Pajtás, 1969. július-december (24. évfolyam, 26-50. szám)
1969-09-11 / 36. szám
— Á! Pedagógus. Mint apa, anya, meg a nővérem. De ez még messze van. Hát igen. Most közelebbi terv foglalkoztatja Andrejt. Emléktúrát szerveznek Susenszkojéba, ahol Lenin élt száműzetésben. — Az utat természetesen gyalogosan teszik meg. Másik nagy terve, hogy a lenini évforduló tiszteletére négyesnél rosszabb tanuló nem lesz az őrsében. A kitűnő tanulók ugyanis védnökséget vállaltak a gyengébbek fölött. * — A legérdekesebb gyerekünk? — néznek körül az angolok. — Ott sír a sarokban. Az a lány, akinek derékig érő fekete haja van. Azért érdekes, mert Afrikában született, most pedig Nottinghamben él, ahol... Nottingham? Ismerős név... Igen, igen. Robin Hood hányszor, de hányszor túljárt ott az egykori városatya eszén! Robin Hood bátor volt, szemfüles, és soha sem pityergett. Miért sír vajon Christine Amos? — Meg is kérdeztem tőle. — Holnap utazunk haza. Itt kell hagynom a sok új barátot... * Tihany felé közelített a hajó. Egyszer csak valaki elkiáltotta magát. Nem tudni, milyen nyelven, de nagyon rémült hang volt, fel kellett figyelni rá. Roman Mazur kinyitotta a hajókorlát ajtaját és azt próbálgatta, hogyan tudja egyensúlyozni magát a hajó egyenetlen mozgásában. Nem tette zsebre, amit a lengyel csoport vezetőjétől kapott. Roman általában ilyen vakmerő, ezért őt hozták elém, mint érdekes gyereket. No meg azért, mert sokat tud beszélni. — Nem én vagyok az érdekes gyerek. Inkább ő — mutatott egyik társára. — Olyan jó biológus szakkört szervezett, hogy messze földön híre lett. Vagy ő — mutatott egy másikra — művészeti szakköre van. Hej de kár, hogy nincs itt a barátom! Az aztán igazán érdekes. Lepkéket gyűjt. Lepkéket? — Mindent, aminek szárnya van. Meg kagylókat. Eladja és a pénzt a raj pénztárába teszi. — Magadról beszélj! — Mondom, hogy én egyszerű fiú vagyok. Viszont a Mazuri tavakat rólam nevezték el. Humora is van. Mégiscsak érdekes fiú. * Ilyen ízig-vérig errel még nem találkoztam. Mauro di SZÉP VOLT A NYÁR. KÖSZÖNJÜK. VISZONTLÁTÁSRA! Bugno elemlámpával pásztázta a kapu előtti utat. Messziről közelített egy ember. Mauro kirohant, a tolmács utána. — Hová megy? Igazolja magát... — szólította meg az idegent. — Haza a családomhoz — felelte a helybeli lakos mosolyogva. — Nem a táborba?... — Mauro csalódottan nézett a férfira: — Sehol egy kis támadás, egy kis izgalom? Aztán tovább őrködött. Minden porcikájával őr volt. Otthon ilyet nem „játszott” még. Az Olasz Kommunista Fiatalok Szövetségének tagja. Ügyes, mozgékony fiú. A munkásmozgalom eszméinek tizenhárom éves propagandistája. * Ezen a napon már ők is az iskola padjaiban ülnek. Valahol Irkutszkban, Livornoban, Bukarestben ... Szerte a világon. SZ. P. DIVAT A SZEPLŐ - PÁRIZSBAN 1$ r w •V# A FINN MARITTA SJORGEN - SVÉDORSZÁGBÓL A LENGYEL ROMAN MAZUR