Pajtás, 1952 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1952-04-23 / 17. szám

J&QtyWrt és a Karcag termelőszö­vetkezeti város utcái kihaltak, csendesek, de nem azért, mintha nem dolgoznának itt az emberek. Ellenke­zőleg: mindenki kint van, a földeken. Hat­­vannyolcezer hold a határ, harminc terme­lőszövetkezet földjén serényen folyik a ta­vaszi munka. Éppen csak az öregek, bete­gek maradtak itthon, no meg a gyerekek, akik ezen a napsuga­ras délelőttön is az iskolában tanulnak. A szülők nyugodtan dol­­gozhatnak, tudják, hogy olyat­, becsületes, áldozatkész nevelők foglalkoznak gyerme­keikkel, mint Györffy Erzsébet tanítónő. A Kálvin­ úti leány­iskolában tanít, a IV. osztály vezetője. Ha­ja fehér, mint a hó, de tartása most is egye­nes, tekintete vidám és fiatal. Pedig közel negyven éve sétál a padok között. Tanítvá­nyainak gyermekeit, sőt unokáit tanítja most, hiszen 1917-ben került Karcagra, szü­lővárosába. Azóta együtt örült, vagy szenvedett a várossal. Sok nehézsége, küz­delme volt a múltban. Olyan osztályokat vezetett, ahol 70—80 gyerek szorongott a kopott, töredezett pa­dokban. Egyházi is­kolában tanított, hol az állami felügyelő szidta össze valamiért, hol a pap. Semmi te­kintettel nem voltak rá, aki 80 gyerek kö­zött végezte nehéz munkáját. Ő pedig a gyerekekhez, menekült, bennük találta örö­mét. Nem csalódott. Ma régi tanítványai a szövetkezeteket veze­tik, dolgoznak a föl­deken és a tanácsban Szeretettel köszöntik, ám meglátják az út­jon. Azzal hálálják meg négy évtizedes munkáját, hogy ponto­san küldik iskolába gyermekeiket. Nem is hiányzik senki a ne­gyedik osztályból. Ta­nítónőjük állandóan tanul, készül minden egyes ó­rájára. Most az évvége közeledtével terveket készít az is­métlésekre, hogy lá­nyai közül senki se bukjék meg. Györffy Erzsébet csak egy a negyven­ezer pedagógus közül De mint cseppben a tenger, az ő sorsában munkájában is meg­láthatjátok nevelőitek áldozatos életét. Ez az élet tiszteletet, becsü­lést érdemel és azt, hogy jó munkájukat jó munkával viszonoz­zátok a­lakíró­ib­. a Csapatunk megértette, hogy milyen fontos dolog, minden hasz­nálhatót összegyűjteni a termelés számára. Ne menjen kárba semmi, ami épülő szép hazánk fejlődését szolgálhatja! A pajtások nagy lelke­sedéssel, szívesen vesznek részt a gyűjtés hazafias mozgalmában. Pá­rosversenyre hívtuk ki a sárszentmihályi úttörőket: ki gyűjt több va­sat és több hulladékot? Örömmel jelentem, hogy a versenyt most mi nyertük. 100 mázsa vasat, 15 mázsa mákgubót, 1 mázsa rongyot, 85 kg csontot, 50 kg színesfémet, 414 kg papirost gyűjtöttünk. Sok pénzt kaptunk érte, ezen vettünk: röplabdafelszerelést és futballabdát. A gyűjtést folytatjuk-Most érkezett községünkbe 18 ezer facsemete. Elhatároztuk, hogy vállaljuk kiültetésüket és eliskolázásukat. Csak néhány napig tartott az egész munka. Tanítás után összejöttünk, fiúk lányok és együtt, vi­dám nótaszóval vonultunk ki fát ültetni. Még a legkisebb pajtások is velünk jöttek. Először azt hittük, majd csak lábatlankodnak a munká­nál, de bizony segítettek ők is, meg is becsüljük az ő munkájukat is. Brigádokat alakítottunk, úgy ültettük a kis csemetéket. Olyan jó kedvünk volt, hogy azt se bántuk volna, ha tovább tart. De gyorsan haladtunk, egyszerre csak elfogytak a kis fák. Boldogan néztünk rá­juk, mert ezek már most a mi fáink és mintha ők is szeretettel néztek volna vissza ránk. A nádasladányi Kossuth Lajos u. cs. nevében: MIHALYKA ZSUZSANNA rajtanácselnök A „nagy” jelzőt a tudomány csak keveseknek adja meg. Darwin Ká­roly munkás életével és forradal­mian új tanaival vívta ki a haladó emberiség elismerését. Egyike volt azoknak, akik össze tudták törni a régit s újat alkottak. Ezért emlé­kezünk meg ünnepléssel halálának 70-ik évfordulójáról. Jómódú angol család gyermeke volt. Tanulhatott és úgy nőtt fel, mint a többi jómódú fiú: lelkesült sokféle játékért, halászott, rovar­­gyűjteményt állított össze, ásvá­nyokat, kagylókat gyűjtött. A ter­mészet érdekelte mindenekfelett és a tudásvágy hajtotta. Tizenhat éves korában már beiratkozott az egye­temre. Tanult növénytant, állattant, földrajzot, csillagászatot. Apja kí­vánságára vallástannal is foglal­kozott. De mennél közelebbről is­merte meg a tudományokat, annál jobban látta, hogy a hittudomány nem viszi közelebb a valóság meg­ismeréséhez. Így mondotta: „Men­nél jobban elmerültem a természet megfigyelésében és megismertem a természet rendíthetetlen törvény­­szerűségeit, annál kevésbbé való­színűvé váltak a csodák.” Ezért a vallástan tanulását abbahagyta. Minden szabadidejét a termé­szetben töltötte és elhatározta, hogy természetkutató lesz. Huszon­két éves korában földkörüli hajó­­útra indult. Határtalan lelkesedés­sel csomagolta össze könyveit, esz­közeit, amelyekről gondolta, hogy megfigyeléseinél hasznukat veszi. Az öt évig tartó úton szakadat­lanul vizsgálta, kutatta a növények, az állatok életét, a kőzeteket és a környék lakosainak sajátságait. A hajó érintette mind az öt világrész: Délamerika, Afrika, Ausztrália, Ázsia és Déleurópa partvidékét. Széles területről hozott gazdag ta­pasztalatokkal tért Darwin Ká­roly haza. Egy kis faluban telepedett le. Itt rendszerezte gyűjteményét, feljegy­zéseit és írta meg első nagy mun­káját: „Egy természettudós utazá­­sai”-t. Ez a könyv most, ünneplésé­nek alkalmával, új fordításban je­lent meg nálunk. Olvassátok el, pajtások. Megtaláljátok benne a darwini tudomány kiindulópontjait is. Ezután írta meg húsz év feljegy­zéseiből hozott bizonyítékok alap­ján főművét: „A fajok eredeté”-t. Ebben feltárta, hogy az első, egé­szen parányi élőlényekből számláz­ták egyrészt a növények: a mosza­­toktól a lombos fákig, másrészt az állatok: az amőbától a majomfélé­kig. Minden újonnan megjelenő cso­port kezdetben csekély területet fog­lalt el és azok a fajták szaporodtak el, amelyek jobban tudtak a kör­nyezethez alkalmazkodni. A termé­szetnek ezt a törvényszerűségét Darwin természetes kiválasztódás­nak nevezte el. Harmadik nagy munkájában: „Az ember származá­sá­ban kimutatta, hogy az elő­­­­nvek fejlődési sorának legmagasabb fokán az ember áll. Ez a tanítás forradalmi volt. Vé­get vetett annak a felfogásnak, hogy minden egyes élő szervezet csodás úton, valamely földöntúli lény teremtménye. Ellentétben ál­lott az uralkodó osztály vezetőinek és védőinek felsőbb hatalmakra hi­vatkozó kiváltságaival. A rágal­mak, a ferdítések és a fenyegetések özönével árasztották el. Legerőtel­jesebben az egyházak indítottak ro­hamot Darwin ellen. Darwin azon­ban nem hátrált, tovább folytatta kutatásait. A természetes kiválasz­tás törvényét egybevetette a mes­terséges kiválasztás kísérleteivel. Tanítása gyakorlati eszközzé vált: megmutatta, hogyan hozzák az em­berek létre akár öntudatlanul, akár tudatosan a háziállatok és a mező­gazdasági növények különböző­ faj­táit. Növénynemesítőkkel és állat­­tenyésztőkkel dolgozott együtt és vad gyümölcsfákon jóízű gyümölcs termett, soványfajta sertésből jó hízófajtákat tenyésztettek ki. Követői tovább fejlesztették ta­nításait. Munkásságának eredmé­nyei azonban csakis a Szovjetunió­ban jutottak teljes kibontakozáshoz. Következetes tanítványait — ami­lyenek Micsurin és Liszenko — szovjet darwinistáknak nevezzük. A szovjet tudósok nyomán nálunk is megindult ez a munka (lásd Mi­csurin cikkünket). A nagy, forradalmi tudós emlé­kezetét úgy ünnepeljük méltón, hogy példát veszünk róla és taní­tásait továbbadjuk. Ch 727jel­eA'­IR JATISLAVAI OTT A közelmúltban magyar írókül­döttség járt Csehszlovákiában. Ami­kor a küldöttség Bratislavába ér­kezett, üzenet várta a magyar író­kat: jöjjenek az író elvtársak az úttörők palotájába, szeretettel vár­ják őket a bratislavai pionírok. Örömmel léptünk be a gyönyörű pionírpalotába. Alig győztük végig­járni, végignézni a sok gyönyörű műhelyt. Hiszen nem kevesebb, mint hatvan szakkörük van és az a 2500 pionír, aki hetenként két órát tölt ott — bizony alaposan igénybe veszi a szakkörök felszere­lését. Minden szakkört egy-egy üzem támogat. A legkiválóbb sztaha­novisták járnak a pionírok közé, hogy megtanítsák őket a munka szeretetére és művészetére. De majd elfelejtettem ... Mozit is láttam ebben a gyönyörű palo­tában és ami a legizgalmasabb , saját repülőgépük is van a bratis­lavai úttörőknek. Szét is szedték apró darabokra, aztán összerakják. Így tanulják meg alaposan a gép­madár szerkezetét. És amikor már mindent megmu­tattak, sokat érdeklődtek a magyar úttörő­ pajtásokról, tanulásukról, munkájukról és csillogott a sze­mük, amikor az úttörővasútról kér­deztek. Végül jelvényeket, képeket és le­velet küldtek budapesti pajtásaik­nak. Ezt írták: ,,Kedves úttörő pajtásaink! A ma­gyar delegációval szívélyes üdvöz­letünket küldjük. Figyelemmel kí­sérjük országotok újjáépítését és Sztál­inváros felépítését, örülnénk, ha válaszolnátok és írnátok munká­tokról. Az Úttörőpalotát, amelyet nekünk a mi munkáskormányunk adott, nagyon szeretjük. Itt dolgo­zunk és művelődünk. Tanulmányoz­zuk Lenin és Sztálin elvtárs élet­rajzát és foglalkozunk a népi de­mokráciák életével és fejlődésével. Mi a szovjet úttörőik példáját kö­vetjük, de a mi munkánk még nem olyan, mint az övék. Ismerjük és szeretjük Rákosi elv­társat, mert tudjuk, hogy a nálatok éppen úgy, mint nálunk Gottwald elvtárs, biztosítja a boldogabb jö­vőt a munkásosztály és a kommu­nista párt segítségével. Éljen a csehszlovák-magyar barátság, erő­södjék az úttörőbarátság az egész világon! Úttörő barátsággal a bratislavai úttörők.'’ Bizonyosak vagyunk, hogy a bra­tislavai pajtások sorai nem marad­nak válasz nélkül. Írjatok nekik, pajtások! Címük: Bratislava, Út­­törőpalota. Enczi Endre 82 Ér*: s*i LETETT V. I. BEJVIIV Sok évvel ezelőtt a volgamenti csendes Szimbirszk városában szü­letett Volodja Uljanov. Nyolcvan­két esztendő telt el azóta, de ezt a napot nem felejtettük el. És akár­mennyi év fog elmúlni, tíz és száz esztendők, az emberiség mindig emlékezni fog 1870 április 2­2-ére, amikor megszületett a nagy Lenin. A világnak majdnem minden országában, a munkáskönyv­tárak tízezreiben díszhelyen van­nak azok a könyvek, amelyek bo­rítékján Lenin neve áll. Te még nem olvastad e könyveket, de lát­tad őket szüleid, nagyobb testvé­reid kezében, akik Lenint olvasva tanulnak tőle. Eljön az idő, ami­kor te is olvashatod és megérted majd Vladimir Iljics könyveit és meg fogod akkor látni, mennyi fényt, világosságot tartalmaznak. ... Leninnek igen jó volt az emlékezőtehetsége és tüneményes az intelligenciája. E tulajdonságo­kat Lenin már gyermekkora óta elsajátította akaraterővel és me­részséggel. ,,A jó napot már reggel felismerni” — szól a közmondás. Amikor a gyermek Volodja Ulja­­novra gondolsz, felismered V. I. Lenint , a nagy tanítómestert és vezetőt. Te még nem olvastad Lenint, de valószínűleg hallottad már több mondását, így pl. hall­hattad a több mint 30 éve a kom­­­szomolistákhoz intézett szavait: „Csak akkor válhattok kommunis­tákká, ha emlékezőtehetségeteket meggazdagítjátok az emberiség ál­tal teremtett valamennyi gazdaság­gal”. Gondolj Lenin elvtárs mon­dására és emlékezz Sztálin elv­­társ intelmére: „Ahhoz, hogy épít­hessünk, ismeretekre van szüksé­günk, el kell sajátítanunk a tudo­mányt és ahhoz, hogy tudjunk, ta­nulnunk kell.” Így tanít bennünket Lenin, így* tanít Sztálin. Hajtsuk végre parancsaikat! jájife isitek jsaite eil». ^ife. jssite. ^ite. Mt*. ^ife. ^ite. ^ Van nekem egy barátnőm, Gilice Mariska. Sohasem tanulta­k meg a verseket, mert szerinte nem érdemes. Ezen nagyon sokat­­ vitatkoztunk. Történt egyszer, hogy a Katonaének volt feladva k kívülről. Másnap Mariska nevetve újságolta, hogy egy szót­­ sem tud belőle.­­ A szünetben sikerült megtanulnia az első versszakot ki­­fogástalanul. Magyaróra következett és nagy feleltetés. Éppen őt is feleltették. Az első szakaszt kérdezték tőle. Persze, hogy ő tudta! Olyan szépen elmondta, hogy ötöst kapott. Amikor leült, pajzánál, bólintott felém: „No ugye, hogy sikerült?” — ezt­­ mondta a szemével.­­ Egy hónappal később Tiborc panaszát tanultuk. Persze, ►, Mariska ezt sem tanulta meg. Minek is? Azt mondja, ő min­­i­­dig megérzi, hogy mikor felel. Ezúttal tévedett, mert ő volt s­ a legelső felelő. Össze-vissza beszélt, egészen új verset költött. Persze, hogy egyest kapott. Zokogva kérte a tanító nénit, hogy ne írja be az osztály­­­­zatot. A tanító néni azt felelte: „Ha holnapra, megtanulod a ver- e­set, kijavíthatod a rossz jegyet.” Nosza, nekifogott Mariska­­ a verstanulásnak. Kérte, hogy segítsek neki. Meg is tettem.­­ Másnap Mariska mosolygó szemmel állt fel felelni. Ötöst­­ kapott. Er­nek az ötösnek a történetét mindenki tudja az osz­­k­tályban. Nem csak Mariska fogadta meg, hogy minden órára­­ elkészül ezentúl, hanem a többiek is. Mariska most már tudja,­­ hogy igenis érdemes verset tanulni, mint ahogy mindent érdemes­­ tanulni. BERKÓ ZSUZSA VIII. o. t. Kistelek W" W W r'4,w- W W W w TAW W W ’W W 'W KEDVES PAJTÁSOK! A nefelejts utcai otthonból ír­juk nektek ezt a levelet. Építő­ipari tanulók vagyunk és sze­retnénk elmondani, milyen a mi életünk, milyen a mi munkánk. Tavaly jöttünk Pestre Szatmár megyéből, mert hallottuk, hogy szükség van építőipari tanulók­ra. Gondoltuk, hogy örömmel várnak minket. Nem is csalód­tunk, mert itt az otthonban ne­velőink segítenek minden gon­dunkban. Közösen járunk mo­ziba, színházba. Egypár hónapig építkezése­ken dolgoztunk, aztán hat hó­napig iskolába jártunk. Tanul­tunk anyagtant, szerkezettant, magyar irodalmat és más érde­kes tantárgyakat. Kaptunk szép egyenruhát, később tanfelszere­lést. Van szép otthonunk is és több mint 200 forintot kapunk minden hónapban, pedig még tanulók vagyunk. Most a Siemens Műveknél lakásokat építünk. Igen szép munka. A múlt héten a meste­rünk, Rékási Mihály szaki bácsi és az oktatási felelősünk is megdicsért minket a jó mun­káért. Mi már fél év múlva felszaba­dulunk és azt szeretnénk, ha mi­nél többen jönnétek helyünkbe építőipari tanulónak. Szeret­nénk, ha találkoznánk veletek a mi nagy építkezéseinken. Mindannyiotokat üdvözöl Mészáros Margit és Farkas Mária építőipari tanulók

Next