Pajtás, 1968. július, december (23. évfolyam, 26-51. szám)
1968-10-31 / 43. szám
Jól emlékszem: 1967-ben, amikor a televízióban adták a Tenkes kapitányát, a Városmajorban csapatnyi srác fejére lábast, fazekat borítva nyargalászott az óriás gesztenyefák alatt és torkaszakadtából harsogta a népszerű sláger refrénjét. .. és akkor jött a Tenkes kapitánya. Ki odacsap, hol sanyargatni lát! És ezért az ember úgy imádja ezt az irtó-klassz kapitányt! ...” Az azóta hetedhét országot megjárt tv-játék szerzője egycsapásra népszerű író lett.— Megvallom őszintén, gyerekkoromban nem gondoltam soha, hogy író leszek — kezdi az emlékezést. Az is igaz viszont, hogy olvasni már tökmagkorom óta véghetetlenül szerettem. Erről édesanyám Orsi Ferencné, született Varga Katalin gondoskodott, hogy így legyen. Amikor beíratott az első elemibe, még olvasni sem tudtam, de már megrendelte az „Én újságom” gyereklapot. A tanítóm nevette anyám buzgalmát. „Minek ez, őrsiné lelkem? Hiszen még a betűt se ismeri a fia!” — „Majd megismeri! S ha rákap az ízére, milyen jó lesz, ha ez a sok betű mind kéznél lesz!” Egy évbe sem tellett és úgy olvastam, akár a parancsolat! Nemcsak a felgyülemlett gyerekújságokat, hanem szenvedélyes alapossággal kerítettem sort minden elérhető könyvre. — Ez volt hát a betűfalás hőskorszaka. Mikor kezdtél el írni? — Csak nagyon-nagyon sokára. Előbb hivatásos Afrika-utazó akartam lenni! Nevetsz? Ha mindent tudni akarsz, minden részletre kiterjedő expedíciós költségvetést is készítettem ! Például levélben megérdeklődtem a budapesti Állatkertből, írják meg nekem, mennyibe kerülhet Afrikában egy teve ? A válasz után került be költségvetés-tervezetembe a következő tétel: „Két jóképű teve ............ 3000 pengő!” — És? Végül mi történt? Elutaztál Afrikába? — Nem. A gyermekfejjel megálmodott expedíció helyett sokkal veszedelmesebb kalandban lett részem: kitört a háború, s engem is magával sodort véres zivatara. Gyerekfővel sokszor elképzeltem, hogy hős leszek, olyan, mint amilyenek a hősök a regényekben. Nos a háború hamar ,megvilágosította előttem, hogy hősnek lenni nem is olyan könnyű, mint ahogy azt a regények mellett elképzeli az ember. Szerettem katonásdit játszani , de a háború nem játék. Szörnyű keserves kálváriát járatott velem. Tizennyolc esztendős fejjel biciklin, gyalog, hajón, lovon és vonaton bekóboroltam a fél világot, Európa nagy részét, mert az iskolánkat A „Négyen az árban" című úttörőfilm forgatása közben, Gemencen • Anyaggyűjtés a Hortobágyon • Találkozás a Tenkes kapitánya sok millió nézőjének egyikével, Volgográdban