Ózdi Vasas, 1987 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1987-01-03 / 1. szám

* ÓZDI VASAS Mérlegel: a lakosság ellátása Az áruellátás, a vendég­látás és lakossági szolgál­tatás helyzetének alakulá­sát is napirendjére tűzte egyebek mellett decemberi ülésén városunk tanácsa. A termelés- és ellátás-felügye­leti osztály által készített, hat évet felölelő írásos be­számoló jogos elégedettség­gel szögezhette le bevezetés­ként, hogy az intézmény­­hálózatot a beszámolási időszakban dinamikus fejlő­dés jellemezte. Lényegében kialakult Ózd bevásárló­centruma, s előrelépés tör­tént a hagyományos beépí­tésű városrészek alapellátás­ban is. A tanácsi pénzesz­közök rugalmas felhaszná­lásának, a tanács és az üze­meltető vállalatok gazdasá­gi együttműködésének kö­szönhetően hat év alatt a kereskedelmi és vendéglátó hálózat 8840 négyzetméter­rel, a szolgáltató hálózat 1600 négyzetméterrel bővült, melynek eredményeként az ellátás fajlagos mutatói me­gyei összevetésben is meg­állják a helyüket. Ugyancsak örvendetes tény, hogy a gyarapodásból nem maradtak ki a perem­területek sem, hiszen Sajó­­várkony például új gyógy­szertárral, Susa élelmiszer­­bolttal gazdagodott, s új bolt került átadásra a Pe­tőfi valamint az Ifjú Gárda Úton is. Ezen túlmenően a vállalatok, gazdálkodó szer­vezetek saját hatáskörükben több üzletet, vendéglátó egységet korszerűsítettek il­letve új telephelyet, új mű­helyeket építettek. A fej­lesztési elképzelések megva­lósításához térségünkben a szolgáltatás-fejlesztési alap­ból a Putnoki Vegyesipari Szövetkezet és az Ózdi Szolgáltatóipari Szövetkezet kapott támogatást. A több mint hárommillió forintot a szolgáltatások korszerűsí­tésére, az új­­ egységek be­rendezésére, továbbá a ho­­zam­-vnszem szolgálat fenn­tartására fordították. Az ipari, javító és szemé­lyi szolgáltatások helyzete és­­ jövője azonban a két­ségtelen fejlődés ellenére sem megnyugtató térségünk­ben­. A csökkenő kereslet, a széleskörű központi támoga­tás megszűnése, a növekvő költségek miatt ugyanis meglehetősen ingatag a szol­gáltató szervezetek pénzügyi helyzete, amit az árak eme­lésével illetve egyes szolgál­tatások felszámolásával igye­keznek egyensúlyba­­ hozni. A kisiparosok tevékenysé­­­­gét illetően szintén vegyes tapasztalatokat szűrtek le a termelés- és ellátás-felügye­leti osztály vizsgálódásai. Az utóbbi évek jogszabály-vál­tozásainak köszönhetően nőtt a kisipari létszám, korszerűsödtek a műhelyek, s ezáltal a kisiparosok ré­vén megfelelő bázist kaptak az előmunkaigényes, kis­szériás tevékenységek. Ezzel egyidőben azonban kedve­zőtlen tendenciáknak is ta­núi lehettünk. Csökkent pél­dául a főfoglalkozású ipa­rosok aránya, a hagyomá­nyos ipari-szolgáltatási terü­leteken dolgozók száma, s mindez tovább élezte a hi­ányszakmákban­­ — cipész, szűcs, kovács stb. — egyéb­ként is meglévő feszültsége­ket. A gyors fluktuáció ked­vezőtlen hatása az ipargya­korlás szabályainak gyako­ribb megszegésében is meg­mutatkozott, miután hat év alatt a különböző súlyú szabálysértési szankciók száma a kétszeresére növe­kedett. Az osztály munkájában az utóbbi években — emeli ki a terv írásos összegzése — a korszerű üzemeltetési, ma­gán vállalkozási formák szé­leskörű elterjedéséhez kap­csolódva az ellátási kérdé­sek szervezése és ellenőrzé­se került előtérbe. E célki­tűzések teljesítése jelentős többletfeladatot ró az osz­tály dolgozóira, ami koránt­sem meglepő, mivel váro­sunkban 129 kiskereskedő biztosítja a lakosság ellátá­sát. (A városban és a von­záskörzetben az öt megyei kereskedelmi vállalat, a Centrum Áruház és az Ózd és Vidéke Áfész szerepe a meghatározó.) A statisztikai adatokat vizsgálva megállapítható, hogy a kereskedelmi forga­lom dinamikusan fejlődött a beszámolási időszakban, ám a növekedés egy része az árszínvonal emelkedésé­­ből adódott. Az összforgal­­mon belül az élelmiszerek­nél mutatkozott számottevő emelkedés, a ruházati cik­kek esetében viszont az ér­tékesített mennyiség vissza­esése volt a jellemző, szoros összefüggésben területünk gazdasági problémáival. A jelzett időszakban — szögezi le a jelentés — az alapvető élelmiszerekből a „terítés” folyamatos, a kí­nálat kiegyensúlyozott volt. A kedvező összkép mellett azonban egyes áruféleségek­ből időnként választékhi­ány zavarta a kiszolgálás folyamatosságát, s eseten­ként mennyiségi kifogások is adódtak, melyek jórészt az országos ellátási feszült­ségekkel függtek össze. Tér­ségünk ellátásából különben a magánkereskedők is egy­re nagyobb részt vállaltak, ám tevékenységük elsősor­ban a választékbővítésre, bizonyos speciális vásárlói réteg igényeinek kielégíté­sére szorítkozott. A kereskedelmi ágazatban végzett ellenőrzések — de­rült ki a leírtakból — az elmúlt hat évben is rend­szeresek voltak: a fogyasz­tói érdekvédelem erősítését szolgálták, s minden eset­ben fokozott árellenőrzéssel párosultak. Sajnos a vizs­gálódások sok esetben le­hangoló eredménnyel jár­tak. Kiderült többek között, hogy nőtt a jogosulatlanul kereskedők száma, gyakori a súlycsonkítás, árdrágítás, túlszámlázás, s eléggé elter­jedt jelenség a lejárt sza­vatosságú termékek árusítá­sa, valamint a nyitvatartá­si időre vonatkozó előírások megszegése is. A gyakori és szigorú fe­lelősségre vonással záruló ellenőrzések — állapítja meg az osztály önértékelése — sajnálatos módon nem érték el a kívánt visszatartó hatásukat. Ez a megállapí­tás különösen igaz a ven­déglátásra, melynek színvo­nala — a tárgyi feltétele­ket, a kiszolgálás kulturált­ságát illetően — továbbra sem emelkedett, sőt egyes területeken további romlás következett be. A kiskereskedelemben és vendéglátásban elterjedt jö­vedelemérdekeltségű üze­meltetési formáról szerzett tapasztalatok szintén ellent­mondásosak területünkön. A számos pozitív vonás mel­lett azt is be kellett látni, hogy a fokozott anyagi ér­dekeltség nem hogy ösztö­nözné, hanem egyes esetek­ben még akadályozza is bi­zonyos fogyasztói igények kielégítését, a közösségi ér­dekek érvényesítését. Mind­ennek kézzelfogható jele a peremterületeken működő, alapellátást biztosító egysé­gek bezárásának „szorgal­mazása”, a bérleti szerződé­sek felmondása. Ennek a tendenciának az osztály természetesen gátat kíván állítani, hiszen a lakossági alapellátást nem lehet kizá­rólag a gazdasági­ szempon­tok függvényévé tenni. A fesorolt gondok is jel­zik: az elkövetkezendő években sem lesz könnyű a termelés- és ellátás-felügye­leti osztály munkája. Bíznak azonban abban, hogy az ügyintézés további egysze­rűsítésével, a hatósági mun­ka gyorsaságának javításá­val, szigorúságának fokozá­sával, a párt-, társadalmi és tömegszervekkel, a megyei szakigazgatási szervekkel a társosztályokkal meglévő korrekt munkakapcsolat to­vábbfejlesztésével képesek lesznek érvényt szerezni az ellátással, szolgáltatással és vendéglátással kapcsolatos állami előírásoknak, illetve lakossági érdekeknek. Tóth Gyula Mun­kavédel­m­­i vetélkedő December 16-án, délután rendezték meg a Liszt Fe­renc Művelődési Központ oktatótermében a munkavé­delmi vetélkedő vállalati döntőjét a fizikai állomá­nyú dolgozók részére. A döntőben hat szocialista brigád képviseltette magát 5—5 fős csapatokkal. A ve­télkedő résztvevőit és a zsű­ri tagjait Vajda János, a munkavédelmi főosztály ve­zetője, a zsűri elnöke kö­szöntötte. Elmondta, hogy a döntő minden résztvevője győztesnek érezheti magát, hiszen azáltal, hogy felké­szültek a versenyre, hasznos ismeretekre tettek szert. Ezt követően Gergely Pál munkavédelmi előadó, já­tékvezető ismertette a fel­adatokat Válaszolniuk kel­lett a versenyzőknek 32 „gé­pi” kérdésre. 25 tesztkér­désre és egyéb más elméleti és gyakorlati feladatot kel­let megoldani. A> ‘Zsz'mas játék az alább v ’rnzá’ult. Első hel­ye’őst ért el a fi­­nomhengermű gyáregység Dózsa György szocialista brigádja, jutalmak: 9000 fo­rint, második: szolgáltató gyáregység Kossuth Lajos szocialista brigádja, 6000 fo­rint, harmadik: salakfeldol­gozó mű Nobel szocialista brigádja, 3000 forint, negye­dik: rúd-dróthengermű Bán­ki Donát szocialista brigád­ja, 2000 forint, ötödik :rúd­­dróthengermű Bláthy Ottó szocialista brigádja, 1000 fo­rint, hatodik: acélmű gyár­egység Tribune szocialista brigádja 1000 forint. Egyéni versenyben első helyezést ért el: Mihály Ist­ván finomhengermű. Jutal­ma: 2500 forint. Második: Kulcsár Bálint finomhen­ger­­mű, 1500 forint, harmadik: Marikovcszki József finom­hengermű és Jónás József finomhengermű, 500—500 fo­rint. A legjobbakat az Ál­lami Biztosító képviselője vásárlási utalvánnyal is ju­talmazta. Kerékgyártó M. 1987. Január s. A Centrum Áruházak üzletpolitikájának, pontosabban az élelmiszerprogramnak ré­szeként nemrégiben új bevásárlási lehető­séggel gyarapodott városunk: megnyílt a 330 négyzetméter alapterületű, tetszetős ki­vitelű Centrum Csemege. A földszinten ki­alakított üzletben hús és húskészítmények, mirelitáru és zöldség-gyümölcs is kapható, így a háziasszonyok egy épületen belül a háztartáshoz szükséges szinte valamennyi áruféleséget megvásárolhatják. A Centrum Áruház rekonstrukciója után ez az első „belépő” egység, amelyet január végén a vegyes-iparcikk végleges helyre költözése követ. A reggel hattól este nyolcig (szombaton három óráig) nyitva tartó Csemege patro­­nálását a Kispesti Centrum élelmiszerosz­tálya vállalta. Reméljük, hogy ezért (is) ha­sonlóan bő választékot találunk a polcokon, mint azt a nyitást követő napokban tapasz­taltuk. Fotó: Vargáné Vásárlók Kiváló Boltja ’86 A hagyományoknak meg­felelően városunk felszaba­dulásának évfordulója előes­téjén, december 19-én került sor a Vásárlók Kiváló Bolt­ja verseny ünnepélyes díjki­osztására. A Liszt Ferenc Művelődési Központ kama­ratermében lezajlott ünnep­ség résztvevőit — a ver­senyzőket, a felettes szer­vek képviselőit, vezetőit, a meghirdető szervek képvise­lőit — Szent-Királyi Lász­ló, a fogyasztók városi ta­nácsának elnöke köszöntöt­te. Ott volt a díjátadáson Tóth János, a városi tanács elnökhelyettese, Filep Gyu­­láné, a HNF városi bizott­ságának titkára, Papp Fe­renc, a városi pártbizottság politikai munkatársa. Szent-Királyi László rö­vid beszédében szólt a fo­gyasztói tanács érdekvédelmi törekvéseiről, munkájáról, a harmadik alkalommal szer­vezett verseny előkészületei­ről, értékeléséről, majd is­mertette az eredményeket. Az 1986-os Vásárlók Kiváló Boltja verseny — most első ízben — két kategóriá­ban került meghirdetésre. A HNF Ózd Városi Bizottsága, Ózd Város Tanácsa és a Fogyasztók Ózd Városi Ta­nácsa élelmiszer, illetve ru­házati és iparcikk kategóriá­ban gyűjtötte össze a pá­lyázatokat, s értékelte a ver­senyben részt vett kereske­delmi egységek tevékenysé­gét. Élelmiszer kategóriában hatodik helyezett a 252. sz. arlói bolt (B. É. K. V.) ötö­dik a 27. sz. borsodnádasdi Áfész ABC, negyedik a 29. sz. várkonyi Áfész ABC, har­madik a 4. sz. csernelyi Áfész bolt, második a 24. sz. Petőfi úti Áfész bolt. El­ső helyezett — másodízben — a Bükk ABC kollektívá­ja. (Vezetője: Petrus István). Sikerült újabb egy évig meg­őrizniük az értékes vándor­serleget. A ruházati és iparcikk ka­tegória győztesei: harmadik helyezett a 30. sz. Tulipán Áruház, második a 153. sz. Óra- és Ékszerbolt. Első he­lyezett, s a kategóriában alapított újabb vándorserleg birtokosa a 46. sz. Ofotért bolt kollektívája. (Vezetője: Surin Istvánná). A díjátadó ünnepségen részt vett felettes szervek vezetői képviselői természe­tesen nem jöttek üres kéz­zel. Tóth János, a Borsodi­ Élelmiszer-kereskedelmi Vál­lalat helyettes vezetője 25 ezer forintot adott át a Bükk ABC kollektívájának, dr. Rostás László, az Ózd és Vi­déke Áfész elnöke 31 500 fo­rintot nyújtott át a díjazott boltok vezetőinek, Józsa Ti­­borné, a Ruházati Kereske­delmi Vállalat igazgatója a 30. sz. Tulipán Áruház ve­zetőjét, s két helyettesét ju­talmazta. Bizonyára megta­lálják a módját a budapesti központi üzletek felettesei is, hogy a város kereskedelmi ellátásában jeleskedő két boltot megjutalmazzák. Az ünnepségen, s az azt követő beszélgetésen felve­tődött, hogy jó volna, ha a jövőben még többen kapcso­lódnának a versenybe. M. Tóth Ilona Petrus István, a Bükk ABC vezetője másod5'’ ’i','i­mraal vette át a vándor'­'v­eloiset — Mondd, Piroska, milyen férjjel áldott meg az isten? — Rosszal! Olyan, mint maga az ördög. — Szarva is van? — Lesz! Húr­or — Anya, le tudnád írni a nevedet csukott szemmel is? — Igen, kicsim. Miért? — Mert itt az ellenőrzőm. — Milyen rossz lehet egy nőnek, ha észreveszi hogy megöregedett!­­— Még rosszabb, ha észre sem veszi.

Next