Pajtás, 1951 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1951-09-05 / 36. szám
Megkezdődött a tanév. Újra benépesedtek az iskolák. A jól megérdemelt pihenés után nagy lendülettel fog hozzá minden gyerek a tanuláshoz, a múlt év esetleges hibáinak kijavításához. Az úttörőcsapat az iskola, a tanítók és tanárok legjobb segítője. Az iskolai tanítással együtt indítsátok meg az úttörőcsapatok munkáját is, hogy a pajtások nagy tanulási kedvét megfelelően fel tudjuk használni, hogy a lendület ne csak szalmaláng, hanem az úttörőcsapat állandó, jellemző tulajdonsága legyen. Az úttörőmunka legjobb segítője és irányítója a csapatgárda. A csapatvezető pajtások már az első héten összehívják mindenütt a csapatgárdistákat és a nyári munkákban legtevékenyebb pajtásokat. Itt a pajtások beszámolnak eddig végzett munkáikról és terveikről. Ezeknek alapján javasolja majd a csapatvezető pajtás a raj vezetőkkel egyetértésben a raj , illetve a csapatgyűlésnek, hogy kik legyenek a csapatgárda tagjai. Szeptember 8-án ülnek össze a rajok, 10-én pedig a csapatok, hogy megválasszák az 1951—52-es tanévre a rajok, illetve a csapatok tanácsait. Minden pajtásnak fel kell készülnie az úttörőélete nagy eseményére. A megválasztott vezetőktől függ az, hogy milyen lesz a jövő évi munka. Ezért csak az arra legérdemesebbeket válasszátok meg, olyanokat, akik példamutatók a tanulásban, kezdeményezéseikkel előre tudják lendíteni a csapat munkáját, akik nem félnek megbírálni a hibákat és szívesen fogadják a feléjük irányuló baráti kritikát. A választó gyűléseken gondoljátok végig a csapat múlt évi munkáját, milyen eredményeket értek g .. és .,artok a rajok, milyen hibák gátolták a munkát , Uáasszátok meg azokat a pajtásokat, akik a csavíttókunkáját minden nehézségen keresztül előbbre megválasztásra javasolt pajtás adjon számot a m munkájáról, mondja el jövőbeni terveit és kezeljen arról is, hogyan akar harcolni hibáinak kiküszöböléséért. A választók pedig tegyenek fel édeseket, ezekre a javasoltnak kötelessége válaszolni- Csak akkor válasszátok meg a javasoltakat, ha úgy látjátok, hogy tényleg be tudják váltani a hozzájuk fűzött reményeket. Olyan vezetőitek legyenek, akik igazi úttörőbarátsággal, fegyelmezettséggé minden körülmények között megérdemlik bizalmatokat. A rajok és csapatok az idén először adják ki a zászlótartói megbízatást. Nagy és megtisztelő feladat ez. Legyen büszke az a pajtás, akire a csapat, vagy raj rábízza zászlaját. Ezt a pajtást éri az a nagy kitüntetés, hogy az ünnepélyeken ő hozhatja be a csapat zászlaját. Ő lesz a felelős azért, hogy a zászló mindig tiszta legyen. Éppen ezért erre a tisztségre olyan pajtást kell jelölnötök, aki méltó a zászlóhoz, aki magatartásával, tanulásával nem fog szégyent hozni a zászlóra. A választások előtt kérjétek csapatvezetőitek, tanáraitok és ifjúvezetőitek tanácsait, hogy legyenek segítségetekre a csapatgárdisták kijelölésénél, hogy az új csapatgárda már ne csak a bukások és a fegyelmezetlenségek ellen tudja felvenni a harcot, hanem eredményesen harcoljon a kettesek ellen is. Surányi László : A Világifjúsági Találkozó magyar küldötteinek megrázó és felejthetetlen élményben volt részük mult hó nyolcadikén. Ezen a napon koszorúzta meg küldöttségünk a treptowi parkban álló szovjet hősi emlékművet. Az út baloldalán kőkapu fogad. Messziről látjuk a számokat, 1941—1945. ,4 kapun túl néma sorfalat állnak a németek, férfiak, nők, gyermekek. Vörös márványból kifaragott két hatalmas zászló között haladunk át. A művész vésője kőbe véste a kegyeletet, tisztelgésre hajlik a két zászló. A zászlókon túl lenyűgöző látvány. Hatalmas park, egyetlen óriási sírhely. A park túlsó végén áll az emlékmű. Fehér, hengeralakú sírbolt tetején áll a Berlint felszabadító szovjet harcos bronzba öntött szobra. Ezt a szobrot a német nép emelte. Öszszegyűjtötte mindenki a bronztárgyait. Igen ám, de nem volt gyár, ahol elkészítsék, csak a nyugati övezetben. Odaadták a bronzot. Az amerikaiak nem adták vissza. A nép újra gyűjtött és a baráti Csehszlovákiában elkészült a szobor. Most itt áll előtte ezernégyszáz fiatal magyar. ,a Központi Vezetőség tagjai felviszik a koszorút, a mi gondolataink pedig messze szállnak. Átfogják Berlin rombadőlt és új utcáit, amelyekért annyi vér folyt. Hazaszállnak a magyar földre, ahol a hősök áldozata nyomán új városok épülnek. " Kisebb csoportokra osztunk, megnézzük a park szobrait, emlékoszlopait. Minden szobor, dombormű a Szovjet Hadsereg harcainak egyes jeleneteit örökíti meg. Megmagyarázzuk a pajtásoknak ezek értelmét. Megilletődötten lépdelünk az utakon, melyet a Reichstag, a német parlament romjaival köveztek ki. .. . Sorakozunk. Lélekben még jobban megerősödve hagyjuk el a parkot. Érezzük: soha nem feledjük el ezt az emlékművet, soha nem feledjük el, hogy mit tett a világért a dicsőséges Szovjet Hadsereg. D. 7. * ---------------------★ ★ A Szendrei Júlia-csapat tavalyi gárdistái nagy megbeszélést kezdtek. Itt van közöttük szeretett vezetőjük, Deák pajtás és a már középiskolás, volt csapattanácselnökük, Székely Márta is. Márta az elmúlt év és a nyári szünet tapasztalatait mondja el. Hiszen a nyarat a városi táborban együtt töltötte pajtásaival. — Az elmúlt évben a csapattanács választásánál sok hibát követtünk el, pajtások. Aztán tudjátok, mint azt a vezető pajtás is elmondta, az idén új megbízatás is lesz a csapatokban, ezért jól gondoljuk meg kit javasolunk a csapattanácsba. — Jó lenne, ha te elmondanád, kit javasolsz — szól Hargitai Kati, — hiszen a legjobban te ismered a csapat munkáját. — Szívesen, ha a vezető pajtás is jónak találja — válaszol Márta, s miután az engedélyt megkapta, hozzá is kezd. — Váradi Konka, tavalyi hetedikes rajtanácselnök végezte legjob--------------------- * ----------- ■k ★ ban a munkáját. Az 5 rajából sohasem volt igazolatlan hiányzás a rajgyűléseken. A legtöbb fémet gyűjtöttek és a nyáron ez a raj ajándékozta a legszebb és legértékesebb gyűjteményt az iskola szertárának. Ezt azért tehették meg, mert Konka minden pajtást ismert rajában, tudta, kinek milyen feladatot adhat, hogy azt jól el is végezhesse. Tanulmányi eredménye kitűnő, mint tudjátok jó tanulási érdemrendet is kapott. Őt javasolom csapattanácselnöknek. A gárdisták figyelmesen hallgatják beszédét. — Igaza van. — hangzik mindenfelől és a lányok feljegyzik a javaslatot. — Lehet-e jó gárdista az, aki egész nyáron meg se nézi csapatát, mint azt Péter Klári tette? Az úttörő munka nemcsak addig szól, amíg az iskolában vagyunk, hanem mindaddig, míg úttörők lehetünk. Hibásak vagyunk, hogy ezt nem mondtuk el neki idejében. Segítetek majd Klárinak, hogy ezt megértse. ----------------------- - ------ hiszen jó tanuló pajtás és az iskolaév alatt szépen dolgozott. Aztán Márta az új megbízatásról beszélt. • Ebben az évben gyönyörű új megbízatást is kapnak a gárdisták: őrsben, rajban és csapatban a zászlótartó tisztségét. Erre olyan pajtás való, aki mindig becsülettel őrizte nyakkendőjét, aki tudja, hogy mit jelent a zászló. A táborban különösen megtanultuk, hogyan tiszteljük zászlónkat és ezt ne feledjük soha. A gárdisták csillogó szemmel hallgatják Mártát. — Kár, hogy nem jár velünk, gondolják — de mint ifjú vezető biztosan segít majd a munkánkban. Gárdisták! A csapattanács a csapat ütőere. Úgy kell dolgoznia, hogy a legapróbb erekbe is eljusson az erő, amely erőssé teszi csapatunkat, s erőssé teszi hazánk ifjúságát. Ezt minden gárdistának üzenem. K. L. Úttörők a könyvnapon Szoros gyűrű vette körül a könyvig 1 DISZ Kálvin-téri sátorát. A hangszóró vidám indulót játszott és a fiatalok, közöttük joneham kitörő is, elmerülten válogattak a kirakott, szcomlszebb könyvek között. Volt, aki mindjárt el is néhány oldalt valamelyik könyvből — egy "Tie"et vagy egy fejezetet — úgy kapott kedvet a vásárláshoz. A vidéki úttörőkhöz szeptember nyolcadika, kilencedikén és tizedikén látogatnak el a könyvek Ugyanolyan szeretettel várjátok, mint a budapes pajtások! Ismerkedjetek velük, vásároljatok at!itt több könyvet Akárhogy fűtöttük a búbost, a malomszoba ablaka egész télen át ki nem engedett. S a befagyott ablak volt az én palatáblám, édesanyám gyüszűsujja rajta a palavessző. Lesz-e valaha világon gyémántból faragott íróvessző, amely drágább lehetne a munkában megbámult, jeges vizekben megvörösödött, éles szelektől reszelősre fújt vézna ujjnál, mely sütés, főzés, mosás, mosogatás után fáradhatatlanul kopogott a jégvirágos üvegen? És lesz-e valaha a világon szépírómester, aki utánozni tudná azokat az ide-oda csúszkáló, hol hanyattvágódó, hol orrabukó furcsa ákombákomokat, melyek korcsolyázó tündérek szeszélyes lába nyomához hasonlítanak! Sokat sírtunk és sokat kacagtunk azon a télen. Voltak gonosz, makacs betűk, amelyek nem akartak szót fogatni tanítómesteremnek se és voltak kedvesek, derék barátságos betűk, amiket az én ügyetlen ujjaim is egyszerre elő tudtak hívni. AV’ betűnek soha nem fogom megbocsátani azokat a könnyeket, melyek a világ legdrágább szeméből omlottak miatta. S h/"o" betűre mindig úgy fogok gombolni, mert áldásra nyitott szájra. Ezt kedveltem legjobban, mert ez volt a legkönnyebb. Le tudtam írni a számmal is, csak rá kellett lehelnem egészen közelről az ablakra. Egyszer ugyan odafagyott az orrom hegye, de édesapám megvigasztalt azzal,hogy marad abból elég, ha a fele lefagy is. A világból pedig csak annyit láttam ezen a télen, amennyit a jégbe karcolt betűkön keresztül látni lehetett. Fagyott madarakat a hóban. A Báró cigány rőzseszedő gyerekeit. Néha egy-egy ijedt nyulat. Egyszer -messziről az öreg Küsmödit is láttam egy nagy H betűnek a létrájában. Azon az estén ezt a szót kapartam bele a jégvirágok mezejébe: Kíme ! Édesapám odaállt mögém a mécsessel, hogy jobban lássa, mit dolgozom. A betűk árnyéka óriássá nyúlva vetődött ki a hóra s úgy reszketett a mécs lobogásában, mint valami varázsírás — Te, az S-et megfordítva írtad — kacagott édesapám — nézd, így kell azt írni. — Azzal a körmével egy rendes S betűt hasított az ablak jegébe. De én ravaszul csóváltam a fejemet, hogy engem nem lehet bolonddá tenni. Tudom én, hogy az az igazi, amire szülőm tanított. S ha gyorsan írok, most is sokszor megesik még velem, hogy megfordítva írom az S-et, mint ahogy falusi szabók cégtábláján látni. Amikor észreveszem a hibát, mindig teleszalad a szemem könynye! s megcsókolom a szívemmel a ráncos kezet, mely e kigyó-betűt először mutatta meg nekem (Részlet a ..Kincskereső Kisködmön’’ című könyvnapi könyvből.) .& mwtttha a technitei tillomásában Együtt vagyunk újra kedves iskolánkban. Az új tanév újra elhozza, felújítja úttörő életünk minden szépségét. Megindul a munka a szakkörökben, a technikai állomásokon is. A hetedikesek és nyolcadikosok hamarosan ellátogatnak az üzemekbe, a gépállomásokhoz, a technikumokba, ahol tavaly már működött technikai, vagy micsurinállomás. De felkeresnek új üzemeket is, mert idén még több technikai állomáson indul meg a munka. Kik dolgozhatnak majd a technikai állomásokon, hogy közvetlenül megismerkedjenek a termelő- és kutatómunkával? Természetesen azok a pajtások, akik jól megállják a helyüket a tanulásban, az úttörőmunkában. Az ifjú technikusok és ifjú micsurinisták csak a legjobbak soraiból kerülhetnek ki, a csapattanács fontos feladata, hogy kijelölje a Legérdemesebbeket. Ifjú technikusnak, ifjú micsurinistának lenni, nagy kitüntetés. Minden úttörő, aki ilyen megbízatást kap, tartsa kötelességének, hogy egész csapatának, Jajának és Örsének beszámoljon a technikai állomáson végzett munkáról.