Pajtás, 1952 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1952-04-23 / 17. szám
J&QtyWrt és a Karcag termelőszövetkezeti város utcái kihaltak, csendesek, de nem azért, mintha nem dolgoznának itt az emberek. Ellenkezőleg: mindenki kint van, a földeken. Hatvannyolcezer hold a határ, harminc termelőszövetkezet földjén serényen folyik a tavaszi munka. Éppen csak az öregek, betegek maradtak itthon, no meg a gyerekek, akik ezen a napsugaras délelőttön is az iskolában tanulnak. A szülők nyugodtan dolgozhatnak, tudják, hogy olyat, becsületes, áldozatkész nevelők foglalkoznak gyermekeikkel, mint Györffy Erzsébet tanítónő. A Kálvin úti leányiskolában tanít, a IV. osztály vezetője. Haja fehér, mint a hó, de tartása most is egyenes, tekintete vidám és fiatal. Pedig közel negyven éve sétál a padok között. Tanítványainak gyermekeit, sőt unokáit tanítja most, hiszen 1917-ben került Karcagra, szülővárosába. Azóta együtt örült, vagy szenvedett a várossal. Sok nehézsége, küzdelme volt a múltban. Olyan osztályokat vezetett, ahol 70—80 gyerek szorongott a kopott, töredezett padokban. Egyházi iskolában tanított, hol az állami felügyelő szidta össze valamiért, hol a pap. Semmi tekintettel nem voltak rá, aki 80 gyerek között végezte nehéz munkáját. Ő pedig a gyerekekhez, menekült, bennük találta örömét. Nem csalódott. Ma régi tanítványai a szövetkezeteket vezetik, dolgoznak a földeken és a tanácsban Szeretettel köszöntik, ám meglátják az útjon. Azzal hálálják meg négy évtizedes munkáját, hogy pontosan küldik iskolába gyermekeiket. Nem is hiányzik senki a negyedik osztályból. Tanítónőjük állandóan tanul, készül minden egyes órájára. Most az évvége közeledtével terveket készít az ismétlésekre, hogy lányai közül senki se bukjék meg. Györffy Erzsébet csak egy a negyvenezer pedagógus közül De mint cseppben a tenger, az ő sorsában munkájában is megláthatjátok nevelőitek áldozatos életét. Ez az élet tiszteletet, becsülést érdemel és azt, hogy jó munkájukat jó munkával viszonozzátok alakíróib. a Csapatunk megértette, hogy milyen fontos dolog, minden használhatót összegyűjteni a termelés számára. Ne menjen kárba semmi, ami épülő szép hazánk fejlődését szolgálhatja! A pajtások nagy lelkesedéssel, szívesen vesznek részt a gyűjtés hazafias mozgalmában. Párosversenyre hívtuk ki a sárszentmihályi úttörőket: ki gyűjt több vasat és több hulladékot? Örömmel jelentem, hogy a versenyt most mi nyertük. 100 mázsa vasat, 15 mázsa mákgubót, 1 mázsa rongyot, 85 kg csontot, 50 kg színesfémet, 414 kg papirost gyűjtöttünk. Sok pénzt kaptunk érte, ezen vettünk: röplabdafelszerelést és futballabdát. A gyűjtést folytatjuk-Most érkezett községünkbe 18 ezer facsemete. Elhatároztuk, hogy vállaljuk kiültetésüket és eliskolázásukat. Csak néhány napig tartott az egész munka. Tanítás után összejöttünk, fiúk lányok és együtt, vidám nótaszóval vonultunk ki fát ültetni. Még a legkisebb pajtások is velünk jöttek. Először azt hittük, majd csak lábatlankodnak a munkánál, de bizony segítettek ők is, meg is becsüljük az ő munkájukat is. Brigádokat alakítottunk, úgy ültettük a kis csemetéket. Olyan jó kedvünk volt, hogy azt se bántuk volna, ha tovább tart. De gyorsan haladtunk, egyszerre csak elfogytak a kis fák. Boldogan néztünk rájuk, mert ezek már most a mi fáink és mintha ők is szeretettel néztek volna vissza ránk. A nádasladányi Kossuth Lajos u. cs. nevében: MIHALYKA ZSUZSANNA rajtanácselnök A „nagy” jelzőt a tudomány csak keveseknek adja meg. Darwin Károly munkás életével és forradalmian új tanaival vívta ki a haladó emberiség elismerését. Egyike volt azoknak, akik össze tudták törni a régit s újat alkottak. Ezért emlékezünk meg ünnepléssel halálának 70-ik évfordulójáról. Jómódú angol család gyermeke volt. Tanulhatott és úgy nőtt fel, mint a többi jómódú fiú: lelkesült sokféle játékért, halászott, rovargyűjteményt állított össze, ásványokat, kagylókat gyűjtött. A természet érdekelte mindenekfelett és a tudásvágy hajtotta. Tizenhat éves korában már beiratkozott az egyetemre. Tanult növénytant, állattant, földrajzot, csillagászatot. Apja kívánságára vallástannal is foglalkozott. De mennél közelebbről ismerte meg a tudományokat, annál jobban látta, hogy a hittudomány nem viszi közelebb a valóság megismeréséhez. Így mondotta: „Mennél jobban elmerültem a természet megfigyelésében és megismertem a természet rendíthetetlen törvényszerűségeit, annál kevésbbé valószínűvé váltak a csodák.” Ezért a vallástan tanulását abbahagyta. Minden szabadidejét a természetben töltötte és elhatározta, hogy természetkutató lesz. Huszonkét éves korában földkörüli hajóútra indult. Határtalan lelkesedéssel csomagolta össze könyveit, eszközeit, amelyekről gondolta, hogy megfigyeléseinél hasznukat veszi. Az öt évig tartó úton szakadatlanul vizsgálta, kutatta a növények, az állatok életét, a kőzeteket és a környék lakosainak sajátságait. A hajó érintette mind az öt világrész: Délamerika, Afrika, Ausztrália, Ázsia és Déleurópa partvidékét. Széles területről hozott gazdag tapasztalatokkal tért Darwin Károly haza. Egy kis faluban telepedett le. Itt rendszerezte gyűjteményét, feljegyzéseit és írta meg első nagy munkáját: „Egy természettudós utazásai”-t. Ez a könyv most, ünneplésének alkalmával, új fordításban jelent meg nálunk. Olvassátok el, pajtások. Megtaláljátok benne a darwini tudomány kiindulópontjait is. Ezután írta meg húsz év feljegyzéseiből hozott bizonyítékok alapján főművét: „A fajok eredeté”-t. Ebben feltárta, hogy az első, egészen parányi élőlényekből számlázták egyrészt a növények: a moszatoktól a lombos fákig, másrészt az állatok: az amőbától a majomfélékig. Minden újonnan megjelenő csoport kezdetben csekély területet foglalt el és azok a fajták szaporodtak el, amelyek jobban tudtak a környezethez alkalmazkodni. A természetnek ezt a törvényszerűségét Darwin természetes kiválasztódásnak nevezte el. Harmadik nagy munkájában: „Az ember származásában kimutatta, hogy az előnvek fejlődési sorának legmagasabb fokán az ember áll. Ez a tanítás forradalmi volt. Véget vetett annak a felfogásnak, hogy minden egyes élő szervezet csodás úton, valamely földöntúli lény teremtménye. Ellentétben állott az uralkodó osztály vezetőinek és védőinek felsőbb hatalmakra hivatkozó kiváltságaival. A rágalmak, a ferdítések és a fenyegetések özönével árasztották el. Legerőteljesebben az egyházak indítottak rohamot Darwin ellen. Darwin azonban nem hátrált, tovább folytatta kutatásait. A természetes kiválasztás törvényét egybevetette a mesterséges kiválasztás kísérleteivel. Tanítása gyakorlati eszközzé vált: megmutatta, hogyan hozzák az emberek létre akár öntudatlanul, akár tudatosan a háziállatok és a mezőgazdasági növények különböző fajtáit. Növénynemesítőkkel és állattenyésztőkkel dolgozott együtt és vad gyümölcsfákon jóízű gyümölcs termett, soványfajta sertésből jó hízófajtákat tenyésztettek ki. Követői tovább fejlesztették tanításait. Munkásságának eredményei azonban csakis a Szovjetunióban jutottak teljes kibontakozáshoz. Következetes tanítványait — amilyenek Micsurin és Liszenko — szovjet darwinistáknak nevezzük. A szovjet tudósok nyomán nálunk is megindult ez a munka (lásd Micsurin cikkünket). A nagy, forradalmi tudós emlékezetét úgy ünnepeljük méltón, hogy példát veszünk róla és tanításait továbbadjuk. Ch 727jeleA'IR JATISLAVAI OTT A közelmúltban magyar íróküldöttség járt Csehszlovákiában. Amikor a küldöttség Bratislavába érkezett, üzenet várta a magyar írókat: jöjjenek az író elvtársak az úttörők palotájába, szeretettel várják őket a bratislavai pionírok. Örömmel léptünk be a gyönyörű pionírpalotába. Alig győztük végigjárni, végignézni a sok gyönyörű műhelyt. Hiszen nem kevesebb, mint hatvan szakkörük van és az a 2500 pionír, aki hetenként két órát tölt ott — bizony alaposan igénybe veszi a szakkörök felszerelését. Minden szakkört egy-egy üzem támogat. A legkiválóbb sztahanovisták járnak a pionírok közé, hogy megtanítsák őket a munka szeretetére és művészetére. De majd elfelejtettem ... Mozit is láttam ebben a gyönyörű palotában és ami a legizgalmasabb , saját repülőgépük is van a bratislavai úttörőknek. Szét is szedték apró darabokra, aztán összerakják. Így tanulják meg alaposan a gépmadár szerkezetét. És amikor már mindent megmutattak, sokat érdeklődtek a magyar úttörő pajtásokról, tanulásukról, munkájukról és csillogott a szemük, amikor az úttörővasútról kérdeztek. Végül jelvényeket, képeket és levelet küldtek budapesti pajtásaiknak. Ezt írták: ,,Kedves úttörő pajtásaink! A magyar delegációval szívélyes üdvözletünket küldjük. Figyelemmel kísérjük országotok újjáépítését és Sztálinváros felépítését, örülnénk, ha válaszolnátok és írnátok munkátokról. Az Úttörőpalotát, amelyet nekünk a mi munkáskormányunk adott, nagyon szeretjük. Itt dolgozunk és művelődünk. Tanulmányozzuk Lenin és Sztálin elvtárs életrajzát és foglalkozunk a népi demokráciák életével és fejlődésével. Mi a szovjet úttörőik példáját követjük, de a mi munkánk még nem olyan, mint az övék. Ismerjük és szeretjük Rákosi elvtársat, mert tudjuk, hogy a nálatok éppen úgy, mint nálunk Gottwald elvtárs, biztosítja a boldogabb jövőt a munkásosztály és a kommunista párt segítségével. Éljen a csehszlovák-magyar barátság, erősödjék az úttörőbarátság az egész világon! Úttörő barátsággal a bratislavai úttörők.'’ Bizonyosak vagyunk, hogy a bratislavai pajtások sorai nem maradnak válasz nélkül. Írjatok nekik, pajtások! Címük: Bratislava, Úttörőpalota. Enczi Endre 82 Ér*: s*i LETETT V. I. BEJVIIV Sok évvel ezelőtt a volgamenti csendes Szimbirszk városában született Volodja Uljanov. Nyolcvankét esztendő telt el azóta, de ezt a napot nem felejtettük el. És akármennyi év fog elmúlni, tíz és száz esztendők, az emberiség mindig emlékezni fog 1870 április 22-ére, amikor megszületett a nagy Lenin. A világnak majdnem minden országában, a munkáskönyvtárak tízezreiben díszhelyen vannak azok a könyvek, amelyek borítékján Lenin neve áll. Te még nem olvastad e könyveket, de láttad őket szüleid, nagyobb testvéreid kezében, akik Lenint olvasva tanulnak tőle. Eljön az idő, amikor te is olvashatod és megérted majd Vladimir Iljics könyveit és meg fogod akkor látni, mennyi fényt, világosságot tartalmaznak. ... Leninnek igen jó volt az emlékezőtehetsége és tüneményes az intelligenciája. E tulajdonságokat Lenin már gyermekkora óta elsajátította akaraterővel és merészséggel. ,,A jó napot már reggel felismerni” — szól a közmondás. Amikor a gyermek Volodja Uljanovra gondolsz, felismered V. I. Lenint , a nagy tanítómestert és vezetőt. Te még nem olvastad Lenint, de valószínűleg hallottad már több mondását, így pl. hallhattad a több mint 30 éve a komszomolistákhoz intézett szavait: „Csak akkor válhattok kommunistákká, ha emlékezőtehetségeteket meggazdagítjátok az emberiség által teremtett valamennyi gazdasággal”. Gondolj Lenin elvtárs mondására és emlékezz Sztálin elvtárs intelmére: „Ahhoz, hogy építhessünk, ismeretekre van szükségünk, el kell sajátítanunk a tudományt és ahhoz, hogy tudjunk, tanulnunk kell.” Így tanít bennünket Lenin, így* tanít Sztálin. Hajtsuk végre parancsaikat! jájife isitek jsaite eil». ^ife. jssite. ^ite. Mt*. ^ife. ^ite. ^ Van nekem egy barátnőm, Gilice Mariska. Sohasem tanultak meg a verseket, mert szerinte nem érdemes. Ezen nagyon sokat vitatkoztunk. Történt egyszer, hogy a Katonaének volt feladva k kívülről. Másnap Mariska nevetve újságolta, hogy egy szót sem tud belőle. A szünetben sikerült megtanulnia az első versszakot kifogástalanul. Magyaróra következett és nagy feleltetés. Éppen őt is feleltették. Az első szakaszt kérdezték tőle. Persze, hogy ő tudta! Olyan szépen elmondta, hogy ötöst kapott. Amikor leült, pajzánál, bólintott felém: „No ugye, hogy sikerült?” — ezt mondta a szemével. Egy hónappal később Tiborc panaszát tanultuk. Persze, ►, Mariska ezt sem tanulta meg. Minek is? Azt mondja, ő minidig megérzi, hogy mikor felel. Ezúttal tévedett, mert ő volt s a legelső felelő. Össze-vissza beszélt, egészen új verset költött. Persze, hogy egyest kapott. Zokogva kérte a tanító nénit, hogy ne írja be az osztályzatot. A tanító néni azt felelte: „Ha holnapra, megtanulod a ver- eset, kijavíthatod a rossz jegyet.” Nosza, nekifogott Mariska a verstanulásnak. Kérte, hogy segítsek neki. Meg is tettem. Másnap Mariska mosolygó szemmel állt fel felelni. Ötöst kapott. Ernek az ötösnek a történetét mindenki tudja az oszktályban. Nem csak Mariska fogadta meg, hogy minden órára elkészül ezentúl, hanem a többiek is. Mariska most már tudja, hogy igenis érdemes verset tanulni, mint ahogy mindent érdemes tanulni. BERKÓ ZSUZSA VIII. o. t. Kistelek W" W W r'4,w- W W W w TAW W W ’W W 'W KEDVES PAJTÁSOK! A nefelejts utcai otthonból írjuk nektek ezt a levelet. Építőipari tanulók vagyunk és szeretnénk elmondani, milyen a mi életünk, milyen a mi munkánk. Tavaly jöttünk Pestre Szatmár megyéből, mert hallottuk, hogy szükség van építőipari tanulókra. Gondoltuk, hogy örömmel várnak minket. Nem is csalódtunk, mert itt az otthonban nevelőink segítenek minden gondunkban. Közösen járunk moziba, színházba. Egypár hónapig építkezéseken dolgoztunk, aztán hat hónapig iskolába jártunk. Tanultunk anyagtant, szerkezettant, magyar irodalmat és más érdekes tantárgyakat. Kaptunk szép egyenruhát, később tanfelszerelést. Van szép otthonunk is és több mint 200 forintot kapunk minden hónapban, pedig még tanulók vagyunk. Most a Siemens Műveknél lakásokat építünk. Igen szép munka. A múlt héten a mesterünk, Rékási Mihály szaki bácsi és az oktatási felelősünk is megdicsért minket a jó munkáért. Mi már fél év múlva felszabadulunk és azt szeretnénk, ha minél többen jönnétek helyünkbe építőipari tanulónak. Szeretnénk, ha találkoznánk veletek a mi nagy építkezéseinken. Mindannyiotokat üdvözöl Mészáros Margit és Farkas Mária építőipari tanulók