Ózdi Vasas, 1990 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1990-01-05 / 1. szám

­7 O­­.OI «0­1- MTI HETILAPJA XXIII. évfolyam, 1. szám Ara 1.3« P< 1990. január 5. Évzáró v­állalati konferencia December 29-én, pénteken év­záró kon­ferenciára gyülekeztek a Technika Háza emeletén. Meghívottak voltak az ÓKÜ gazdasági vezetői (igazgatók, gyáregység­vezetők), a vállalat által alapított kft.-k és leányvállalat igazgatói, valamint a szak­­szervezet vezetői, aktivistái és Petrenkó János, a PEKO Művek tulajdonosa. Nem kaptak meghívót a volt MSZMP gyáregy­ségi és igazgatósági pb-titkárai, valamint az átalakulóban lévő ifjúsági szervezet gyáregységi, igazgatósági vezetői. Dr. Lotz Ernő vezérigazgató, országgyű­lési képviselő vonta meg az elmúlt év eredményeit és beszélt az előttünk álló fel­adatokról. Mondandója első részében vi­lágpolitikai eseményekről szólt. Hangsú­lyozta, hogy a politika és a gazdasági élet szorosan összefüggnek, így az elmúlt év­ben vállalatunk és országunk gazdasági helyzetét is befolyásolták a nagypolitika eseményei. Hazánk a politikai változások élén állt 1989-ben. Európa e tájain első­ként hoztunk létre jogállamot, a Magyar Köztársaságot. Ezzel markáns példát adtunk szövetségeseinknek, a többi szocia­lista államnak. A külső körülmények ked­vező volta tette lehetővé, hogy Magyaror­szág után az NDK, Csehszlovákia, Bulgá­ria, és — nagy örömünkre — Románia is kövesse a magyar—lengyel—szovjet példát. A folyamatokat jóindulatúan támogató két szuperhatalom mellett, az integrálódó Nyugat-Európa — ma már gazdaságilag is — támogatja elképzeléseink megvalósulá­sát. Napjainkban Közép-, Kelet-Európa leg­sötétebb diktatúrája összeomlásának is ta­núi lehetünk. A romániai események ve­gyes érzéseket keltettek bennünk: örven­dezünk, hogy Románia népei — végre egy­másra találva — a demokrácia útját vá­lasztották, de elszomorít az a tény, hogy mérhetetlen véráldozat árán tudtak csak győzedelmeskedni. Az elmúlt napok önzet­len segítségéért dr. Lotz Ernő köszönetét fejezte ki a segítséget nyújtó ózdiaknak. Hazánk pozitív politikai változásait a gazdasági életben már nem követték olyan látványos történések — figyelmeztetett a szónok. A kormány a legutóbbi ország­­gyűlési ülésszakon válságkezelő költségve­tést terjesztett elő. A gazdasági élet élén­kítését célzó intézkedések még nem érez­tették hatásukat és az annyira várt kül­földi tőke beáramlása sem indult meg a szükséges mértékben. Ennek fő okaként a tulajdonviszonyok rendezetlensége és a tu­lajdonreformok késlekedése határozható meg. Tudnunk kell azonban, hogy a kor­mány — melynek vállát a hatalmas adós­ság nyomja — kényszerintézkedésekre „szo­­ríttatott”. Beszédének második részében, vállala­tunk helyzetét elemezve, dr. Lotz Ernő kiemelte, hogy 1989-ben gyakorlatilag tá­mogatás nélkül, sőt az év első felében a KGST-piac „kiszolgálásán” jelentős vesz­teséget elkönyvelve is működni tudtunk. Számítások szerint nyereségünk várhatóan 150 millió forint lesz, amely lehetővé te­szi, hogy a beruházások utáni forgalmi adót kifizetve nulla eredménnyel zárjunk. Ezt az eredményt hónapról hónapra nehezedő gazdálkodási körülmények között érte el a vállalat kollektívája. Egyfelől a hitellehe­tőségek rendkívül beszűkültek, napjainkra drasztikusan, mintegy 6—700 millióra csök­kent — ezzel működésünk nehezült —, másfelől vevőink termékeinkért késve fi­zettek, illetve novembertől — kis túlzás­sal mondható — gyakorlatilag megszűnt a fizetés. Több hónap is eltelik áruink kiszál­lítása és az ár „befutása” között. Ezt egyet­len vállalat sem képes hosszú távon elvi­selni. A kormányzati szervek ezen az ál­lapoton nem tudtak segíteni: a vállalatok közötti pénzforgalom gyakorlatilag leállt, mindenki tartozik mindenkinek. A vezér­­igazgató hangsúlyozta, hogy — szerencsére — vállalatunk azon cégek közé tartozik, amelyek követelése nagyobb, mint tartozá­sa, ezért, amikor a pénzforgalom megin­dul, a tartozások rendezése után, szaldónk pozitív marad. Az 1989. évre magunk elé tűzött felada­tokat végrehajtották, amiért a vezérigaz­gató a vállalatvezetés nevében köszönetét fejezte ki valamennyi dolgozónak, és kérte a jelenlévőket, hogy azt megfelelő alkalom­kor tolmácsolják is. A továbbiakban rész­letesen szólt a vállalat átalakításában el­ért eredményekről. A rugalmatlan mamut­­vállalat több, kisebb és lényegesen életké­pesebb, rugalmasabb egységre való bontá­sa 1989-ben nagy léptekkel haladt előre. A kohászati profilhoz közvetlenül nem kap­csolódó egységek különválása úgy tűnik, jó irány volt. Szükséges döntéseket hozott a vállalatvezetés, hiszen a ténylegesen is önálló egységek más, külső piacokat is meghódíthatnak. A város egysíkú, meg­merevedett iparszerkezetét feloldhatjuk. Elősegíthetjük a bel- és külföldi tőke ide­­áramlását, kihasználva a térségi adókedvez­ményeket. A nyereség megtöbbszörözhető, és azt itt tudjuk befektetni. Nem utolsó­sorban dolgozóink létbiztonságát is meg­tarthatjuk új munkahelyek — melyek lé­nyegesen tisztább és korszerűbb munkát adnak — létesítésével. A vállalat átszervezése nem öncélú. Ezt a létrehozott kft.-k eredményei igazolják — hangsúlyozta dr. Lotz Ernő. — A RIMA Kft. tevékenysége korábban teljes egészé­ben az ÖKŰ-höz kapcsolódott. 1989. első fél évében már forgalmuk 13 százaléka külső piacról­­ származott, míg a második fél évben ez a szám 20 százalékra nőtt, és meghaladja a 100 millió forintot. Az esz­tergomi Szerszámgépipari Művektől a Di­­gépig bezárólag számtalan megrendelőjük van az ország egész területéről. A Mozaik Kft. jó munkáját jelzi, hogy például a szilvásváradi pihenőház kihasználtsága az egy évvel korábbi, 22 százalékról 1989-ben 60 százalékra emelkedett, anélkül, hogy ennek dolgozóink hátrányát látták volna. A Kohász Szálló forgalma 20 százalékkal magasabb a korábbinál és az egység be­vétele megduplázódott. A Meteor Kft. kül­ső forgalma 25 százalékkal nőtt, új ter­mékekkel és szolgáltatásokkal bővítették tevékenységi körüket. A jó eredmények mellett még vannak vadhajtások is — melyek nyesegetése mind­annyiunk feladata —, de összességében a kft.-k létrehozása helyes döntésnek bizo­nyult. A jövő terveiről, feladatairól szólva dr. Lotz Ernő hangsúlyozta, hogy a kohászati tevékenység az alapvertikum nyugat­német partnerekkel részvénytársasági for­mában fog működni. Az első fél év fel­adata, hogy a bonyolult szervezési és pénz­ügyi intézkedéseket kívánó alaptőke-eme­lést végrehajtsák szakembereink. Az rt.­­ben továbbműködő alapvertikum fejleszté­sét megkezdtük. Átadták a FAM-üstkemen­­cét, és műszakilag előkészítésre került az RDH és az acélmű fejlesztése, melyhez 2— 2,3 milliárd fejlesztési lehetőség szükséges. A durvahengermű január 1-től magánvál­lalkozás formájában üzemel, a PEKO Mű­vek részeként. A vezérigazgató kiemelte, hogy korrekt üzleti kapcsolat az érdeke, mind az ÖKÜ-nek, mind a PEKD-nak. A magánvállalkozás mintegy 500 dolgozónak nyújt biztos megélhetést. A szállítás, szol­gáltatás és a központi, nem termelő szol­gáltatás, mint „maradék” ÖKÜ részvény­­társasággá való szervezése, várhatóan 1990 II. negyedévében történhet meg. Új munkahelyek létrehozása érdekében közel 100 millió forint vállalati befekte­téssel és 26 millió forint állami alapjutta­tással bővítésre kerül a forgácsoló kapaci­tásuk. Korszerű hőkezelőbázis, vasútiko­csi- és mobilgépjavítás, hegesztett csőgyár­tás telepítése szerepel még terveink között, 1990-es feladatként. Végezetül felhívta a figyelmet a vezérigazgató arra, hogy a vál­lalat átszervezése, átalakítása úgy történ­jen meg, hogy feladatainknak maradékta­lanul megfeleljünk minden területen. Az egész vezetés egységes akarata és csele­kedete szükséges feladataink megoldásá­hoz. Abaúji János Fotó: Mizerák Óévbúcsúztató a tanácson A városi tanács hagyomá­nyos óévbúcsúztató ünnepsé­gét december 29-én délelőtt tartották meg a városi könyv­tár dísztermében. A meghívott vendégeket — az ózdi és térségi intézmé­nyek, testületek, politikai és társadalmi szervezetek, egy­­­házak képviselőit, a gazdál­kodó és kereskedelmi egysé­gek, intézetek vezetőit — Kenéz Attila tanácselnök­­helyettes köszöntötte. Értékelve az elmúlt esz­tendőt elöljáróban azokról a progresszív és örvendetes politikai változásokról szólt, melyek 1989-ben a világban, illetve hazánkban végbemen­tek. Mint ennek kapcsán ki­emelte: a leköszönő évet minden túlzás nélkül, az át­törés esztendejének, a sza­badság, a demokrácia, a jog­államiság felé tett sorsdön­tő lépések évének nevezhetjük Gazdasági téren ugyanak­kor — mutatott rá a továb­biakban —,­ tavaly sem sike­­rült megállítani, illetve meg­fordítani a kedvezőtlen fo­lyamatokat.­ A mezőgazdaság mély rétegeiben az erőfeszí­tések ellenére sem történt érdemi változás, miután a termelőszféra egészére a stagnálás, egyes részterüle­teire pedig a visszaesés volt a jellemző. Ózdon és térségében az or­szágos gondok hatványozot­tan jelentkeztek az év során — tért át­­ szűkebb pátriánk ügyeinek számbavételére Kenéz Attila. A szerkezet­­váltás kényszere, a közgaz­dasági feltételrendszer szigo­rodása, a krónikus tőkehi­ány, , az elmaradott infra­struktúra, a csökkenő fizető­képes kereslet ugyanis nehe­zen megoldható feladat elé állította a gazdálkodó és kereskedelmi szervezeteket,a lassan szaporodó kisvállalko­zásokat. Nem volta­k kön­­­nyebb helyzetben a költség­­vetésből gazdálkodó intéz­mények sem, hiszen a nö­vekvő központi elvonások miatt egyes területeken már­­már a napi működőképesség megőrzése is jelentős fegy­verténynek számított. (Folytatás a 2. oldalon) Segítség Rem Huszonhat tonna élelmiszert küldtünk Mint arról az elmúlt heti számunkban hírt adtunk, vá­rosunk lakossága is részt vett a román népet segítő akcióban. Riportunk szerep­lői az első szállítmányt kí­sérték át a határon, azóta viszont újabb három teher­autókonvoj indult útnak, és ért szerencsésen célba­ Er­dély különböző településein. Mint azt Stierné Duzsik Éva, a Vöröskereszt Ózd Vá­rosi Vezetőségének titkára elmondta, összesen 8 teher­autó és egy busz eddig 26 tonna élelmiszert szállított át Romániába. Két teherautó ruhaneművel volt megpakol­va, emellett 200 palack vér és körülbelül 250 kilogramm gyógyszer is eljutott a ro­mániai kórházakba Ózdról. Ez az óriási mennyiség — köszönet az ózdi és Ózd környéki embereknek — de­cember 23—31. között gyűlt össze. A lakosság az ünne­pek alatt is szinte egy em­berként adakozott, hordta az iskolákba és a volt járási hivatal nagytermében felál­lított gyűjtőhelyeikre az élel­miszert, a ruhaneműt és a készpénzt. Jól igazolja ezt az áldozatkészséget, hogy december 25—26. között (te­hát a szentestén is) két te­herautónyi rakomány gyűlt össze az adományokból. A második szállítmánytól kezdődően — mondta el a titkár — már igény szerint állították össze az áruféle­ségeket. A kórházakból je­lezték, hogy nem tudnak mi­vel világítani, így neoncsöve­ket küldtek, de a Liberó-pe­lenka, a műanyag cumis­üveg és féltartós tej is nagy hiánycikk volt. Ezekhez a vásárlásokhoz nyújtott jó anyagi alapot az a 330 ezer forint, amit a la­kosság az ABC-knél, vala­mint a forgalmasabb helyen kirakott urnákba adott ös­­­sze. Nem lett volna azonban eredményes ez a munka, ha az illetékes vállalatok, ke­reskedelmi egységek vezetői elzárkóznak az igények elől Szerencsére Ózdon ez nem így történt, a Füszért, a Centrum Áruház, a gyógy­szertárak vezetői ünnepek alatt is lehetőséget biztosí­tottak a készletek feltöltésé­re, a szállításhoz pedig nagy segítséget adtak a kisiparo­sok, akik a nyolc teherautó­ból hatot maguk biztosítot­tak a konvojokhoz. Végül meg kell köszönni a tejipar illetékeseinek, hogy ingyen bocsátották rendelkezésre a kiszállítandó tejmennyiséget és a környező falvak lakos­ságának, ahonnan több mint 4 tonna szalonna és kolbász gyűlt össze. A gyűjtés még jelenleg is folyik — mondta­­ el végeze­tül Stierné Duzsik Éva. — Most már főleg tartós élel­miszereket várnak és olya­n cikkeket, amelyekre konkrét igény érkezik Romániából. Az itt leírtakból is látha­tó: Ózd és környékének a la­kossága kitett magáért az ünnepekben, a Borsod me­gyéből elszállított 117 tonna élelmiszer-mennyiség egy jó része itt gyűlt össze. Köszö­net ezért mindenkinek, azok a romániai magyarok és ro­mán nemzetiségűek nevében, akik első szabad szilveszte­rüket érték meg 1989-ben. Kocsik E* Békés, boldog, sikeres új esztendőt kívánunk!

Next