Pajtás, 1952 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1952-04-30 / 18. szám
Kedves Gyerekek! Május elseje van ma, a nemzetközi munkásosztály ünnepe. — Elmesélem nektek Thang, a 12 éves kisfiú hőstettét, ezt az igaz történetet, amelyhez hasonló gyakran fordul elő szabadságukért harcoló népek életében, a vietnami nép hősies küzdelmében is. Hadseregünkről akarok szólni, azokról az elszánt, bátorszívű fiatalokról, akikkel ön is együtt harcol f\ \tXxdfHi\Ys\ ki a hajó kis ablakán, a folyó sárga hullámai közé. Rövid idő múlva, rettenetes robbanást hallott. Forró vízsugár ostorozta a hátát, de csak úszott, úszott szaporán. Mikor partot ért, látta, hogy a hajó, mint valami égő fáklya, úgy mered, ki a vízből, de egyre süllyed a rengeteg üvöltöző katonával együtt. Valaki egyszerre Thang vállára tam, amikor mindent elsöprő erővel kitört népünk nagy forradalma. — Tudom jól, de én nem félek — inge hátából pisztolyát és egyenpstította a mosogatódézsához és ha-Rongyosak voltunk, nem hordjunk felette ..keményen a kisfiú éscsak a katonára"tüzelt.. Ez holtan KJ.' .taimicsi oszlopba rakott piszkos tá. a kezét. Az .egyik. Kui volt. egyenruhát, de szorosan tartották a nem tágított tőlük. Űzték, szidták,gyott össze. Csakhogy a szomszéd n vért adott elé, fegyvert és mindig erősen megszo- fenyegetk, mindhiába. Végül ő az kapujából egy másik katona rögtön Ngokra célzott és keresztüllőtte. Mindez szinte szempillantás Elmondja: Nguyen Duoc Thieng vietnami író irtottuk egymás kezét. A szabadság , ,,,,,, vagy szilárd közösségbe egyesített ! lireen nagyot gondolt esetbennünket. Erős, komoly és örökké adta az összekötött kézigránát-csőtartó barátság szövődött itt a fiatal bajtársak között. Testvéri jóbarátom volt nekem is egyik elesett hősünk, az ő drága emléke lelkesített később még keményebb harcra. Ilyen forró-igaz barátság fűzte egymáshoz seregünkben a két Kui nevű fiút, akiket később Kui egynek és Kui kettőnek neveztünk el. Ilyen elválaszthatatlanok voltak még Ngok és Thang i is, akik ketten egynek számítottak. Thang, a 12 éves gyermekpartizán nem viselt még fegyvert, csak ott segédkezett közöttünk. 1945 októberében az ellenség megszállta Saigont, a fővárost. Parancsnokunk a két Kuit jelölte ki felderítő szolgálatra. Hiszen mindketten jól ismerték Saigont, szülővárosukat. — Bajtársak! Hírt kell hoznotok az ellenséges hadállásokról, a város belsejéből. Ügyesen át kell haladnotok a megerősített ellenséges őrhelyeken. A két fiú bátran vállalkozott a fontos küldetésre. Nyok is engedélyt kért, hogy velük tarthasson, mert jó ismerte a fővárost. A két Kui pisztolyt rejtett harisnyaszárába, Ngok kézigránátokat is vitt magával. Alig egy kilométerre jártak a tábortól, amikor egyszerre Thang bukkant fel mellettük. — Már reggel óta várok rátok... — szólt akadozó hangon — engedjétek... Hadd menjek én is veletek... — Honnan tudod, hogy hová tartunk? — kérdezte meglepetten Nyok. — Mindent tudok, mindent hallottam. Láthatjátok, jó felderítő vagyok — mesélte lelkendezve, majd barátjához fordult kérő tekintettel: — Ugye veletek mehetek? ... Fordulj vissza, de azonnal! — kiáltottak rá valamennyien. — Háború van, mindenkit elérhet a golyó, az ellenség nem kímél téged, — mondta Ngokmet Thangnak. — Jól vigyázz rá, de ne szorongasd. Nálad legalább nem is gyanítják — mondta nyomatékkal. — De ha beértünk a városba, add vissza, mert kell nekem — tette hozzá gyorsan. Thang boldogan ragadta magához a veszélyes kis csomagot és — Csak nem te vitted ezt véghez, te kicsi? Lasan, tágranyitott szemmel válaszolt a kis Thang: — Nem, nem én ... ezt Nyok vitte véghez. Őérte tettem ... Ezután forrón-keservesen sírni kezdett.★ Három nap múlva a két Kui is visszatért Saigonból és elmesélték, hogy a hajórobbantás több, mint 50 ellenséges katona életébe került és a gyarmatosító francia vezérkar partraszállítási terve ezzel teljesen füstbe ment...★ ... És még sokezer ilyen névtelen hős harcol így az elnyomott népek szabadságáért a gyarmatokon. A végső győzelemig folytatjuk ezt a harcot. Világbéke, szabadság és boldogabb jövendő lesz a győzelmünk gyönyörű jutalma ... Ford.: Nyúl Lídia ügyesen elrejtette a nadrágja rongyai között. Mikor az előőrs közelébe értek, a két Kui előrement. Ngok és Thang mintegy 200 méterre maradt mögöttük. Az angol és francia katonák mindenkit megmotoztak, aki elhaladt az előőrs előtt. A két Kui szerencsésen túljutott ezen és folytatta útját. Thang olyan h°£^Lana if'1 kicsi vol’ hogy figyelembe se vették. Ngok maradt legutolsónak, 'az átkelésre várók hosszú sora' végén. Thang messziről, remegve figyelte a barátját. Majdnem felsikoltott, amikor azt látta, hogy a gyarmatosítók katonája egyszerre Ngok hátára üt és felkiált: — Mi ez itt?!nyi idő alatt történt. Képzeljétek csak el a kis Thang keserves fájdalmát,, aki alig 50 méter távolságról nézte végig szeretett barátja szörnyű sorsát. És nem — És ha nem tudom jól elmosni mindet, akkor mi lesz? — kérdezte Thang. — Akkor a pokolba megy, ördögadta és ott tanulod meg — kiáltott a kövér szakács mérgesen és puskatussal fenyegette a kisfiút. A hajó közben útnak indult. Thang lassan mosogatni kezdett, de a gondolata messzire kalandozott. — Hogyan is mondta egyszer Nyok? — „Ha gránáttal támadunk egy hajót, akkor vagy a kéményt, vagy a tűzhelyet kell célbavenni...” A szakács húst vagdalt és fütyörészett. A kisfiú észrevétlenül leakasztott a nadrágja rongyai közül 2, 3, majd 4 gránátot, azt hirtelen a nedves mosogatóruhába csomagolta. Az üsthöz közeledett, megemelte, majd gyorsan bedobta a kis csomagot a tűzhely közepébe. Maga pedig, mint egy bóka, úgy ugrott futhatott oda hozzá, hogy a porból felemelje... Könnyek szöktek a szemébe, de összeszorította a fogát. — Légy erős, ne sírj — így biztatta magát bosszút kell állnod érte! A bátor, a jószívű, kedves Ngokért, aki tanított, vezetett, törődött veled. Ó, hogy most már soha többé nem haltlád a hangját... Soha többé... — Hé, kisfiú, mit keresel ott, gyere csak ide! — szólította meg egy magas, kövér ember a folyópartról. Thang egyszerre mosolyt erőltetett az arcára: — Mit kíván bácsi? — kérdezte. — Gyere csak, hadd látom, tudsz-e mosogatni. Szállj fel a hajóra, itt megfizetnek érte. Thang tétovázva nézte a kis hadihajót, amely a folyó túlsó partjához indult, egyenest a frontvonal felé. — Bosszút kell állnod Ngokért!!! — villant az agyába hirtelen, majd lassan felkapaszkodott a hajóra. Ott a kövér ember egyenest a A bátor fiú azonnal előrántotta konyhába vezette a kisfiút. Odaát A NAGY CÉL A szél erősen kavargatja a nyírségi homokot. Szemünk megtelik vele. — Nem sokáig hordja már! — mondogatják a gebeiek — most ültettünk háromszáz facsemetét, ez majd megfogja a homokot. De ez a háromszáz fa csak kezdet ... A gebei úttörőcsapat, amióta a Rákosi-zászló boldog tulajdonosa, igen komolyan dolgozik azon, hogy mindenben példamutató legyen. — Első a tanulás! — mondják — de vannak más feladataink is! Nemrégen lett Gebe szövetkezeti község. A szülők előljárnak a tavaszi munkában, a gyerekek a tanulásban. Az iskola udvarán vörösnyakkendős úttörők állnak a lassan leereszkedő zászló előtt. Egy negyedikes pajtás vonja le. Ma mindenből ötösre felelt. Megérdemli a kitüntetést. ... Szép az élet és-haj, úttörőnek kedve mindig jó... — hangzik messzire az úttörő-induló. Jó is lehet annak a kedve, aki kötelességét teljesítette. Erről beszélt a csapattanácselnök is a délutáni gyűlésen, amikor a rajtanácselnökök beszámoltak a hét eseményeiről. — Berta a héten az egyeseit hármasra javította — mondja a hatodikos rajtanácselnök. — Marika számtanból, Jancsi földrajzból segített neki. — A hiányzókhoz is elmegyünk, ma már csak két hiányzó volt. Késés egész héten egy sem. Egymás után számolnak be a rajtanácselnökök az eredményekről, de a hibákat sem takargatják. — Barta Jóska megint kettesre felelt. Agán meg ötösét négyesre rontotta — szól egy másik pajtás. — Major Miska meg az ablakon ugrált ki, mert Barta kergette. Megfogadták a raj előtt, hogy ezentúl fegyelmezettek lesznek és kijavították a levert falat. Jól dolgozik a gebei csapattanács. Mindenre gondol. Munkatervét mindenkor végrehajtja és ellenőrzi a pajtások tervét is. Vasárnap klubnap, erre már nagyon készülnek a pajtások. A hulladékgyűjtésre is tervet készítettek. Magot gyűjtenek a micsurinistáknak. Nagy terveik vannak a nyárra. Szeretnének a fővárosba menni. Egyik pajtásuk, aki április negyedikén a RákosiLászlóval képviselte a gebei csapatot az ünnepi felvonuláson, sokat mesélt Budapestről. Jutalmul a legjobbaknak teljesül vágya, el is jutnak a fővárosba. A csapattanács gondoskodott már a nyári táborhelyről is. A falu végén van egy szép kis erdő, vasárnaponként már odajárnak és készítik a helyet. A szomszéd falvak csapataival megbeszélték, hogy együtt töltik majd a nyári szünidőt a táborban. Addig pedig, amíg eljön a nyár, szorgalmasan készülnek a vizsgákra. Minden Rákosi-zászlós csapatnak meg kell állnia helyét a legjobbak között. A gebeiek állják is a sarat! K. L. Szabó Pista rajtanácselnök röpgyűlésre hívta össze a raj gárdistáit a tízórás szünetben. Elhúzódtak az udvar sarkába, hogy a lármázó pajtások ne zavarják őket. — Ide figyeljetek, — kezdte — április végén járunk. Egy-két hét és itt a nyár, a táborozás ideje. Tavaly későn kezdtük a készülődést, de az idén nem lustálkodunk. A csapattanács a mi zajunkat bízta meg, hogy keressen alkalmas helyet a tábor számára és ott indítsa el a munkát. Javasolom, hogy még ma kezdjünk hozzá. Helyeslitek? — Úgy varr! — lelkesedtek a többiek. Harmat Pali őrsvezető szót kért: — Én tudok jó helyet kint a kömpöci kanyarban. Egyik része dombos, itt-ott öreg fákkal. Nagyon szép hely. A csengő a tíz perc végét jelezte. — Tehát beszéljétek meg őrsörökkel és vasárnap délelőtt kirándulunk ... Fel is térképezzük a terepet. Vasárnap reggel még nyolc óra sem volt, máris nótaszóval vonult a II. raj a kömpöci úton. A nagy kanyarnál megálltak. Jobbról néhány kedves, öreg fa integetett feléjük adombtetőről. Ott van! Az lesz az! — és felszaladtak a dombra. Pista kiválasztotta a négy legszebb fát és karót tűzött le közöttük. Itt lesz a tábor közepe. Ide állítjuk fel a zászlót.— Csúnya, kopár. Nem elég füves, — hangzott többfelől is az ellenvetés. Nem baj az pajtások, — szólt Harmat Pali. — A mi őrsünk felássa és beveti fűmaggal. Mégpedig „Sportkeverék”kel. Azt mondták a népboltban, hogy ez kel a leggyorsabban. — Itt lesznek a sátrak — mondta tovább Pista. — Az előttük lévő részt és a zászló környékét virágokkal ültetjük be. — Ez a mi munkánk lesz, — szólt Balasi Pali a Fegyelena-őrs vezetője. — Már meg is beszéltük a Micsurin-szakkörrel. Petúniát, verbénát, szalinát vetünk el ládába és azután kiültetjük. Rajzlapot vett elő és Harmat Pali hátán felvázolta nagyjából a táborhelyet. Harmat Pali szólalt meg: — A mi őrsünk a DISZ-esek segítségével a tábor körül kerítésének a tervét is elkészítette. Oszlopokhoz szegezett egyenes ágakból lesz a kerítés. Jövő vasárnap elkezdjük. — Jó dolog ez mindenképpen, — kiáltotta Pista. — Már a tervezés is jó. Megvan a jó szórakozásunk minden vasárnapra. Kijövünk és mindig építünk rajta valamit. Hát még ha elkezdődik a táborozás! F. J. átélünk (VI-VII-Vili J. részére) 1. Vettem 17 méter spárgát 2,21 forintért. A kiszolgáló azt mondotta, hogy súlyra adta, a 17 méter összesen 11 deka volt. Mennyibe kerül háromnegyed kg? Mennyibe kerül 45 méter hosszú? 2. A Dózsa tsz földjét 5 traktor 22 nap alatt szántaná fel. Már két napja szántanak, amikor munkába állítanak még négy traktort. Mennyi idő alatt szántja fel a földet a 9 traktor így? 3. A falu főterén van a szovjet hősök emlékműve. Ez egy gömbre állított négyzetes gúla, tetején vörös csillag. A gömb legnagyobb körének sugara 30 cm, a gúla alapéle 32 cm, lapmagassága 126 cm. Mekkora felületet kell befesteni, ha az egész emlékművet be akarják aranyozni? 4. Nagymiklósról egyszerre indul el egy repülőgép és egy autó Andrásfalvára. Az autó óránként 80 kilométeres sebességgel halad, a repülőgép ötször olyan gyorsan. A két város egymástól 293 kilométerre van. Mennyi idő alatt teszi meg ezt az utat a repülőgép? Mennyi ideig tart az út az autónak, ha gumiszakadás miatt 25 percet vesztegel az országúton? Pajtások! Ezzel a feladattal be is fejezzük a „Gyere velünk a számok országába” rejtvényünket. Két hét múlva, a május 13-i Pajtásban olvashatjátok a helyes megfejtők és nyertesek nevét.