Ózdi Vasas, 1987 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1987-01-03 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP ÓZDI KOHÁSZATI ÜZEMEK NAGYÜZEMI BIZOTTSÁGÁNAK HETILAPJa XX. évfolyam, 1. szám Ara: 1.30 Ft 1987. január 3. Évzáró konferencia az OETT-ben Teljesültek főbb célkitűzéseink HAGYOMÁNY már, hogy az év utolsó napjaiban rend­kívüli műszaki-gazdasági konferencián tájékozódnak a vállalat szakemberei az esz­tendő eredményeiről, sikerei­ről, s az újévi jókívánságok közepette körvonalazzák a következő év legfontosabb feladatait. Ilyen évzáró kon­ferencia megtartására került sor december 30-án a Párt­oktatók Házában. Dr. Pethes András vezérigazgató kö­szöntötte a résztvevőket, a vállalat műszaki-gazdasági szakembereit, a politikai és tömegszervezeti aktivistákat, Szűcs Ferencnét, az SZMT titkárát, Fürjes Tibort, a vá­rosi pártbizottság titkárát, Varga Dezsőt, a városi ta­nács elnökét, Kriston Lász­­lót, a városi KISZ-bizottság titkárát, továbbá a kitünte­tett és a meghívott nyugdíjas dolgozókat. A vezérigazgató az 1986- os esztendőt jellemezve be­vezetőként arról szólt, hogy a nagy elhatározások, a re­mények, csalódások és sze­rény sikerek éve volt az esztendő. Igaz ez a megálla­pítás a világpolitikai helyzet, a népgazdaság egésze, a ko­hászok nagy családja, és vállalatunk kollektívája szempontjából egyaránt. Nagy reményekkel tekintet­tünk például a szovjet—ame­rikai csúcstalálkozó elé, saj­nos optimizmusunk nem iga­zolódott, mert egyoldalú erő­feszítések alapján nem való­sítható meg a fegyverzet­csökkentés. A Szovjetunió és a szocialista tábor nem te­het mást, mint gondoskodik az erőegyensúly megtartásá­ról, ami természetesen ko­moly anyagi áldozatokkal jár. A NEMZETKÖZI politikai helyzet elnehezedése rányom­ta bélyegét a nemzetközi ke­reskedelmi és gazdasági kap­csolatok alakulására is; a vi­lággazdasági helyzet változá­sával kapcsolatos reménye­ink se­m váltak valóra. Az üti' v.os fellendülés várat jy­ra­­tói lehet az eredmé­­er - d,#feréne!áltak. V­annak c -Gg­' amelyek a nehézségeken ma.' túlfutot­tak, vannak, melyek lema­radtak és vannak, amelyek nagy elhatározással, kemé­­­nyen küzdenek talpon ma­radásukért. Az Európai Gaz­dasági Közösség államai úgy tűűnik, már túljutottak a ko­hászat válságán, ezért azon­ban óriási árat fizettek: 40 millió tonna acél termelésé­ről kellett évente lemondani­uk 40 milliárd dollárba ke­­­rü­lt mindez és 400 ezer em­ber került kapun kívülre a kohászati üzemekből. A továbbiakban a népgaz­daságunk helyzetéről adott rövid áttekintést a vezér­­igazgató. Utalt rá, hogy nagy reményekkel kezdtük az 1986-os esztendőt, bíztunk abban, hogy a kongresszusi határozatokat megvalósítva sikerül élénkíteni gazdasá­gunkat. Sajnos a gazdaság „motorját” nem sikerült kel­lőképpen felpörgetni, számos területen az eredmények el­maradtak a tervezettől. En­nek okaira a közelmúltban mutatott rá a Központi Bi­zottság és határozatában megmutatta a kivezető utat is. Ezt követően a válságága­zatban került hazai kohásza­ti vállalatok helyzetéről, jö­vőjéről szólt vázlatosan a vezérigazgató. Utalt arra, hogy az Állami Tervbizottság döntése pontot tett korábbi szélsőséges vitákra: megerő­sítette, hogy a hazai kohá­szatra szükség van, stratégiai iparág, mely nélkül nem képzelhető el a feldolgozó ágazat fejlesztése sem. A kor­mány döntése a tetemes adósságállomány elengedésé­vel, és az ismert anyagi se­gítséggel lehetőséget teremt arra, hogy ez az ágazat újra gazdaságossá, élet- és ver­senyképessé váljon. Ehhez azonban a vá­llalatoknak meg kell újulniuk. Az Ózdi Kohászati Üzemek ennek ér­dekében átfogó, részletes ter­mékszerkezet-átalakítási programmal rendelkezik, amelyet, ha maradéktalanul végrehajtunk, megalapozzuk vállalatunk jövőjét. Az előttünk álló feladatok racionalizálási és intenzifiká­­lási program néven váltak ismertté. A racionalizálás ez­­esetben azt jelenti, hogy a vállalatnak — nagyobb részt 1987 közepéig — fel kell szá­molnia gazdaságtalan terme­lését, ezeket a termelőberen­dezéseket le kell állítani. Az intenzifikálás során növelni kell a gazdaságos termékek részarányát, viszonylag kis anyagi ráfordítás árán. Szük­séges továbbá, hogy a válla­lat továbbfeldolgozó ágazato­kat, új tevékenységi körö­ket honosítson meg. A diver­zifikációs program végrehaj­tása embereket, dolgozókat érintő intézkedés; mintegy 2500—3000 dolgozó átképzé­sét kell a jövőben megolda­ni, ugyanis a kimondottan kohászati tevékenység köre csökkenni fog a jövőben. Mindezt csak nagy humá­nummal és körültekintéssel lehet majd végrehajtani, de a humánum nem azt jelenti, hogy elnézzük a fegyelme­zetlenséget, a lazaságot. Lesznek emberek, akiknek a munkájára a vállalat nem tart majd igényt, mert ed­dig is csak a­z­ egyetemsér­­tők számát gyarapították. A KÖVETKEZŐKBEN vál­lalatunk 1986. évi tevékeny­ségét összegezte a vezérigaz­gató. Örömmel szólt arról, hogy, a második fél év során kibontakozó kedvező tenden­ciák­ év végéig fokozatosan felerősültek, a kollektíva egyre eredményesebben tevé­kenykedett, ennek eredmé­nyeként­ az Ózdi Kohászati Üzemek újra veszteségm­­en­­tes évet zárhatott. A máso­dik fél évtől nagyszerű ered­ményeket értek el a gyár­egységek a költségcsökkentés terén, a takarékosságban, s így a legfőbb célkitűzést, a veszteségmentes gazdálko­dást sikerült teljesíteni. Ezt nagyon jelentős eredmény­ként kell értékelni, mert ah­hoz, hogy ez teljesülhessen,­­ az előző esztendőkhöz ké­pest — az állami­ segítségen túlmenően — mintegy 1,2 milliárd forint eredményja­vulást kellett elérnünk, köz­ben ellensúlyozva a begyű­­­rűző árak és költségek ered­­ményrom­tó hatásait is. Ehhez a sikerhez nagyban hozzájárultak ■ a­­ "r­yersvas­­gyártók, • akik egy év alatt tonnánként­ 60 kg-mal csök­kentették a fajlagos koksz­­fogyasztást, az acélmű dol­gozói, akik egyre inkább az elvárt műszaki-gazdasági mutatókat teljesítették a be­tétfelhasználás terén; henge­részeink, elsősorban a­ finom­hengermű kollektívái,­­ akik egész évben egyenletesen, jól dolgoztak, fokozatosan ja­vítva a fajlagos­­ mutatósár­»­maikat. A durvahengermű és az RDH kollektíváinak tevé­kenysége főleg az utóbbi idő­szakban nem mindig volt di­cséretre méltó. Nagyon ered­ményesen tevékenykedtek a szállítási­­ gyáregység kollektí­vái is, egy év alatt közel 200 millió forinttal csökkenitették költségeiket, javítva ezzel a vállalati eredményt. Köszö­net és­ elismerés illeti az em­lített kollektívákat a helyt­állásért, a párt- és a társa­dalmi szerveket­, az aktivis­tákat az egész évben­­ nyúj­­­tott folyamatos segítésért, tá­mogatásért. ■: Ezt követően a jövőbeni feladatokról szólt dr. Pethes András. Utalt­­ rá, hogy az 1987—1988-as évek rendkívül nehezek, mondhatni­ kritiku­sak lesznek a vállalat­ életé­ben. Eddig a programok ki­alakítása jelentette a fő fel­adatot, most­ a végrehajtáson a sor. Nagy feladatok várnak vezetőkre és dolgozókra egy­aránt. A tervek valóra vál­tása nagy elhatározást és megértést is követel, első­sorban azoktól az emberek­től, akiknek munkahelyet kell változtatni, mert mun­kahelyük megszűnik. Nagy­ feladat lesz a teljesítmények és a bérek összhangjának megteremtése is, mert az ed­digi gyakorlattól eltérően először a teljesítményeket kell majd döntően javítani, és ehhez lehet majd a bére­ket igazítani. Az idén keve­sebb készárut kell majd gyártani, de megoszlása egyenetlen lesz, ami rugal­mas alkalmazkodást feltéte­lez. BEFEJEZÉSÜL hangsú­lyozta a vállalat vezérigazga­tója, hogy a feladatok rend­kívül feszítettek, nehezek, sok szempontból szokatlanok, de a kollektíva előtt nincs más alternatíva, mint az em­lített programokban felvá­zoltak maradéktalan megva­lósítása. A párt, a társadal­mi és a gazdasági vezetés nevében köszönetet mondott a kollektívának a helytállá­sért, boldog, eredményekben gazdag új esztendőt kívánt minden dolgozónak és csa­ládjának. Tél a Blikkben Az elvárt színvonalon elégedettek lehettek napi teljesítményükkel december 28-án a nagyolvasztómű és a finomhengermű kollektí­vái. A kohóüzemi szocialista brigádok napi tervfeladatu­kat 100,2 százalékra telje­sítették, a tervezett, 1550 tonnával szemben ténylege­sen 1552,5 tonna nyersvasat gyártottak. A kokszfelhasz­­nálás szintén kedvezően ala­kult, hiszen egy tonna nyers­vas előállításához 50 kilo­grammal kevesebbet használ­ok fel, a tervezettnél. (A terv 625 kg/tonna volt a tény 575 kg.tonna lett.) A jó munkáért az I. műszakon a Beke és Szőnyi Márton, a II. műszakon a Kun Béla és a Lenin a III. műszakon pedig a Vasas Centenárium és a Petőfi Sándor szocia­lista brigád tagjai érdemel­nek dicséretet. A finomhengerműben szintén sorozatban születtek az említésre méltó eredmé­nyek. A középsoron a II. műszak kollektívája tényke­dett dicséretesen: a henge­részek az 50/50 milliméteres szögacél hengerlésénél 105,8 százalékos teljesítményt pro­dukáltak. A finomsoron a Nógrádi Sándor szocialista brigád eredménye érdemel említést, míg az abroncsso­ron a Petőfi Sándor szocia­lista brigád tűnt ki 122 ton­nás hengerlési tervének 133 tonnára való teljesítésével. A gyors­drótsor szocia­lista brigádjai szintén dicsé­retre méltóan dolgoztak: a Szőnyi Márton szocialista brigád 110.5 százalékra, a Dózsa György szocialista bri­gád 112.6 százalékra, a Do­bó István szocialista brigád pedig 107,9 százalékra telje­sítette műszaki érvét. A ki­készítő kollektívái ugyancsak kitettek magukért, hiszen összkikészítési tervük telje­sítése 122,1 százalékra sike­rült. ' Óévbúcsúztató a városi tanácson Óévbúcsúztató, új évet kö­szöntő rendezvény­t tartottak december 30-án, délelőtt a városi tanács dísztermében. A megjelenteket, a párt-, állami- és társadalmi szer­vek, gazdálkodó egységek, intézmények, fegyveres tes­tületek vezetőit, képviselőit a városi pártbizottság és a tanácstestületek nevében Varga Dezső tanácselnök kö­szöntötte. Hasznos hagyomány — mondotta el ünnepi köszön­tőjének bevezetéséül —, hogy az év zártával mérle­get vonunk a hátunk mö­gött hagyott esztendőről, s felvázoljuk egyúttal az előt­tünk álló tennivalókat is. Ezt tették a közelmúltban az MSZMP KB ülésén, erre vállalkozott az Országgyű­lés, s ezt tette a Miniszter­tanács is, amikor áttekintet­te a népgazdaság 1986. évi fejlődését, s jóváhagyta az 1987. évi népgazdasági ter­vet. Szűkebb hazánk 1986. évét tekintve elmondhatjuk — hangsúlyozta ki a további­akban Varga Dezső —, hogy a gazdasági problémák el­lenére is eredményes évet zártunk. Az intézmények fenntartása, színvonalas mű­ködtetése mindvégig biztosí­tott volt, melyben nagy sze­repet játszott a gazdálko­dás rugalmassága, a­­ pénz­eszközök takarékos, haté­kony felhasználása. A város és községfejlesztési célkitű­zések megvalósítása szintén jó ütemben zajlott. Átadás­ra került az öregek-fiata­­lok háza, s beköltözhettek a lakók a Völgyes úton, továb­bá a Zalai úton épült ott­honokba is. A VII. ötéves terv egyik kiemelt beruhá­zása, a nevelési központ épp­*ma ma­g is gyorsabb ütemben halad, így tanévkezdésre várható­an birtokukba is vehetik a tanulók. Az egészségügyi el­látás, szociális gondoskodás vonalán szintén sikerült előbbre lépnünk. Az Újvá­ros terén 4 munkahelyes or­vosi rendelő javítja az ellá­tást, s hasonló létesítmény kap majd helyett a Centrum mögött épülő lakótömb föld­szintjén is. Megvételre ke­rült továbbá az ÉÁÉV szál­ló, melyben egy 150 fős szo­cialista otthon kezdi meg a tervek szerint még ez évben működését. Az oktatás-közművelődés tárgyi feltételei ugyancsak korszerűsödtek az év során. Tervszerűen folyt az „új” kollégium kialakítása, befe­jeződött az Ady Művelődé­si Ház teljes rekonstrukció­ja, s bővültek az iskolák szakmai eszközeinek gyara­pítását szolgáló lehetőségek is. Mindennek köszönhetően az elmúlt évben elkezdő­dött pezsgés tovább erősödött, amit az is alátámaszt, hogy 1986-ban több rangos köz­művelődési, oktatási és egyéb eseményeknek is otthont adott városunk. Településünk közműháló­zatának fejlesztése — fejte­gette ezt követően Varga Dezső — 1986-ban is kiemelt feladat volt. Ennek megfe­lelően megépült 2100 méter víz, 1400 méter gáz és 1200 méter szenny­víz­vezeték, s megteremtődtek a feltételei — a közműfejlesztési tár­sulások révén — a további, gyorsított ütemű közművesí­tésnek is. A keresked­elem, a szol­gáltatás feltételei ugyancsak javultak 1986-ban az építé­sek, illetve rekonstrukciók révén, s nem volt baj az alapvető tergxgfcefc találatá­val sem, bár az áruellátás javítása, a választék bőví­tése feladatként jelentkezik 1987-ben is. A vendéglátás vonalán ugyancsak elenged­hetetlen a továbblépés, hi­szen a jelenlegi színvonallal a legnagyobb jóindulat mel­lett sem lehetünk elégedet­tek. A tömegközlekedési gon­dok megoldása szintén ha­laszthatatlan feladat, mint ahogy előbbre kell lépnünk környezetünk megóvásában, értékeink közös védelmében és gyarapításában is. Mindnyájunk előtt isme­retes — emelte ki ünnepi beszédében a városi tanács elnöke —, hogy 1986-ban a vaskohászat és a szénbányá­szat helyzetével összefüggés­ben felerősödtek térségünk­ben a foglalkoztatási fe­szültségek. Ezeknek a fe­szültségeknek a levezetése jelentős erőfeszítéseket igé­nyel a helyi párt-, állami­ és gazdasági vezetéstől, ugyanakkor szükségessé te­szi a központi szervek se­gítését, támogatását is, hi­szen önerőből csupán a fel­szabaduló munkaerő egy ré­szének foglalkoztatását lehet biztosítani. Végeztül az előttünk álló év legfőbb tennivalóiról szólt Varga Dezső. Mint el­mondotta: gyors, látványos előrelépésre nem számítha­tunk ugyan, ám kitartó, szí­vós munkával úrrá lehetünk a problémákon, s megala­pozhatjuk településünk, tér­ségünk jövőjét, további gya­rapodását, önmagunk és hoz­zátartozóink boldogulását. Ehhez a munkához kívánt befejezésül a városi tanács elnöke térségünk valamen­­­nyi lakójának sok erőt, egészséget, békés és boldog új évet, T. G#.

Next