szefogásával. Í­gy kellene dolgozniuk nemcsak ak­kor, amikor l­m­aradással küzdenek, hanem az év minden hónapjában. Akkor nem kellene olykor-olykor hajrázni, ami baleseti veszélyt is rejt magában. Reméljük, a lemaradás pótlásában, illetve behozásában szer­zett tapasztalataikat az új esztendő­­ben hasznosítják.

Next