Pajtás, 1970. január-június (25. évfolyam, 1-25. szám)
1970-04-02 / 13. szám
... az ó-magyar televíziónézők kedvenceit. Krisztát, a valóságban Földessy Margitnak, Aladárt pedig Némethy Attilának hívják, ők „alakítják” a Mézga-gyerekek hangját. Legalább olyan vidámak, csapongó képzeletűek, szókimondóak, mint rajzolt mások. Eredményeiket tekintve egyiküknek sincs szüksége „,agygyantára”, s „időkiborító készülékről” is csak azért ábrándoznak, mert ha megduplázhatnák a napokat, nem kellene örökké versenyt futni az óra mutatójával. „Egyszem gyerek vagyok" Margit a Színház- és Filmművészeti Főiskola II. éves hallgatója. Édesanyja Komlós Juci, a József Attila Színház közkedvelt művésznője. Margitka hároméves korában már a mama ruháit próbálgatta a tükör előtt. Amióta egy kisfiú szerepében a „világot jelentő deszkákra" is fellépett, számára a Föld egy nagy színházzá változott, ahol kitűnő szerepek várják az embert. Arca, mint a tavaszi égbolt, hol derűs, hol borongós. S mire a fotóriporter kérésére levegőben úszó selymes haját varkocsira formálja, már Kriszta áll előttem. — A szinkronteremben töltött órák feledhetetlenek maradnak. Amikor megkez