Pajtás, 1960 (14. [15.] évfolyam, 1-52. szám)
1960-01-13 / 1-2. szám
az év végi ünnepek első estélyét egy AL régi, gyerekkori barátom családjánál töltöttem. Álltunk a csillagszórós karácsonyfa előtt, s örültünk. Barátom két fa, a 12 éves Pista és a 9 éves Feri, pirosra gyúrt arccal köszönték meg az ajándékokat. A karácsonyfa ágait lehúzták a fölaggatott cukorkák, díszek , narancs és banán sárgállott az ünnepi asztalon. A fenyőfa alatt villanyvasút robogott. Feri a körbeforgó repülőgéppel játszott. Amikor túl voltunk a vacsorán, beszélgetni kezdtünk. Húsz-huszonöt évvel ezelőtti karácsonyok emléke telepedett az idei karácsonyfa alá. Pista és Feri, ki-ki a maga játékával elfoglalva, nemigen figyelt múltat elevenítő szavainkra. De egyszer csak abbamaradt a vonat robogása, a játékrepülő sem keringett körbe-körbe, a két fiú odaült közénk. négi, felszabadulás előtti karácsonyok! Feri és Pista édesapjával együtt vágtunk neki a havas hegyoldalaknak, hogy fenyőfával térjünk haza. Az öreg Hoffman bácsitól, a falusi fűszerestől aranyport és sztaniolpapírt vettünk. Micsoda izgalommal festegettük a diókat arany színűre és csomagoltunk a fehér, rózsaszín kék sztaniolpapírba kockacukrot, hogy legyen dísze a fának. S ha eljött az ünnepi este, mekkora volt örömünk, ha amna piroslott a karácsonyfa alatt, s ha lyukas kiscsizmánkra új talpat tett az ünnep. Ilyesmiről esett szó az idei karácsony estén. Aztán még arról, hogy készítettünk kerítéslécből fakorcsolyát, szélesebb deszkapallóból sílécet, amit igazi ezermesterek módjára, ki tudja már, milyen furfanggal erősítettünk a csizmára. Nem tudom, meddig elevenítettük gyerekkori ünnepeinket, egyszer csak Pista megszólalt: — Mondd, édesapám, ez csakugyan így volt? s csakugyan így volt, Pista, Feri, meg ti, többiek, akiknek az élet olyan válogatást enged, hogy a karácsonyfáról csak a csokoládés szaloncukor került le, a többi, a „közönséges” szaloncukor ott maradt becsomagoltan a fán, érintetlenül. Ez a pár sor, higgyétek el, nem akar ünneprontás lenni, örüljetek csak a robogó vonatnak, a keringő repülőgépnek, a mesekönyvnek, hajasbabáknak és óriásmackóknak. Csak azért mondtam el mindezt, hogy emlékeztessetek benneteket arra a világra, amit ti már nem ismertek, de amit mi, mai felnőttek éltünk és átszenvedtünk. A tizenöt évvel ezelőtt megváltozott ország, a szocializmuson munkálkodó népünk, boldog gyerekkort ad nektek. S ezért nem kérünk mást tőletek, mint azt, hogy tudással felfegyverkezett, becsületes emberekké váljatok. Ez a mi ünnepi kívánságunk. Tóth János JANUÁR MÁJUS SZEPTEMBER Fut a szánkó, szól a csengő, kopasz fákra hull a hó. Elindul az újesztendő, piros arcú utazó. FEBRUAR Enged a fagy, földről, égről tűnik a tél borúja, hóvirág nyit, a hólétól megárad a nagy Duna. Ekék járnak, vetőgépek, ficánkol a kis csikó. Rüggyel bókol már a szélnek gyenge barka, mogyoró. Napsütésben kint a járdán gomboznak a gyerekek, város végén száll a sárkány, csodálják a fellegek. Piros zászló, piros arcok, ünnepel a föld, a gyár, utcahosszat ének harsog, az egész föld muzsikál. JÚNIUS Pihenjetek kisfyvek, táskák! Nyárba fordult az idő, pajtásokat erdők várják, sátrat üt az úttörő. Arany már a búzatábla, ringatja a déli szél, kombájn Indul aratásra, megérett az új kenyér. Zöld a táj és a vitorlák fehér lepkék a tavon. Dolgozóknak pihenést ad négy tető és Balaton. Gyertek elő. Irka, táska, vár rátok a friss erős Indulót zeng megnyitásra trombita és dobverő. OKTÓBER Megérett az alma, körte, vidám zajos a szüret, levél hull a hűvös földre, tőkék nyújtják kincsüket. Vadlúd száll az alkonyatban, borongós az őszi ég. Kopasz lesz az erdő lassan, fáztak már az őzikék. Megérkezett a nagy vándor, haja fehér mint a hó. Elfáradt már — indulj bátor új év, frissebb utazó! ÁPRILIS AUGUSZTUS DECEMBER MÁRCIUS JÚLIUS NOVEMBER TESTVÉRLAPJAINK ÚJÉVI ÜDVÖZLETEIBŐL POZDRAV ► 1960 noporue npy3bfi! flpiAMiATe Ham cepMevHb/en03APdB/]PMiAH c ilOBblM -1960-m roAOM. flycrb 3T0T roApy/ieT eme co/iee ycnen/Hb/M. cnacT/niBbiM. pdAocTHbtM, a nauia Apymoa eme Tenyiee h npenne. „ npioHepcha% npaBAd"