Ózdi Vasas, 1967 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1967-01-07 / 1. szám

C­- VC IttAe FEORETÁRJAI EGYESÜLJETEK ’ Az Ózdi Kohászati Üzemek MSZMP bizottságának hetilapja X. évfolyam, 1. szám, Ara­tO fillér 1967. január 7. Szakszervezeti bizalmiak választása A szakszervezetek alapsza­bálya, valamint a SZOT és a Vasas Szakszervezet el­nökségének intézkedése ér­telmében a szakszervezeti választásokat a bizalmiaktól a vállalati szakszervezeti ta­nácsig 1967. január 2-tól március 15-ig meg kell tar­tani. A bizalmiak választása az Ózdi Kohászati Üzemekben már meg is kezdődött ja­nuár 2-án és január 9-ig az acélmű, finomhengermű, MEF, munkaügyi és szociális igazgatóság dolgozói meg is választották, illetve választ­ják csoportbizalmijaikat. A választások eredményei még teljes egészükben nem lehetnek ismeretesek, de az eddigi tapasztalatokból máris leszűrhető, hogy a dolgozók zöme, a tagság nagy érdek­lődéssel vesz részt a válasz­tásokon. Az üzemi szakszer­vezeti, illetve osztálybizott­sági tag által összehívott csoportgyűléseken nemcsak meghallgatják a bizalmi be­számolóját, hanem hozzászó­lásokkal, érdemleges megvi­tatás után adják meg a fel­mentést. A tagság túlnyomó része nagyon is tisztában van az­zal, hogy az elkövetkező időkben a szakszervezetre s ezáltal annak tagjaira is fon­tos, építő feladat hárul, amely feladat csak akkor oldható meg, ha a szakszer­vezeti funkcionáriusokat a tagság jószándékkal, törő­déssel, a közömbösség teljes kiiktatásával támogatja. Az eddig lebonyolított vá­lasztásokon érvényesült az a helyes elv, hogy a bizalmi funkciójába is olyan dolgozót válasszanak meg, aki akar és egyben tud is dolgozni a közösségért. Reméljük, hogy ez az elv vezérli a további választások részt­vevőit is. (­mai) AZ ACÉLMŰ II. MŰSZAK SZOCIALISTA BRIGÁDJAINAK FELHÍVÁSA: Vigyük tovább a kongresszusi verseny lendületét Tegyünk felajánlásokat a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére Az acélmű gyárrészleg III. műszak szocialista brigádjai a szakszervezeti bizalmi választások alkalmával felhívták az acélmű és a vállalat többi szocialista és munkabrigádjait, hogy csatlakozzanak kezdeményezésükhöz, a párt IX. kong­resszusának versenylendületét vigyük tovább, annak tapasz­talatait felhasználva, tegyünk munkafelajánlásokat az 1967. évi feladatok teljesítésére. A felhívás elsősorban a népgazdasági szinten jelentkező mennyiségi és minőségi igények maximális kielégítésére, a gazdaságos termelés fokozására, a technológiai és munka­­fegyelem javítására, a társadalmi tulajdon védelmére és a biztonságosabb munkavégzésre irányul. Mindannnyiunk előtt ismeretes az, írják a felhívásban, hogy 1967-ben ünnepeljük a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 50. évfordulóját. Ez az évforduló nemcsak a Szovjet­unió, de a többi szocialista ország, az egész haladó emberi­ség, a mi népünk ünnepe is. Eredményeinkkel is tegyünk hitet a magyar—szovjet barátság, a szocialista országok test­véri összefogása, a vietnami nép megsegítése mellett. Mun­kánkban, tetteinkben is jusson kifejezésre a Nagy Októberi Szocialista Forradalom iránti tisztelet. A felhívást aláírták a pódium, az öntőcsarnok, a daruüzem és a karbantartás III. műszak szocialista brigádjainak, vala­mint a műszak társadalmi és gazdasági vezetői. Rendkívüli munkaértekezlet az alsóhányón A nagyolvasztómű gyár­­részleghez tartozó alsóhányó szocialista brigádjainak ve­zetői a párt és társadalmi szervek részvételével január 3-án rendkívüli munkaérte-­­kezletet tartottak, ahol Bod­nár József üzemvezető is­mertette az 1967. évi célki­tűzéseket és az ebből adódó feladatokat. A munkaértekezleten részt vevők úgy határoztak, hogy az acélmű III-as műszak dolgozóinak felhívását ma­gukévá teszik. A kongresz­­szusi versenylendület to­vábbfokozása érdekében újabb munk­ifelajánlások ••­t tesznek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére. Gyors reagálásuk azt bizo­nyítja, hogy a kongresszusi verseny során kialakult he­lyes módszerek és munka­­kapcsolatok további ered­mények eléréséhez teremtet­tek szilárd alapot. Csak üdvözölni lehet lel­kesedésüket, mely követésre méltó valamennyi brigád ré­szére. «— Vase — 21 ötlet az év első két napján Az MSZMP IX. kongresz­­szusa tiszteletére indított szocialista munkaverseny keretében tett vállalások az OKTT kollektívájánál reali­zálódtak. Ez a megállapítás vonatkozik az energiaszolgál­tató gyárrészleg dolgozóira is, akik önkéntes munkavál­lalásaikkal jelentékeny új értékeket hoztak létre, mert a mennyiségi eredmények öncélú hajhászása helyett a határidő lerövidítését, az új gyártási eljárások korábbi bevezetését tűzték ki maguk elé a versenymozgalom prog­ramjában. Kedden délután a köz­ponti újítási irodán már arról kaptunk tájékoztatót, hogy az energiaszolgáltató gyárrészlegnél az 1966. évi munkasikerek élharcosai az újítók voltak, akik egy év leforgása alatt az általuk be­adott 408 db újításból — amely 13-al több, mint amennyit 1965-ben beadtak — 273 darabot el is fogad­tak, s ugyanennyi javaslat bevezetésre is került. Ilyen munkasikereket természete­sen csak ott lehetett elérni, ahol reális célokat tűztek k­i maguk elé, s ezzel jelentő­sen hozzájárultak a verseny­mozgalom terebélyesedésé­­hez, annak további fejlődé­séhez. Az 1967-es esztendő első két napján ismét bebizonyí­tották a gyárrészleg dolgo­zói, hogy a kongresszusi ver­seny során elért munkalen­dületüknél nem következett be törés. Ugyanis január 2-án és 3-án — két nap le­forgása alatt — 21 újítást adtak be elbírálás céljából. Az év első újítását a bér- és munkaügyi főosztály elő­adója, Csuhán Béla adta be január másodikán, a reggeli órákban. A műszerészüze­miek sem tétlenkedtek. Elég megemlíteni, hogy közülük Bach Sándor műszerész a vízlágyítós sölé adagoló kon­takt adójának módosítására, míg Kovács László műsze­rész javaslata a finomhen­germűi tolókemencék „kohó­gázt lezárni” vészjelző ki­építésére vonatkozik. Egyéni­leg a műszerészüzemiek elől mégis a gyári kazánházban dolgozó Krokavecz János la­katos vitte el a pálmát. Ő egymaga három újítási ja­vaslatot adott be. Az első javaslata­t a turbószivattyúk állórészének összeszerelésére , a második: a tápházi szi­vattyúk tengelyén levő csap­ágyak olajozásának módosí­tására, míg a harmadik ja­vaslat a a VI—VII. sz. Schmiedt-kazánok gőz- és víz­szelep kezeléséhez, járda ké­szítésére vonatkozik. Örvendetes azonban az a tény is, hogy kedden délig már mind a 21 javaslat el­került az illetékes műszaki vezetőkhöz véleményezés cél­jából. V. T. 5 óra helyett 4 óra A III. sz. März-kemence kazánjának főszerepe 1966. december 31 нэп meghibáso­dott. A kijavítása a gazdasá­gos termelés miatt igen sür­gős volt. A gyári kazánházi Seffer Ferenc karbantartó lakatos brigádja vállalta a főszerep legrövidebb időn be­lüli kijavítását. A vállalás sikerült, mert ötletes megol­dással a javítási időt a bri­gád 6 óráról 4 órára lecsök­kentette. A munkában ered­ményesen kivették részüket: Vasas István, Kovács László, Törö­k Béla és Pusztád Má­tyás. Az év első újítása A tekercsfel­vágás eddig kézi erővel tör­­tént, s minőségben is sok kívánnivalót ha­gyott maga után ez a művelet. Ezt géppel végezve nemcsak idő takarítható meg, hanem a minőségi tökéletesítés is a lehető legjobb. Fotó: Mixerák — Még nem tudni, hogy milyen gazda­sági megtakarítást jelent egészen pontosan a tekercselő műhely újítóinak konstrukciója, de annyi már bizonyos, hogy Petrenko János és Bolyki József újításával a tekercs­­tej lebontás nagyon meggyorsult Elhárították az üzemzavart A kohó kazánházban ko­moly üzemzavar keletkezett. Az történt, hogy a villamos központos üzemzavar miatt hirtelen leállt a III-as sz. gőzturbina. Ezáltal a gőzfo­gyasztás lecsökkent. Ugyan­akkor a kazánok tovább ter­meltek és a hirtelen keletke­zett gőznyomás felvágta az V-ös, VI-os VII-es kazánok biztonsági szelepeit. A gáz­tüzelést azonnal csökkentet­ték, így a fő gázvezetékbe megnőtt a nyomás és a rob­banó ajtókat felvágta. Meg­indult a gázömlés, ami csak nehezítette az ÿzemzavar el­hárítását. De a kazánház személyzetének helyén volt a szíve. Németh Sándor és K. Tóth János kazángépészek a nagyfokú gázömlés ellené­re, a biztonsági szelepekhez futottak és a helyükre tet­ték. Emiatt kisebb fokú gáz­mérgezést szenvedtek. Köz­ben riasztották a gázüzem mentőosztagát, akik védőfel­szereléssel érkezve, azonnal a robbanó ajtók lezárásához fogtak. Rövid időn belül helyre állt a nyugalom, foly­tatódott tovább a munka megszokott üteme. Az üzem­zavar gyors elhárításáért di­cséret illeti a kazánház kol­lektíváját, Ludak Jajban ­ Vasbetonszerelő tanulók között VANNAK úgynevezett népszerű, divatos szakmák, valamint kevésbé divatosan. Az utóbbiakhoz tartozik pél­dául a vasbetonszerelő szak­ma is. A minap meglátogat­tuk azokat a fiatalokat, akik e szakmát akarják elsajátí­tani. Gyakorlati munkahelyük a Borsodi Mélyépítő Válla­lat ózdi telepe. Itt kerestük fel őket. Kovács Győző, a ta­nulók oktatója elmondta, hogy jelenleg 14 tanulóval foglalkozik. A tanulók heten­ként három alkalommal az iskolában a szakma elméleti részét, három napon­ át pe­dig a gyakorlati fogásokat ta­nulják. A tanulók szorgalmasan dolgoztak, amikor megláto­gattuk őket. A legfürgébb fiút, Kovács Bélát kérdezem meg. — Elmondanád, hogy lényegében milyen munká­ból tevődik össze a vasbeton­szerelő munkája? — A megtervezett épü­let­­hez, szerkezethez kiválogat­ják a megfelelő vasanyagot, ezt a szükséges méretre da­rabolják, majd ezt követi a hajtogatás — ez géppel törté­nik. Mi is ezt végezzük, csak még „kicsiben”. Látom, hogy a végeket visszahajlítják, miért kell ezt úgy csinálni? — Ez azért szükséges, hogy a vas jobban belekössön a betonanyagba. Ebből adó­dóan aztán húzással szemben nagyobb erőt tud kifejteni. — Az itt látott, meghajlí­tott anyagnak mi lesz a to­vábbi sorsa — teszem fel a kérdést egy másik tanulónak. — A meghajlított rudakat összeszerelik. Majd az épít­kezés helyén fasablont készí­tenek és ebben helyezik el az összeállított vázat. Ezt követi a vas és a beton összedolgo­zása. Arra a kérdésemre, hogy megszerették-e már a szak­mát, a következőket vála­szolják: — Kezdetben azt hittük, hogy nehéz lesz megszokni, mivel szinte állandóan a sza­bad ég alatt kell tartózkodni. Ma már mon­dhatjuk, hogy mindnyájan megkedveltük, amit bizonyít az, hogy senki sem ment el a csoportból. PEDIG IGEN férfias mun­kát kell végezni. Ugyanak­kor ki vagyunk téve az idő­járás viszontagságainak is. Ennek ellenére, a csopor­tunkban még náthás sem volt senki. Nekünk csupán egy kíván­ságunk lenne, az, hogy a vállalat biztosítson részünk­re egy jó öltöző helyiséget. Kovács elvtárs a beszélge­tésünk során még az aláb­biakat­ mondotta: Sajnos, sem a pályaválasz­tás előtt álló fiatalok, sem a szülők nem ismerik kellően a fenti szakma előnyeit, je­lentőségét. Amikor beisko­lázás, illetve a felvételek al­kalmával ezt a szakmát em­lítjük azoknak a fiataloknak, kiknek valamilyen oknál fogva az általuk választott helyre nem sikerült bejut­niuk — bizony csak csodál­koznak; hát ez meg mi le­het ... Ennek oka, persze részben érthető is, hiszen e szakma csak néhány éves múltra te­kint vissza. Ez tulajdonkép­pen a nagy iramú építkezés szülötte. AZ ÉPÍTKEZÉS ma már el sem képzelhető beton és vasbeton alkalmazása nélkül. A továbbiakban pedig még nagyobb szükség lesz rá. — Milyen a kereseti lehe­tőség a szakmunkásoknál? — Általában 2000—2500 fo­rint körül mozog. — És hány évig tanulják a fiatalok e szakmát? —A vasbetonszerelő szak­ma elsajátításához két év szükséges. R- ЗА

Next