Ózdi Vasas, 1959 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1959-01-03 / 1. szám

Az új esztendő feladatairént . Horváth Károly elvtárs, az OKÜ igazgatójának nyilatkozata Horváth Károly elvtárs, az OKÜ igazgatója az alábbi nyilatkozatot adta lapunknak az új esztendő alkalmából : — Újból magunk mögött hagytunk egy küzdelmekkel és eredményekkel gazdag esztendőt. Jól esik visszapillantani, átfutni ezeket a küzdelmeket, eredményeket, hogy tapasztalatokat merítve belőlük friss erővel lássunk az 1959-es feladatok megvalósításához. Hogyan is dolgoztunk 1958-ban? Jól kezdtük az évet s az első félévben tizedszer is elnyertük az élüzemi címet. Az eredmények elérésében mintha kifáradtunk volna és a második félévet lemaradással kezdtük. Az adósság egyre szaporodott. Különösen hengerműveinkben vált nyugtalanítóvá a helyzet. Sokat segített a helyzet megváltoztatásában az, hogy a nagyüzemi párt vb. megvizsgálta a fínomhengermű elmaradásának okait és javaslatot tett a hibák megszüntetésére. Az intézkedések nyomán dolgozóink is felismerték az elmaradás növekedésének veszélyét, látták, hogy csökken az évközben szerzett megtakarítások összege és ezzel a várható nyereségrészesedés. Ekkor újból felülkerekedett üzemünk vezetőiben és dolgozóiban a már annyiszor eredményt hozó lelkes akarat és nap mint nap pótolták az elmaradást. Sőt mi több, az éves tervet határidőt előtt, december 28-án teljesítettük is. A gazdasági mutatók javításával november 30-ig sikerült 13,5 napi munkabérnek megfelelő összegre növelni a nyereség felosztható részét. A decemberi eredmények gazdasági kihatásait még nem ismerjük pontosan, de úgy látni a számokból, hogy kb. másfél nappal növeli az eddigi nyereségrészesedés mértékét. Eredményeink a IV. negyedévben és a II. félévben is élüzemi szinten vannak, megpályázhatjuk vele a tizenegyedik élüzemi kitüntetést. Persze nem lesz könnyű dolog, hiszen a többi kohászati üzemek közül is többen pályáznak az élüzemi kitüntetésre. A gazdasági mutatók döntik el, hogy az iparágban melyik üzem dolgozóit illeti a kitüntetés. Ilyen előzmények után lépünk az új esztendőbe, kezdünk hozzá hároméves tervünk második évi tervének teljesítéséhez. Az 1959-es évi terv feladatai lényegében azonosak az elmúlt esztendejével. Ugyanazzal a munkáslétszámmal kell teljesítenünk népgazdaságunk hengereltáru szükségletének mintegy 45 százalékát kitevő hengereltáru tervünket. Különösen fontos ennek a hengereltáru menyiségének minőségi javítása, főleg a selejt csökkentése, hogy kevesebb alapanyagból termeljünk egy tonna hengereltárut, mint eddig. Ha minden tonna hengereltáru elkészítéséhez legalább 1 kgmal kevesebb acélt használunk, már azzal is kb. 700 000 forintot takaríthatunk meg. Nagyon fontos a rendelésre gyártott anyagok részarányának növelése is, hogy minél kevesebb legyen a járulékos termelés és a készletre gyártott termékek mennyisége. Ugyanis ezt nem tudjuk értékesíteni, egy csomó munka, energia és pénzünk benne áll és ezért komoly kamatokat kell fizetni. Megnehezíti majd munkánkat az acélműi rekonstrukció, az, hogy üzem közben kell ezt a nagy munkát elvégezni. Előreláthatólag csak a második félévben kerül rá sor, de már most fel kell készülni rá, hogy zavartalanul folyjon az átépítés. Jó felkészülést kíván a termelés folyamatosságának biztosítása és fegyelmezett körültekintő munkát a baleset elkerülése. Tervfeladataink tomnákban mérve nem növekedtek az új esztendőben Többet tudunk törődni a gazdaságosság javításával, üzemünk dolgozói ügyeinek intézésével, helyzetük további javításával. Ebben a munkában az MSZMP-nek a munkásosztály helyzete további javításáért hozott határozatát tekintjük mérvadónak. Nagyobb segítséget adunk a kislakásépítéshez, a dolgozók ügyes-bajos dolgainak intézéséhez stb. Rugalmasabbá, ösztönzőbbé fejlesztjük is bérrendszerünket. Már az első félévben közel félmillió forinttal kereshetnek többet üzemünk dolgozói, ha a kivont mértékben javítják a termékek minőségét. Termelési feladataink teljesítésére és dolgozóink helyzetének javítására már megtettük a szükséges intézkedéseket. Többek között elkészítettük azokat a műszaki intézkedési terveket, amelyekkel legalább 2 heti keresetnek megfelelő nyereségrészesedéshez szükséges megtakarítást lehet elérni. Természetesen ettől többet szeretnénk. Az Intézkedési tervet az üzemi tanács megtárgyalta és jóváhagyta. De jóváhagyta a nyereség elosztására kidolgozott tervezetet is, amely az évi mérlegbeszámoló után újból sok családnak szerez majd örömet. Hogy ez az öröm az 1959. évi megtakarítások után is beköszöntsön a kohászati dolgozók otthonába, már az új év első napjától úgy kell dolgoznunk, hogy a műszaki intézkedési tervek a betervezett időre, jobbik esetben már korábban hozzanak megtakarítást. Saját tapasztalataink a legjobb példa erre. Az év elején sokan még nem vették komolyan, hogy valóban lesz nyereségrészesedés. Márciusban aztán látták, hogy érdemes takarékoskodni. Az új esztendőben ne hagyjunk egyetlen egy napot se elveszni. Az üzemünkben dolgozók helyzetének további javítására hozott intézkedések közé tartoznak a kommunális beruházások is, így többek között újabb üzemi fürdők építése, az üdülési lehetőségek tovább bővítése stb. Az üzemünk részére mészkövet termelő dolgozók számára például új öltözőt és fürdőt építünk Tornaszentandráson. Az ezáltal felszabadult jelenlegi épületet hétvégi pihenővé alakítjuk át. Hajdúszoboszlón vikkendházat építünk, a Balaton mellett telket vásárolunk és oda is vikkendházat építünk. Lakótelepünket és gyártelepünket is meg akarjuk szépíteni, tisztábbá akarjuk tenni az új esztendőben. Ehhez persze a mi erőnk kevés. A lakótelepek dolgozói segítségére is szükség van. A Városi Tanáccsal szorosabb kapcsolatot teremtünk, hogy közös erővel korábban oldjunk meg olyan fontos dolgokat, mint a lakótelep és a város csatornázása, strandfürdő építése, stb. Mindent egybevetve, az 1959-es évben pártunk és kormányunk irányításával a szakszervezet és a többi tömegszervezetekkel együttműködésével arra törekszünk, hogy 1959- ben is teljesítsük állami kötelezettségeinket, hogy jobban éljünk, mint az elmúlt esztendőben. A megyei tanács üdvözlete A megyei tanács végrehajtó bizottsága ezúton mond köszönetet a megye valamennyi dolgozójának, Borsod - Abaúj - Zemplén megye 1958. évi tervfeladatainak eredményes végrehajtásáért és a tanácsi feladatok sikeres megoldásában való közreműködéséért. Az elért eredményeket a megyei tanács végrehajtó bizottsága 1959-ben a tanácsi munka további javításával, a tanács tömegkapcsolatának kiszélesítésével fokozni akarja, s ehhez kéri a munkás-, paraszt- és értelmiségi dolgozók jövőbeni segítségét is. Az új esztendő küszöbén megyénk dolgozóinak, a tanácstagoknak, a tanácsok vb. szakigazgatási szerveinek, a tanácsi vállalatok és intézmények dolgozóinak sikerekben és eredményekben gazdag új évet kíván. a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei tanács végrehajtó bizottsága ÓZDI VASAS 1950. Január 1. IDEGVALÓSULT ÁLMOK Egy évvel ezelőtt az „Ózd és Vidéke’ című lap szilveszteri számában 25 féle foglalkozású, különböző hivatású párttagokat és pártonkívüli embereket szólaltattunk meg: mit várnak az új esztendőtől? — Ahány kérdés — annyi kívánság, vágy, reménység —, amit az 1958-as esztendőtől vártak. Nos, az 1958-as naptár utolsó lapjait is letéptük. Az egy éve még sejtelmes 1958 — örömeivel és bosszúságaival együtt — feltárult előttünk. Ma már tudjuk, mit hozott, hogy valóra váltak-e a kívánságok, vagy egy részüket áthoztuk az ifjú 1959-es esztendőbe. Balogh István hengerész elégedett l'Jei al, csak... — Azt várom, hogy tiltsák be az atom- és hidrogén fegyverek gyártását. Európában tiltsák meg az atomtámaszpontok létesítését és ilyen repülőgépek körözését bármelyik ország felett. Ami a szakmámat illeti, legalább öt százalékkal szeretném a tervünket túlteljesíteni és a selejtet a megengedett százalék alá szorítani. Mint magánember, házat vásároltam. Még 11 000 forinttal tartozom bele, szeretném ezt az új esztendőben kifizetni és a két kislányomnak boldog jövőt szeretnék biztosítani — mondotta Balogh István hengerész egy évvel ezelőtt. Most pedig így nyilatkozik az óesztendőről: — Mint magánember elégedett vagyok 1958-41. Hétezer forint tartozást fizettem ki a vásárolt ház árából, úgy, hogy a család azért nem Dr. Borsányi Gáborné üzemorvos így nyilatkozott egy évvel ezelőtt: — Szeretném, ha legalább még egy orvossal többen lennénk az üzemorvosi rendelőben, hogy többször lemehetnék az üzemekben, mert úgy a munkavédelemmel közvetlenül is többet tudnék foglalkozni. Fiatal házasok vagyunk, férjem is orvos, szeretnék egy lakást, amelyben egy könyvtársarok is lenne, ahol férjemmel együtt sokat, nagyon sokat olvashatnánk az új esztendőben. Amikor most felkerestük őket új lakásukban, dr. Borsányiné a következőket mondotta: — A férjemmel együtt nagyon boldogok vagyunk. Ha volt esztendő, amelyiktől sokat vártunk, úgy az 1958 volt. Nem csalódtunk. Megkaptuk a régen várt lakást, bútort vásároltunk és nyolc évi házasság után megvan végre az álmodott könyvtársarok is. Az orvosnő nagy örömmel kalauzol bennünket a valóban minden igényt kielégítő, kényelmes, háromszobás lakásban. Legboldogabb, amikor a »könyvtársarkot«.rwwr * mutatja. Máris mintegy — ? 200 kötet — zömében magyar és orosz nyelvű orvosi szakkönyv sorakozik a polcokon. Vannak azonban szépirodalmi és ideológiai művek is. — Melyik a legkedvesebbeik? — tesszük fel a kérdést érezte meg. Nem sikerült mind a 11 000-ren túllenni, mert váratlan kiadások jöttek közbe. Remélem 1959- ben sikerülni fog. — Ami a terv teljesítését illeti, nem ismerem még a végleges tényszámokat. Úgy gondolom, nem vallottunk szégyent, mivel azt a 6400 tonnás sürgős leszállítást, amire legutóbb célprémiumot tűzött ki az igazgatóság, már túlteljesítettük. Hétezer tonnánál is többet termeltünk. — Végül hadd mondjam el, hogy ami a nemzetközi helyzet alakulását illeti 1958-ban — elégedetlen vagyok. Annak ellenére, hogy ma béke van, aggasztó az az érthetetlen és fanatikus magatartás, amit Nyugaton tanúsítanak a Szovjetunió és a szocialista tábor ésszerű békejavaslataival, nagyjelentőségű kezdeményezéseivel szemben. Volt alkalmunk tapasztalni, hogy milyen átlátszó trükkökkel bojkottálták például a váratlan támadás megakadályozását, Genfben ülésező nemzetközi konferenciát. Tömegesen gyártják az atomos hidrogénfegyvereket, sőt, az újjáélesztett, revansra vágyó nyugatnémet hadsereget is rakéta fegyverrel szerelték fel az amerikaiak. Aggasztó, hogy nem követték a Szovjetunió nemes gesztusát sem, amikor a Szovjetunió — mint ismeretes — feltételesen megszüntette az atom- és hidrogénfegyver kísérleteket. — Szeretném hinni, hogy az 1959-es évben csökkenni fog a hidegháború réme és a népeknek lesz elég erejük és állhatatosságuk a béke megőrzésére is. — Mindegyik egyformán kedves, de ha mégis kivételt kell tenni, akkor talán Solohov: Új barázdát szánt az eke című műve az, amelyikre évek múltán is emlékezni fogok. Vagy itt van például Kassák: Egy ember élete című könyve is — mutatja. — Ezt olvastam legutóbb. Nagyon tetszett. A háromrészes könyvszekrény egyik szárnyában még nincsenek könyvek. Úgy látszik, perspektívája is van ennek a könyvtársaroknak, amit figyelembe vettek a könyvszekrény vásárlásakor. — Igen, bővíteni fogjuk majd, de 1959-ben a ruházkodásra is nagyobb gondot szeretnénk fordítani. Nőnek a gyerekek is, ők is többe kerülnek. Tudja, amikor este együtt van a család, nincs annál nagyobb öröm, mint amikor gyermekeink itt játszadoznak a szoba padlóján ... — Van-e különösebb kívánságuk 1959-ben? — Különösebb nincs. Azaz férjemmel együtt négy évvel ezelőtt végeztünk a Szovjetunióban. Azóta még nem voltunk ott. Szeretnénk meglátogatni 1959-ben szovjet barátainkat. És egy televízióra kezdünk gyűjteni. őszintén kívánjuk, hogy a lelkiismeretes orvosházaspárnak 1959 se hozzon csalódást. Pedagógus kívánsága — ami teljesült Tamás Béla, az arlói általános iskola igazgatója ezt mondotta tavaly szilveszterkor: — Nyugodt, békés életet várok, annak a helyes országépítő munkának a folytatását, amit 1957-ben tapasztaltam. Az ország gazdasági megerősödésére számítok és ennek következtében a dolgozó emberek — köztük a pedagógusok anyagi megbecsülésének növekedésére. Mint magánember, meg vagyok elégedve helyzetemmel, semmi különös kívánságom nincs az új évet illetően. És íme, a mostani új esztendő küszöbén: — A tavalyi kívánságokat illetően, őszintén elmondhatom, hogy nem csalódtam. Kivéve talán a nemzetközi helyzet aggasztó tüneteit. Mert kit ne aggasztana, amit Nyugaton művelnek a hidegháború fokozása érdekében — még akkor is, ha jelenleg békés viszonyok között élünk. Örülök, hogy az 1957-ben tapasztalt helyes országépítő munkát 1958-ban is folytatni tudtuk, hogy tovább erősödött országunk az elmúlt esztendőben gazdaságilag is. Mint pedagógus, örömmel vettem tudomást az általános és középiskolákban tanító pedagógusok illetményének rendezéséről. Nagyon sok kollégát érint a kormánynak ez a helyes és józan lépése. — Elkészült közben az új, korszerű iskolánk is és az új tanévet — vágyaimnak megfelelően — már itt kezdhettük meg. Reméljük, 1959 sem tartogat számunkra kellemetlen meglepetéseket, sőt, biztos vagyok az ellenkezőjében. Bözsi néni kívánsága is teljesült A városi kórház szülészeti osztályának közismert és népszerű szülésznője, Bözsi néni, ezt mondotta egy évvel ezelőtt: — Három kívánságom van: sok egészséges kisgyereket szeretnék a világra segíteni. Békességet kívánok az embereknek — és végül az indokolatlan magzatelhajtások csökkenését... Kérdésünkre most a következőket válaszolta: — Örülök neki, hogy 1958-ban ja háború nélkül megúsztuk —, hogy százzal több egészséges kisgyermeket segíthettem a világra, mint az előző évben, és hogy a széleskörű felvilágosító munka eredményeképpen kevesebb volt az indokolatlan magzatelhajtás is. * 1958-nak most búcsút intünk. Búfcsúzunk tőled, 6 esztendő. Köszönjük mindazt, amit adtál. S ha nagyon sok ember életét megszeptetted, sok álmot valóra váltottál — jegyezze majd fel rólad a történelem, hogy a szocialista konszolidáció második esztendeje voltál. Csépányi Lajos (Mikó István illusztrációja. Az orvos-házaspár sem csalódott Ez egyszer ráfizetett a szentfiú. Kakaskodását már semmiképp sem titkolhatta, mert hát a faluban mindenki beszélt róla. A vasárnapi nagyamisén összesereglett asszonyok a lelöki malaszt helyett már malacságokat beszéltek. Még azt is elmondották, hogy a falu örökifjú menyecskéje, aki fölött már négy múlt el nem egészen nyomtalanul, kivetette hálóját a szentfiúra és viszont. Hogy miért nevezem főhősünket szentnek, majd azt is mindjárt leírom. Kezdjük ott, hogy egy nagy szobrászművész a faluban járvánkelvén, alkalmas szoboralanyt keresett. Sokáig szemlélte a cioort, majd ezt mondotta. Egy szoborkompozícióban önről mintáznám a szenteket, ha megengedi. Miért ne engedte volna meg, hiszen örök életében ellene volt mindenféle »személyi kultusznak«. Rövidlátó volt egy kicsit a szobrász, ezt mindenki állíthatja, mert a szentábrázat afféle bárgyúságot takart. Bárgyú volt az istenadta, persze nem mindenben. A női szoknyák suhogását fölöttébb kedvelte, s ha csak szerét tehette, órákig eljátszogatott e hangszeren. Mondani szokás, addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik. Hát a (drága szentfiú korsójárása is vége- is szakadt egyszer. Mert hát ugye, millyenek a fehér cselédek. Az egyiknek, kinek kevesebb jutott a szentfiú kacsintgatásaiból és ölelgetéseiből, kitöltötte nyelvét. Az afrikai mérges kígyó nyelvcsapásai sem lehettek oly mérgesek a szentfiú életében, mint ama bizonyos hölgy személyé. Képzeljék csak el, széltében-hosszában arról beszélt, hogy egynémely menyasszony szerelmi érzelmeinek lángját a szentfiúhoz megy oltatni. Nevén is nevezett egy-két ilyen kicsapongó menyecskejelöltet. Ha már a menyasszonyokról beszélünk, hát had mondjuk el azt is, hogy a szentfiú »szenttéavatásához« az egyik menyecskejelölt gyakoribb meglátogatása is hozzájárult. Amikor este búcsút intett a vőlegény, az ifjú nej jelöltnek, hazafelé bandukolt, s gondolkodott, micsoda hűséges, nagyszerű felesége lesz neki. Amíg a vőlegény gondolkodott, a szent fiú cselekedett. Hivatásához mérten későesti pásztorórát adott a menyasszonynak. Dehát baleset történt: a temérdek gondolkodásban a legény a kalapját szerelmének lakásán felejte. Megeredt az ég csatornája, s a hideg esőcseppek patakokban szaladtak végig háta közepén. Visszaszaladt hát a kalapért. Sokáig zörgete a kaput, senki nem nyitotta ki. Az ablak alatt elkezdett ágaskodni, de hát nem láthatott semmit, mert a nagy üvegszemek gondosan be voltak függönyözve. Csupán két alak árnyának egybefonódását lehetett félreérthetétlenül kivenni. Nosza, kapta magát a legény, s átlendült a kerítésen. Bekopogtatott a házba, s beszólt negédesen. — Mariskám, valamit itt hagytam nálad. Ebben a percben nyílott az ablak s egy fekete lepelbe bujtatott alak lépett ki rajta. Észrevételezvén ezt a fiú, azonnali hatállyal kifogást emelt szerelménél. — Ki volt itten? — kérdezte szelíden. — Nem tudom. De szent volt és csoda történt. Nesztelenül jött be, s a szerelemről suttogott. Mármint arról a szerelemről, ami közötted, meg közöttem van. — Igen, igen, de a nyakadon mért vannak a piros foltocskák? Egymás mellett három is! — Óh, te csacsi. Hát a szent ideadta áldását, s ujjainak a helye megmaradt. A fiút megnyugtatta a válasz. S hogy menyasszonyának hűségét fitogtassa, másnap mindenkinek el mondta a faluban. A mi szentfiúnk elég erős ember lévén, nem elégedett meg a falu félrekacsintgató leányaival és asszonyaival. Az import menyecskékről le kellett mondania, mert hát ki jön ide az Isten háta mögé, így hát a női nem fiatalabb korosztályaiban kutatott, keresett, matatott, metetett. A keresgélés közben orrára koppintottak, mert még egészen fiatal süldő lányokat is próbált szentesíteni. Lett erre nagy harag, szaladtak mindjárt az igazságszolgáltatáshoz. Bíró elé licitálták a szent fiút. Fejére olvastak mindenféle kellemetlenséget. Pácban volt már a földi szent, mit csináljon. Megkérdezték, mi a véleménye a dolgokról. Nem potyára kapta a »szentfiú« becenevet, a nagy könyvhöz fordult segítségért. A szenteket megillető lágysággal rebegte el. — Bíráim előtt állok most, kiknek hatalmat a szentek főosztályvezetője, az Isten adott. Az Isten ítélkezik felettem, az önök személyében. Gondolatban megveregette saját vállát, na atyuskám ezt jól elintézted. Istenné avattad a bírákat, most aztán biztos nem jön ítélet. Dehát kérem, a bíró nem értette a nagy előléptetés velejét és tízegynéhány kemény hónapot mért ki a szentfiú fejére. A tiszteletreméltó szentember bejelentette fellebbezését. Fellebbezek — mondta határozott hangon. Hm. Már az isten akarata ellen is fel lehet lebbezni. Úgy látszik, már nemcsak bennünket embereket fúrnak, hanem már az úristent is. Igaz is, most jut eszembe, a szentfiú fellebbezése helytálló volt. Becsülni kell a fiatal káderokat, mert ne legyen az öreg szakállas helyett egy új, egy fiatal isten, akinek ereiben még vér csörgedez, s mosolyogva nézi majd, hogy idelenn a földgolyóbison hogyan szentesít meg ifjonc lányokat és asszonyokat az ő legislegjobb jobbkeze, a szentember. Pásztory Atero# Llobb* az isten akarata ellen (Szatíra)