Pajtás, 1952 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1952-04-30 / 18. szám

­ Kedves Gyerekek! Május elseje van ma, a nemzetközi munkásosz­tály ünnepe. — Elmesélem nektek Thang, a 12 éves kisfiú hőstettét, ezt az igaz történetet, amelyhez ha­sonló gyakran fordul elő szabad­ságukért harcoló népek életében, a vietnami nép hősies küzdelmében is. Hadseregünkről akarok szólni, azokról az elszánt, bátorszívű fia­talokról, akikkel ön is együtt harcol­ f\ \tXxdfHi\Ys\ ki a hajó kis­ ablakán, a folyó sárga hullámai közé. Rövid idő múlva, rettenetes rob­banást hallott. Forró vízsugár osto­rozta a hátát, de csak úszott, úszott szaporán. Mikor partot ért, látta, hogy a hajó, mint valami égő fáklya,­ úgy mered, ki a vízből, de egyre süllyed a rengeteg üvöltöző katonával együtt. Valaki egyszerre Thang vállára tam, amikor mindent elsöprő erővel kitört népünk nagy forradalma. — Tudom jól, de én nem félek — inge hátából pisztolyát és egyenpst­­ította a mosogatódézsához és ha-Rongyosak voltunk, nem hordjunk felette ..keményen a kisfiú és­­csak a katonára"tüzelt.. Ez holtan KJ.' .taimicsi oszlopba rakott piszkos tá­. a kezét. Az .egyik. Kui volt. egyenruhát, de szorosan tartották a nem tágított tőlük. Űzték, szidták,­­gyott össze. Csakhogy a­ szomszéd n vért adott elé, fegyvert és mindig erősen megszo- fenyegetk, mindhiába. Végül ő az kapujából egy másik katona rögtön Ngokra célzott és keresztül­lőtte. Mindez szinte szempillantás­ Elmondja: Nguyen Duoc Thieng vietnami író irtottuk egymás kezét. A szabadság­ , ,,,,,, vagy szilárd közösségbe egyesített ! lir­e­en nagyot gondolt es­et­­bennünket. Erős, komoly és örökké­ adta az összekötött kézigránát-cső­tartó barátság szövődött itt a fiatal bajtársak között. Testvéri jóbarátom volt nekem is egyik elesett hősünk, az ő drága emléke lelkesített ké­sőbb még keményebb harcra. Ilyen forró-igaz barátság fűzte egymás­hoz seregünkben a két Kui nevű fiút, akiket később Kui egynek és Kui kettőnek neveztünk el. Ilyen elvá­laszthatatlanok voltak még Ngok és Thang i is­, akik ketten egynek szá­mítottak. Thang, a 12 éves gyer­mekpartizán nem viselt még fegy­vert, csak ott segédkezett közöttünk. 1945 októberében az ellenség megszállta Saigont, a fővárost. Pa­rancsnokunk a két Kuit jelölte ki felderítő szolgálatra. Hiszen mind­ketten jól ismerték Saigont, szülő­városukat. — Bajtársak! Hírt kell hoznotok az ellenséges hadállásokról, a vá­ros belsejéből. Ügyesen át kell ha­ladnotok a megerősített ellenséges őrhelyeken. A két fiú bátran vállalkozott a fontos küldetésre. Nyok is engedélyt kért, hogy velük tarthasson, mert jó ismerte a fővárost. A két Kui pisztolyt rejtett harisnyaszárába, Ngok kézigránátokat is vitt magá­val. Alig egy kilométerre jártak a tábortól, amikor egyszerre Thang bukkant fel mellettük. — Már reggel óta várok rátok... — szólt akadozó hangon — enged­jétek... Hadd menjek én is vele­tek... — Honnan tudod, hogy hová tar­tunk? — kérdezte meglepetten Nyok. — Mindent tudok, mindent hal­lottam. Láthatjátok, jó felderítő vagyok — mesélte lel­kendezve, majd barátjához fordult kérő tekintettel: — Ugye veletek mehetek? ... Fordulj vissza, de azonnal! — kiáltottak rá valamennyien. — Háború van, mindenkit elérhet a golyó, az ellenség nem kímél té­­ged, — mondta Ngok­­met Thangnak. — Jól vigyázz rá, de ne szoron­gasd. Nálad legalább nem is gya­nítják — mondta nyomatékkal. — De ha­ beértünk a városba, add vissza, mert kell nekem — tette hozzá gyorsan. Thang boldogan ragadta magá­hoz a veszélyes kis csomagot és — Csak nem te vitted ezt vég­hez, te kicsi? Lasan, tágranyitott szemmel vá­laszolt a kis Thang: — Nem, nem én ... ezt Nyok vitte véghez. Őérte tettem ... Ezután forrón-keservesen sírni kezdett.★ Három nap múlva a két Kui is visszatért Saigonból és elmesélték, hogy a hajórobbantás több, mint 50 ellenséges katona életébe került és a gyarmatosító francia vezérkar partraszállítási terve ezzel teljesen füstbe ment...★ ... És még sokezer ilyen névtelen hős harcol így az elnyomott népek szabadságáért a gyarmatokon. A végső győzelemig folytatjuk ezt a harcot. Világbéke, szabadság és boldogabb jövendő lesz a győzel­münk gyönyörű jutalma ... Ford.: Nyúl Lídia ügyesen elrejtette a nadrágja ron­gyai között. Mikor az előőrs köze­lébe értek, a két Kui előrement. Ngok és Thang mintegy 200 méter­re maradt mögöttük. Az angol és francia katonák mindenkit megmo­toztak, aki elhaladt az előőrs előtt. A két Kui szerencsésen túljutott ezen és folytatta útját. Thang olyan h°£^Lana if'1 kicsi vol’ hogy figyelembe se vet­ték. Ngok maradt legutolsónak, 'az átkelésre várók hosszú sora' végén. Thang messziről, remegve figyelte a barátját. Majdnem felsikoltott, amikor azt látta, hogy a gyarma­tosítók katonája egyszerre Ngok hátára üt és felkiált: — Mi ez itt?!­nyi idő alatt történt. Képzeljétek csak el a kis Thang keserves fájdalmát,, aki alig 50 mé­ter távolságról nézte végig szere­tett barátja­ szörnyű sorsát. És nem — És ha nem tudom jól elmosni mindet, akkor mi lesz? — kérdezte Thang. — Akkor a pokolba megy, ördög­adta és ott tanulod meg — kiáltott a kövér szakács mérgesen és puska­tussal fenyegette a kisfiút. A hajó közben útnak indult. Thang lassan mosogatni kezdett, de a gondolata messzire kalando­zott. — Hogyan is mondta egyszer Nyok? — „Ha gránáttal támadunk egy hajót, akkor vagy a kéményt, vagy a tűzhelyet kell célbavenni...” A szakács húst vagdalt és fütyö­­részett. A kisfiú észrevétlenül le­akasztott a nadrágja rongyai közül 2, 3, majd 4 gránátot, azt hirtelen a nedves mosogatóruhába csoma­golta. Az üsthöz közeledett, meg­emelte, majd gyorsan bedobta a kis csomagot a tűzhely közepébe. Ma­ga pedig, mint egy bóka, úgy ugrott futhatott oda hozzá, hogy a porból felemelje... Könnyek szöktek a szemébe, de összeszorította a fogát. — Légy erős, ne sírj — így biztatta magát bosszút kell állnod érte! A bátor, a jószívű, kedves Ngokért, aki taní­tott, vezetett, törődött veled. Ó, hogy most már soha többé nem halt­lád a hangját... Soha többé... — Hé, kisfiú, mit keresel ott, gyere csak ide! — szólította meg egy magas, kövér ember a folyó­partról. Thang egyszerre mosolyt erőlte­tett az arcára: — Mit kíván bácsi? — kérdezte. — Gyere csak, hadd látom, tudsz-e mosogatni. Szállj fel a ha­jóra, itt megfizetnek érte. Thang tétovázva nézte a kis hadi­hajót, amely a folyó­ túlsó partjához indult, egyenest a frontvonal felé. — Bosszút kell állnod Ngokért!!! — villant az agyába hirtelen, majd lassan felkapaszkodott a hajóra. Ott a kövér ember egyenest a A bátor fiú azonnal előrántotta konyhába vezette a kisfiút. Odaát­ A NAGY CÉL A szél erősen kavargatja a nyírségi homokot. Sze­münk megtelik vele. — Nem sokáig hordja már! — mondogatják a gebeiek — most ültettünk háromszáz facsemetét, ez majd megfogja a homokot. De ez a háromszáz fa csak kezdet ... A gebei úttörőcsapat, amióta a Rákosi-zászló bol­dog tulajdonosa, igen komolyan dolgozik azon, hogy mindenben példamutató legyen. — Első a tanulás! — mondják — de vannak más feladataink is! Nemrégen lett Gebe szövetkezeti község. A szü­lők előljárnak a tavaszi munkában, a gyerekek a tanulásban. Az iskola udvarán vörösnyakkendős úttörők áll­nak a lassan leereszkedő zászló előtt. Egy negyedi­kes pajtás vonja le. Ma mindenből ötösre felelt. Meg­érdemli a kitüntetést. ... Szép az élet és-haj, úttörőnek kedve mindig jó... — hangzik messzire az úttörő-induló. Jó is lehet annak a kedve, aki kötelességét teljesítette. Er­ről beszélt a csapattanácselnök is a délutáni gyűlé­sen, amikor a rajtanácselnökök beszámoltak a hét eseményeiről. — Berta a héten az egyeseit hármasra javította — mondja a hatodikos raj­tanács­elnök. — Marika számtanból, Jancsi földrajzból segített neki. — A hiányzókhoz is elmegyünk, ma már csak két hiányzó volt. Késés egész héten egy sem. Egymás után számolnak be a rajtanácselnökök az eredményekről, de a hibákat sem takargatják. — Barta Jóska megint kettesre felelt. Agán meg ötösét négyesre rontotta — szól egy másik pajtás. — Major Miska meg az ablakon ugrált ki, mert Barta kergette. Megfogadták a raj előtt, hogy ezen­túl fegyelmezettek lesznek és kijavították a levert fa­lat. Jól dolgozik a gebei csapattanács. Mindenre gon­dol. Munkatervét mindenkor végrehajtja és ellenőrzi a pajtások tervét is. Vasárnap klubnap, erre már nagyon készülnek a pajtások. A hulladékgyűjtésre is tervet készítettek. Magot gyűjtenek a micsurinistáknak. Nagy terveik vannak a nyárra. Szeretnének a fő­városba menni. Egyik pajtásuk, aki április negyedikén a Rákosi­­Lászlóval képviselte a gebei csapatot az ünnepi fel­vonuláson, sokat mesélt Budapestről. Jutalmul a leg­jobbaknak teljesül vágya, el is jutnak a fővárosba. A csapattanács gondoskodott már a nyári tábor­helyről is. A falu végén van egy szép kis erdő, vasárnaponként már odajárnak és készítik a helyet. A szomszéd falvak csapataival megbeszélték, hogy együtt töltik majd a nyári szünidőt a táborban. Addig pedig, amíg eljön a nyár, szorgalmasan készülnek a vizsgákra. Minden Rákosi-zászlós csapatnak meg kell állnia helyét a legjobbak között. A gebeiek állják is a sarat! K. L. Szabó Pista raj­­tanácselnök röpgyű­­lésre hívta össze a raj gárdistáit a tíz­órás szünetben. El­húzódtak az udvar sarkába, hogy a lár­mázó pajtások ne za­varják őket. — Ide figyeljetek, — kezdte — április vé­gén járunk. Egy-két hét és itt a nyár, a tá­borozás ideje. Tavaly későn kezdtük a ké­szülődést, de az idén nem lustálkodunk. A csapattanács a mi za­junkat bízta meg, hogy keressen alkalmas he­lyet a tábor számára és ott indítsa el a munkát. Javasolom, hogy még ma kezd­jünk hozzá. Helyesli­­tek? — Úgy varr! — lel­kesedtek a többiek. Harmat Pali őrsvezető szót kért: — Én tudok jó he­lyet kint a kömpöci kanyarban. Egyik ré­sze dombos, itt-ott öreg fákkal. Nagyon szép hely. A csengő a tíz perc végét jelezte. — Te­hát beszéljétek meg őrsörökkel és vasár­nap délelőtt kirándu­lunk ... Fel is térké­pezzük a terepet. Vasárnap reggel még nyolc óra sem volt, máris nótaszóval vonult a II. raj a köm­pöci úton. A nagy ka­nyarnál megálltak. Jobbról néhány ked­ves, öreg fa integetett feléjük a­­dombtetőről. Ott van! Az lesz az! — és felszaladtak a dombra. Pista kivá­lasztotta a négy leg­szebb fát és karót tű­zött le közöttük. Itt lesz a tábor kö­zepe. Ide állítjuk fel a zászlót.­­— Csúnya, kopár. Nem elég füves, — hangzott többfelől is az ellenvetés. Nem baj az pajtások, — szólt Harmat Pali. — A mi őrsünk felássa és be­veti fűmaggal. Még­pedig „Sportkeverék”­­kel. Azt mondták a népboltban, hogy ez kel a leggyorsabban. — Itt lesznek a sát­rak — mondta tovább Pista. — Az előttük lévő részt és a zászló környékét virágokkal ültetjük be. — Ez a mi munkánk lesz, — szólt Balasi Pali a Fegyelena-őrs vezetője. — Már meg is beszéltük a Micsu­­rin-szakkörrel. Petú­niát, verbénát, szal­­inát vetünk el ládába és azután kiültetjük. Rajzlapot vett elő­ és Harmat Pali hátán felvázolta nagyjából a táborhelyet. Harmat Pali szólalt meg: — A mi őrsünk a DISZ-esek segítségé­vel a tábor körü­l kerí­tésének a tervét is el­készítette. Oszlopok­hoz szegezett egyenes ágakból lesz a kerítés. Jövő vasárnap elkezd­jük. — Jó dolog ez min­denképpen, — kiáltot­ta Pista. — Már a tervezés is jó. Megvan a jó szórakozásunk minden vasárnapra. Kijövünk és mindig építünk rajta valamit. Hát még ha elkezdő­dik a táborozás! F. J. átélünk (VI-VII-Vili J. részére) 1. Vettem 17 méter spárgát 2,21 forintért. A kiszolgáló azt mon­dotta, hogy súlyra adta, a 17 méter összesen 11 deka volt. Mennyibe kerül háromnegyed kg? Mennyibe kerül 45 méter hosszú? 2. A Dózsa tsz földjét 5 traktor 22 nap alatt szántaná fel. Már két napja szántanak, amikor munkába állítanak még négy traktort. Mennyi idő alatt szántja fel a földet a 9 traktor így? 3. A falu fő­terén van a szovjet hősök emlékműve. Ez egy gömbre állított négyzetes gúla, tetején vörös csillag. A gömb legnagyobb körének sugara 30 cm, a gúla alapéle 32 cm, lapmagassága 126 cm. Mekkora felületet kell befes­teni, ha az egész emlékművet be akarják aranyozni? 4. Nagymiklósról egyszerre indul el egy repülőgép és egy autó­ András­­falvára. Az autó óránként 80 kilométeres sebességgel halad, a repülőgép ötször olyan gyorsan. A két város egymástól 293 kilométerre van. Mennyi idő alatt teszi meg ezt az utat a repülőgép? Mennyi ideig tart az út az autónak, ha gumisza­kadás miatt 25 percet vesztegel az országúton? Pajtások! Ezzel a feladattal be is fejezzük a „Gyere velünk a számok or­szágába” rejtvényünket. Két hét múlva, a május 13-i Pajtásban olvashatjátok a helyes megfejtők és nyertesek nevét.

Next