Ózdi Vasas, 1985 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1985-01-04 / 1. szám

w­i ’^2­ so­knak­ maG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP OZDI KOHÁSZAT! ÜZEMEK NAGYÜZEMI BIZOTT­SAG­ÁNAK HETILAPJA XXVIII. évfolyam, 1. szám Ara: 1,30 forint 1985. január 4. Évzáró konferencia Hagyomány már, hogy vállalatunknál az év utol­só munkanapján tartják meg az óév­búcsúztató kon­ferenciát. December 29-én délután 14 órakor kezdő­dött az esemény a Pártok­tatók Házában, melyen a meghívott vendégeket — közöttük Básti Jánost, a városi pártbizottság első titkárát, Varga Dezsőt a városi tanács elnökét és Kriston Lászlót, a városi KISZ-bizottság titkárát — d­r. Pethes András, vállala­tunk vezérigazgatója kö­szöntötte. A vezérigazgató beszédé­nek bevezető részében az 1984-es év jellemzőiről be­szélt. Elmondta, hogy a munkafeltételek és a kö­rülmények nem változtak lényegesen. A nemzetközi helyzet ellentmondásos volt és ez inkább hátrányt jelentett, mint előnyt. A világgazdaságban a várt fel­lendülés elmaradt, bár az USA-ban, Japánban átme­neti fellendülés volt ta­pasztalható a gazdasági életben. Ez a magyar nép­gazdaságnak azonban nem hozta meg a várt előnyö­ket. Ezért mondható el, hogy népgazdaságunk ne­héz körülmények között, de megoldotta két alapvető célkitűzését, a népgazda­sági egyensúly és a fizető­­képesség megtartását. A külső körülmények mellett belső nehézségekkel is meg kellett küzdeni. Ez utóbbi­ak csökkentésére, illetve megszüntetésére több in­tézkedés történt,­­ melyek hatásának a következő idő­szakban kell jelentkeznie. A népgazdasági célkitűzé­sek megvalósítása miatt 1984-ben a vállalati kol­lektívákkal ,,szemben az el­várások nagyok voltak és ezek teljesítéséhez nagyobb kezdeményező készségre volt szükség. A feladatok meg­oldásában sokat segített a párt XIII. kongresszusára és hazánk felszabadulásá­nak 40. évfordulója tiszte­letére kibontakozott mun­­kaverseny-mozgalom. Dr. Pethes András a to­vábbiakban a magyar vas­kohászat és ezen belül a vállalat feladatairól és eredményeiről beszélt.. Mint mondta, a magyar vasko­hászat exportcentrikusan dolgozott­. Nagy erőfeszíté­sekre volt szükség ahhoz, hogy a belső igények kielé­gítése mellett a kohászati ágazat mind tőkés, mind a szocialista exporttervét teljesíteni tudja. Az Ózdi Kohászati Üzemek is ennek megfelelően dolgozott. A vállalat fennállása óta a legnagyobb exporttervét teljesítette a tőkés piaco­kon. Míg 1983-ban 316 ezer tonna hengerelt árut érté­kesítettünk a tőkés piaco­kon, addig ez a szám 1984- ben 338 ezer tonnára növe­kedett. A szocialista pi­acokra történő export szál­lítások mennyisége ugyan­csak nagyobb volt az elő­ző évinél. Ugyanakkor a vállalat a belföldi igénye­ket­­ is kielégítette, így el­mondható, hogy az ÓKÜ kollektívája az alapvető feladatokat 1884-ben is si­kerrel valósította meg. Sok vonatkozásban új és jó eredmények születtek, így például határidőre és költ­ségkereten belül megépült a salakfeldolgozó mű, mely a felfutási idő után nagy­ban hozzájárul eredményei­vel a vállalat termelési­­gazdasági feladatainak si­keres végrehajtásához. Ezt követően az irányí­tási és érdekletségi rendszer változásairól beszélt a ve­zérigazgató. Tájékoztatta a jelenlevőket arról, hogy a korábbi rendszert „áttekin­tették”, és megtették a szükséges intézkedéseket, melyeket január 1-től a fel­tételek függvényében foko­zatosan végrehajtanak. Az 1984-es évet összegez­ve a vezérigazgató elmond­ta, hogy a vállalat munká­ja eredményes volt, az alapvető célok megvalósul­tak, annak ellenére, hogy az évközben jelentkező ne­hézségek előre nem látható gondokat, feladatokat okoz­tak. Az 1085. évi felada­tokról szólva dr. Pethes András úgy vélekedett, hogy a termelés körülmé­nyei javulni fognak, így például a BEM rekonstruk­ciója jól halad, augusztus­ban befejeződik, ami a be­­tétgondozó megszűnését je­lenti. Eredmények várha­tók a fúvásról hőmérséklet­emeléstől, a salak haszno­sításától, a KORF-technoló­­giára való átállástól­­ — melyre a pénzügyi feltéte­lek már­­ biztosítottak — és számos más­ műszaki új­donság megvalósításától, ami összességében hatéko­nyabbá teszi a termelést. A nemzetközi helyzetben, a világgazdaságban nagy változás nem várható, de lehetőség van arra, hogy a belső irányítási rendszer­­fokozatosan fejlődjön, a munka hatékonyabbá vál­jon. Enek jelei már 1984- ben is tapasztal­hatók vol­tak. Az idén ezt a folya­matot kell kiterjeszteni. Végezetül a vállalati ve­zetők, és az általuk képvi­selt kollektívák helytállását méltatta dr. Pethes András, majd az irányító párt- és állami szerveknek mondott köszönetet a kapott segít­ségért, melyre mint ki­emelte, a jövőben is szá­mítanak. Ezt követően Básti János, a városi pártbizottság első titkára gratulált az OKÜ kollektívájának a sikeres évzárás alkalmából. Egye­bek mellett elismerően szólt a vállalat export tevékeny­ségéről, melyet mint mond­ta, nagyra értékelt a me­gyei pártbizottság és az ipari miniszter is. A válla­lat komplex törekvésében az emberi élet minőségé­nek javításával összefüggő tennivalók is kiemelt fel­adatként szeretjen­ek 1984- ben. Kívánta, hogy ez a tö­rekvés ugyanilyen, vagy ha lehetőség lesz rá még na­gyobb szerepet kapjon majd 1085-ben is. Darab Gyula A miszter ülk­ Az 1984-es év végéhez kö­zeledve megköszönöm a kol­lektíva ez évi munkáját, hoz­zájárulását iparunk fejlesz­téséhez, népgazdasági fel­adataink teljesítéséhez. Minden dolgozónak, a szo­cialista brigádok vezetőinek, tagjainak, a politikai és tár­sadalmi szervek vezetőinek, aktivistáinak, a műszaki-gaz­dasági vezetőknek boldog új évet kívánok, további ered­ményes munkát, erőt, jó egészséget az 1985. évi fel­adatok teljesítéséhez, a VI. ötéves terv sikeres befeje­zéséhez, VII. ötéves tervünk megalapozott előkészítéséhez. Kapolyi László ipari miniszter Százhúsz éves a lemezgyár 1864 áprilisában feldübörgő gőzgépek za­katolása jelezte, hogy megkezdte működé­sét Nádasdon a Borsodnádasdi Lemezgyár „őse”, a Rimamurányvölgyi Vasmű Egye­sület hengerműve. A felszabadulást köve­tően önmagához mérten jelentősen kor­szerűsödött a BNL, mint ahogy nagy lép­tékkel fejlődött a nagyközség is, amely 1984. december 21-én ünnepelte felszaba­dulásának 10. évfordulóját. Az esemény­ről szóló tudósításunk lapunk 4. oldalán olvasható. Fotó: Dobosy László Szervezeti és személyi változások A vállalat belső irányítá­si, érdekeltségi rendszerének továbbfejlesztése ez év ele­jén újabb jelentős állomás­hoz érkezett. Széles körű elemzések, vizsgálatok felve­tették a kereskedelmi és termelési funkciók hatéko­nyabbá tételének követelmé­­­nyét, ennek érdekében ke­reskedelmi és termelési igaz­gatóság létrehozását. A ter­vezett szervezeti módosítást véleményezte a vállalati szakszervezeti bizottság, a vállalati, szakszervezeti fő­bizalmi testület, december 28-i ülésén a párt-végrehaj­tó bizottság és egyetértett vele a pártbizottság testüle­te, így január 1-i hatállyal megalakításra került az új igazgatóság. A kereskedelmi és terme­lési igazgató szervezeti alá­rendeltségébe került a ve­­zérigaz­gató hatásköréből a termelési főmérnökség és a gazdasági igazgató hatáskör­­éből a kereskedelmi igaz­gatóhelyettesi szervezet. A szervezeti módosítás célja a vevői­ és a szállítói kapcso­latokban tudatosabb keres­kedelmi politikai és a piac­­orientált termelési tevékeny­ség hatékonyabb érvényesí­tése, a kereskedelmi és a termelési tevékenység­ folya­matos érdekegyeztetésén ala­puló összehangolása. A szer­vezeti módosítás összhang­ban van a gyáregységek megnövekedett önállóságával, s nem utolsósorban a gaz­dasági igazgató tehermen­tesítését is szolgálja, ezzel nagyobb lehetőséget adva a közgazdasági tervező, elem­ző munka továbbfejlesztésé­hez. Kereskedelmi és termelési igazgatónak Mura Imrét ne­vezték ki január 1-i ha­tállyal. (A termelési főmér­nök igazgatóhelyettesi ha­táskörrel rendelkezik.) A hengermű gyáregység veze­tője Czimer István lett, a gyáregység főmérnökének Lő­­rincz Józsefet nevezték ki. A rúd­ dróthengerműi veze­tői feladatát Kónya Ferenc látja el. Gyorsmérleg a gyáregységeknél Az 1984-es esztendőben a külső gazdasági feltételek nem javultak. A vaskohászatot sújtó nemzetközi recesszió sem enyhült, így ennek hatása érezhető volt a magyar gazdasá­gi életben. A vállalatoknak, így az Ózdi Kohászati Üzemek­nek sem maradt más választási lehetősége, mint a saját tar­talékok feltárása és az eddigiektől is jobb, hatékonyabb ki­aknázása. Mindez még körültekintőbb munkára serkentet­te a szakembereket, és a vállalat dolgozóit. Az elmúlt év eredményeinek tükrében gyorsmérleget készítettünk, a gyár­egységek vezetőit, főmérnökeit arra kértük, hogy mondják el, hogyan vélekednek az eltelt tizenkét hónapról. A véle­ményeket az elmúlt év utolsó munkanapján gyűjtöttük ös­­­sze. ÜZEMFENNTARTÁSI GYÁREGYSÉG Pálinkás László gyáregység vezető: — Gyáregységünk munká­ját 1984-ben is alapvetően két tényező határozta meg. Az egyik az üzemvitel a má­sik a gazdálkodás eredmé­nye vagy eredménytelensége. A mi esetünkben úgy vélem, az előbbiről számolhatok be. A termelőberendezéseknél olyan üzembiztonságot tud­tunk megteremteni, amely nem hátráltatta a termelési célok teljesítését. Most sike­rült első ízben elkerülni azo­kat az üzemviteli gondokat, melyek korábban lényegesen csökkentették a termelőbe­­rendezések üzemidő kihasz­nálását. Ennek természetesen ára is volt. Komoly feladato­kat kellett megoldanunk a költség-, készlet- és bérgaz­dálkodás terén, melyekhez vállalati segítséget is kér­tünk és kaptunk. — Az állásidő-tervek vál­tozásai, kampányjellegű fel­adatok — gondolok itt a BÉM megsegítésére, beruhá­zási többletfeladatokra — olyan pluszt jelentettek az állóeszközfenntartási költsé­gek és bérgazdálkodási téren, amelyre nem voltunk kellő­képpen felkészülve, ezért rendkívüli intézkedésekre is sor került. A lehetőségek és az igények összhangja általá­ban csak éves szinten bizto­sított. Már év elején célként jelöltük meg, hogy amikor lehetőségeink nagyobbak, mint az igények, az energiá­inkat a csúcsterhelésre való felkészülésre fordítjuk. Így tudtunk például a durva so­rok főjavítására három hét alatt felkészülni. — Ezenkívül olyan tech­nikai és szervezési korszerű­sítéseket valósítottunk meg melyek az előbbi ellentmon­dások feloldására szolgálnak Ilyen volt például az UMS munkamérési módszer beve­zetésének előkészületeit a durva sorok­­ karbantartásánál, a blokk- buga belső térség daruzhatóságának lehetővé tétele, az üzembizonság szá­mítógépes ellenőrzése és más számtalan olyan kisebb mű­szaki megoldás, ami a kar­bantartó munkát­­ könnyíti. Ezek megvalósításához kellő támogatást kaptunk a válla­lat vezetésétől. Munkánk színvonalát alapvetően meg­határozta gyáregységünk dol­gozóinak tenni akarása. Állí­tom hogy régen volt olyan jó „csapata” a gyáregységnek, mint ami most van. Ezúton is köszönetet mondok évi munkájukért. Várhatóan 1985-ben sem lesznek könnyebbek a gazdálkodási körülmények. Céljaink megvalósulását az ésszerű és becsületes munka­végzésre alapozzuk. Sok bi­Visnyai Attila főmérnök: — Igen nehéz évet zártunk. A nehézségek egyik oka a létszámhiány, valamint gé­peink rossz műszaki állapota. Ilyen körülmények között a 4 kohós és 8 martinkemen­­cés üzemeltetést folyamato­san nem mindig tudtuk el­látni. Állóeszköz-fenntartási költ­ségünk a tervezett 120 mil­lió forinttal szemben 104 mil­­­­lió volt, és ez a különbség is ,.rányomta bélyegét”­ a szál­lítási feladatok végrehajtásá­ra. __ Mindezeket leszámítva gyáregységünk igyekezett maximálisan helytállni a 84- es esztendőben is. mozgósí­tottuk tartalékainkat, ha kel­lett,­ „erőn felül” is vállaltak embereink munkát. A koráb­bi évek átlagánál több kocsi érkezett vállalatunkhoz, mégis — különösen az I. fél évben — a kocsi tartózkodási időt kedvező szinten tudtuk tartani. A nehézségek július­­ban kezdődtek. A BÉM re­konstrukciós munkálatai miatt a napi 5 BÉM szerel­vén­y helyett csak 2—2,5 ér­kezett, és érkezik jelenleg is. A ferrumhordozó hiány el­lensúlyozására darabos bi­zonytalanságot rejt magában az új érdekeltségi rendszer bevezetése illetve csak a gya­korlatban derül majd ki, hogy felkészülésünk eredményes volt-e. Gyáregységünk jelen­legi rugalmasságát szeretné továbbra is megtartani, de úgy, hogy a buktatókat is el­kerüljük. Belletérc (nagy ferrumtartal­­mú vashordozó) felhasználá­sára kényszerült vállalatunk, ami negyedévenként 180 ezer tonna többlet anyag rakodá­sát és forgalmazását követeli meg gyáregységünktől. Ek­kora feladat végrehajtásához azonban kevés az emberünk és a­ génünk. Ezért a­ szállí­tási gyáregység tovább ke­­­­resi a megoldási lehetősége­ket Jó volna például, ha meg­szűnne az egyenetlen anyag­­érkeztetés, mert emiatt bi­zony előfordult, hogy egy­szerre 600 darab MÁV-kocsi tartózkodott vállalatunknál. A hengerelt készáru kiszál­lításában az év utolsó néhány napja rendkívül feszített. December 28-ig összesen 925 ezer 751 tonnát (belföldi, konvertibilis és rubelelszá­molású piacra) szállítottunk, valamivel több mint 20 ezer tonna hiányzik még eredeti tervünk teljesítéséhez. Ke­mény munkával zárjuk az évet És 1985-ben sem tétlen­kedhetünk. (Folytatás a 3. oldalon) SZÁLLÍTÁSI gyáregység

Next